csütörtök, október 19, 2017

3. A nagy várakozás

173 éve ezt élték át adventváró elődeink:

Reformációs beszélgetések Miskolcon

Reisinger János könyvtári sorozata beszélgetésekben folytatódik,
a tizedik, UTOLSÓ alkalom

2017. október 19-én, csütörtökön 18.00 órakor lesz a Miskolc, Szemere u. 2. szám alatt.

A tízrészes reformációs füzetsorozat 10. részének témáját (az Isten által rendelt nyugalomnap) vesszük át. További alkalmak kéthetente.

Várunk mindenkit szeretettel!

A füzetek a helyszínen vásárolhatók!

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

Kérlek azonban titeket Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.
(1Kor 1:10) 

A Szentlélek kitöltéséért minden igazság ügye mellett álló hívőnek imádkoznia kell. És ahogy csak erőnkből telik, igyekeznünk kell minden akadályt elhárítani, mely zavarná az Ő munkálkodását. Mindaddig, amíg az egyház tagjai között viszály és elégedetlenség található, nem áradhat ki a Szentlélek. Irigység, féltékenység, gonosz feltételezések és ördögi beszédek mind Sátán művei, amelyek hathatós akadályai a Lélek munkájának. 

Isten szemei előtt a földön nincs drágább egyházánál. Semmiről sem gondoskodik olyan féltő szeretettel. Semmi sem bántja meg Őt annyira, mint az olyan cselekedet, amely meggátolja a szolgálatában álló munkások befolyását. Mindazokat számon kéri, akik támogatják Sátánt elkedvetlenítő és kritizáló munkájában. 

Akiben nincs szeretet, gyengédség és együttérzés mások iránt, nem végezheti Krisztus munkáját. Mielőtt a prófécia beteljesednék, a gyengék olyanok lesznek, „mint Dávid", és „Dávid háza pedig... mint az Úrnak angyala". (Zak 12:8)

Isten gyermekeinek félre kell tenniük egymással szemben minden gyanúsítgatást. A szíveknek együtt kell dobogniuk. A krisztusi jóindulatnak és testvéri szeretetnek sokkal bőségesebben kellene kiáradnia. Ezek a szavak a fülemben csengenek: „Tartsatok össze, tartsatok össze." Az ünnepélyes, megszentelt igazságnak egyesítenie kell az Úr gyermekeit. A nagyravágyásnak el kell tűnnie. Egy versengő szükségképpen emészti fel az összes többit – ki fog még jobban Krisztusra hasonlítani? Ki tudja még tökéletesebben elrejteni énjét Krisztusban? 

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám - mondja Krisztus -, hogy sok gyümölcsöt teremjetek." (Jn 15:8) Ha van hely, ahol a hívők gyümölcsöt teremnek, akkor ez a mi közös találkozásaink helyszíne. Itt a mi cselekedeteink, szavaink, lelkületünk számon vannak tartva, és a mi befolyásunk olyan messze ható, mint az örökkévalóság. 
(Testimonies, 6. kötet, 42. oldal)

Napi ige - Aki nincs ellenünk, az mellettünk van

„Jézus mondta nékik: Ha valaki befogadja e kis gyermeket az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, az azt fogadja be, aki engem elküldött... János pedig mondta néki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, de eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ téged mivelünk. Felelt néki Jézus: Ne tiltsátok el őt, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.”

(Lk. 9:48–50)

„Senkit sem szabad visszautasítani, aki bármilyen módon is barátságot tanúsít Krisztus iránt... A tanítványok, akik a lelkek indítékait felismerni nem tudják, legyenek óvatosak! Ne csüggesszék el őket!... Ha valaki nem mindenben alkalmazkodik a mi eszméinkhez vagy véleményünkhöz, még nem jogcím arra, hogy az Úrért végzendő munkájától eltiltsuk. Krisztus a nagy Tanító. Mi ne ítélkezzünk, ne osszunk parancsot, hanem üljünk le egyenként alázatosan Jézus lábához, és tanuljunk tőle. Minden lélek, akit Isten készségessé tett, élő szócső, élő vezeték, akin keresztül Krisztus kinyilatkoztatja megbocsátó szeretetét. Milyen meggondoltan kell eljárnunk, nehogy egyet is elcsüggesszünk Isten fáklyavivői közül, és így eltakarjuk azokat a sugarakat, melyeket Isten e világra kíván árasztani általuk!

A tanítványok részéről megnyilvánuló durvaság és ridegség azzal a lélekkel szemben, akit Krisztus szeretete vonz – úgy, ahogy ezt János is tette, amikor megtiltotta, hogy Krisztus nevében csodát műveljen – azt eredményezheti, hogy az ellenség útjára lép, és elvész. Jézus így óv attól, hogy ilyesmit kövessünk el: »Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik...« 

Vajon miért alkalmazta Jézus ezt a szigorú intést, amelynél erősebb nem létezik? Azért, »mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse azt, ami elveszett...« 
Ő végtelen árat fizet minden egyes lélekért. Milyen rettenetes bűn, ha csak egy lelket is eltaszítunk Krisztustól, hiszen ezáltal hiábavalóvá válik az Üdvözítő érette áldozott szeretete, megalázkodása és haláltusája... Egyetlen lélekkel sem szabad könnyelműen bánnunk, aki Krisztusban hisz, még ha gyenge is, még ha léptei ingadozóak, miként a kicsiny gyermeké.

(Jézus élete, Ki a nagyobb? c. fejezetből)

szerda, október 18, 2017

ENGEDELMES LÉLEK

ENGEDELMES LÉLEK

Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben.
(Ef 3:16)

Krisztus evangéliuma kész minden emberben munkálkodni, aki az Úr szolgálatára szánja életét. A Szentlélek birtokába veheti mindazokat, akik odaszánják magukat, nem úgy, hogy az ember használja fel a Szentlelket, hanem úgy, hogy a Szentlélek munkálkodik az emberben az isteni kegyelem bizonyságával. 
Jézus forró szeretete és a menny iránti buzgó vágya alapján az Úr jósága az ember egész élete folyamán folyamatosan munkálkodó erővé válhat. Akik összeköttetésben vannak Jézussal, élvezik az Ő túláradó szeretetét és közvetítik az Ő együttérzését mindazok iránt, akiket Sátán markaiban tart. Jézus követői ezért tudatosan terveznek, tanulnak és tapintatot gyakorolnak, hogy Jézus önzetlen szeretetét be tudják mutatni a bűnös és megátalkodott szívűeknek is, remélve, hogy lelkük megnyerhető lesz Jézus számára, aki életét áldozta értük... 

Ne vesztegesd az időt; késlekedés nélkül valld meg bűneidet Jézusnak. 
A Szentlélek, a Vigasztaló, az igazság Lelke az, aki bizonyságot tesz Jézusról. Jézus mondta: 
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1:8)

Veszedelmes dolog megszomorítani a Szentlelket, melynek segítségével Jézus tanúi lehetünk. Nem tudhatod, mikor volt az a legutóbbi alkalom, amikor megszomorítottad a Szentlelket. A Szentlélek nem kényszeríti az emberi szívet, hogy adja át önmagát Jézusnak, nem is erőlteti, hogy engedjük át lelkiismeretünket, de átvilágítja elménk kamráit, úgy hogy végül meggyőz a bűntől, az igazsággal pedig magához vonz. Ha most nem ismered el bűneid Jézus előtt, eljön az idő, amikor majd elborítanak a nagyszerű dolgok elveszítése miatti fájdalmak, és akkor majd mindent bevallasz. De miért nem most teszed meg ezt, amikor még hív a kegyelem hangja? 
(Youth's Instructor, 1895. augusztus 1.)

Napi ige - Aggodalom és nyugalom

„Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

(Mt. 11:29/b–30)

„»Tanuljátok meg tőlem« – mondja Jézus – »hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek...« Ez az üzenet Krisztus ismeretét közli velünk. Szabadulást jelent a sötétség fejedelmének iskolájában tanult eszméktől, szokásoktól és gyakorlattól... 

Krisztus szívében, minthogy teljes összhangban volt Istennel, tökéletes békesség uralkodott. A tetszésnyilvánítás nem tette büszkévé, a bírálat vagy csalódás nem csüggesztette el. A legnagyobb ellenállás és a kegyetlen bánásmód ellenére is bátran haladt előre a maga útján. Sokan azok közül, akik az ő követőinek vallják magukat, mégis aggódnak, gyötrődnek, mert félnek attól, hogy teljesen Istenre bízzák magukat. Nem adják át magukat teljesen, mert félnek az átadásban rejlő következményektől. Pedig csakis akkor kaphatnak teljes békességet...

Az ökröket azért fogják járomba, hogy segítsen, könnyítse a terhet. Ez Krisztus igájáról is igaz. Ha akaratunk beleolvad Isten akaratába, ha adományait a felebarátaink javára használjuk fel, akkor könnyűnek találjuk majd az élet terheit. Aki Isten parancsolatainak útján halad, az Krisztus társaságában jár és nyugalmat ad szívének az ő szeretete.”

(Jézus élete, „Jöjjetek hozzám” c. fejezetből)

kedd, október 17, 2017

AZ ÉN LEGYŐZÉSE

AZ ÉN LEGYŐZÉSE


Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."
(Jel 3:18) 

Isten erejének csodálatos megnyilatkozása lesz tapasztalható az egyházban, de nem azok életében, akik nem alázták meg magukat az Úr előtt, és bűneik megvallásával nem nyitották meg szíveiket. Az Úr hatalmának megnyilatkozása dicsőségével bevilágítja a földet, de ők saját vakságuk miatt ezt veszélyesnek és félelmetesnek gondolják, ezért minden erejükkel megpróbálnak ellenállni neki. 
Mivel az Úr nem az ő elgondolásaik szerint fog munkálkodni, ezért szembeszegülnek munkájával. „Miért ne ismernénk a Szentlelket – mondják – , hiszen már sok éve munkálkodunk?" Mivel nem válaszoltak az Úr figyelmeztetéseire és az Ő könyörgéseire, ezt állították: „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem." (Jel 3:17) 

Tehetség s hosszú tapasztalatok sora nem elegendő ahhoz, hogy emberek a világosság közvetítőivé váljanak, hacsak nem álltak az igazság napsugarai alá, és hacsak el nem hívattak, ki nem lettek választva, és nem lettek előkészítve a Szentlélek hatalma által. Az Úr felemeli a szent dolgokban foglalatoskodó embert, ha alázattal meghajtja magát az Úr hatalmas karja előtt. A Szentlélek gazdag kegyelme árad ki rá. Önző, erős és makacs jellemtulajdonságai megláttatnak a világ világosságának fényében. „Hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2:5) Ha tiszta szívvel keresed az Urat, Ő meg is talál téged. 

A vég közel van. Nincs vesztegetni való időnk! Az Úr gyermekeiről sugárzó fény tiszta, világos sugarakban terjed szét, hogy bemutassa Jézust az egyháznak és az egész világnak. 
(Review and Herald, 1890. december 23.)

Csak egy Anya?

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
„Úgy értem - magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ...?”
„Persze, hogy van munkám.”- csattant fel a nő – „Anya vagyok.”
„Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!” hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: „Hivatali Vallató” vagy „Városi Nyilvántartó”.

„Mi a foglalkozása?” - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak kibuktak belőlem a szavak.
„Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.”
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
„Megkérdezhetem” - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-, pontosan mit csinál ezen a területen?”
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
„Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen.” (Általában úgy mondom a házban és a házon kívül). „A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány).Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.”
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint „csak egy másik Anya”.

Napi ige - Jézus terhe

„Vegyétek fel magatokra az én igámat!”

(Mt. 11:29)

„»Vegyétek fel magatokra az én igámat« – mondja Jézus. Az iga a szolgálat szerszáma. Az ökröket igába fogják, ami biztosítja a hasznos munka végzését. Ezzel a szemléltetéssel arra tanít Krisztus, hogy egész életünket betöltő szolgálatra hívott el bennünket.

A szolgálatra kötelező iga: Isten törvénye. A szeretetnek az Édenben kinyilatkoztatott nagy törvénye ez, amelyet a Sínai-hegyen ismét kihirdetett az Úr, az újszövetségben pedig a szívünkbe ír. Ha magunkra hagyatnánk, hogy a saját hajlamainkat kövessük, Sátán seregébe kerülnénk. Ezért Isten az ő akaratához kapcsol minket, amely magasztos, nemes, felemelő. Azt kívánja, hogy vegyük fel a szolgálat kötelezettségeit türelmesen és bölcsen...

Sokan azért görnyednek a teher súlya alatt, mert a világ színvonalát akarják elérni. A világ szolgálatát választották, elfogadták terheit, magukévá tették szokásait... Az állandó aggodalom kimeríti életerejüket. Urunk azt kívánja, hogy vessék le a szolgaság jármát. Meghívja őket, hogy vegyék fel helyette az ő igáját. Így szól: »Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű«. Kéri őket, hogy keressék először Isten országát és annak igazságát, és megígéri, hogy életük minden szükségletét kielégíti. Az aggodalom vak, nem ismeri fel a jövőt, Jézus azonban a kezdetből látja a véget. Mennyei Atyánknak ezernyi útja van, hogy rólunk gondoskodjék. Akiknek az az életelvük, hogy Isten szolgálata és tisztelete mindenekfelett való, azok tapasztalni fogják, hogy a bajok eltűnnek, és előttük áll az egyenes ösvény.”

(Jézus élete, „Jöjjetek hozzám” c. fejezetből)

hétfő, október 16, 2017

AKARATUNK ÁTADÁSA

AKARATUNK ÁTADÁSA

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." 

(Fil 2:13) 

Krisztus megígérte egyházának a Szentlélek adományát, és ez az ígéret ugyanúgy szól nekünk is, mint szólt tanítványainak. De mint minden ígéret, ez is feltételhez kötött. Vannak, akik hiszik és vallják, hogy igényt tartanak az Úr ígéreteire; beszélnek is Krisztusról és a Szentlélekről, de kapcsolatuk nem gyümölcsözik. Nem rendelik alá lelküket a krisztusi vezetésnek és az égi követ ellenőrzésének. Mi nem használhatjuk a Szentlelket. Ő használ fel bennünket. Rajta keresztül munkálkodik az Úr gyermekeiben és végzi „mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." De ennek sokan nem vetik alá magukat. Saját maguk akarják magukat irányítani. Ezért nem kaphatják meg a menny ajándékát.

Csak azok kaphatják meg a Szentlelket
, akik alázattal várják az Urat, és kívánják az Ő kegyelmét és vezetését. Az Úr várakozik az Ő kérésükre és a befogadás készségére. A megígért áldás, ha hittel kérik, magával hozza az Úr összes többi áldását is. Krisztus gazdag kegyelme nyújtja mindezt, és Ő kész ezzel mindenkit betölteni befogadóképessége szerint.

Amikor a Szentlélek birtokába veszi szívünket, át is alakítja egész életünket. Bűnös gondolatainkat messzire elűzi, gonosz cselekedeteinket elhagyjuk; szeretet, alázat és béke veszi át a harag, irigység és viszály helyét. Öröm lesz a szomorúság helyén, és tekintetünk a menny tisztaságát tükrözi. Senki sem látja azt a kezet, mely vállunkról leemeli a terhet, és senki sem veszi észre a mennyből leereszkedő fénysugarat. 
Az áldás akkor jő, mikor az ember hit által alárendeli akaratát Istennek. És az a hatalom, mely emberi szemmel nem látható, új lényt teremt bennünk Jézus képmására. 
Lelki életünk a Szentlélek által lélegzik. A Szentlélek elküldése Krisztus életének elküldése. A Lélek betölti az őt befogadó lelket és krisztusi jellemtulajdonságokkal ruházza fel. 
(Review and Herald, 1908. november 19.)

Napi ige - Jézus rokonsága

„Sokaság ült körülötte, amikor ezt mondták néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott kinn keresnek téged. Ő pedig felelt nékik, mondván: Ki az én anyám avagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén körös-körül a körülötte ülőkön, mondta: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem, nőtestvérem és az én anyám.”

(Mk. 3:32–35)

„Milyen támaszra talált volna Krisztus földi rokonaiban, ha hittek volna benne, mint a menny küldöttében, ha együttműködtek volna vele, Isten dolgait cselekedve! Hitetlenségük azonban árnyat vetett Jézus földi életére. Egy része volt ez a fájdalom keserű poharának, amelyet miérettünk kiürített. Testvérei azt kívánták, hogy engedjen elgondolásaiknak, noha ez az eljárás semmiképpen sem egyezett meg az ő isteni küldetésével. Úgy tekintettek rá, mintha a tanácsukra szorult volna. Teljesen a saját emberi szempontjaik szerint ítélték meg őt. Azt gondolták, hogy ha csak olyasmit beszélne, amit az írástudók és a farizeusok is elfogadhatnak, akkor elkerülhetné a szavai által felidézett kellemetlen összeütközéseket... Tudták, hogy a farizeusok csak az alkalomra várnak, hogy őt vádolhassák, és úgy érezték, hogy erre elég okot is adott. (Lásd: Jn. 7:1–5)

Rövidre szabott lelki mértékükkel képtelenek voltak felfogni Jézus misszióját, amelynek teljesítéséért e földre jött. Ezért nem is éreztek iránta részvétet megpróbáltatásaiban... Nyugodtan kárhoztatták mindazt, amit nem tudtak megérteni. Szemrehányásaik mélyen, egészen az elevenébe vágtak Jézusnak. Lelke megfáradt és aggodalommal telt meg... Ezek nehezítették meg, és tették tövisessé az útját. Krisztust annyira kínozta a saját otthonában tapasztalt félreismerés, hogy megkönnyebbülést jelentett számára, ha oda mehetett, ahol megértették... Gyakran csak akkor nyugodott meg, ha egyedül lehetett, ha mennyei Atyjával érintkezhetett.

Akiknek Krisztusért kell szenvedniük, akiknek félreértést és bizalmatlankodást kell eltűrniük, még a saját családjukban is, azok megvigasztalódhatnak, ha arra gondolnak, hogy Jézus mindezt elviselte. Részvétet érez irántuk. Kéri, hogy az ő társaságát keressék, és találjanak enyhülést abban, amiben ő is talált: az Atyával való közösségben.”

(Jézus élete, „Kik az én testvéreim?” c. fejezetből)

vasárnap, október 15, 2017

A LEVÁLTOTT RUHA

A LEVÁLTOTT RUHA

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata."

(Mt 22:11-12) 

Dobd el az utcai viseletet és cseréld fel azt a mennyegzői ruhára, melyet Jézus készített el számodra! Így Jézussal együtt elfoglalhatod a menny trónjait. 
Az Úr vár mindenkit, aki úgy jön elé, ahogy van. Ne törjük magunkat önigazságunk építgetésén, önmagunk felmagasztalásán, érdemeink mutogatásán és tudományunkkal való büszkélkedésen. Csak ha a szelídség és alázatosság palástjában jársz és dolgozol, az Úr akkor munkálkodik érted - olyan munkával, melyre csak Ő képes. Az Úr munkálkodik benned, ahogyan azt Ő jókedvéből és akaratából teszi. Örömmel tölti el őt, ha lát téged Krisztus szeretetéhez ragaszkodni és abban megmaradni.

Ne hagyd, hogy bármi megrabolja nyugalmadat, békédet, és azt a bizonyosságot, hogy Krisztus elfogadott. Kérd számon minden ígéretét, és az mind a tiéd, ha teljesíted feltételeit. Az Ő szeretetében való megmaradás titka: teljes önmegtagadás és Krisztus utainak elfogadása. 

Maradandó békesség - kik érik ezt el? Csak akkor találjuk meg, ha elhagyjuk minden önfelmagasztalásunkat és önző nézőpontból való magaméregetésünket, megtagadjuk önmagunkat és elfogadjuk Krisztus útjait. Meg kell tanulnunk az Ő alázatát és szelídségét, mielőtt ígéretei beteljesedhetnének rajtunk. „Nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." (Mt 11:29) 
A krisztusi szokások felvétele által alakul át az én - amikor felvesszük az Ő igáját és alárendeljük magunkat tanításának. 

Jézusnak átadni életünket sokkal többet jelent, mint azt egyesek gondolnák. Isten teljes önmegtagadást vár el. Addig nem fogadhatjuk be Szentlelkét, amíg szét nem törtünk minden igát, mely bennünket kifogásolható jellemtulajdonságainkhoz kötöz. Ezek az akadályok tartanak vissza bennünket attól, hogy Krisztus igáját hordozzuk és tanítása szerint éljünk. Nincs senki közöttünk, akinek már nem kellene tanulnia. Mindannyiunknak tanulnunk kell Krisztustól. 
(Review and Herald, 1899. április 25.)

Napi ige - Vallás Krisztus nélkül

„Isten igazságát nem ismerve, az ő tulajdon igazságukat igyekeztek érvényesíteni és Isten igazságának nem engedelmeskedtek. Mert a törvény vége (célja) Krisztus, minden hívőnek igazságára (megigazulására).”

(Rm. 10:3–4)

„Jézus rámutatott arra, hogy a hamis tanítások befolyása kiirtja a lélekből az igazság értékelését és az utána való vágyat. »Senki, aki óbort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: jobb az ó...« (Lk. 5:39) A farizeusok holt formákhoz ragaszkodtak, elfordultak az élő igazságtól és Isten erejétől. Ez okozta a zsidók vesztét és ez okozza sok lélekét napjainkban is. Ezrek követik el ugyanazt a hibát, amit azok a farizeusok, akiket Jézus Máté asztalánál megdorgált. Sokan inkább visszautasítják az igazságot, amely a világosság Atyjától száll alá, mintsem feladják valamely kedvenc elméletüket, eszméjüket, vagy bálványozott véleményüket. Önmagukban bíznak, a saját bölcsességükben. Nincsenek tudatában lelki szegénységüknek...

A törvényeskedő vallás sohasem vezethet lelkeket Krisztushoz, mert szeretetlen, Krisztust nélkülöző vallás. Az önigazult lelkületből származó böjtölés, vagy ima, utálatos Isten előtt... Az embernek meg kell szabadulnia önmagától, ki kell üresítenie magát, mielőtt teljes értelemben hívővé válhat Jézusban. Az Úr újjáteremtheti az embert, ha megtagadja énjét. Új tömlőkbe tölthető az új bor. Krisztus szeretete új élettel eleveníti meg a hívőt. Krisztus jelleme nyilatkozik meg abban, aki feltekint hitünk szerzőjére és bevégzőjére.”

(Jézus élete, Lévi-Máté c. fejezet)

szombat, október 14, 2017

A SKARLÁTPIROS FEHÉR LESZ

A SKARLÁTPIROS FEHÉR LESZ

No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
(Ésa 1:18) 

Mikor felismered, hogy Krisztus saját vére árán szabadított meg téged és a többi embert, akkor az Ő igazságának fénylő sugarai körülvesznek, és ezt a fényt a körülötted élőkre is ki fogod árasztani. Nem a jövő kérdései lebegnek előtted, elgondolva, hogy egy napon majd szentté válsz, hanem most van itt az ideje annak, hogy megszenteljen az igazság
A próféta figyelmeztet: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta." (Ésa 55:6-7) 
Jézus mondta: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim... a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1:8) 

  A Szentlélek befogadására készülünk. Azonban az a gondolat merülhet fel bennünk, hogy ez az ajándék nem méltó hozzánk, mert az Úr Szentlelke túl tiszta és szent. Ám a Vigasztaló Lélek – amelyet Krisztus az apostoloknak ígért – emlékezetünkbe idézi Mesterünk szavait: szűnjünk meg magunkat nézni, nézzünk inkább Krisztusra, akitől minden tisztaság árad

Senki sem teheti jobbá saját magát. Jöjjünk úgy Jézushoz, ahogy vagyunk, komolyan vágyakozva arra, hogy minden apró folttól és szennytől is megtisztítson, és megkapjuk a Szentlélek ajándékát. Nem kételkedhetünk kegyelmében, mondván: „Nem tudom, hogy meg leszek-e mentve vagy sem." Élő hit által kapaszkodjunk ígéretébe, hiszen Ő mondta: „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú." Krisztus tanúivá leszünk, akik visszatükrözik a fényt, melyet az Úr kegyelmesen ránk árasztott. Hithű katonáiként fogunk menetelni Krisztus vérrel pecsételt zászlaja alatt. 
(Signs of the Times, 1892. április 4.) 

Napi ige - A tanítást befogadók

„Senki sem vet új posztóból való foltot az ócska ruhára, mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb lesz a szakadás. Új bort sem töltenek ó tömlőkbe, máskülönben a tömlők szétszakadoznak, a bor pedig kiömöl, és a tömlők is elvesznek. Az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.”
(Mt. 9:16–17)

„Krisztus tanításainak alapelveit nem lehet a farizeusság formaságaival egyesíteni... A papok, írástudók és főemberek megcsontosodtak a szertartások és hagyományok gyakorlásában. Szívük annyira összeszűkült és kiszáradt, mint a régi bortömlő, amelyhez Jézus hasonlította őket. Kielégítette őket a törvényeskedő vallásosság, ezért lehetetlenné vált számukra, hogy a menny élő igazságainak letéteményeseivé váljanak. Tökéletesen kielégítőnek találták saját életszentségüket, ezért nem kívánták, hogy új elem vegyüljön a vallásukba... A hit által tevékenykedő szeretet, amely megtisztítja a lelket, nem egyesülhetett a farizeusok vallásával... Az a törekvés, hogy Jézus tanításait a bevett vallással egyeztessék, eleve hiábavaló fáradozás lett volna. Isten megelevenítő igazsága olyan, mint a forrásban lévő bor, amely szétrobbantja a farizeusi hagyományok öreg, rothadó edényeit.

A farizeusok túlságosan bölcsnek tartották magukat. Úgy vélték, hogy ők nem szorulnak oktatásra. Szenteknek, igazaknak tartották magukat, akik nem tartanak igényt üdvözítésre. Olyan tiszteletben részesültek, hogy a Krisztustól származó tiszteletnek nem érezték szükségét. Az Üdvözítő elfordult tehát tőlük, hogy másokat keressen, akik befogadják a menny üzenetét. A tanulatlan halászok, a piacon ülő vámszedő, a samáriai asszony, az őt örömmel fogadó nép, íme bennük talált új tömlőkre az újbor számára... 

Krisztus tanítása, noha az újborral szemléltette, a valóságban nem volt új tantétel, hanem annak a kinyilatkoztatása, amit Isten kezdettől fogva hirdetett. De a farizeusok számára Isten igazsága elvesztette eredeti jelentését. Krisztus tanítása majdnem minden vonatkozásban újszerű volt a számukra...”

(Jézus élete, Lévi-Máté c. fejezetből)

péntek, október 13, 2017

A MENNYET PÁSZTÁZÓ SZEMEK

A MENNYET PÁSZTÁZÓ SZEMEK

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk." 
(Fil 3:20)

Ne törjük meg a bűn erejét az igazsággal, és ne teremtsünk kapcsolatot a mennyel, ahonnan Szabadítónkat várjuk? Ne szóljunk a Megváltónkhoz addig, amíg az természetes nem lesz számunkra? Hogyha mindezt nem tesszük meg, az Úr nem üdvözíthet bennünket. Sátán birtokába veszi szívünket, és lealacsonyodunk, érzékivé válunk. Emeljük hát fel gondolatainkat, és azokra a dolgokra figyeljünk, melyekben igazi érték rejlik, használjuk ki a tanítást itt a földön, mely ugyanúgy hasznossá válik az eljövendő világban is! 

Ne szeressük buzgóbban az Urat, ne bánjuk meg botlásainkat? Ne búsuljunk, hogy mellőztük az Úr Igéjét és ezért nem ismerjük jobban az igazságot? Ne forduljunk hozzá teljes szívvel, hogy meggyógyíthatna és szerethetne minket? Tegyünk ma egy lépést a menny felé... 

  A késői eső kiárad az Úr gyermekeire. A hatalmas angyal leszáll az égből, és az egész föld ragyog annak fényétől. Készek vagyunk-e a harmadik angyal dicsőséges munkájában részt venni? Kiüresítettük-e edényeinket a mennyei eső számára? Van-e még tisztátalanság szívünkben? Ha igen, tisztítsuk meg lelkünk templomát és készüljünk fel a késői esőre. Az Úr színe felől jövő megújulás sohasem juthat be a még meg nem tisztított szívbe. Segítsen az Úr, hogy meghalhassunk az énnek, hogy Krisztus, a dicsőség ama reménysége kiábrázolódjék bennünk! 


  Az Úr Szentlelkének szívemben kell laknia. Nem végezhetem az Úr megmentő, hatalmas munkáját, hacsak lelkemben nem él ott Szentlelke. „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!" (Zsoltár 42:2) 

Az ítélet napja közeleg. Bárcsak megmoshatnánk ruháinkat és megfehéríthetnénk azokat a Bárány vérében! 
(Review and Herald, 1891. április 21.) 

Napi ige - Hitetlen Tamás

„Azután mondta Jézus Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet. Hozd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Felelt Tamás és mondta néki: Én Uram és én Istenem! Mondta néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél, boldogok azok, akik nem látnak és hisznek!” 

(Jn. 20:27–29)
„Sokan azok közül, akik hajlanak a kétkedésre, Tamásra hivatkozva mentegetik magukat. Nem ismerik fel azt, hogy nekik sokkal több bizonyságuk van. Ha arra várnak, hogy a kétkedés eltűnjön az útjukból, akkor lassanként megfeneklenek a hitetlenségben. Aki hozzászokik – és milyen könnyen megy ez –, hogy mindent sötéten lásson, aki állandóan zúgolódik, panaszkodik és folyton elégedetlenkedik, az nem tudja mit cselekszik. A kétkedés magvait veti el és kétkedést arat.

Tamás iránti magatartásával tanítást nyújt az Üdvözítő minden kereszténynek arról, hogy miként bánjon a hitben gyengékkel és kételkedőkkel. Jézus nem halmozta el szemrehányásokkal a hitetlen Tamást, nem is bocsátkozott vele vitába, hanem egyszerűen a megismeréshez vezette. 

Tamás oktalanul cselekedett, amikor hitét feltételekhez szabta. Jézus azonban elhárította az így emelt barikádokat nagylelkű szeretetével és tapintatával. 
A hitetlenséget csak ritkán lehet áthidalni vitatkozással. Az ellenfél rendszerint védekezik és minduntalan talál támaszt kételyeihez és mentséget hitetlenségére. Ha azonban Jézust, a szerető és irgalmas Üdvözítőt mutatjuk be, akkor sokan, akik őt valaha megtagadták, Tamással együtt vallják majd: »Én Uram, és én Istenem!«

(Jézus élete, „Békesség néktek!” c. fejezetből)
Caravaggio: Doubting Thomas

csütörtök, október 12, 2017

AZ IGAZSÁG NAPSUGARA MEGTISZTÍTJA A LELKET

AZ IGAZSÁG NAPSUGARA MEGTISZTÍTJA A LELKET

Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába.
(Kol 1:12-13)

 Az igazi hívőknek kiváltságuk, hogy teljesen megbízhatnak Isten ígéreteiben, a teljes igazságban és igazságosságban. Az Úr Jézus tanítása szerint az isteni kegyelem kincsei azért állnak rendelkezésünkre, hogy a fény csatornái lehessünk. Nem fogadhatjuk el és kaphatjuk meg Krisztustól ezt az adományt, ha nem akarunk belőle másoknak is juttatni. Ha Krisztus szeretete él szívünkben, úgy érezzük, kötelességünk és kiváltságunk beszélni mindezekről. A mennyből sugárzó nap fénysugarai bevilágítják az élővilág tágas és keskeny útjait is. Ez a fény elegendő több ezer, a mienkhez hasonló világ számára. És így van ez az igazság napjával is. Gyógyító és örömhozó fényes sugarai bőven elegendőek ahhoz, hogy a mi kis világunkat megóvja, és elég hathatós arra, hogy minden teremtett világban biztonságot teremtsen. 

  Mindazok, akik bűnbánó lélekkel fordulnak Isten felé, töredelmes szívvel megbánják, hogy eddig ellenálltak a Szentlélek hívásának. Beismerik, hogy elutasították azt a fényt, amelyet a menny küldött számukra, majd lemondanak azokról a bűnökről, amellyel Isten Szentlelkét megszomorították. 
Megalázzák magukat, és elfogadják Krisztus kegyelmét és erejét, és megfogadják figyelmeztetéseinek, feddéseinek és bátorításának szavait. Ezután Istenbe vetett hitük mindenki számára nyilvánvalóvá lesz, mert az Úr megbékélést hozó áldozatában bíznak. Személyes tulajdonukká lesz Krisztus igazsága és kegyelme, így Krisztus már földi életükben védelmezőjükké lesz; ezért mindig szükségük lesz rá, és teljes bizalommal fordulnak is hozzá. Inni fognak az élet vizéből, az isteni kimeríthetetlen kútfőből. Teljes mértékben Krisztusban bíznak, és isteni természet részeseivé válnak.
(Review and Herald, 1890. augusztus 26.)

Lament - Siralom

Evangeline Paterson:   

                                          Siralom                                                         

Sírj , sírj azokért,
Akik buzgók az Úrért,
Fejüket feltartják,
És szívük hideg.
Hangjukat hallatják
Utcákon, tereken át,
Fennszóval kiáltanak.
De eltörik a megrepedt nádat,
A pislogó gyertyabelet kioltják.

Sírj, sírj, ne a taposottért,
(Mert az ő sírásuk felhat az égig,
és az Úr megtartja mind.)
Hanem sírj, sírj a taposókért.

Mert amikor jő az Úr,
A völgyek énekelnek,
És tapsolnak a hegyek,
Fények ragyognak mindenütt.

Akkor nyílik meg szemük,
Kietlen pusztán
elhagyatva, elhamvadva.
A kioltott gyertyabél szaga
keserűn hat orrukba,
Lábukat felsérti egyre
az összetört nád…
Fa, szalma, tarló és fű nem fakad,
Elszállnak a madarak.

Sírj, sírj azokért,
Akik kietlen pusztát hagynak
az Úr nevében.


„Lament”

By Evangeline Paterson
Weep, weep for those
Who do the work of the Lord
With a high look
And a proud heart.
Their voice is lifted up
In the streets, and their cry is heard.
The bruised reed they break
By their great strength, and the smoking flax
They trample.

Weep not for the quenched
(For their God will hear their cry
And the Lord will come to save them)
But weep, weep for the quenchers

For when the Day of the Lord
Is come, and the vales sing
And the hills clap their hands
And the light shines

Then their eyes shall be opened
On a waste place,
Smouldering,
The smoke of the flax bitter
In their nostrils,
Their feet pierced
By broken reed-stems…
Wood, hay, and stubble,
And no grass springing.
And all the birds flown.

Weep, weep for those
Who have made a desert
In the name of the Lord.

– Evangeline Paterson, “Lament,” Deep Is the Rock (Elms Court: Arthur H. Stockwell Limited, 1966).

Napi ige - Feltámadás, reménységünk alapja

„Mária kint állt a sírnál sírva. Amíg siránkozott, behajolt a sírba, Két angyalt látott fehér ruhában ülni ott, ahol Jézus teste feküdt, az egyiket fejtől, a másikat lábtól. És mondták azok néki: Asszony mit sírsz? Felelt nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. Amikor ezeket mondta, hátra fordult és ímé Jézust látta ott állni, de nem tudta, hogy ő az.”

(Jn. 20:11–14)

„Mária ott állt a kertben. Vigasztalanul és keservesen sírt, pedig az Üdvözítő a háta mögött állt. Úgy tele voltak a szemei könnyel, hogy nem ismerte fel Urát. A tanítványok szíve is úgy fájt, hogy nem tudták elhinni a boldogító üzenetet Mesterük feltámadásáról.

Milyen sok keresztény tesz így ma is, mint egykor a tanítványok! Hányan sírnak Máriával együtt: »Elvitték az én Uramat... és nem tudjuk, hová tették őt!« Sokaknak mondhatná Jézus: »Mit sírsz? Kit keresel?« Hányszor áll ott az elcsüggedt lelkek mögött, de nem veszik észre.

Bárcsak meglátnák őt a könnyes szemek és figyelnének szavaira az emberi fülek: »Menjetek gyorsan, mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadt a halálból«. Ne tekintsetek a sírra, amelyet nehéz kővel zártak le! Ne bánkódjatok, »mint a többiek, akiknek nincsen reménységük« (I.Thessz. 4:13). 

Jézus él! És élni fognak mindazok is, akikben az ő lelke van és követik őt. Ujjongó szívvel hangozzék a dicsének: Krisztus él! Él, hogy a mi szószólónk legyen. Ragadd meg ezt a reménységet és megtart téged! Legyen ez lelked biztos, örök horgonya! Higgy és meglátod Isten dicsőségét!”

(Jézus élete, „Asszony, mit sírsz?” c. fejezetből)

szerda, október 11, 2017

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

„Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében." (Kol 1:10) 

Néhányan sajnálkozva beszélnek a Biblia vallásos megkötéseiről, melyeket a Biblia vallása ír elő azok számára, akik követik tanításait. Úgy gondolják, hogy ez csak hátrányára van az embereknek. Nekünk azonban minden okunk megvan rá, hogy teljes szívből megköszönjük Istennek azt a mennyei akadályt, amit az ellenség közé és miközénk állított. A természetes szívnek vannak bizonyos hajlamai, melyről sokan úgy érzik, hogy követni kellene azokat, hiszen az egyéni fejlődés is lehet gyümölcsöző. De amit az ember lényegesnek vél, az az Úr szerint nem válnék az emberiség áldására, ahogy azt az emberek képzelik, mert éppen ezek a jellemvonások tennék őket alkalmatlanokká a mennyei otthonokra. Ez az emberközpontúság, ami ha a jellemben nyilvánul meg, kizárja a mennyei otthonokban való együttlakozást. 

Az Úr próbák elé állítja az embert, hogy a polyva elválhasson a búzától! Az Úr senkit sem kötöz meg béklyókkal és kötelekkel, senkit sem akadályoz sorompókkal, amelyek miatt sokakban inkább csak az elégedetlenség nőne, mintsem hogy alábbhagyna. A rossz elleni egyedüli orvosság Krisztusban van, aki lelkünk megmentője. Ha azt szeretnénk, hogy Ő bennünk lakozzék, lelkünket meg kell szabadítanunk az éntől, ezután a megtisztult helyet a Szentlélek töltheti be.
Az Úr úgy tisztítja meg a szívet, ahogyan mi kiszellőztetjük a szobát. Nem csukjuk be az ajtókat és ablakokat bedobva egy kis tisztítószert; hanem kinyitjuk az ajtókat és kitárjuk az ablakokat, hogy a menny levegője beáramolhasson. 
Az Úr azt mondja: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy." (Jn 3:21) 

Ösztöneink és érzéseink ablakát ki kell tárnunk a menny felé, az önzés és világiasság szennyét pedig el kell távolítani. Az Úrnak kegyelme át kell hogy járja agyunk kamráit, így képzeletünkben mennyei témák táruljanak majd fel, amikor elmélkedünk. Emberi természetünk minden kis részének meg kell tisztulnia és életre kell kelnie a Szentlélek ereje által. 
(Manuscript Releases, 2. kötet, 338. oldal)

Napi ige - Elvégeztetett

„Hallottam nagy szózatot a mennyben, amely ezt mondta: Most lett meg az üdvösség és az erő, a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma.”

(Jel. 12:10)

„Abban a pillanatban fejezte be Jézus azt a küldetést, amelyért a földre jött, amikor a kereszten, felkiáltott: »Elvégeztetett« (vagy: »beteljesedett«). Jézus győzött! Az egész menny ujjongva egyesült a Megváltó dicsőséges győzelmében. Sátán elvesztette királyságát! Ezt ő is tudta. A mennyei lények számára felmérhetetlen jelentőségű volt Jézus felkiáltása: »Elvégeztetett!« Beteljesedett a megváltás. Velünk együtt osztoznak ők is Krisztus győzelmének gyümölcseiben...

Isten olyan könnyen elpusztíthatta volna Sátánt és követőit, mint ahogyan egy kavicsot a földre ejtenek. De ő nem tette. Nem akarta erőszakkal elfojtani a lázadást. Kényszert csak Sátán alkalmaz. Isten alapelvei egészen mások. A jóság, a kegyelem és a szeretet jelentik birodalmának alappilléreit... Az igazság és a szeretet a mozgató erő. Isten szándéka az volt, hogy mindent biztos és örök alapra helyezzen. Sátán időt kapott, hogy uralmának alapot vethessen, hogy kifejthesse alapelveit. Azt állította, hogy a saját elvei jobbak, mint az isteni elvek. Be kellett ezt bizonyítania...

Az angyalok örvendezve ismerték fel, hogy Jézus golgotai áldozata folytán bizonyos a Gonosz megsemmisülése és az ember megváltása. A világmindenség pedig örökre biztonságban lesz. Az Üdvözítő határozottan tudatában volt annak, hogy milyen messzehatóak lesznek áldozatának eredményei. Mindezt előre látva kiáltott fel a kereszten: »Elvégeztetett!«”

(Jézus élete, „Elvégeztetett” c. fejezetből)


kedd, október 10, 2017

Napi ige - Golgota

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
(Gal. 2:20)
„A drága Isten Fia, az Üdvözítő ott függött a kereszten. Teste bántalmazásoktól vérzett. Kezei, amelyek oly gyakran tárultak szét áldást osztón, fához voltak szegezve. Lábai, amelyek fáradhatatlanul járták a szeretet és az irgalmasság ösvényét, gúzsba voltak kötve. A szeretett fejet töviskorona övezte. A halvány ajkakat eltorzította a fájdalom. És minden, minden, amit az Üdvözítő elszenvedett, miérettünk történt! A te bűneid terhét hordozta. Teéretted törte meg a halál hatalmát és nyitotta meg újból a paradicsom kapuit. 
Ő, aki lecsillapította a háborgó tengert és járt a tajtékzó hullámok felett, ő, aki ördögöket töltött el rettegéssel és betegeket gyógyított, aki megnyitotta a vakok szemeit és a halottaknak új életet adott, önmagát adta áldozatul, hogy téged megmentsen, hogy mindenkin segítsen, hogy mindnyájunkat megváltson.”
(Jézus élete, Golgota c. fejezetből)

EDÉNYEINK MEGÜRESÍTÉSE

EDÉNYEINK MEGÜRESÍTÉSE

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon." 
(Fil 2:15) 

Személyiségünk átalakulása a bizonyíték a világ előtt arra, hogy Krisztus szeretete él bennünk. Az Úr azt szeretné, ha gyermekei bemutatnák azt, hogy a kegyelem felszabadító ereje képes átalakítani a hibás jellemet és azt kiegyensúlyozottá és gyümölcsözővé tudja tenni.
De hogy az Úr feltételét betöltsük, szükség van előkészületi munkára. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy üresítsük meg szíveinket, hogy az önzést, az elidegenedés gyökerét ne találja benne. Isten szeretné Szentlelke nagy mértékét kitölteni ránk, és arra kér, hogy önmagunk megüresítésével tisztítsuk meg a hozzá vezető utat. Amikor az „én" Isten alá van rendelve, szemeink megnyílnak, és felfedezzük azokat a botlásainkat, amelyekkel mások útját megnehezítjük. Isten azt kéri, hogy mindezektől tisztuljunk meg. 

Ő mondja: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jak 5:16)
 Megkapjuk az ígéretet, amelyet Dávid is kapott, miután bevallotta bűnét és így könyörgött: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem." (Zsolt 51:12-13)
Amikor Isten kegyelme uralkodik bennünk, lelkünk megtelik hittel, bizalommal és Krisztusi szeretettel, lelki életünk felélénkül... Mindenki, aki átélte már Krisztus megbocsátó szeretetét, mindenki, akit már megérintett Isten Lelke és az igazságban van, úgy érzi, hogy ezekért az értékes ajándékokért cserébe tartozik valamivel embertársainak. Azok, akik szívüket megalázzák az Úr előtt, képesek lesznek lelkeket nyerni, olyanokat is, akiket a felszentelt lelkészek már nem érnek el. Ezeknek Krisztus megmentő kegyelme lesz legfontosabb beszédtémájuk. 

(Testimonies, 6. kötet, 43. oldal)

hétfő, október 09, 2017

NYISSUK MEG SZÍVÜNKET!

NYISSUK MEG SZÍVÜNKET!

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (Jn 15:5) 

Az Úr szeretné az embert az isteni befolyás őrzőjévé tenni. Az egyetlen, ami ettől az embert megfosztja, ha bezárja szívét az élet világossága előtt. A hitehagyás a Szentlélek visszavonulását okozza, de a megváltási terv alapján a mennynek ez az áldása azért mindazok számára biztosított, akik komolyan vágynak rá. Az Úr megígérte, hogy megad minden jót azoknak, akik azt kérik tőle. S minden jó a Szentlélek ajándéka.
Minél inkább érezzük hiányainkat, lelki szegénységünket, annál jobban áhítozunk a Szentlélek ajándékára; így lelkünk csatornája nem önteltséggel és becsvággyal telik meg, hanem a legőszintébb vágyakozással a menny világossága iránt. De mivelhogy nem látjuk igazán hiányosságainkat és a lelki szegénységünket, ezért nem is emelünk fel alázatos, őszinte kéréseket Jézusra hivatkozva, aki hitünk szerzője és bevégzője, az áldás adományozója... 

Jézus mondja: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt 7:7) 
Ezek arányban állnak a lelki dolgok értékének és fontosságának a felbecsülésével, amelyeket szeretnénk magunkban megvalósítani. "Nélkülem semmit sem cselekedhettek" - mondja Jézus, habár nagyon sokan azt gondolják, hogy sok mindenre képes az ember véges erejével és bölcsességével is. Sátán mindig kész tanácsait felajánlani, s így az élet nagy játékában lelkeket nyer magának. 

Mikor nem érezzük annak szükségét, hogy hittestvérünkkel tanácskozzunk, valami nincs rendben; akkor saját bölcsességünkben bízunk. Alapvető dolog, hogy a problémákat beszéljük meg egymással. Ezt sürgetem az utóbbi negyvenöt évben. Ez a felszólítás újra és újra figyelmeztet, hogy mindazok, akik az Úr munkájában foglalatoskodnak, ne járjanak a saját fejük után, hanem tanácskozzanak egymással. 
(Manuscript Releases, 2. kötet, 333. oldal)

Napi ige - Krisztus kereszthalála

„A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem, vártam részvétre, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.” 
(Zsolt. 69:21)
„Őreá mint helyettesünkre és kezesünkre helyezte Isten minden bűnünket. A bűnösökhöz számították, hogy megválthasson bennünket a törvény átka alól. Az emberiség bűne súlyos teherként nehezedett a lelkére. Isten haragjának rettenetes árja zúdul a bűnre és istentelenségre. Ez rémülettel töltötte el Krisztus lelkét. Egész életén át hirdette az Atya kegyelmének és megbocsátó szeretetének örömüzenetét az elbukott világ számára. A bűnösnek nyújtott üdvösség volt beszédének állandó tárgya. És most, a kereszten, nehéz haláltusájában ő nem láthatta az Atya engesztelő arcát. Isten elfordult tőle, a legrettenetesebb szenvedés órájában, ezért olyan fájdalom járta át a szívét, amelyet ember felfogni nem képes, mérhetetlen nagyságában megérteni nem tud.

Sátán heves kísértésekkel ostromolta az Üdvözítőt. Jézus tekintete nem hatolt át a sír sötétségén. Egyetlen világító reménysugár sem mutatott a győzelmes feltámadásra. Nem volt semmi biztosítéka arra, hogy áldozatát az Atya elfogadja. Félt, hogy a bűn oly sértő és súlyos lehet, hogy ezáltal örökre elszakad az Atyától. Krisztus olyan lelki félelmet érzett, amely majd minden bűnöst átjár, ha a megváltó kegyelem nem esedezik többé érette. A bűntudat, amely az Atya haragját zúdította rá mint az ember helyettesére, tette oly keserűvé a poharat, melyet kiürített, ez törte meg Isten Fiának szívét.”


(Jézus élete, Golgota c. fejezetből)

vasárnap, október 08, 2017

TEGYÜK FÉLRE AZ ÖNZŐ ÉNT!

TEGYÜK FÉLRE AZ ÖNZŐ ÉNT!

„De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem." 
(Fil 3:7) 

Jézus önfeláldozó szeretetét az egyházon keresztül szeretné bemutatni a világnak; de napjaink egyházán nem sugárzik át Jézus igazi lénye, és így a világ előtt egy hamis Jézus-kép alakul ki. Az önző szeretet kiszorítja Jézus szeretetét a lélekből, ezért nincs az egyházban nagyobb lelkesedés és odaadóbb szeretet az iránt, Aki előbb szeretett minket. A legtöbb szívben az önzés uralkodik. A gondolatok, az időtöltés és a pénz mind önös érdekeket szolgálnak, míg azok a lelkek, akikért Jézus meghalt, szomjúhoznak.
Ezért nem részesíthette az Úr egyházát az Ő áldásainak teljességében. 
Ha megkülönböztetett bánásmódban részesítené őket a világ előtt, ezzel pecsétet helyezne az ő cselekedeteikre, mely által mintegy jóváhagyná az Ő jellemének hamis képviseletét. 

Amikor az Isten egyháza kijön majd a világból, és elkülönül a világ életvitelétől, szokásától és gyakorlatától, az Úr Jézus ekkor fogja a megváltás munkáját végezni általuk. Kiárasztja Szentlelkét rájuk, és a világ tudni fogja, hogy Isten szereti őket. 

Folytatja-e továbbra is Isten egyháza az önzést? Hisz az Úr áldása rajtuk van, de az áldást nem öntheti ki rájuk teljes mértékben, hiszen még fertőzöttek a világ szokásaival és lelkületével. Lelki büszkeség uralkodik közöttük; és ha az Úr úgy cselekednék velük, ahogyan azt szíve szerint tenné, csak megerősítené őket önhittségükben és önfelmagasztalásukban. 

Vajon Isten népe továbbra is hamisan mutatja be Krisztus jellemét? A kegyelem és az isteni világosság langymelegségük miatt el lesz zárva egyházától? Bizonyára igen, hacsak nem fordulnak át buzgó istenkeresésbe, nem mondanak le a világról és nem alázzák meg lelküket az Úr előtt. Az egyházat át kell járnia Isten átalakító hatalmának! 
(Home Missionary, 1890. november 1.)

Napi ige - Az önbizalom veszélye

„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”

(Mk. 14:38)

„Péter őszinte volt, amikor az Urat feltétlen hűségéről biztosította, de nem ismerte eléggé önmagát. Gonosz hajlamok szunnyadoztak benne, amelyeket a körülmények könnyen fellobbanthattak. Meg kellett világítani előtte ezt a veszélyt, ami örök vesztét okozhatja. 

Jézus olyan önzést és önbizalmat látott Péterben, amely még az Úr iránti szeretetét is felülmúlta. Sok gyengeség, le nem küzdött bűn, figyelmetlenség, hirtelen harag, gondatlanság az erős kísértésekkel szemben, gyakran jutottak a felszínre benne. Jézus komoly intelmeinek önvizsgálatra kellett volna őt késztetnie. Kevesebb önbizalom, több hit Krisztusban, erre lett volna szüksége Péternek. Ha alázatosan elfogadta volna az intést, akkor megkérte volna a nyáj Pásztorát, hogy óvja meg az ő juhocskáját. 

Amikor a galileai tengeren járva már-már elmerült a habokban (Mt. 14:30), kezét kinyújtva így kiáltott az Úrhoz: »Uram, ments meg engem!« És Krisztus segített. Még most is elkerülhette volna a bajt, ha megkéri Üdvözítőjét: Uram ments meg engem önmagamtól! Péter azonban bizalmatlanságnak és sértésnek vette Jézus szavait, önbizalma pedig egy cseppet sem rendült meg.”

(Jézus élete, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek c. fejezetből)

szombat, október 07, 2017

LELKI SZÜKSÉGLETEINK FELISMERÉSE

LELKI SZÜKSÉGLETEINK FELISMERÉSE

„A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!" (Lk 18:13) 

Gyakrabban kellene imádkoznunk. Az Úr a Szentlélek kitöltésével válaszolt a hitbuzgó keresztények imáira. Nézzük meg ezt az apostolok esetében. 
Az Írás ezt mondja: „Mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és űle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel." (ApCsel 2:1-4) 

Nem azért gyűltek össze, hogy bűneiket ecseteljék. Nem azért, hogy minden hibát és hiányt megtaláljanak egymás jellemében. Átérezték és felismerték lelki szegénységüket, és az Úrhoz kiáltottak a Szentlélekért, hogy segítségével legyőzzék erőtlenségeiket és kérték, hogy adjon erőt a mások megmentéséért végzett munkához. Olyan elszántan és buzgón imádkoztak, hogy Krisztus szeretete szétáradt szívükben. 

A földi egyházaknak ma éppen erre lenne szükségük: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden." (2Kor 5:17) 
A Jézus szeretetéből táplálkozó Lélek jellemünk minden sötét foltját megtisztítja. Elűzi az önzést, az irigységet, a gonosz beszédet gyökerestől kitépi és lényegi változást hoz létre a szívben. „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény." (Gal 5:22-23) 
„Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak." (Jak 3:18) 
Pál eddigi cselekedeteire visszatekintve „a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlennek" hitte magát, de amikor felismerte Isten törvényének lelki jellegét és belenézett a lelki tükörbe, véleménye megváltozott. Emberi mértékkel mérve Pál tartózkodott a bűntől, de mikor Isten törvényének a mélységébe tekintett, és úgy látta magát, ahogy Isten látja őt, megalázkodva borult le és ismerte be bűnét. 
(Review and Herald, 1890. július 22.)

Napi ige - Krisztus ártatlan bárány

„Hátamat odaadtam a verőknek és orcámat a szaggatóknak, képemet nem fedeztem be a gyalázás és köpdösés előtt... Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint a bárány, amely mészárszékre vitetik, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírők előtt...”

(Ésa. 50:6, 53:7)


„Krisztus nagyon szenvedett a bántalmak és sértegetések miatt. Amennyire felette állt az ő igazsága az emberi bűnöknek, annyira múlták felül szenvedései is az emberi kínokat. Olyan emberek hallgatták ki, akik Sátánhoz hasonlóan viselkedtek. Az a gondolat, hogy azonnal elpusztíthatná őket, ha felhasználná isteni hatalmát, csak fokozta súlyos megpróbáltatását...

Ő, aki halállal büntethette volna ellenségeit, elviselte kegyetlenkedéseiket. Atyja iránti szeretete és az az önkéntes elkötelezettsége, hogy magára vállalja a világ bűneit, arra késztették, hogy panasz nélkül tűrje azok durva bánásmódját, akiknek a megmentéséért jött. Jézus megalázottságában rejlett a megváltás egyetlen reménysége...

Sátán... ellenállásra, vagy csodatettre akarta késztetni az Üdvözítőt, hogy szabadítsa ki magát. Egyetlen árnyék, amely Jézus emberi életére esnék, elegendő lett volna ahhoz, hogy tökéletlenné tegye Isten Bárányának áldozatát és eredménytelenné a megváltás tervét. Jézus Krisztus azonban teljesítve az isteni akaratot – tökéletes nyugalommal tűrte a durva sértéseket és bántalmakat. Kínzóit a kegyetlenkedés átformálta Sátán hasonlatosságára. Jézust viszont emberi mivolta fölé emelte a szelídség és türelem. Isten hasonlatosságát tükrözte.”

(Jézus élete, Annás és Kajafás előtt, valamint Pilátus előtt c. fejezetekből)

péntek, október 06, 2017

Napi ige - Élet Krisztusban

„Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.”

(Jn. 15:4–5)

„A szőlővessző élő összeköttetése a szőlőtővel – mondta Jézus – szemlélteti azt a viszonyt, amelyben velem maradnotok kell. A fiatal hajtást beoltják a tőbe – rost rostra, ér érre nő, úgy hogy az önmagában élettelen vessző egybeforr a szőlőtőke életével. Így nyer a bűneiben holt lélek is új életet a Krisztussal való összeköttetés által... A bűnös egyesíti a gyengeségét Krisztus erejével, a maga ürességét Jézus teljességével, a maga fogyatékosságát Krisztus örökkévaló tökéletességével... Így válik az ember isteni természet részesévé a Szentlélek közvetítésével...


Nem véletlen, alkalmi összeköttetésről vagy érintkezésről van szó, mert a szőlővessző a szőlőtőke részévé válik... »Maradjatok énbennem és én is tibennetek.« Krisztusban maradni azt jelenti, hogy állandóan elfogadjuk az ő Lelkét, hogy fenntartás nélkül átadjuk magunkat az ő szolgálatára. Nem szabad megszakadni az összeköttetésnek Isten és az ember között. Amiképpen a szőlővessző megszakítás nélkül szívja a nedvet az élő szőlőtőből, úgy kell nekünk is megkapaszkodni Jézusban. Hit által merítsünk erőt az ő tökéletes jelleméből.”

(Jézus élete, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” c. fejezetből)

AZ ÖSSZHANG KERESÉSE

AZ ÖSSZHANG KERESÉSE

„Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." 
(Fil 2:3) 

Isten szolgái tökéletes összhangban munkálkodnak. A versengés elidegenülést, harcot és viszályt hoz. Kijelentést kaptam, hogy egyházunknak nincs szüksége arra, hogy viszálykodással töltse idejét. Amikor a versengés lelkülete a felsőbbségért harcol, állítsuk meg és térjünk a helyes útra, mert Krisztus hamar eljön és elmozdítja gyertyatartónkat a helyéről. Bűnbánatot kell tartanunk. Hagyjuk, hogy Isten Lelke vizsgálja meg értelmünket és szívünket, és hárítson el minden akadályt a szükséges reformáció útjából. Amíg ez nem történik meg, nem tudja nekünk adni erejét és kegyelmét. Ezek nélkül pedig az ember megbotlik, elesik, és nem tudja, miben botlik meg. 

Krisztus szeretete az a kötelék, amely egyesíti a hívők szívét és értelmét.
Krisztus vére a vízválasztó az emberi család számára. Áldozata óta senkinek sem kell elvesznie. Azok, akik elvesznek, azért pusztulnak el, mert az üdvösség helyett saját útjuk kielégítését választották. Ez Sátán választása és munkája, e választás jellege uralmát bizonyítja. A bűn és szenvedés elárasztja világunkat, a szörnyű gyilkosságok mindennapi eseménnyé váltak. Mindez a Sátán elveinek való behódolás gyümölcse. 

Testvéreim, olvassátok el a Jelenések könyvét az elejétől a végéig és kérdezzétek meg magatoktól: vajon nem volna-e jobb kevesebb időt tölteni viszálykodással, versengéssel, és inkább elgondolkodni azon, hogy milyen gyorsan közeledünk a végső nagy válsághoz? Akik úgy szeretnék feltüntetni, hogy e mostani, az Úr által a földre bocsátott ígéreteknek nincs különleges jelentőségük, hamarosan kénytelenek lesznek megérteni azt, amit most jobb szeretnének nem megérteni. 

(Review and Herald, 1903. augusztus 20.)

csütörtök, október 05, 2017

Napi ige - A Szentlélek ereje

„Kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt. De ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”
(Jn. 14:16–17)

„Jézus részletesen vázolta a Szentlélek munkáját és hivatását tanítványai előtt. Igyekezett olyan örömet és reményt kelteni bennük, amely őt is lelkesítette. Örült annak a kiapadhatatlan forrásnak, amellyel népéről gondoskodhatott. A Szentlélek volt a legértékesebb valamennyi adomány között, amelyet csak Atyjától kérhetett, hogy népét felmagasztalja. A Szentlélek megújító erőként adatott. Nélküle Krisztus áldozata gyümölcstelen maradt volna. Az évszázadok folyamán csak erősödött a Gonosz hatalma az emberek felett. Bámulatos, hogy olyannyira alárendelték magukat csábításainak, és annyira megadták magukat bilincseinek. Csak az Istenség harmadik személyének hatalmas ereje által állhatunk ellene a bűnnek és győzhetjük le. Nem korlátolt mértékben, hanem az isteni erő teljességében árad reánk. Hatályossá teszi azt, amit Jézus a megváltás által munkált. 

A Lélek tisztítja meg a szívet. Befogadása által az ember isteni természet részesévé válik. Krisztus úgy adta a Szentlelket, mint isteni erőt, hogy segítségével minden örökölt és szerzett rossz hajlamunkat legyőzzük, hogy jellemének pecsétjét nyomhassa egyházára.”
(Jézus élete, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek c. fejezetből)

EGY AKARATTAL

EGY AKARATTAL

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak." (ApCsel 2:1) 

A Lélek ígérete ugyanúgy érvényes ma is, mint az első tanítványok idejében. Hatalma által Isten ma ugyanúgy fogja adományozni férfiaknak és nőknek, ahogyan adományozta Pünkösdkor azoknak, akik hallották a megváltás üzenetét. Lelke és kegyelme készen áll már ebben az órában is azok számára, akik érzik az ő szükségüket és szaván fogják Őt.
Az Írás szerint amikor a tanítványok tökéletes egységre jutottak, amikor többé nem versengtek a legmagasabb helyért, akkor töltetett ki rájuk a Szentlélek. Egy akarat uralta őket. Minden különbség megszűnt közöttük. A Lélek kiáradása után képviselt bizonyság pedig ma is ugyanaz. Jegyezzük meg ezeket a szavakat: „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt." (ApCsel 4:32) Annak Lelke, aki meghalt, hogy a bűnösök élhessenek, a hívők teljes gyülekezetét megelevenítette.

A tanítványok nem magukra kérték az áldást. A lelkek terhének súlyát érezték. Az evangélium eljutott a föld végső határáig és ők igényelték a Krisztus által megígért hatalom adományát. Így töltetett ki a Szentlélek és ezrek tértek meg egy nap alatt.
Ez ma is lehetséges. A keresztények hagyják el a széthúzást és adják át magukat Istennek, hogy megmentsék az elveszetteket. Kérjék hittel a megígért áldást és meg is kapják. Az apostolok idejében a „korai eső" volt a Lélek kitöltetése, melynek dicsőséges volt az eredménye. De a késői eső még bőségesebb lesz.

Milyen ígéret szól azoknak, akik az utolsó napokban élnek? 
„Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!" (Zak 9:12) 
„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn." (Zak 10:1) 
(Testimonies, 8. kötet, 20-21. oldal)

szerda, október 04, 2017

Pál apostol nyomában - 2017. őszi előadássorozat


A megszokott könyvtári sorozat idei őszi alkalmainak témája Pál apostol
Az előadások négyhetente a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban (Miskolc, Görgey A. u. 11.) lesznek megtartva, csütörtökönként 16.30 órakor.

PÁL APOSTOL NYOMÁBAN

2. alkalom (2017.10.26. 16.30)
    Európai utak 2. rész

A könyvtár belépődíjat szed. Várunk mindenkit szeretettel!