péntek, június 23, 2017

AZ EMBER MUNKÁJÁT A LÉLEK TESZI HATÉKONNYÁ

AZ EMBER MUNKÁJÁT A LÉLEK TESZI HATÉKONNYÁ

„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, menynyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik." (Lk 11:13) 


A Szentlélek ajándékának ígéretét nem fogjuk fel kellőképpen és az általa biztosított kiváltságokat nem értékeljük úgy, ahogy kellene. Isten azt kívánja, hogy egyháza hittel ragadja meg ígéreteit és kérje mindenben a Szentlélek segítségét. Urunk biztosít bennünket arról, hogy sokkal készségesebben adja Szentlelkét azoknak, akik kérik tőle, mint ahogy a szülők jó ajándékokat adnak gyermekeiknek. Mindenki számára lehetséges tehát, hogy mennyei kenetet kapjon, „így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket". (1Jn 2:27) 

Nem lehet kifogást keresni a kötelességek szándékos elkerülésére. Egy feladat sem lehet kellemetlen, s egy kötelezettség alól sem lehet kibújni. Az átalakító erő maga Krisztus, aki a Szentlélek közreműködésével dolgozik minden katonájában és minden katonája által. Isten Lelkének hatékonysága eredményessé teszi mindazok munkáját, akik készek irányítása alá rendelni magukat.

Isten birtokába vesz minden elmét, mely kész a Szentlélek befogadására. Követei által mindenütt figyelmezteti az embereket. Isten kipróbálja a gyülekezetek odaadását és azt, hogy mennyire hajlandóak elfogadni a Szentlélek vezetését. A tudás naggyá lett. Látnunk kellene, amint mennyei küldöttek sietnek ide s tova, keresve minden lehetséges módot arra, hogy a közelgő ítéletre figyelmeztessék az embereket és bemutassák az Úr Jézus Krisztus általi üdvösség boldog üzenetét. Az igazság mércéjét a magasba kell emelnünk.

Isten Lelke munkálkodik az emberi szívekben, és akik indításainak engednek, azok a világ világosságaivá lesznek. Mindenfelé láthatóak, amint előre haladnak, hogy közöljék a kapott világosságot másokkal, úgy ahogy tették azt a Szentlélek pünkösdnapi kiáradása után. Miközben szerteszét sugározzák fényüket, egyre többet és többet kapnak a Lélek erejéből, s a föld fénylik Isten dicsőségétől.
(Australian Union Conference Record, 1898. április 1.)

Napi ige - Mentsünk, ne ítéljünk!

„Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok..."
(I.Pét. 2,25)
„Atyámfiai, ha valaki tiközületek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy... lelket ment meg a haláltól."
(Jakab 5,19–20)
„Milyen keveset találunk Krisztus szánakozó gyengédségéből az Ő hitvalló követői között! Ha valaki megbotlik, a többiek veszik maguknak a bátorságot, hogy a lehető legsötétebb színben tüntessék fel az esetet. Könyörtelen szigorral bánnak el testvéreikkel, pedig talán ők is ugyanolyan bűnösök más tekintetben. Úgy tüntetik fel a tudatlanságból, meggondolatlanságból, vagy gyengeségből elkövetett tévedést, mint előre eltervezett, szándékos bűnt. 
Némelyek, ha letérni látnak valakit a helyes útról, karbatett kézzel mondják: »Ugye megmondtam! Tudtam, hogy megbízhatatlan.« – Ez Sátán álláspontja. Ujjonganak, mert gonosz gyanúsításaik igaznak bizonyultak...
Emelkedjünk hitben magasabb színvonalra, mert méltatlanok vagyunk a keresztény névre. Műveljük Krisztus lelkületét, amellyel a bűnösök megmentésén fáradozott. A tévelygők ugyanolyan kedvesek előtte, mint mi. Irgalmának ugyanolyan győzelmi jelvényeivé, országának ugyanolyan örököseivé válhatnak, mint mi... Csakis azok élnek Krisztusért, csakis azok hoznak nevére tisztességet, csakis azok méltók Mesterükhöz, akik igyekeznek megmenteni az elveszetteket."
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 283, 285. l.)

csütörtök, június 22, 2017

A TERHEK CSÖKKENTÉSÉNEK ESZKÖZE: KOMOLY MUNKA

A TERHEK CSÖKKENTÉSÉNEK ESZKÖZE: KOMOLY MUNKA

„Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." (2Kor 12:10) 

Összességében túl sokan vannak, akik elmerülnek saját próbáikban és nehézségeikben. De ha elfelejtenék önmagukat, és azt néznék, hogy mások milyen szükséget szenvednek, akkor nem lenne idejük arra, hogy eltúlozzák saját bánatukat. Az Úrért való buzgó munkálkodás a recept arra, hogy ne a saját bajainkkal törődjünk. Ha segítő kézzel levesszük mások válláról a terheket - melyeket Krisztus mindenkiért hordozott -, akkor Szentlelke csökkenti a mi problémáinkat, s ezek már említésre méltóak sem lesznek. A valódi, őszinte munka egészséges működésre serkenti az elmét, mely egészséges tettekre ösztönzi az izmokat. Bajaink és terheink állandó szaporodása megöl bennünket. Meg kell elégednünk azzal, hogy csak a napi feladatok terhét hordozzuk. A holnapi kötelességek miatti aggodalmat hagyjuk arra az időre, amikor majd el kell viselnünk azokat. 


Isten arra szólít fel, hogy képezzük magunkat, hogy el tudjuk végezni az általa ránk bízott munkát, s így az nem fog tehernek tűnni előttünk. A legszerényebb embernek is része lehet a munkában és a jutalomban, a koronázásban, amikor majd Krisztus, Közbenjárónk és Üdvözítőnk lesz megváltottainak királya. Most minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy teljesen odaszenteljük magunkat Istennek. A jelenvaló igazság kirendeléséhez nem tekintélyesebb, jobb képességekkel rendelkező vagy tanultabb emberekre van szükség, hanem olyan emberekre, akik ismerik Istent és akit elküldött, a Jézus Krisztust. 

Bármely munkást a személyes kegyesség fogja alkalmassá tenni, mert mindennapi gondolatai és tettei Krisztus akarata szerintiek, így a Szentlélek birtokába veszi őt s ezáltal ajkán erőteljessé válik a jelenvaló igazság. A legalázatosabb lélek is - ha Krisztus Jézussal összeköttetésben van és Krisztusban marad - hatalommá válik és munkája maradandó lesz. Bár segítene az Úr nekünk megérteni az ő isteni akaratát és cselekednénk azt szívből és rendületlenül, akkor örömünk lenne az Úrban.

(Home Missionary, 1897. november 1.) 

Napi ige - Erős jellem elérésére törekedjünk

„Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy tőletek ítéltessem meg, vagy bárminemű emberi ítéletnaptól, sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra nézve, de nem is ebben vagyok megigazulva, aki ugyanis engem megítél, az Úr az."
(I.Kor. 4,3–4)
„A nagy hírnév az emberek között olyan, akár a homokba írt jel, de a szeplőtlen jellem örökre megmarad. Isten adta az értelmi képességedet, amellyel felfoghatod az Ő ígéreteit. Jézus pedig készen áll megsegíteni téged egy erős, kiegyensúlyozott jellem kialakításában. 
Akiknek ilyen a jellemük, azoknak sohasem kell azért aggódniuk, hogy nem sikeresek világi ügyeikben. »A világ világossága« ők. A belőlük áradó világosságot Sátán nem tudja elpusztítani vagy hatástalanítani. 
Istennek nem az a terve, hogy az élet harcában emberek rokonszenve és dicsérete tartsa fenn szolgáit... Harcolják meg a hit nemes harcát, állják a megpróbáltatásokat Isten erejével, minden nehézségben!
Isten a menny minden kincsét kitárta előttünk, amikor nekünk ajándékozta Fiát, aki – jellemének tökéletessége által – teljességgel képes arra, hogy felemeljen, megnemesítsen és felkészítsen bennünket a hasznos földi és mennyei életre... Isten azt akarja, hogy tevékenyen élj. Nem magadat lebecsülve, csüggedten, hanem erős hittel és reménnyel, derűsen és örömmel képviselve Krisztust a világban. Jézus vallása az öröm, béke és boldogság vallása."
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 255–256. l.)

szerda, június 21, 2017

Reformációs beszélgetések Miskolcon

Reisinger János könyvtári sorozata beszélgetésekben folytatódik, második alkalom

2017. június 29-én, csütörtökön 18.00 órakor lesz
a Miskolc, Szemere u. 2. szám alatt.


A tízrészes reformációs füzetsorozat második részének témáját vesszük át.
További alkalmak kéthetente (július 13., július 27.).

Várunk mindenkit szeretettel!

A füzetek a helyszínen vásárolhatók!

A hangyák társadalma

Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs! Akinek nincs vezére, igazgatója vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.(Példabeszédek 6:6-8)


A kutatók megfigyelései szerint mintegy hatezer hangyafaj él földünkön, amelyek közül legtöbb a trópusokon honos. A hangyák gyakran több száz hangyaboly laza kötelékében élnek. E nagy kiterjedésű fenyvesekben élő hangyaállam több hektárnyi területet is beboríthat. Ez a hangyák lakta terület olyan városokra és falvakra emlékeztet, melyet számtalan, állandóan használt föld fölötti és föld alatti közlekedő út köt össze. 
Ebben a kiterjedt birodalomban a nyári hónapokban hihetetlen szorgoskodás tanúi lehetünk. Egyetlen hangya sem megy céltalanul sétálni. Viszont hajszolt szaladgálást és vadászást sem láthatunk. Azt csak csodálni lehet, hogy mi mindent szállítanak a hangyák ide-oda. A kis teherhordók hallatlanul erősnek tűnnek. Nem ritka, hogy saját testtömegük tízszeresét meghaladó terhet szállítanak.

Az ideális társadalom: élet egymásért, konfliktusok nélkül

A hangyákat közelebbről megfigyelve észrevehetjük, hogy ez az óriási forgalom milyen békében és súrlódásmentesen zajlik. Senki sem vehet észre semmilyen barátságtalan megnyilvánulást a kis állatok között. Sőt, ellenkezőleg. Láthatjuk, hogyan siet az egyik a másik segítségére, ha az egyedül nem boldogul valamivel.
Egy négymilliós hangyatársadalom minden egyes tagja kész az életét is feláldozni a másik javára. Együtt gondoskodnak az egészséges táplálékról, életképes utódokról és a ragadozókkal szemben biztonságos védelemről.

Építőipari mesterfogások

A megfelelő, kényelmes lakótermek, a városok és falvak kialakítása szintén közös feladat. A hangyák legjobb tanácsadója a boly építésénél a nagy melegigényük. Kutatók szerint a hangyák a legcéltudatosabb építőmesterek. Annyira ügyesen kihasználják a környezeti adottságokat, hogy szinte egyetlenegy napsugár sem megy veszendőbe.

A demokrácia csúcsa

A hangyaállam minden egyes polgára teljesen egyenlő a másikkal. Ismeretlen közöttük az önzés, vagy a másik fölött való uralkodás. A munkát az egyéni teljesítőképességhez igazodva mindannyiuk között egyenlően osztják el, így mindegyik elégedett a saját tevékenységével. Ezzel egy időben minden egyes hangya szükségleteiről is kielégítően gondoskodnak. Akárcsak a méheknél, minden egyes hangyabolynak van egy királynője, aki nem uralkodik a többi hangya fölött. Ő az összes hangyánál nagyobb, de csak egy feladata van: petéket rak le, ezzel gondoskodva az utánpótlásról.

Egy nap a hangyaállamban

A „kenyérsütő” hangyák sajátos módszerrel készítik el táplálékukat. Tartósítási módszerükkel megakadályozzák, hogy a begyűjtött magvak a tárolókban csírázni kezdjenek. Pékségükben mintegy harminc-negyven fajta magvat dolgoznak fel. A száraz (táplálékszegény) időszak beköszönte előtt a kenyérsütő hangyák hosszú menetben hagyják el fészküket és szétszóródnak a környéken. E látszólagos zűrzavar ellenére minden egyes állat pontosan tudja, mi a feladata. Az egyik csapat a földre hullott magvakat gyűjti, egy másik a kalászokra mászva szerez magvakat. Egy erős, több családból álló hangyaállam a természettudósok szerint egy nap képes huszonötezer magot is összehordani. Ezeket a kisebb-nagyobb darabokat megint mások, a szállítómunkások bevonszolják a fészekbe. 
A fészek bejáratánál minden egyes érkezőt egy őr ellenőriz. A boly sajátos szagáról ismerik meg egymást. A magukkal hozott szállítmány hasznosságát is pontosan megvizsgálják, semmi haszontalan dolog nem juthat be a fészekbe. Ami nem használható fel, rögtön a szemétdombra kerül. A termést először a fészek legfelső kamráiban raktározzák el. 
Újabb munkásnők még a beszállítás közben megkezdik a csépelést. Erős, éles állkapocsfogóikkal kiszedik a kalászokból, hüvelyekből, magházakból és ernyődarabkákból a magvakat. Megint mások eltávolítják a héjakat, a pelyvát és a kemény burkokat, és a kínosan megtisztogatott magvakat a raktárhelyiségekbe viszik. A keletkezett hulladékot természetesen rögtön a szeméttelepre szállítják. Egy külső csoport feladata a magvak további feldolgozása, mely órákig tartó szétrágásból áll. Ehhez gyakran két állat fog közre egy magot és közösen harapdálják kívülről mindaddig, amíg kásává nem rágják. Ebből egy kis részt rögtön az általuk gondozott lárváknak adnak, a nagyobb részt pedig mustármag méretű golyóvá formálják, melyet egy előre elkészített helyen kitesznek a napra sülni. A golyócskák megkeményednek és ropogósak lesznek, akár a cipó. A kész kenyereket a hangyák újra visszaviszik a fészekbe, ami élelmiszertartalékul szolgál majd az ínségesebb időkben. A magvakban található keményítő a rágás során cukorrá alakul át, tehát a hangyakenyerek értékes táplálékot jelentenek.

Értelem vagy ösztön irányítása alatt?

E törpeállam minden egyes polgára minden tekintetben úgy viselkedik, mintha valamilyen felsőbbség vezetné. Tevékenységüket figyelve azt gondolhatnánk, hogy ezek az apró teremtések értelmes lények, holott cselekedetüket csak az ösztönök irányítják, melyeket a Teremtő már megalkotásukkor beléjük oltott. Ezt az a körülmény is bizonyít, hogy a hangyák mindig csak ugyanazt a cselekvéssort képesek végezni, semmi attól alapvetően eltérőt nem.

Forrás: Dr. Erich Hitzbleck: Tekints föl Teremtődre! Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1994.
Soós Ágnes

A SZERETET AZ IGAZSÁG LEGJOBB "REKLÁMJA"

A SZERETET AZ IGAZSÁG LEGJOBB „REKLÁMJA"


„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, 
ha egymást szeretni fogjátok." (Jn 13:35) 

Az ember Isten munkatársa lehet a megváltás nagy művének véghezvitelében. Isten megengedi, hogy minden ember a saját környezetében dolgozzék, ehhez élete kalauzaként Igéjét adja neki. Elküldte a Szentlelket is, mint a gonoszra való minden örökölt és szerzett hajlam legyőzéséhez elégséges hatalmat. A Lélek az Ő képmását vési az emberi eszközök jellemébe, és rajtuk keresztül mindazoknak a jellemébe, akik engednek befolyásának. 


Isten arra buzdítja az emberi eszközt, hogy kegyelmének, jóságának és szeretetének bemutatásában működjék Vele együtt, így befolyásolva másokat is. Minden embernek eszközzé kell válnia, melyen keresztül a Szentlélek munkálkodni tud. De csak úgy válhat azzá, ha minden képességét a Szentlélek irányításának rendeli alá. Pünkösd napján Isten elküldte Lelkét és rajta keresztül munkálkodott a fogékony szívekben, hogy mindenkire - akivel a hívők kapcsolatba kerültek - hatni tudjon. 

A hozzánk hasonló emberekhez - barátainkhoz és ismerőseinkhez - fűződő kapcsolataink révén felemelő hatást gyakorolhatunk rájuk. Akiket Krisztusba vetett reménységük és hitük tart össze, azok áldást jelenthetnek mások számára. Jézus mondja: „egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket." (Jn 13:34) A szeretet nem csupán érzés, a körülményektől függő átmeneti érzelem, hanem élő alapelv, állandó hatalom. A szívet a tiszta szeretet forrásai táplálják, melyek Krisztus szívéből, a soha ki nem apadó kútforrásból erednek. 

Ó, hogy feléledne a szív, mennyire megnemesednének indítékai és elmélyülnének érzései az ilyen közösség által! A Szentlélek nevelése és fegyelmezése által Isten gyermekei igazán, őszintén és tettetés nélkül szeretik egymást "nem kételkedő és nem képmutató" (Jak 3:17) módon. Ez azért lehetséges, mert szívüket Jézus szeretete tölti be. Egymás iránti érzelmeink Istennel való közös kapcsolatunkból származnak. Egy család tagjai vagyunk, úgy szeretjük egymást, ahogy Ő szeretett minket. Ha összehasonlítjuk ezt az igazi, szent és fegyelmezett érzést a világ felszínes udvariasságával és a túláradó "barátság" semmitmondó kifejezéseivel, ezek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a búzához a polyva. 
(Ellen G. White 1888 Materials, 1508-1509. oldal)

Napi ige - Tiszta gondolatokkal élve

„Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól."
(Péld. 4,24)
„Állandóan éreznünk kell a tiszta gondolatok megnemesítő erejét. A lélek számára az egyedüli biztonság a helyes gondolkodás. »Amint az ember gondolkodik az ő szívében, olyan ő.« (Péld 23,7)* [jegyzet: pontosított fordítás szerint.] 
Az önuralom ereje gyakorlat által erősödik. Ami először nehéznek látszik, az állandó ismétlés által könnyűvé válik, míg végül a helyes gondolkodás és helyes cselekvés szokásunkká válik. 
Gyakoroljuk azt a szokást, hogy másokról csak jót mondjunk. Időzzetek a jó tulajdonságainál, akikkel kapcsolatban álltok, és a lehető legkevesebbet lássatok meg a mulasztásaikból. Amikor abban a kísértésben vagytok, hogy panaszkodjatok afelől, amit valaki mondott vagy tett, helyette dicsérjetek valamit annak a személynek az életében vagy jellemében... Sohase fizetődik ki az, ha a sérelmeinkre gondolunk... 
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy mások bűneinek és hibáinak emlékével éljünk. A gonosz beszéd kétszeres átok, amely súlyosabban nehezedik a beszélőre, mint a hallgatóra. Aki elveti a széthúzás és a viszály magvait, a saját lelkében aratja le halálos gyümölcsét. Ha mások hibáinál időzünk, ugyanazon jellemre változunk át.
Jézus szemlélése által azonban... az Ő képmására változunk el.
Ha szemléljük azt a magasztos eszményt, amit az Ő földi élete képvisel, akkor tiszta és szent légkörbe, Isten jelenlétébe emelkedünk fel, és olyan fény árad belőlünk, amely beragyogja mindazokat, akikkel kapcsolatban vagyunk."

(Boldog élet, A tiszta gondolatok ereje c. fejezetből)



kedd, június 20, 2017

ISTEN SZAVÁT EMBERI HANG KÖZVETÍTI

ISTEN SZAVÁT EMBERI HANG KÖZVETÍTI

„Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek."

(2Móz 4:15) 

A Szeretet hangja szólal meg embereken keresztül, amikor Krisztus munkatársa alázattal és szeretettel teljesen győzi meg az igazságról az embereket. Az odaszentelt emberi eszközzel mennyei hírnökök dolgoznak együtt, s a hitetlen lelkében a Lélek munkálkodik. A szívet Isten alkalmassá teszi a hitre és így a bűnös elfogadja Isten Igéjének bizonyosságát. 

A Szentlélek kegyelemmel teljes befolyása alatt a bűnös megváltozik és lelkületben, valamint szándékában eggyé válik Krisztussal. Isten iránti vonzalma növekszik, éhezi az igazságot és az a vágya, hogy egyre jobban hasonlítson Mesterére. Krisztust szemlélve elváltozik dicsőségről dicsőségre, jelleme fejlődik és egyre jobban fog hasonlítani Jézusra. Egyrészt a Krisztus iránti szeretet, másrészt a szenvedő lelkek iránti nyughatatlan szeretet hatja át, miközben Krisztus a dicsőség reménysége formálódik ki benne. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (Jn 1:12) 
(Testimonies to Ministers, 220-221. oldal) 

Nagyobb szükségünk van a Végtelen munkájának felismerésére és kevésbé kell bíznunk az emberi eszközökben. Fel kell készítenünk egy népet, mely megáll Isten közelgő nagy napján. Fel kell hívnunk az emberek figyelmét a Golgota keresztjére és világossá kell tennünk előttük, miért kellett meghoznia Krisztusnak ezt a nagy áldozatot. Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy lehetséges az Istenhez való hűséghez és parancsolatai iránti engedelmességhez visszatérni. Amikor a bűnös felnéz Krisztusra, mint bűneiért való engesztelő áldozatra, akkor lépjenek mellé emberek és magyarázzák el neki, hogy Krisztus „engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is". (1Jn 2:2) 

Bátorítsák őt arra, hogy Istentől kérjen bölcsességet; mert komoly ima által sokkal jobban megismeri az Úrnak útját, mintha emberi tanácsadó vezetné. Felismeri majd, hogy a végtelen Isten Fiának halálát a törvény áthágása okozta, és gyűlölni fogja a bűnt, mely halálra sebezte Jézust. Amint Krisztusra, mint együttérző, kedves Főpapra néz, szívét áthatja a bűnbánat. 
(Uo., 220. oldal)

Napi ige - Mások ítélgetése

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannak mérnek néktek."
(Máté 7,1–2)
„Olyannyira különbözünk egymástól hajlamainkban, szokásainkban és neveltetésünkben, hogy a meglátásaink, vélekedéseink is különböznek... Nincs két ember, akinek a tapasztalata minden részletében ugyanaz lenne. Ami az egyiknek próba, nem az a másik számára... 
Az emberi természet oly gyarló, oly tudatlan, és annyira hajlamos a félreértésre, hogy mindenki legyen igen óvatos a másik megítélésében...
   Sokan kevés terhet hordoztak, szívük kevéssé ismerte meg az igazi aggodalmat. Oly kevés bajt és szenvedést viseltek el másokért, hogy nem tudják megérteni az igazi teherhordozók munkáját. Nem képesek megérteni a terhüket, mint ahogyan a gyermek sem érti meg teljesen apja gondját és fáradságos munkáját. Csodálkozhat apja aggodalmain és bajain, amelyek szükségtelennek tűnnek fel előtte. De amikor az évek során élettapasztalatot szerez és saját magának is hordania kell a terheket, akkor visszatekint apja életére és megérti azt, ami egykor felfoghatatlan volt a számára... Sok teherhordozó munkáját nem értik meg, fáradozásaikat nem értékelik, amíg a halál el nem szólítja őket. Amikor aztán mások veszik fel a terhet, amit ők letettek és mások találkoznak azokkal a nehészségekkel, amelyekkel ők szembeszálltak, akkor megértik, hogy milyen próbán ment át a hitük és a bátorságuk... A tapasztalat megtanítja őket az együttérzésre... Vigyázzunk, nehogy a kezünkbe vegyük az ítélet munkáját, amely Istenre tartozik!"

(Boldog élet, Társas élet c. fejezetből)


hétfő, június 19, 2017

A LÉLEK ADJA A MEGFELELŐ SZAVAKAT

A LÉLEK ADJA A MEGFELELŐ SZAVAKAT

„Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek."

(Mt 10:20) 

Isten összes adománya közül semmi sem értékesebb a Szentlélek által megszentelt beszédnél. Ajkunkkal győzünk meg és kérlelünk valakit, ezek által küldjük fel kéréseinket és hálánkat Istennek, s ezzel közlünk gazdag gondolatokat az Üdvözítő szeretetéről. Akik alkalmasak arra, hogy meggyőzzenek másokat, azoknak gyakran lesz alkalmuk arra, hogy a Bibliából, vagy más, az igazságról szóló könyvből olvassanak, s az így tett bizonyságuk megvilágosítsa a lelkeket.

Amikor az Úr hangja hív:
„Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?" Isten Lelke erre a válaszra indítja szívünket: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" (Ésa 6:8) Tartsátok azonban emlékezetetekben, hogy az oltárról származó szénnek először ajkatokat kell érintenie; szavaitok akkor lesznek bölcsek és szentek. Akkor majd tudjátok, mit kell mondanotok és miről kell hallgatnotok. Ne próbáljátok eszességeteket úgy beállítani, ahogy azt a teológusok teszik. Vigyáznotok kell, hogy ne keltsetek háborúságot, vagy ne fokozzátok az előítéleteket azáltal, hogy válogatás nélkül minden hitpontot bemutattok. Talán az lesz a helyes, ha olyasmiről beszéltek, ami nem vált ki ellenállást, hanem megnyitja a szívet, hogy vágyakozzék Isten Igéjének mélyebb megismerése után. 

Az Úr azt szeretné, hogy lélekmentők legyetek, ezért - bár nem kell ráerőltetni az emberekre a hitelvi pontokat -, de „mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel". (1Pt 3:15) Miért félelemmel? Féljetek attól, nehogy szavaitok önelégültség-ízűek legyenek, nehogy rosszul átgondolt szavakat ejtsetek ki, nehogy szavaitok vagy beszédmódotok ne legyenek krisztusiak. Járjatok szorosan Krisztussal és úgy mutassátok be az igazságot, ahogy az Őbenne van. A szíveket nem hagyhatja érintetlenül az engesztelés története. 

Miközben tanulod Krisztus szelídségét és alázatosságát, tudni fogod, hogy mit mondj az embereknek, mert a Szentlélek közli veled azokat a szavakat, melyeket szólnod kell. Akik ráébrednek annak szükségességére, hogy szívüket a Szentlélek irányítása alatt kell tartaniuk, azok képesek lesznek olyan magot vetni, mely az örök életre fog felnövekedni. Az evangélium munkásának ez a feladata. 
(Australian Union Conference Record, 1902. július 1.)

Napi ige - A kereszt valódi súlya

„Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk."
(Gal. 3,13)

„Némelyek azt képzelik, hogy Krisztus... bár magán érezte az Atya haragját, mégis szörnyű szenvedésein át is tudta, hogy az Atya szereti Őt és elfogadja, hogy a halál tátongó torkát is tündöklő reménység világította be, s hogy soha el nem hagyta őt az eljövendő dicsőség bizonyossága. Ez súlyos tévedés.
Isteni Urunk emberré válása, megaláztatása és áldozata sokakban nem kelt megdöbbenést. Nem rázza meg jobban lelküket, és nem tesz mélyebb benyomást az életükre, mint bármelyik vértanú halála. A hit mártírjai közül sokan lassú kínzások között szenvedték el a halált, egyeseket pedig keresztre feszítettek. Mennyiben különbözik hát Isten szeretett Fiának a halála az ő haláluktól?


Igaz, hogy a legkegyetlenebb halállal halt meg a kereszten, de ami a testi kínokat illeti, mások is ugyanúgy megszenvedtek szeretetből Őérte. Miért volt akkor borzalmasabb Krisztus halála, mint bárki másé, aki az életét áldozta fel érte? Ha Krisztus szenvedése csakis testi kínokból állt, akkor nem volt gyötrelmesebb a halála, mint sok vértanútársáé.
A testi szenvedés azonban csak elenyésző része volt Isten Fia kínszenvedésének. Őrá a világ bűnei nehezedtek és Atyja haragjának a tudata, amint elviselte a megszegett törvényért járó büntetést. Ez törte meg isteni lelkét. Az sodorta a végső gyötrelmekbe, hogy az Atya elrejtette előle arcát, és az az érzés, hogy szeretett Atyja elhagyta Őt. 
Azt a válaszfalat, amelyet a bűn emel Isten és ember közé, teljes súlyában átérezte a Koponyák hegyének ártatlan szenvedője. A sötétség hatalmai telepedtek rá. Egyetlen reménysugár sem világította be előtte a jövőt... Bár a gonosz angyalok ezrei szorították gyűrűjükbe, a szent angyalok mégsem kaptak engedélyt, hogy harcba szálljanak velük. Nem kaptak engedélyt, hogy vigasztalják a lelkében gyötrődő Isten Fiát... Ekkor szakadtak le ajkáról a szavak: »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?« A vértanúk halálát nem lehet összehasonlítani Isten Fiának gyötrelmeivel."
(Bizonyságtételek II. kötet, 212, 215. l.)


Napi ige - A kereszt valódi súlya

„Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk."
(Gal. 3,13)

„Némelyek azt képzelik, hogy Krisztus... bár magán érezte az Atya haragját, mégis szörnyű szenvedésein át is tudta, hogy az Atya szereti Őt és elfogadja, hogy a halál tátongó torkát is tündöklő reménység világította be, s hogy soha el nem hagyta őt az eljövendő dicsőség bizonyossága. Ez súlyos tévedés.
Isteni Urunk emberré válása, megaláztatása és áldozata sokakban nem kelt megdöbbenést. Nem rázza meg jobban lelküket, és nem tesz mélyebb benyomást az életükre, mint bármelyik vértanú halála. A hit mártírjai közül sokan lassú kínzások között szenvedték el a halált, egyeseket pedig keresztre feszítettek. Mennyiben különbözik hát Isten szeretett Fiának a halála az ő haláluktól?


Igaz, hogy a legkegyetlenebb halállal halt meg a kereszten, de ami a testi kínokat illeti, mások is ugyanúgy megszenvedtek szeretetből Őérte. Miért volt akkor borzalmasabb Krisztus halála, mint bárki másé, aki az életét áldozta fel érte? Ha Krisztus szenvedése csakis testi kínokból állt, akkor nem volt gyötrelmesebb a halála, mint sok vértanútársáé.
A testi szenvedés azonban csak elenyésző része volt Isten Fia kínszenvedésének. Őrá a világ bűnei nehezedtek és Atyja haragjának a tudata, amint elviselte a megszegett törvényért járó büntetést. Ez törte meg isteni lelkét. Az sodorta a végső gyötrelmekbe, hogy az Atya elrejtette előle arcát, és az az érzés, hogy szeretett Atyja elhagyta Őt. 
Azt a válaszfalat, amelyet a bűn emel Isten és ember közé, teljes súlyában átérezte a Koponyák hegyének ártatlan szenvedője. A sötétség hatalmai telepedtek rá. Egyetlen reménysugár sem világította be előtte a jövőt... Bár a gonosz angyalok ezrei szorították gyűrűjükbe, a szent angyalok mégsem kaptak engedélyt, hogy harcba szálljanak velük. Nem kaptak engedélyt, hogy vigasztalják a lelkében gyötrődő Isten Fiát... Ekkor szakadtak le ajkáról a szavak: »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?« A vértanúk halálát nem lehet összehasonlítani Isten Fiának gyötrelmeivel."
(Bizonyságtételek II. kötet, 212, 215. l.)

vasárnap, június 18, 2017

HA MEGÉRINT A SZENT TŰZ

HA MEGÉRINT A SZENT TŰZ

„Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel." (Lk 3:16)


Az ősi társadalomban bűn volt idegen oltáron áldozni, vagy a jóillattételhez idegen tűz lángját használni. Bennünket is fenyeget az a veszély, hogy a szentet összekeverjük a közönségessel. Hálaáldozatainkhoz az Istentől származó szent tüzet kell felhasználnunk. A Szentlélek inspirálja, tanítja, vezeti és mint biztonságos tanácsadó irányítja az embert. Ha hátat fordítunk Isten választottainak, akkor az a veszély fenyeget, hogy idegen istenektől kezdünk tudakozódni és idegen oltáron áldozunk... 


A leghatásosabb igehirdetés sem fog semmit érni, ha a Lélek nem tanítja és világosítja meg a hallgatókat. Ha a Lélek nem munkálkodik az emberi eszközökben és azok által, akkor a Szentírás olvasása nem menti meg a lelkeket és nem formálja át jellemüket. A munkával kapcsolatos tervek és elgondolások, melyeket teljesítettünk, nem származhatnak olyan jellemből, mely saját magára irányítja a figyelmet. Az Ige hatalom, kard az emberi eszközök kezében; de csak a Szentlélek teszi hatékonnyá és újítja meg az értelmet.

„És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek." (Jn 6:45) Isten gyújt fényt az emberi szívekben. Megjegyzitek-e, szolgáló testvéreim, mennyire létfontosságú az, hogy felismerjétek: erőnk forrása Isten és a Vigasztaló Szentlélek? Hogy Isten olyan keveset tud tenni értünk, annak legfőbb oka az, hogy elfelejtjük: élő és ható erőnk csak a Szentlélekkel való együttműködésünkből származhat. 
(Manuscript Releases, 2. kötet, 45-46. oldal) 


A Szentlélek folyamatos bepillantást enged a léleknek Isten dolgaiba. Az isteni jelenlét - úgy tűnik - a közelünkben időzik, s ha elménk fogadja, szívünk ajtaja pedig kinyílik előtte, akkor Jézus él majd bennünk. A Lélek ereje a szívet alakítja, az akaraterőt hit által Jézus felé irányítja és teljes függőséget alakít ki Isten iránt, hogy Ő tudja munkálni a cselekvést és a véghezvitelt is jó kedvéből. A Lélek akkor közvetíti Isten erejét, amikor az ember a kinyilatkoztatott igazsággal összhangban dönt és cselekszik. 
(Uo., 46. oldal) 

HA MEGÉRINT A SZENT TŰZ

HA MEGÉRINT A SZENT TŰZ

„Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel." (Lk 3:16)


Az ősi társadalomban bűn volt idegen oltáron áldozni, vagy a jóillattételhez idegen tűz lángját használni. Bennünket is fenyeget az a veszély, hogy a szentet összekeverjük a közönségessel. Hálaáldozatainkhoz az Istentől származó szent tüzet kell felhasználnunk. A Szentlélek inspirálja, tanítja, vezeti és mint biztonságos tanácsadó irányítja az embert. Ha hátat fordítunk Isten választottainak, akkor az a veszély fenyeget, hogy idegen istenektől kezdünk tudakozódni és idegen oltáron áldozunk... 


A leghatásosabb igehirdetés sem fog semmit érni, ha a Lélek nem tanítja és világosítja meg a hallgatókat. Ha a Lélek nem munkálkodik az emberi eszközökben és azok által, akkor a Szentírás olvasása nem menti meg a lelkeket és nem formálja át jellemüket. A munkával kapcsolatos tervek és elgondolások, melyeket teljesítettünk, nem származhatnak olyan jellemből, mely saját magára irányítja a figyelmet. Az Ige hatalom, kard az emberi eszközök kezében; de csak a Szentlélek teszi hatékonnyá és újítja meg az értelmet.

„És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek." (Jn 6:45) Isten gyújt fényt az emberi szívekben. Megjegyzitek-e, szolgáló testvéreim, mennyire létfontosságú az, hogy felismerjétek: erőnk forrása Isten és a Vigasztaló Szentlélek? Hogy Isten olyan keveset tud tenni értünk, annak legfőbb oka az, hogy elfelejtjük: élő és ható erőnk csak a Szentlélekkel való együttműködésünkből származhat. 
(Manuscript Releases, 2. kötet, 45-46. oldal) 


A Szentlélek folyamatos bepillantást enged a léleknek Isten dolgaiba. Az isteni jelenlét - úgy tűnik - a közelünkben időzik, s ha elménk fogadja, szívünk ajtaja pedig kinyílik előtte, akkor Jézus él majd bennünk. A Lélek ereje a szívet alakítja, az akaraterőt hit által Jézus felé irányítja és teljes függőséget alakít ki Isten iránt, hogy Ő tudja munkálni a cselekvést és a véghezvitelt is jó kedvéből. A Lélek akkor közvetíti Isten erejét, amikor az ember a kinyilatkoztatott igazsággal összhangban dönt és cselekszik. 
(Uo., 46. oldal) 

Napi ige - A lelki dolgok szeretetéhez való ragaszkodás

„Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is."
(Máté 6,21)

„Sokan vallják ugyan, hogy az Úr oldalán állnak, mégsem így van. Cselekedeteik zöme az ellenfél malmára hajtja a vizet... Miért van az, hogy a hitbeli dolgok csak kevéssé bilincselik le a figyelmünket, a világ viszont leköti testi-szellemi erőnket? Azért, mert erőnk teljes bedobásával végezzük világi dolgainkat, mígcsak gondolataink önkéntelenül ebbe az irányba nem fordulnak. Ezért tartják egyes keresztények nehéznek a lelki életet, és könnyűnek a világi életet. 
Testüket-lelküket arra szoktatták, hogy abban az irányban fejtsék ki erejük legjavát. Egyetértenek ugyan Isten szavának igazságaival, de elmulasztják annak gyakorlati életükben való megvalósítását... Rá kell nevelnünk magunkat arra, hogy gondolataink a lelki dolgokra összpontosuljanak. A gyakorlat, az edzés majd magával hozza az erőt...
Ezrek panaszkodnak: »Nem tudom, mi van velem, nincs bennem lelki erő, nem örülök az Isten Lelke dolgainak.« Addig erősítették világi érdekeltségeiket, míg képességeiket teljesen le nem foglalták ezek a dolgok. A lelki dolgokban viszont erőtelenek, akár a csecsemők... Idegen számukra a menny nyelve... Feltétlenül arra kell szorítanunk gondolatainkat, hogy szeressék a tisztaságot. Serkentenünk kell magunkban a lelki dolgok szeretetét. Igen, feltétlenül ezt kell tennünk, ha növekedni akarunk az istenfélelelemben és az igazság ismeretében.”

(Bizonyságtételek II. kötet, 262, 265. l.)

szombat, június 17, 2017

LÉLEKKEL BETÖLTVE

LÉLEKKEL BETÖLTVE

„A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel." (ApCsel 13:52) 

A Szentlélek mérhetetlenül nagy munkát végez. Isten munkásai ebből a forrásból kapnak erőt és hatékonyságot. A Szentlélek a Vigasztaló, aki Krisztus személyes jelenlétét közvetíti a léleknek. Aki egyszerű, gyermeki hittel tekint Krisztusra, az isteni természet részesévé válik a Szentlélek által. Ha a keresztényt Isten Lelke vezeti, akkor tudhatja, hogy teljessé lett Őbenne, aki minden dolognak az irányítója. Ahogy pünkösd napján Krisztus megdicsőíttetett, úgy dicsőüljön meg újra az evangélium munkájának befejezésekor, amikor egy népet elkészít, hogy a végső próbában, a nagy küzdelem záró szakaszában meg tudjon állni. 


Amikor a föld majd fénylik Isten dicsőségétől, akkor ahhoz hasonló munkát láthatunk, mely az apostoli korban ment végbe, amikor a tanítványok Lélekkel betelve hirdették a feltámadt Megváltó hatalmát. A menny fénye hatotta át azok sötét elméjét, akiket Krisztus ellenségei elhitettek, de most - a Szentlélek hatékony munkája nyomán - elutasították a róla festett hamis képet, és úgy látták Őt, mint megdicsőült Főpapot és Megváltót, aki bűnbánatra indítja Izraelt, és elengedi bűneiket. A Szentléleknek az embereken megnyugvó ereje által Krisztus dicsőül meg. 

Amikor a Szentlélek megláttatta velük Krisztust, felismerve hatalmát és istenségét, hittel nyújtották felé kezüket, mondván: „Hiszek, Uram!" Mindez a korai eső idején történt, de a késői eső sokkal bőségesebb lesz. Az emberiség Megváltója megdicsőül és a föld fényleni fog az igazság Napjának ragyogó sugaraitól. Ő a világosság forrása, és a félig nyitott ajtókon fény sugárzik Isten népére, hogy magasba emeljék Őt és dicsőséges jellemét azok előtt, akik a sötétségben vannak. 
(Home Missionary, 1893. november 1.)

Napi ige - Hitetlenség ellen

„Az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla, cselekedete tökéletes, mert minden útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes Ő!"
(V.Móz. 32,3–4)

„Isten elvárja, hogy bevalljuk bűneinket és megalázzuk előtte szívünket, de bíznunk is kell benne, mint gyengéd Atyában, aki nem hagyja el azokat, akik hisznek benne. Sokan közülünk látásban járnak, nem hitben. Hiszünk a látható dolgokban, de nem becsüljük meg Isten igéjének becses ígéreteit. Pedig nem hozhatunk nagyobb szégyent Istenre annál, mintha nem hiszünk abban, amit mond, és kérdésessé tesszük, hogy vajon becsületes-e hozzánk, vagy pedig megcsal.
El kell hinnünk a puszta ígéretet, és nem szabad megelégednünk az érzelmekkel a hit helyett. Ha teljesen Istenre bízzuk magunkat, ha a bűnbocsátó Üdvözítő érdemeire támaszkodunk, akkor megkapunk minden kívánt segítséget... Ne csüggedjünk el és ne féljünk! Van Megváltónk, aki irgalmas gondolatokat táplál irántunk. Most is értünk munkálkodik. Hív, hogy forduljunk hozzá tehetetlenségünkben. Ő megment bennünket. A hitetlenségünkkel csak megszégyenítjük Őt."

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 93–94. l.)

péntek, június 16, 2017

Napi ige - Az Ő erejével győzhetünk

„Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!"
(I.Kor. 10,12)

„Nincs olyan indítéka a természetünknek vagy hajlandósága a szívünknek, amelynek ne lenne szüksége pillanatról pillanatra Isten Lelkének ellenőrzésére, felügyeletére... Azért bármilyen nagy legyen is valakinek a lelki világossága, törekedjék arra, hogy alázatosan járjon az Úr előtt, és hittel kérje Őt: irányítsa minden gondolatát és ellenőrizze minden szándékát.
Mindazok, akik vallást tesznek hitükről, a legszentebb elkötelezettséggel gyakorolják az önfegyelmet. 
A Mózesre helyezett teher igen nagy volt. Kevés embert próbált meg olyan keményen az élet, mint őt, de mindez nem lehetett mentség a bűnére. Isten bőségesen gondoskodott népéről, ezért mindaddig, amíg erejére támaszkodunk, nem kell a körülmények játékszerévé válnunk. A legnagyobb kísértés sem lehet mentség a bűn elkövetésére. Bármilyen nagy nyomás nehezedik is az emberre, az elkövetett bűn mindenkor a saját cselekedetünk. 
A föld és a pokol összes hatalma sem képes rákényszeríteni valakit a bűn elkövetésére. Sátán mindig a leggyengébb ponton támadja meg az embert, de emiatt még nem törvényszerű, hogy legyőzzön. Bármilyen keménynek vagy váratlannak tűnik is Sátán támadása, Isten gondoskodott számunkra segítségről. Az Ő erejével győzhetünk."
(Pátriárkák és próféták, A sziklából víz fakad c. fejezetből)


A SZOMSZÉDSÁG NAGY MUNKATERÜLETE

A SZOMSZÉDSÁG NAGY MUNKATERÜLETE

„Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele." 
(Lk 8:39) 


A területek mindenhol megnyílnak és az élettel teli prédikátorért kiáltanak. Lehetőségeink nyílnak otthon és külföldön s ezeket úgy tűnik, nincs módunkban kihasználni. Bár sokan vannak, akiknél az igazság fénye világít; ha ezek minden erejükkel törekednének arra, hogy a fényt másokra árasszák, milyen sok munkát el tudnának végezni! Igehirdető nem lehet mindenki, de saját otthonában mindenki tehet valamit Krisztusért. Jó munkát tudnának végezni szomszédaik között. Ha szívvel-lélekkel végeznék a munkát, ha kicsi területen is, bármi legyen is pozíciójuk, olyan terveket készíthetnének, melyek alapján eredményeket érnének el. 

Egyre több lehetőségünk nyílik arra, hogy hasznosak lehessünk. Isten Igéje iránt gondviselésszerű igény mutatkozik. A munka előreviteléhez szükség van időnk, értelmünk és pénzünk az Úr áldása szerinti, kis és nagy adományok felajánlására, hogy a föld sötét országaihoz utat készítsünk az igazság számára, majd az igazságot, mint mércét magasba emelve képviseljük Krisztus országának érdekeit. A mennyei angyalok arra várnak, hogy erejüket egyesíthessék az emberi eszközökkel, hogy sok lélek hallja meg a Szentlélek hangját, és hívására sokan térjenek meg. 

Régóta hirdetjük Urunk eljövetelét, és várjuk is azt; de vajon megteszünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy siettessük eljövetelét? „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." (2Pt 3:9) 
Míg az Úr és az egész menny részt vesz a földön folyó munkában, hogy az embereket Krisztushoz vonzzák és megtérésre indítsák, mit tesznek az emberi eszközök azért, hogy a világosság csatornáivá válva együttműködjenek az isteni hírnökökkel? Megkérdezik-e, hogy "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (ApCsel 9:6) Gyakorolják-e Jézushoz hasonlóan az önmegtagadást? Mélyen megindultak-e és szívüket felemelték-e imában Istenhez, hogy kegyelméből részesítse őket Isten Szentlelkében és legyen bölcsességük képességeiket és eszközeiket munkába állítani a lelkek megmentéséért, akik különben elvesznek Krisztus nélkül? 
(Review and Herald, 1893. május 16.)

csütörtök, június 15, 2017

A VÁROSOK: MEZŐK, MELYEK FEHÉREK AZ ARATÁSRA

A VÁROSOK: MEZŐK, MELYEK FEHÉREK AZ ARATÁSRA

„Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra."

(Jn 4:35) 

Krisztus szavai ugyanúgy szólnak hozzánk is, ahogy annak idején a tanítványokhoz. Az idő múlik és az Úr arra szólítja fel az ő művének minden területén dolgozó munkásokat, hogy emeljék fel szemeiket és lássák meg, hogy a tájékok már érettek az aratásra.
Munkásaink nem fejtik ki erőfeszítéseiket olyan szerteágazóan, ahogyan kellene. Vezető embereink nincsenek tudatában a még elvégezendő munkának. Amikor azokra a városokra gondolok, melyekben még oly kevés munkát fejtettünk ki, ahol még oly sok ezer embert kell figyelmeztetni a Megváltó közeli eljövetelére, akkor égő vágyat érzek arra, hogy bár látnék férfiakat és nőket, ahogy a Szentlélek erejével, a szenvedő lelkek iránti krisztusi szeretettel betöltve elindulnak a munkába. 

A közeli városok Isten nélkül élő népét különösen elhanyagoltuk. Szervezett erőfeszítéseket kellene tenni megmentésük érdekében. Most kell dolgoznunk azért, hogy a közöttünk, házunk árnyékában élő "pogányokat" megtérítsük. Új éneket kell ajkukra adnunk, és akkor ők is elmennek, hogy megosszák a harmadik angyali üzenet világosságát másokkal, akik most még a sötétségben vannak. 

Nagyon ébereknek kell lennünk mindannyiunknak, hogy amikor az út megnyílik, kiterjeszthessük munkánkat a nagy városokban. Nagyon messze vagyunk attól, hogy a kapott fényt követve belépjünk a városokba és emlékoszlopokat állítsunk Istennek. Lépésről lépésre kell vezetnünk a lelkeket az igazság teljes világossága felé. Sokan vágyakoznak a lelki eledel után. Addig kell folytatnunk a munkát, míg gyülekezetet nem szervezünk és egy szerény istentiszteleti házat nem építünk. Az Úr nagy bátorságot adott, hogy higgyek abban, hogy sok ember, aki nem a mi hitünket vallja, anyagi eszközeivel jelentős mértékben fog támogatni bennünket. Azt a bizonyosságot kaptam, hogy sok helyen - különösen Amerika nagy városaiban – az ilyen emberek segíteni fognak nekünk. 
(Pacific Union Recorder, 1902. október 23.)

Napi ige - Élő vizek forrása, Krisztus

"Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus és így kiáltott: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből, amint az Írás mondja. Ezt pedig a Lélekről mondta, amelyet vesznek majd az Őbenne hívők..."
(János 7,37–39)

„A Hóreben megütött kősziklából fakadt először élő vízsugár, amely felfrissítette Izráelt a pusztában... Krisztus volt az, aki szava hatalmával felüdítő forrást fakasztott Izráel számára. A megütött kőszikla Krisztus egyik jelképe volt. E jelkép segítségével Isten a legdrágább lelki igazságokat tanítja. Amiként az életet adó víz bő sugárban ömlött a kősziklából, éppúgy árad az üdvösség megtisztító, éltető folyama Krisztusból – »aki megsebesíttetett a mi bűneinkért« (Ésa. 53,5) – az elveszett emberiségre. Amiként egyszer ütötték meg a kősziklát, úgy Krisztus is »egyszer áldoztatott meg sokak bűneinek az eltörlése végett« (Zsid. 9,28). Nincs szükség több, vagy más áldozatra. Akik Isten kegyelmének áldásait keresik, azoknak csak arra van szükségük, hogy Jézus nevében kérjék ezeket, és szívük kívánságát bűnbánó imádságban tárják fel. Az ilyen imák arra indítják a Seregek Urát, hogy Jézus érdeméért gazdagon árassza ki azt az áldást, amelyet az Izráelnek adott élő víz jelképezett.
Az a felüdítő víz, amely feltört, és a kiszáradt, kopár földön folydogálva kivirágoztatta a pusztát, életet adva a már-már szomjan halóknak, az isteni kegyelem szimbóluma... Aki Krisztusban lakozik, az megtalálja a kegyelem és az erő soha ki nem apadó forrását. Krisztus megvidámítja és megtisztítja mindazok életét, akik valóban keresik Őt... Nemcsak azt a lelket áldja meg, akiben fakad, hanem az igazságosság szavai és tettei által élő folyam árad belőle másokra is, mely megeleveníti a körülötte lévő szomjazókat.
Krisztus a samaritánus asszonnyal folytatott beszélgetésében a következőket mondta: »Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.« (Ján. 4,14) Krisztus itt összeköti a két hasonlatot. Ő a kőszikla, de az élő víz is. Ezek a szép és kifejező képek az egész Bibliában fellelhetők... A Szentírás utolsó oldalán újra ez a meghívás visszhangzik: »Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!« (Jel. 22,1; 22,17)"


(Pátriárkák és próféták, A sziklából víz fakad c. fejezetből)

szerda, június 14, 2017

Bizonyságtételek II. kötet - 15. Bt. - 1. Tapasztalataim leírása

15. bizonyságtétel (1868)

Bevezetés
Fivéreim és nővéreim aligha várják ilyen hamar bizonyságtételeimnek eme számát. Nekem azonban rengeteg személyes bizonyságtétel volt a kezemben, melyeket a következő oldalakon közlök. Amúgy sem ismerek megfelelőbb módot, hogy elétek tárjam nézeteimet az általános veszélyekről, tévedésekről, s azok kötelességéről, akik szeretik Istent, s megtartják parancsolatait, minthogy közöljem veletek a bizonyságtételeket. Talán nincs is közvetlenebb és erőteljesebb mód, hogy elétek tárjam, amit az Úr közölt velem.
Fontosnak találtam, hogy a tizennégyes szám még az általános értekezlet előtt eljusson hozzátok. Ezért sietve nyomtattuk ki az említett számot, mielőtt időm lett volna sajtó alá rendezni néhány eredetileg abba szánt fontos cikket. Nem is volt már igazán mindenre hely a tizennégyesben. Ezért – mivel elég anyag állt rendelkezésemre a 15. számhoz – azzal az imával bocsátom ezt a rendelkezésetekre, hogy Isten áldása kísérje, hogy szeretett népének üdvére váljék.

1. Tapasztalataim leírása
1868. február 7-től május 20-ig
Miután hazaérkeztünk, s megszűnt az utazgatás és munkálkodás serkentő hatása, nagyon megéreztük keleti körutunk fáradalmait. Sokan levélben kértek, hogy közöljem velük, amit az Úr tudomásomra hozott róluk. Sok más emberrel nem tudtam szót váltani, pedig sürgős és fontos volt az esetük. Kimerült voltam, ezért ez a tengernyi levelezés többnek tűnt, mint amit el tudnék viselni. Csüggedés támadt rám, gyöngélkedtem, s néhány napig így is maradtam, gyakori ájulások közt hánykolódva. Ebben a testi és lelki állapotban kétségem támadt, hogy valóban kötelességem lenne annyit írni annyi embernek, akik közül jó néhány nagyon méltatlan volt. Az volt hát a benyomásom, hogy minden bizonnyal valahol tévedés csúszott a dologba.
Február 5-én Andrews testvérünk hirdette az igét a gyülekezetben. De én egész este csak el-elájultam, kifogytam a lélegzetből annyira, hogy férjemnek kellett támogatnia. Mikor Andrews testvér visszatért az összejövetelről, külön imaórát tartottak értem, s én kissé magamhoz tértem. Akkor éjjel jól aludtam, reggelre pedig, noha gyönge voltam, mégis csodásán megkönnyebbültnek és felbátorítottnak éreztem magamat. Azt álmodtam, hogy valaki egész vég fehér vásznat helyezett elém, hogy varrnék abból ruhát mindenféle méretű, jellemű és életkörülményű személyeknek. Felszólított, hogy szabjam ki nekik, s legyen kész, mire érte jön. Az volt a benyomásom, hogy sokan, akiknek ruhát kellett szabnom, méltatlanok. Megkérdeztem, hogy ez lesz-e az utolsó vég, amelyet ki kell szabnom. Azt a választ kaptam, hogy ezután további végek következnek.
Levert ez a tengernyi rám váró munka. Kijelentettem, hogy már több mint húsz éve szabom a ruhákat, mégsem becsülik meg fáradozásomat. Azt sem látom, hogy eredménnyel járna. Külön említettem egy nőt, aki számára a szövet kézbesítője ruhát rendelt. Kijelentettem, hogy az illető nem becsüli meg a ruhát, kár az időért, kár az anyagért is, mert szegény, ostoba és rendetlen, gyorsan bepiszkolná a ruhát.
Az illető így felelt: „Szabd ki az öltönyüket. Ez a kötelességed, enyém a veszteség, nem a tied. Isten másképp lát, mint az ember. Eléd helyezi a munkát, amit el akar végeztetni. Nem tudhatod, melyik virul majd, ez, vagy amaz. Végül ki fog derülni, hogy sok ilyen szegény lélek bejut az Isten országába, míg mások, akiket az Úr az élet minden áldásával kitüntetett – jó képességgel, kellemes környezettel, megadva nekik a javulás minden elképzelhető lehetőségét – ki fognak maradni onnan. Kiderül majd, hogy e szegény lelkek, akik teljesen a rendelkezésükre állt halvány fény szerint éltek, s jól kiaknázták korlátolt lehetőségeiket, jóval Istennek tetszőbben éltek, mint sok teljes világosságnak és jelentős lehetőségeknek örvendező ember.”
Akkor felemeltem a sok szabástól elkérgesedett kezem, s azt mondtam, hogy visszariaszt e feladat. De ő csak megismételte: „Szabd ki a ruhákat; nem jött még el szabadulásod.”
Nagy fáradtan fel álltam, hogy nekilássak. S íme, fényes olló hevert előttem, azt kezdtem használni. Fáradságom és csüggedésem nyomban eltűnt, az olló csaknem magától vágott, s kevés fáradsággal ruhát ruha után szabtam ki.

Egészséges életmód - A cukor hatásairól

A CUKOR ÉLETTANI HATÁSAIRÓL

Történelmileg visszatekintve valószínű, hogy az ember ízlése nem sokat változott, mert az édes ízt - mint azt sok régészeti lelet is bizonyítja - a korábbi idők embere is kedvelte, s ezért egyik fontos tápláléka a méz és az édes gyümölcsök voltak frissen, vagy szárított formában. Később a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődésével párhuzamosan a nád illetve a répacukor, a burgonyacukor és más természetes édesítőszerek, majd a cukorbaj felismerésével a mesterséges édesítőszerek is egyre nagyobb mértékben előállításra kerültek.
Amikor a cukor ipari előállítása megkezdődött, még kevesen sejtették, hogy ez a folyamat mihez vezet az emberi egészséget illetően.

GLOBÁLIS MISSZIÓ: A LÉLEK MEGNYITJA AZ AJTÓKAT

GLOBÁLIS MISSZIÓ: A LÉLEK MEGNYITJA AZ AJTÓKAT

„És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég." 
(Mt 24:14) 

Az egész föld egy hatalmas misszióterület, és még minket is - akik már régen megalapozódtunk a hitben - bátorítania kell annak a gondolatnak, hogy egykor nehezen elérhető területekre most könnyen beléphetünk. A területünkön lévő minden gyülekezetnek törekednie kell a missziós lelkület felélesztésére. Törekedjenek arra, hogy a lelkesedés és a tevékenységi vágy kitartóan növekedjék. Mindenkinek imádkoznia kell azért, hogy a munkában részt nem vevő emberek és eszközök miatti nézeteltérések megszűnjenek és Krisztus lakozzék a lelkekben. Ő értünk lett szegénnyé, hogy szegénysége által mi gazdagokká lehessünk.

A Szentlélek szolgálata meggyőz a bűnről, hogy én tudjam, mi a bűn, mondjon bárki bármit. Ha körülnézünk a már elért misszióterületeken, indokolt megkérdeznünk: "Mit tett Isten?" Mit tehetett volna még szőlőjéért, amit nem tett meg? Isten kegyelmének gazdagságában biztosította az isteni erőt munkájának elvégzéséhez. Isten részéről semmi sem hiányzik, a hiány az emberi eszköz részéről mutatkozik, amely visszautasítja a mennyei hírnökökkel való együttműködést. A megváltási terv szerint Isten semmit sem tud tenni üdvösségünkért, míg mi nem működünk vele együtt. A bűnösök, akiket világossággal és bizonyossággal áldott meg az Úr, s akik tudják, hogy mindez kegyelemből van, azok teljesíthetik mindazokat a követelményeket, melyektől üdvösségük függ; s ha mégsem próbálják meg, romlásukért kizárólag önmagukat okolhatják. Úgy érezzük, hogy az ilyenekről mondhatjuk azt, hogy Krisztus hiába halt meg értük. 

De kit okoljon vesztéért az, aki nem is ismerte meg Istent, akinek nem volt lehetősége arra, hogy meghallja hitünk alapelveit? Milyen felelőssége van az egyháznak a világgal szemben, mely az evangélium nélkül sínylődik? Ha azok, akik állítják, hogy hisznek az igazságban, nem tanúsítanak nagyobb önmegtagadást; ha nem mutatnak nagyobb hűséget a tized és hálaadományok beadásában, ha nem fektetnek le az eddigi gyakorlatnál átfogóbb terveket, akkor nem fogják betölteni evangéliumi megbízatásukat, hogy elmenvén e széles világra és minden teremtménynek prédikálják Krisztust. 
(Home Missionary, 1895. április 1.)

Napi ige - Rend

„Az Úr a te Istened, aki a te táborodban jár... ne lásson közötted valami rútságot, hogy el ne forduljon tőled."
(V.Móz. 23,14)

„Izráel kormányzását a legalaposabb szervezés jellemezte. Csodálatos volt tökéletessége és egyszerűsége... Isten volt a vezetés, a kormányzat középpontja, Izráel uralkodója. Mózes az Isten által kijelölt, látható vezetőként állt a nép élén, hogy Isten nevében gondoskodjon a törvények betartásáról és végrehajtásáról... A héber tábort is pontos rend szerint három nagy körzetre osztották. Mindegyiknek megvolt a maga kijelölt helye a táborban. A táborhely középpontjában állt a szentsátor, a láthatatlan Király tartózkodási helye... A sátor felügyeletét és mindannak a gondozását, ami a sátorhoz tartozott, a lévitákra bízták, mind a táborozás, mind a vándorlás ideje alatt... 
Nagyon gondos tisztaságot és szigorú rendet kellett tartani a tábor egész területén. Érvényre kellett juttatni a táborban az egészségügyi előírásokat, rendelkezéseket is...
Isten a rend Istene. Tökéletes rend jellemez mindent, ami a mennyel van kapcsolatban. Teljes fegyelem kíséri az angyalseregek mozdulatait is. Eredmény csak rendszeretet és összehangolt cselekvés útján érhető el. 
Isten ma is ugyanezt kívánja. Nem kisebb rendet és rendszert követel meg tőlünk ügyeinek szolgálatában, mint amelyet egykor igényelt... Mindazok, akik érte munkálkodnak, bölcsen végezzék munkájukat, ne hanyagsággal vagy felületesen. Isten csak azoknak a munkájára nyomhatja rá elismerésének pecsétjét, akik a rájuk bízott feladatot hittel és lelkiismeretesen végzik."
(Pátriárkák és próféták, A Sínai-hegytől Kádesig c. fejezetből)

kedd, június 13, 2017

Napi ige - A hit erejével

„Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom."
(Zsoltár 18,30)

„Keresztény életünk gyakran tele van veszedelmekkel és olyan kötelességekkel, amelyeket felettébb nehéz, szinte lehetetlen teljesítenünk. Képzeletünk sokszor küszöbön álló romlást, sőt halált láttat meg velünk. Isten hangja azonban tisztán csendül fülünkbe: »Indulj előre!« Engedelmeskednünk kell ennek a parancsnak még akkor is, amikor nem látunk át a lelki vagy testi szemünk elé ereszkedett sötétségen, s már érezzük is a hideg hullámokat a lábunk körül. 
Azok az akadályok, amelyek meg akarják gátolni az előrehaladásunkat, sohasem tűnnek el előlünk, ha lelkünk ingadozik, vagy kételkedik. Ha mindaddig nem akarunk engedelmeskedni, amíg a bizonytalanság minden árnyéka el nem tűnik előlünk, és a vereség veszélye el nem hárul, akkor sohasem fogunk engedelmeskedni. A hitetlenség ezt suttogja a fülünkbe: »Várj addig, amíg az akadályok el nem tűnnek, és világosan nem látod az utat, amelyen járnod kell.« A hit azonban előre ösztönöz, »mert mindent hisz, mindent remél«. Az az út, amelyen Isten vezet bennünket – még ha pusztaságot vagy tengert szel is keresztül –, mindenkor a biztonság ösvénye."
(Pátriárkák és próféták, A kivonulás c. fejezetből)

HITÜKRŐL MÉG A GYERMEKEK IS BIZONYSÁGOT TEHETNEK

HITÜKRŐL MÉG A GYERMEKEK IS BIZONYSÁGOT TEHETNEK

„A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, és mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?"
(Mt 21:15-16) 

Alázatos férfiak, nők és fiatalok az igazság mércéjét magasra emelhetik. De még a gyermekek is áldásul szolgálhatnak másoknak az igazságról tett bizonyságtételükkel. Isten a leggyengébb eszközöket is felhasználja, ha azok teljesen átadják magukat neki. Fel tudja használni, hogy olyan lelkeket is elérjenek, akiknél a lelkészek sem tudnának sikert aratni. Vannak még fő- és mellékutak, melyeket fel kell kutatni! Kezedben Bibliáddal, szívedben lelkesedéssel és az Isten iránti túláradó szeretettel elmehetsz és elmondhatod tapasztalatodat másoknak, megismertetheted velük az igazságot, mely érintette szívedet és imádkozhatsz hittel, hogy Isten tegye eredményessé erőfeszítéseidet és üdvözítse őket. Árassz fényt, és még többet kapsz, hogy megoszthasd másokkal! Így leszel Isten munkatársává.


Isten arra vágyik, hogy gyermekei minden erejüket használják fel a munkára, hogy mások áldására lehessenek és megerősödhessenek Jézus által. Talán nem vagy tanult ember, talán mások azt gondolják rólad, hogy nem vagy képes Istenért nagy munkát végezni; ám vannak dolgok, amiket megtehetsz. Csak engedd, hogy fényed másokra áradjon... 

Mindenki megértheti az igazságot és jó befolyást áraszthat másokra. Testvéreim és testvérnők, induljatok hát munkába! Szerezzetek tapasztalatokat a másokért végzett szolgálat közben! Talán követtek el hibákat, de ez nem több, mint amit a legintelligensebbek és a bizalmi pozíciókban lévők újra meg újra elkövetnek. Nem lesztek mindig sikeresek, de sohasem tudjátok, milyen eredménye lesz egy szerény, látszólag jelentéktelen erőfeszítésnek, melyet azért tettetek, hogy a sötétségben lévőkön segítsetek. A Szentlélek befolyása alatt lelkeket menthettek meg a bűnből az igazság számára, és míg ezt teszitek, saját lelketeket is az Isten iránti szeretet tölti be. 
(Review and Herald, 1897. január 12.)

hétfő, június 12, 2017

Napi ige - Hála a mi Istenünknek

„Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lett nekem. Ez az én Istenem, Őt dicsérem, atyámnak Istene, Őt magasztalom. Kegyelmeddel vezéreled a Te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be a Te szent lakóhelyedre.”
(II.Móz. 15,2. 13)

„Amikor Isten kiszabadítja lelkünket a bűn bilincséből, akkor a Vörös-tengernél történt szabadításnál is sokkal nagyobb szabadításban részesít. Ekkor nekünk is dicsérnünk kell az Urat teljes szívünkkel és lelkünkkel az Ő nagy csodáiért, amelyeket »az emberek fiai iránt« tesz (Zsolt. 107,8). 
Azok, akik tudják, hogy csak Isten nagy kegyelméből élnek és ebben a kegyelemben lakoznak, nem feledkeznek meg Isten egyetlen ajándékáról sem, és boldogan zengnek dicséretet az Úrnak. A naponkénti áldások, amelyeket Isten kezéből kapunk, mindenekfelett pedig Jézus áldozata, amely elhozta nekünk a boldogságot és elérhetővé tette számunkra a mennyet, állandó hálára késztessen bennünket. 
Végtelen nagy könyörületet és páratlan szeretetet nyilvánított Isten irántunk, elveszett bűnösök iránt azzal, hogy összekapcsolt bennünket önmagával, és különleges tulajdonává, drága kincsévé tett minket. Megváltónk igen nagy áldozatot hozott értünk bűnösöketért, hogy Isten gyermekeinek mondhasson. Dicsérnünk kell Istent azért az áldott reménységért, amelyet a megváltás nagy tervének ismerete ébresztett a szívünkben. Dicsérnünk kell Istent mennyei örökségünkért és nekünk szóló gazdag ígéreteiért. Mindenekfelett pedig azért kell hálát adnunk, mert Jézus felment a mennybe, hogy közbenjárjon érettünk Istennél."
(Pátriárkák és próféták, A kivonulás c. fejezetből)

ISTEN BÁRKIT KIVÁLASZTHAT ÉS ALKALMASSÁ TEHET

ISTEN BÁRKIT KIVÁLASZTHAT ÉS ALKALMASSÁ TEHET

„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." 

(Jer 9:23-24) 

Az Úr saját módszereivel dolgozik, hogy az emberek tudásukkal büszkélkedve ne dicsőíthessék önmagukat, és az érdemet és a dicsőséget ne tulajdonítsák önmaguknak. Az Úr azt szeretné, hogy minden ember megértse: a képességek és adományok tőle származnak. Isten azzal dolgozik együtt, akivel akar. Ő hívja azt, akit szeretne, hogy munkájában részt vegyen, és nem kérdezi meg azokat, akikhez követét küldi, hogy tőlük megtudakolja, kit vagy milyen típusú embert fogadnának szívesen, hogy közvetítse nekik Isten üzenetét. 

Isten azokat az embereket használja fel, akik készségesek a szolgálatra. Az Úr felhasználja az értelmes embereket is, ha azok megengedik, hogy alakítsa és formálja őket és saját terve szerint tegyenek róla bizonyságot. Az emberek - legyenek bár magas vagy alacsony pozícióban, tanultak vagy tudatlanok - jobban tennék, ha engednék, hogy az Úr maga irányítsa és őrizze bárkájának biztonságát. Az ember dolga pedig az, hogy engedelmeskedjék Isten szavának.

Aki kapcsolatban áll Isten munkájával és ügyével, annak folyamatosan Isten irányítása alatt kell lennie. „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jer 9:23-24) 

Sok ember éhezi az élet kenyerét és szomjazza az örök élet vizét, és jaj annak az embernek, aki írásban vagy szóban hamis ösvényekre vezeti őket! Isten Lelke kérleli az embereket, emlékezteti őket arra, hogy emberi kötelességük teljes szívükkel, erejükkel, elméjükkel és befolyásukkal szeretni és szolgálni Őt, és úgy szeretni felebarátaikat, mint önmagukat. A Szentlélek birtokába veszi az ember legbenső énjét, hogy meggyőződjék az Úr isteni erejéről és minden lelki képességét adja át a szolgálatra. 
(Review and Herald, 1896. május 12.)

vasárnap, június 11, 2017

Napi ige - A Lélek befolyása alatt

„Annakokáért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!...”
(Zsid. 3:7–8)

 „Isten, szolgái útján szól az emberekhez. Figyelmezteti, inti és megdorgálja őket bűneikért. Isten mindnyájunknak alkalmat ad arra, hogy kiigazítsuk tévedéseinket, mielőtt azok meghatároznák és rögzítenék jellemünket. De ha nem engedjük meg, hogy Isten segítsen, ha nem akarunk megjavulni, akkor az isteni hatalom nem lép közbe cselekedeteink ellensúlyozására. Ha könnyebbnek találjuk azt az utat, amelyet egyszer már végigjártunk, és megkeményítjük a szívünket a Szentlélek befolyásával szemben, akkor a világosság további elvetése a legerőteljesebb ráhatást is eredménytelenné teszi.

Ha egyszer már engedtünk a kísértésnek, akkor még készségesebben megtesszük ezt a második alkalommal. Bűneink minden egyes megismétlése csökkenti erőnket, megvakítja látásunkat és tompítja meggyőződésünket... Ha hitetlen vakmerőséggel vagy balga közömbösséggel ellenkezést nyilvánítunk ki magatartásunkkal az isteni hatalom iránt, akkor azt fogjuk learatni, amit vetettünk. Keresztény emberek sokasága gyakran csak azért jelenik meg a templomban, hogy közömbös nyugalommal végighallgassa azokat az isteni igazságokat, amelyek valamikor felkavarták a lelkét...

Akik azzal a gondolattal nyugtatják meg lelkiismeretüket, hogy akkor hagyják el gonosz útjaikat, amikor akarják, akik azt hiszik, hogy játszhatnak Isten kegyelmével, azok nagy veszélynek teszik ki magukat, vesztükre. Azt gondolják, hogy bár eddig minden befolyásukat a nagy lázadó oldalán vetették be, a legnagyobb válság pillanatában majd, amikor veszedelem veszi őket körül, egyszerűen csak vezetőt cserélhetnek. Ezt azonban nem lehet ilyen könnyen megtenni. Tapasztalataik, neveltetésük, bűnös engedékenységgel teljes életük úgy formálta személyiségüket, hogy ezt nem tudják megtenni. Ha nem fénylett volna világosság az ösvényükre, akkor más lenne a helyzet. Akkor a kegyelem közbelépne és alkalmat adna nekik arra, hogy elfogadják késztetéseit, de miután régóta visszautasítják és megvetik a világosságot, Isten végül megvonja tőlük.”

(Pátriárkák és próféták, Az egyiptomi csapások c. fejezetből)