szerda, november 30, 2016

MOST VAN A FELKÉSZÜLÉS IDEJE

MOST VAN A FELKÉSZÜLÉS IDEJE

"Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!"

(Lk 21:36) 

Azok, akik hívőknek vallották magukat, de felkészületlenül érik meg a nyomorúság idejét, kétségbeesetten, égő fájdalommal a világ előtt megvallják bűneiket, miközben a gonoszok ujjonganak gyötrelmük felett. Az ilyen személyek helyzete reménytelen. Amikor Krisztus feláll és elhagyja a szentek szentjét, akkor a nyomorúság ideje kezdődik el és minden lélek sorsa megpecsételődött. Többé nincs engesztelő vér, ami megtisztítana a bűntől és a szennytől. Jézus elhagyja a szentek szentjét, és határozottan a királyi hatalom hangján szól: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz." (Jel 22:11-12)

Akik halogatták az Úr napjára való felkészülést, azok sem a nyomorúság ideje alatt, sem egyéb elkövetkező időben nem tudják bepótolni. Az igazak nem szűnnek meg kitartó esedezéssel, a haláltusa kiáltásával szabadulásért könyörögni. Semmilyen konkrét bűnükre nem tudnak visszaemlékezni, ám életükben kevés jót találnak. Bűneik előttük mentek az ítéletre, és nevük mellé a "megbocsátott" szót írták. Bűneik a feledés tengerébe merültek, nem marad emlékezetük. A biztos pusztulás fenyegeti őket, és mint Jákób mégsem hagyják hitük erejét csökkenni, csak mert imájukra nem érkezik azonnal válasz. Még amikor az éhség nyilallásait kell elviselniük, a fohászkodást akkor sem hagyják abba. Megkapaszkodnak Isten erejében, ahogy Jákób is megragadta az angyalt; és lelkükben ezt mondják: "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet." (1Móz 32:26)

A gyötrelem és nyomorúság ideje a lelkiismeret erőfeszítését és határozott hitet követel, mely elviseli a szükséget és éhséget, és nem esik el a gyengeség miatt, habár kegyetlen próba alatt áll. A próbaidő az, amelyet ajándékba kapunk az Isten napjára való felkészülésre.
(Signs of the Times, 1879. november 27.)

Napi ige - Hitünk bástyája

„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.”

(Mt. 5:18)

„A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai, külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egy hitpont mellett, de úgyanúgy ellene sem. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy »mit szól az Úr«, alkalmazzuk az Írás próbáját... Az üdvösségünk forog kockán. 
Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást... Azért tűnik legyőzhetetlennek sokszor a kísértés, mert nem a Szentírás fegyvereivel próbálja legyőzni Sátánt. De angyalok veszik körül azokat, akik jártasak akarnak lenni Isten dolgaiban. A bajban az angyalok emlékeztetik őket az éppen akkor szükséges igazságokra...

A próba idején fog kitűnni, hogy ki tette élete szabályává Isten Igéjét. Nyáron nem ütközik ki a különbség az örökzöld és a többi fa között. De amikor eljön a tél és a fagy, akkor az örökzöld változatlanul zöld marad, a többi fa pedig lehullatja leveleit. A kétszínű hitvallót sem lehet megkülönböztetni most az igazi kereszténytől. De küszöbön van az az idő, amikor a különbség nyilvánvaló lesz. 
Ha ismét feltámad az ellenségeskedés, ha újra úrrá lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség, ha lángra lobban az üldözés, a langymelegek és a képmutatóak azonnal meginognak, és feladják a hitüket. Az igazi keresztény azonban megáll sziklaszilárdan. Hite még erősebb, reménysége még ragyogóbb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.”

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya, c. fejezetből)

kedd, november 29, 2016

ERŐ A MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJÉN

ERŐ A MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJÉN


"És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.
(Dán. 12:1) 

Amint Krisztus testének tagjai közelednek a végső konfliktushoz, "a Jákób szorongattatásának idejéhez", felnőnek Krisztushoz, és nagy mértékben részesülnek Lelkéből. Ahogy a harmadik üzenet hangos kiáltássá növekszik, ahogy a befejező munkát hatalmas erő és dicsőség kíséri, Isten hűséges népe részt kap ebből a dicsőségből. A késői eső az, ami újraéleszti és megerősíti őket, hogy a nehézségek idejét átvészeljék. Arcukon ragyog a harmadik angyalt kísérő dicső fény. 

Láttam, hogy Isten csodálatos módon őrzi meg népét a szorongattatás idején. Ahogy Jézus a kertben, haláltusájában kiöntötte lelkét, úgy ők is éjjel és nappal őszintén fognak kiáltani a szabadulásért, haláltusájukat vívni. A rendeletet kiadják, hogy a negyedik parancsolat szombatja helyett tiszteljék a hét első napját, különben életüket vesztik. De ők nem engednek. Nem tiporják lábbal az Úr szombatját és nem tisztelik a pápaság intézményét. Sátán serege és a gonosz emberek körülkerítik és szorongatják őket, s úgy tűnik, nincs számukra kiút. A gonoszok ünneplése és vígságuk közepette azonban a leghangosabb mennydörgéshez hasonló dübörgések sorozata hallatszik. A menny teljesen elsötétült és csak a félelmetes dicsőség sugárzó fénye világít, amikor Isten szent lakhelyéről kiereszti hangját.

A föld alapjai megrendülnek; az épületek meginognak, és hatalmas robajjal leomlanak. A tenger buzog, mint a fazékban fövő víz, és az egész földet borzalmas remegés rázza meg. Az igazak haláltusája véget ér és boldogan, felszabadultan suttogják: "Megszabadultunk, ez Isten hangja." Tiszteletteljes hódolattal hallgatják a szavakat, amit Isten hangja mond.
(Testimonies, 1. kötet, 353-354. oldal)

Napi ige - A kősziklán állva

„Azért ha valaki hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. Ömlött az eső és eljött az árvíz, fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett.”

(Mt. 7:24–25)

„Amikor Isten műve új életre kel, akkor mindig megélénkül a gonoszság fejedelmének munkája is. Most is összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára tanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus majd szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány olyannyira hasonlít majd az igazihoz, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni közöttük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni. Azok, akik Isten parancsolatainak igyekeznek engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Egyedül csak Isten segítségével állhatnak meg. Ahhoz, hogy el tudják viselni a rájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait...

Csak azok fognak mindvégig kitartani az utolsó nagy küzdelemben, akik erre az időre felvértezték az értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel kell, hogy tegye magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy az embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a kősziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e tartani híven »Isten parancsolatai és a Jézus hite« mellett... (Jel. 14:12)?”

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya c. fejezetéből)

hétfő, november 28, 2016

IGAZ ÉS HAMIS ÉBREDÉSI MOZGALMAK

IGAZ ÉS HAMIS ÉBREDÉSI MOZGALMAK



"És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.
(Jel 18:4) 

A hit és a kegyesség súlyos hanyatlása ellenére is vannak Krisztusnak hűséges követői ezekben az egyházakban. Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan - lelkészek és egyháztagok - boldogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére.
A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielőtt e mozgalom ideje elérkezik, megkísérli kibontakozását megakadályozni hamisítvány létrehozásával. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő befolyása alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk. Nagy vallási érdeklődés látszatát kelti. Tömegek ujjongnak majd azon, hogy Isten csodálatos munkát végez értük; pedig ez a munka más lélektől származik. Sátán a vallás leple alatt próbálja meg befolyását a keresztény világra kiterjeszteni.
Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobb mértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövő nagyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfűtöttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasak az emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie. Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgalmak jellegét. 
(The Great Controversy, 464. oldal)

Napi ige - Az ellenség csapdái

„Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre... Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké.”
(Júd. 21, 24–25)

„Sátán jól tudja, hogy a sötétség seregei a leggyengébb embert sem képesek legyőzni, ha Krisztusban marad. Ha Sátán nyíltan megmutatja magát, akkor ellenállásba ütközik és alulmarad. Ezért arra törekszik, hogy a kereszt katonáit kimozdítsa szilárd erődjükből. Ő pedig lesben áll seregével, hogy elpusztítsa azokat, akik a területére merészkednek. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha alázatosan bízunk Istenben, és engedelmeskedünk minden parancsolatának.

Imádkozás nélkül egy napig, de még egy óráig sincs biztonságban senki sem. Különösképpen kérjünk bölcsességet az Úrtól ahhoz, hogy megértsük az ő Igéjét. Az Ige rávilágít a Kísértő mesterkedéseire, és azt is megmutatja, hogy miként lehet ezeket legyőzni. Sátán ügyesen tudja idézni a Szentírást. A saját magyarázatát fűzi az igéhez, azt remélve, hogy elbuktatja az embert. Kutassuk a Bibliát alázatos szívvel, és sohase felejtsük, hogy Istenre kell támaszkodnunk! Eközben állandóan vigyázzunk, hogy Sátán tőrbe ne csaljon. Imádkozzuk hittel és szüntelenül: »Ne vigy minket kísértésbe!«”

(Nagy küzdelem, Sátán csapdái c. fejezetből)

vasárnap, november 27, 2016

SÁTÁN HARAGJA ÉBREN

SÁTÁN HARAGJA ÉBREN

"Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen."

(1Pt 5:7-8) 

Ha a világot meg kell győzni bűn tekintetében - mint Isten törvényének áthágóit -, azt az emberi eszközökön keresztül munkálkodó Szentlélek teheti meg. A gyülekezetnek le kell ráznia tetszhalott állapotát; mert az Úr meg akarja áldani népét, azokat, akik felismerik az elnyert áldásokat, és továbbítják azt tiszta és erőteljes fénysugárként. "És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok... és az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok." (Ez 36:25-27) 

Ha a gyülekezet pusztasága olyanná lesz, mint egy termékeny mező, a termékeny mező pedig mint egy erdő, ez az Istennek népére kiáradt Szentlelke által van. A mennyei szolgálattevők régen várnak az emberekre, hogy a gyülekezet tagjai együttműködjenek velük abban a nagy munkában, amit el kell végezni. Rád is várnak. Olyan tágas a mező, olyan világos a terv, hogy minden megszentelt szív a szent ügy szolgálatába kíván állni.

Ugyanebben az időben egy másik irányú erő a mélység minden hatalmát felkavarja. A gonosz angyalok munkái megnyilvánulnak a csalódások, megtévesztések, a katasztrófák, valamint a nem megszokott bűnözés esetei által. Miközben Isten elküldi a kegyelem angyalait, hogy az emberi eszközök által dolgozzanak, Sátán is működésbe hozza hadseregét, megsarcolja mindazokat, akik alárendelik magukat neki. Sok úr lesz és sok isten. Hallatszani fog a kiáltás: "Íme itt a Krisztus", "Íme Ő itt van". Sátán gonosz cselvetése nyilvánul meg mindenfelé, hogy elvonja figyelmünket a jelen kötelességéről. 
A hamis krisztus megjelenése csalóka reményt ébreszt azokban, akiknek elméje engedi magát becsapni. Az ébren levő gyülekezeti tagok sietve felkelnek, hogy a sátáni erők megnyilvánulásait valóságukban, az igazi világosság megvilágításában mutassák be az emberek előtt. 
(General Conference Bulletin, 1893. február 28.)

Napi ige - Hitetlenség/Hit

„Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, hogy vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok?”
(Jn. 7:17)

Az Istennel szembeni bizalmatlanság, ami a valóságban ellenségeskedés vele szemben, a meg nem újult szív természetes hajlama. A hitet a Szentlélek ébreszti, a hit pedig csak akkor nő, ha ápoljuk. Senki sem válhat erős hitűvé céltudatos erőfeszítések nélkül. A hitetlenség erősödik, ha tápláljuk. Ha valaki szívesebben foglalkozik kételyeivel és kifogásaival, mint azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket Isten adott hite erősítésére, akkor azt fogja tapasztalni, hogy egyre csak erősödnek az aggályai.

Akik kétségbe vonják Isten ígéreteit, és megkérdőjelezik kegyelmének bizonyítékait, azok meggyalázzák őt. A befolyásuk ahelyett, hogy másokat is Krisztushoz vonzana, inkább eltaszítja az embereket tőle. Ezek az emberek terméketlen fák. Szétterjesztik sötét ágaikat és eltakarják a napfényt más növényektől, amelyek elhervadnak és elpusztulnak a dermesztő árnyékban. E meddő fák olyan termést hoznak, amely az idők végéig ellenük tanúskodik. A kételkedés magvait vetik el, amelyek kifogyhatatlanul teremnek.
Akik igazán meg akarnak szabadulni kételyeiktől, azok csak egy úton járhatnak. A meg nem értett dolgok megkérdőjelezése és kicsinyes kifogásolása helyett figyeljenek a már reájuk sugárzó fényre, és nagyobb világosságot fognak kapni. Teljesítsék minden felismert kötelességüket, és akkor azokat a feladatokat is meg fogják érteni és el tudják végezni, amelyeket ma még nem látnak tisztán.”

(Nagy küzdelem, Sátán csapdái c. fejezetből)

szombat, november 26, 2016

A BIZONYSÁGTEVÉS FÉLELME ELSZÁLL

A BIZONYSÁGTEVÉS FÉLELME ELSZÁLL



"Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek."
(ApCsel 5:28-29) 

Hallottam azokat, akik felöltötték fegyvereiket, hogy nagy erővel, hatásosan szólták az igazságot. Láttam azokat is, akik meg voltak kötözve; feleségeket férjük, gyermekeket pedig szüleik kötöztek meg. Az őszinték, akiket visszatartottak vagy nem is engedték nekik meghallani az igazságot, most buzgalommal ragadták meg a hirdetett igazságot. Hozzátartozóiktól való minden félelmük elszállt. Egyedül az igazságot magasztalták. Kedvesebb és értékesebb volt ez életüknél is. Éhezték és szomjazták az igazságot. Megkérdeztem, mi okozta ezt a nagy változást? Egy angyal válaszolt: "A késői eső. Az Úr színétől jövő felüdülés. A harmadik angyal hangos kiáltása." 

Nagy erő kísérte a választottakat. Az angyal így szólt: "Nézzétek!" Figyelmemet a gonoszokra, a hitetlenekre fordítottam. Mindnyájan megzavarodtak. Isten népének buzgalma és ereje felindította és haragra gerjesztette őket. Zavar, bizonytalanság volt minden oldalon. Láttam, hogy intézkedéseket foganatosítottak eme csapat ellen, kiknél Isten ereje és fénye volt. A sötétség sűrűsödött körülöttük, de ők megálltak; és miközben Őbenne bíztak, Isten jóváhagyása kísérte őket. Láttam, hogy mindez meghökkentette a gonoszokat. 
Utána hallottam őket őszintén Istenhez kiáltani. Kiáltásuk nem szűnt meg sem éjjel, sem nappal. Ezeket a szavakat hallottam: "Legyen meg Uram a Te akaratod! Ha nevedet megdicsőítheti, rendelj menekülési utat néped részére! Szabadíts ki a pogányok közül, akik körbefogtak minket! Halálra ítéltek minket; de karod szabadulást hozhat nekünk."

Ezek azok a szavak, amelyeket fel tudok idézni. Úgy tűnt, hogy teljesen tisztában vannak méltatlanságukkal, és tökéletesen alávetették magukat Isten akaratának. Mégis, kivétel nélkül mindannyian őszintén könyörögtek és küzdöttek - Jákóbhoz hasonlóan - a szabadulásért.
(Review and Herald, 1857. december 31.)

Napi ige - Isten megvéd a gonosztól

„Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van?...”

(Jób 1:10)
„Mert te Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy pajzzsal.” 
(Zsolt. 5:13)

„Sátánnak és seregének hatalma és rosszakarata jogos félelemre adhatna okot, ha nem találnánk védelmet és szabadulást a Megváltónál, aki hatalmasabb náluk. Házainkat gondosan bebiztosítjuk reteszekkel és zárakkal, hogy megvédjük életünket és javainkat a gonosz emberektől. Csak ritkán gondolunk azonban a gonosz angyalokra, akik folyvást a közelünkbe igyekeznek férkőzni, és akiknek támadásaival szemben nem építhetünk saját védelmi eszközeinkre. Ha engedélyt kapnak rá, megzavarhatják a gondolkozásunkat, tönkretehetik és meggyötörhetik testünket, elpusztíthatják javainkat és életünket. A szenvedésben és pusztításban találják egyedüli örömüket. 
Félelmetes helyzetben vannak mindazok, akik nem követik Isten törvényeit, hanem engednek Sátán kísértéseinek, míg végül Isten átengedi őket a gonosz lelkek irányításának. De akik Krisztust követik, azok biztonságban vannak az ő oltalma alatt. Isten nagy erejű angyalokat küld védelmükre a mennyből. A gonosz nem törheti át azt az őrséget, amit Isten állít népe köré.

(Nagy küzdelem, A gonosz lelkek tevékenysége c. fejezetből)

péntek, november 25, 2016

ÖNZÉS ÉS TISZTESSÉGTELENSÉG MESSZE ŰZVE

ÖNZÉS ÉS TISZTESSÉGTELENSÉG MESSZE ŰZVE


"Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; és jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala."

(ApCsel 2:43-45) 

Gyülekezeteinkben a Szentlélek hiánya nem Isten fösvénysége miatt van. Megváltoztatni ezt a helyzetet csak maguk a gyülekezetek tudják. Isten ezt mondja népének: "Kelj fel és tanúsíts érdeklődést a szent dolgok iránt." 
Hol van a mi hitünk? Tartunk-e fenn megfelelő kapcsolatot Jézus Krisztussal? Követjük-e Őt az önmegtagadásban és állhatatosságban? Megértéssel beszélünk-e az igazságról? Amikor Isten kitölti Szentlelkét a gyülekezetre, az az Ő dicsőségére gyümölcsöt terem. A Lélek kardja erőtől áradóan mindkét irányba vág. 

Isten szőlőjében szorgos munka vár elvégzésre. A harmadik angyal üzenetét hangos szóval kell hirdetni a földön. Minden olyan üzletet, mely tisztességtelen haszonnal jár, az önzés minden szálát, a késői esőnek el kell tüntetnie, minden bálványimádást meg kell emésztenie. Legyen minden oltár lerombolva, kivéve azt az egyet - a Kálvária Keresztjét -, mely az áldozatot és az áldozót egyaránt megszenteli.

Isten országához új területeket kell csatolnunk. Isten kertjeként az erkölcsi szőlőskertek új tábláit kell megművelnünk. Isten törvényének tiszteletét helyre kell állítani az el nem bukott világok, a Világegyetem és az elbukott világ előtt. A legkeserűbb üldöztetés fog jönni, de mikor Sion megszabadul és magára ölti gyönyörű ruháit, a szentség szépségében fog ragyogni. Isten több erőt és eredményt szeretne adni, mert dicsősége feltámadt egyházán, s ha az igazságot elfogadja, nem lesz többé rút, mezítelen. Krisztus Igéje örök élet a befogadó számára.
(Bible Training School, 1903. december 1.) 

Napi ige - Isten Igaz!

„Isten bizonyára nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot... Bizony, az Istenhez így illik szólni: ...Amit át nem látok, arra te taníts meg engem.”
(Jób 34:12, 31–32)

 „Sok embert elbizonytalanít, hogy nem találnak választ a bűn eredetére és okára. Látják a gonoszság munkáját, és annak rettenetes következményeit: a szenvedést, a pusztulást, és azt kérdezik, hogy miként lehetséges mindez annak a lénynek az uralma alatt, akinek a bölcsessége, a hatalma és szeretete végtelen. Oly titok ez számunkra, amelyre nem találni magyarázatot. Bizonytalanságuk és kétkedésük megvakítja őket, ezért nem veszik észre az Isten Igéjében világosan kinyilatkoztatott és az üdvösség szempontjából nélkülözhetetlen igazságokat. Vannak olyanok is, akik kérdezősködéseik során azt is meg akarják tudni, amit Isten nem nyilatkoztatott ki. Ezért nem találnak megoldást a problémáikra, s mivel hajlanak a kételkedésre és az akadékoskodásra, ezt hozzák fel indokul Isten Igéjének elvetésére...

Lehetetlen olyan magyarázatot találni a bűn eredetére, ami megindokolná a létezését. Ugyanakkor eleget tudhatunk mind a bűn eredetéről, mind pedig a végleges eltörléséről ahhoz, hogy világosan lássuk: Isten igazságosan és jóakarattal kezeli a bűnt. 



Semmit sem tanít világosabban a Szentírás, mint azt, hogy Isten nem felelős a bűn létrejöttéért. Nem vonta vissza önkényesen a kegyelmét, nem volt hiba a kormányzatában, ami okot adott volna a lázadásra. A bűn »betolakodó«, nem lehet megindokolni létrejöttét. Titokzatos és érthetetlen a keletkezése, ha mentegetnénk, ez egyenlő lenne az igazolásával. Ha mentséget találhatnánk rá, vagy megtudnánk okolni a létezését, akkor megszűnne bűn lenni. 
Isten Igéjében található az egyetlen világos meghatározás a bűnről: »a bűn pedig a törvénytelenség« (I.Jn. 3:4), egy olyan elvnek a testet öltése, mely harcban áll Isten kormányzatának az alapelvével, a szeretet nagy törvényével.”

(Nagy küzdelem, A bűn eredete c. fejezetből)

csütörtök, november 24, 2016

AZ ELŐÍTÉLET ÉS A FAJGYŰLÖLET FALAI LEOMLANAK

AZ ELŐÍTÉLET ÉS A FAJGYŰLÖLET FALAI LEOMLANAK



"Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban."
(Gal 3:27-28) 

Isten nem ismer el kiváltságot nemzetiségre, fajra, társadalmi osztályra való tekintettel. Minden embernek Ő az Alkotója. Minden ember egy családba tartozik a teremtés folytán, és mindnyájan egyek a megváltás által. Krisztus azért jött, hogy minden válaszfalat ledöntsön, hogy a templom minden zárt részét megnyissa, ennek következtében minden lélek szabad utat nyerjen ahhoz, hogy Istenhez járulhasson. 
(Christ's Object Lessons, 386. oldal) 


A Biblia vallása nem ismer el sem kasztokat, sem szín szerinti megkülönböztetést. Figyelmen kívül hagyja a társadalmi rangot, gazdagságot, világi tekintélyt. Isten az embert mint embert értékeli. Nála az értéket a jellem dönti el. Nekünk Krisztus lelkületét kell felismernünk, bárkiben rajzolódik is ez ki. 
(Testimonies, 9. kötet, 223. oldal) 

Krisztus igyekezett megtanítani tanítványait arra az igazságra, hogy Isten országában nincsenek területeket elválasztó vonalak, társadalmi rétegek, arisztokrácia; el kell menniük minden néphez, mindenkihez elvinni a Megváltó szeretetének üzenetét.
 (The Acts of the Apostles, 20. oldal) 

Amikor az igazi missziólelkület költözik az emberi szívbe, akkor leomlanak a felekezetieskedés, a kasztok szerinti és faji megkülönböztetés falai. Az előítéleteket elolvasztja Isten szeretete. 
(Review and Herald, 1896. január 21.) 

Elválasztó falakat húztak a fehérek és feketék közé. De ezek az előítélet-falak Jerikó falaihoz hasonlóan maguktól leomlanak, amikor a keresztények követik Isten szavát, és egymáshoz köti őket Alkotójuk iránti legforróbb szeretetük, valamint a személyválogatás nélküli felebaráti szeretet. 
(Uo., 1895. december 17.) 

Amikor a Szentlélek kiárad, akkor az emberiség győzni fog az előítéletek felett, és igyekszik az emberi lelkeket megmenteni. Elméteket Isten fogja uralni. Az emberi szívek úgy szeretnek majd, amint Krisztus szeretett. Egészen másként tekintenek a szín szerinti elválasztó vonalra, mint ezt ma teszik. Úgy szeretni, mint azt Krisztus tette, az elmét tiszta, mennyei, önzetlen légkörbe emeli fel. 
(Testimonies, 9. kötet, 209. oldal)

Napi ige - Öröm az Úrban











„Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái... mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, de mindennel bírók.”

(II.Kor. 6:4, 10)

Legyen a keresztény alázatos, de ne legyen szomorú, és ne becsülje le önmagát. Mindenkinek az a kiváltsága, hogy olyan életet éljen, amelyet Isten helyeselhet és megáldhat. Nem mennyei Atyánk akarata az, hogy állandóan az elítélt ember gyászos hangulata nehezedjék ránk. Nem a lehorgasztott fej és a túl gyakori befelé fordulás a bizonyítéka az igazi alázatosságnak. Jézus által mindannyian megtisztulhatunk. Szégyen és lelkismeretfurdalás nélkül állhatunk a törvény elé. »Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint« (Rm. 8:1).
Jézus Krisztus által Ádám elbukott fiai ismét »Isten fiai«-vá lehetnek. »A megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, amely oknál fogva nem szégyelli őket atyjafiainak hívni« (Zsid. 2:11). 

A kereszténynek a hit, és az Istenben való öröm életét kell élnie. »Mindaz, aki az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk« (I.Jn. 5:4). Jól mondta Nehémiás: »Az Úrnak öröme a ti erősségtek« (Neh. 8:10). 
Pál pedig így nyilatkozott: »Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!« »Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok« (Fil. 4:4; I.Thessz. 5:16–18).”
(Nagy küzdelem, Újkori ébredések c. fejezetből)


szerda, november 23, 2016

BŐKEZŰSÉG ÉS JÓAKARAT

BŐKEZŰSÉG ÉS JÓAKARAT


"Mert bizonyság vagyok rá, erejök szerint, sőt erejük felett is adakoznak, sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket."
(2Kor 8:3-4) 

A Krisztus halála után elindult munka az evangélium terjedése és szélesedése nagyobb anyagi készleteket tett szükségessé, és ez az alamizsnaadás törvényét sürgősebb szükségletté tette, mint az a zsidó uralom alatt volt. Most Isten nem kisebb ajándékot, hanem a világ bármely eddigi korszakához képest nagyobbat kér. A Krisztus által lefektetett elv az, hogy az ajándékok és áldozatok álljanak egyenes arányban a kapott világossággal és áldásokkal. Ő ezt mondta: "valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle." (Lk 12:48) 

A keresztény korszak áldásaira az első tanítványok is jótékony és nagylelkű tettekkel válaszoltak. Miután Krisztus elhagyta tanítványait és felemelkedett a mennybe, a Szentlélek kiáradása - mások megmentése érdekében - az önmegtagadáshoz és önfeláldozáshoz vezette őket. Amikor a jeruzsálemi szegény szentek szükségben voltak, Pál ekképp írt a pogányokból lett keresztényeknek a jótékonyság gyakorlásával kapcsolatban: "Azért, miképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek." (2Kor 8:7) Itt a jótétemény a hit, a szeretet és keresztény buzgóság mellett kap helyet. 

Azok, akik azt gondolják, hogy jó keresztények, és közben bezárják fülüket és szívüket amikor Isten feleslegüket kéri, félelmetes tévedésben élnek. Vannak, akik bővelkednek az igazság szeretetének megvallásában, ami a szavakat illeti; érdeklődnek az igazság előrehaladása felől, ám ennek előmozdítása érdekében semmit sem tesznek. Az ilyenek hite halott, nem tartják életben a cselekedetek. Az Úr sohasem követ el ilyen tévedést, hogy megtérít egy lelket és a kapzsiság uralma alatt hagyja.
(Review and Herald, 1874. augusztus 25.)

Napi ige - A nehézségekről

„Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.”
(Zsid. 12:3)
„Az a titokzatos gondviselés, amely megengedi, hogy az igazak szenvedjenek a gonoszok kezétől, sok gyenge hitű embert elbizonytalanít. Egyeseknek még az Istenbe vetett bizalma is megrendül azért, mert Isten eltűri, hogy a legbecstelenebb embereknek jól menjen a dolguk, míg a legjobbak szenvednek és gyötrődnek a gonoszok kegyetlenségétől. Hogyan tűrhet el Isten aki igazságos és irgalmas, akinek a hatalma végtelen, ilyen igazságtalanságot és elnyomást? – kérdezik.

Isten elég bizonyítékát adta szeretetének. Nem szabad kételkednünk az ő jóságában csak azért, mert nem értjük a megnyilatkozásait. Jézus többet szenvedett értünk, mint amennyit bármelyik követője szenvedhet a gonosz emberek kegyetlensége miatt. Akiknek kínzást és mártírhalált kell szenvedniük, azok csupán Isten drága Fiának a nyomdokaiba lépnek.

Isten nem felejti és nem hanyagolja el gyermekeit, csak megengedi, hogy a gonoszok kimutassák valódi jellemüket. De igazak még azért is kerülnek a szenvedések kohójába, hogy megtisztuljanak, hogy példájukból mások is meglássák, milyen hatalom a hit és az istenfélelem, és hogy következetességük kárhoztassa a gonoszt és hitetlent. 
Isten hagyja, hogy a gonosz boldoguljon, hogy megmutassa az Istennel szembeni gyűlöletét. Amikor betelik gonoszságának a mértéke és megítéltetik, akkor az Isten igazságos és irgalmas voltát ismeri fel ebben mindenki.”

(Nagy küzdelem, Üldözés az első századokban c. fejezetből)

kedd, november 22, 2016

Napi ige - Az evangélium békessége

„Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.”
(Rm. 12:18)

„Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a »békesség Fejedelmé«-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: »Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön pedig békesség és jóakarat az emberek iránt« (Lk. 2:14). Látszólag ellentmondás van e prófétikus kinyilatkoztatások és Krisztus eme szavai között: »Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy fegyvert« (Mt. 10:34). Ha azonban igazán megértjük ezeket a kijelentéseket, akkor tökéletes összhangot találunk a kettő között.

Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely – ha elfogadják és követik – békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. 

Jézus azért jött e földre, hogy megbékítse az embereket Istennel, és egymással. A világ Sátánnak, Krisztus legelkeseredettebb ellenségének hódol. Az evangélium olyan életelveket kínál az embereknek, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a szokásaikkal és vágyaikkal. Ezért szembefordulnak az evangéliummal. Gyűlölik a tisztaságot, amely leleplezi és elítéli bűneiket. Üldözik és pusztítják azokat, akik hangoztatják az evangélium jogos és szent követelményeit. Az evangélium tehát azért nevezhető kardnak, mert az általa hirdetett magasztos igazságok gyűlöletet és ellenségeskedést váltanak ki az üzenet képviselőivel szemben.”
(Nagy küzdelem, Üldözés az első századokban c. fejezetből)


AZ IGAZI SZERETET BIZONYSÁGAI

AZ IGAZI SZERETET BIZONYSÁGAI



"A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala." 
(ApCsel 4:32) 

Az Írás azt mondja: "Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki", és azután felsorolja, hogyan segítettek a szűkölködőkön. Azok a hívők, akiknek házuk vagy birtokuk volt, szívesen áldozták fel az ínségesek megsegítésére. Házukat, vagy földjeiket eladták és a pénzt elhozták "és letevék az apostolok lábainál; aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala".
A hívőknek ez az adakozó készsége a Szentlélek kitöltésének volt a következménye. Akik elfogadták az evangéliumot, azoknak "szívük-lelkük egy vala". Egyetlen közös érdek uralta őket: a rájuk bízott misszió eredményessége. A haszonlesést nem ismerték. Szeretetük hittestvéreik és az ügy iránt, melynek hívei lettek, nagyobb volt, mint a pénz és a vagyon iránti szeretetük. Eljárásuk bizonyította, hogy az emberi lelkeket többre becsülték a földi jólétnél.
Ez ismétlődik meg mindannyiszor, valahányszor Isten Lelke hatja át az ember életét. Akinek szívét Krisztus szeretete tölti be, híven követi Annak példáját, Aki érettük szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által gazdagok legyünk. Isten kezéből nyert minden adományt - pénzt, időt, befolyást - az evangélium művének fejlesztésére szolgáló eszköznek tekint. Így volt ez az első keresztény gyülekezetben; így van ma is. Mélységes benyomást gyakorol a hallgatóságra a gyülekezet által hirdetett igazság, ha észrevehető a tagokon, hogy a Lélek ereje által elfordultak a világ dolgaitól, és áldozatot hoznak, hogy embertársaik is hallhassák az evangéliumot.
(The Acts of the Apostles, 70-71. oldal)

hétfő, november 21, 2016

ÖRÖMTELI DICSÉRETRE HÍV

ÖRÖMTELI DICSÉRETRE HÍV


"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!" (Fil 4:4)

Imádkozz, imádkozz buzgón és szüntelenül, de ne feledkezz meg a dicséretről. Helyénvaló, hogy Isten minden gyermeke igazolja Isten jellemét! Magasztalhatod az Urat; rámutathatsz a fenntartó kegyelem hatalmára. Az emberek sokasága nem méltányolja Isten szeretetét, sem Jézus isteni könyörületét. Ezrek akadnak, akik lenézik még a megváltás tervének páratlan irgalmát is. A nagy üdvösség részeseinek egyetlen csoportja sem ártatlan ebben. Nem ápolják szívükben a hálát. Pedig angyalok kívánnak betekinteni a megváltás tervébe. Ez lesz a megváltottak tanulmányának tárgya és dicséneke az örökkévalóság szakadatlan korszakain át. Nem érdemli-e meg már most elmélyült gondolatainkat és kutatásainkat? Nem kellene-e Istent dicsérnünk szívünkkel, lelkünkkel, szavunkkal? "Adjatok hálát az Úrnak a kegyelemért, és az emberek fiai iránti csodadolgaiért!"

Dicsérjétek az Urat népe gyülekezetében! Mikor az Úr hangja szólt a héberekhez, ezt az utasítást kapták: "És mondja az egész gyülekezet: Ámen." Mikor Dávid városába hozták a frigyládát, az öröm és diadal zsoltárát énekelték. Akkor "az egész nép ezt mondta: Ámen, és dicsérte az Urat." Az odaadó válasz bizonyította, hogy megértették az elhangzott szavakat és részt vettek Isten tiszteletében. 

Istentiszteleteinkben túl sok a formaság. Azt kívánja az Úr, hogy a Szentlélek villanyozza föl igehirdetőit, s hogy a nép, mely hallgatja őket, ne üljön álmos közönnyel, vagy fásultan maga elé meredve, válasz nélkül hagyva az elmondottakat. Ennek a közönynek a hitetlenekre tett benyomását mindennek nevezhetjük, csak kedvezőnek nem. Ezekből az élettelen, figyelmetlen hitvalló keresztényekből nem hiányzik a nagyravágyás, a buzgalom, amikor világi ügyek kerülnek napirendre. De az örök fontosságú ügyek nem hatnak mélyen rájuk. Istennek hírnökein keresztül szóló hangja kellemes zene talán fülünknek, mégsem szívlelik meg figyelmeztetéseiket, feddéseiket és bátorításaikat. A világ lelkülete megbénította őket. Isten szava ólommal telt fülekre és kemény, érzéketlen szívekre hullt. 
A gyülekezetek legyenek éberek és tevékenyek. Támogassák Krisztus szolgáit, segítsenek nekik a lélekmentésben. Ahol világosságban jár a gyülekezet, ott vidám és szívből fakadó válaszok csendülnek föl, ott hangzanak majd az örömteli dicséret szavai. 
(Testimonies, 5. kötet, 317-318. oldal)

Napi ige - Isten gyűlöli a bűnt

„Az Úrnak szeme előtt van mindenkinek az útja, és minden ösvényét ő rendeli. A maga álnokságai fogják meg az istentelent és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.”

(Péld. 5:21–22)

„Nem is tudjuk, hogy milyen sokkal tartozunk Krisztusnak azért a békéért és oltalomért, amit élvezünk. Isten fékező hatalma akadályozza meg, hogy Sátán teljesen hatalmába kerítse az emberiséget. Az engedetlen és hálátlan embernek számos oka lenne a köszönetre, hogy az irgalmas és türelmes Isten féken tartja Sátán kegyetlenségét. De amikor az ember átlépi Isten türelmének a határát, akkor a korlátok ledőlnek. 

Nem Isten hajtja végre a bűnösön a törvényszegése miatt kimondott ítéletet, hanem magára hagyja irgalmának visszautasítóját, hogy azt arassa, amit vetett. Minden elutasított fénysugár, semmibe vett intés, szabadjára engedett szenvedély és Isten törvényének minden egyes megszegése egy-egy elvetett mag, amely biztosan meghozza a maga termését.

Ha a bűnös konokul ellenáll Isten Lelkének, a Lélek végül visszavonul, és többé nincs olyan hatalom, amely el tudná fojtani az ember gonosz indulatait és meg tudná védeni őt Sátán gonoszságától, gyűlöletétől. 
Jeruzsálem pusztulása félelmetes és komoly figyelmeztetés mindazoknak, akik játszanak Isten felkínált kegyelmével, akik ellenállnak az irgalmas Isten kérlelő szavának. Soha semmilyen bizonyságtevés sem adott ennél erősebben hangot annak, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, és hogy a bűnös nem kerülheti el büntetését.”

(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)


vasárnap, november 20, 2016

Napi ige - Isten siratja gyermekeit

„Amikor közeledett és látta a várost, sírt azon, mondván: Vajha megismerted volna te is csak e te mostani napodon is amik a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.”

(Lk. 19:41–42)

„Isteni szánalom és sóvárgó szeretet fejeződött ki e szomorú szavakban: »Jeruzsálem, Jeruzsálem! Aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit a szárnya alá, és te nem akartad« (Mt. 23:37). Ó, te nép, aki minden más népnél nagyobb kegyelemben részesültél, bárcsak felismerted volna meglátogatásod idejét és azt, ami a te békességedet szolgálja! Feltartóztattam az igazságszolgáltatás angyalát, megtérésre szólítottalak, de hiába... »Nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen« (Jn. 5:40).

Krisztus a megátalkodott, hitetlen, lázadó és Isten büntető ítélete elé siető világ szimbólumát látta Jeruzsálemben. Az elbukott emberiség szenvedéseinek súlya nehezedett a lelkére. Ez késztette a mérhetetlenül fájdalmas kiáltásra. Ismerte a bűn történetét, amire rányomta bélyegét az emberi szenvedés, a könny és vér. Szíve szánalomra indult a föld nyomorgó, szenvedő lakói iránt. Mindenkin szeretett volna segíteni. De még az ő keze sem fordíthatta el a nyomorúságok árját, mert csak kevesen akartak meríteni a segítség egyedüli forrásából. Jézus kész volt meghalni azért, hogy lehetővé tegye számukra az üdvösséget. 

Milyen döbbenetes jelenet: a menny Királya sír! Az örök Isten Fia nyugtalan, és meggörnyed a fájdalom súlya alatt! Az egész menny megrendült.

Itt láthatjuk, hogy milyen rettenetes dolog a bűn. Arról tanúskodik ez a jelenet, hogy milyen nehéz feladat még a végtelen hatalom számára is, megmenteni a bűnöst az isteni parancsolatok áthágásának következményeitől... A bűn foglyainak milliói, akik Sátán rabszolgái... még az ő meglátogatásuk napján sem hajlandók meghallgatni az igazság igéit. Rettenetes vakság! Érthetetlen elvakultság!

(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)

A LÉLEK BÉKÉT ÉS ÖRÖMÖT HOZ

A LÉLEK BÉKÉT ÉS ÖRÖMÖT HOZ

"A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által."
(Róm 15:13) 

Sokaknak beszélünk a Szentlélekben való részesedésről, és néhányan úgy magyarázzák, hogy abból kártétel származik a gyülekezetek részére. Az örök élet a Szentírás élő alkotóelemeinek a befogadásában és az Isten akaratának megcselekvésében áll. Ez jelenti Isten Fiának testét enni és vérét inni. Akik így cselekszenek, azok számára világosságra jő az élet és a halhatatlanság az evangélium által, mert Isten szava valóság és igazság, lélek és élet. 
Mindenki előjoga, aki hisz Jézus Krisztusban, mint személyes megváltójában, hogy Isten Szavából táplálkozzék. A Szentlélek befolyása az Igének, a Bibliának - mely örökkévaló igazság - olyan hatalmat ad, ami az imádkozó szívvel kutatóknak lelki erőt és izomzatot kölcsönöz. 

"Tudakozzátok az írásokat - jelentette ki Krisztus -, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam." (Jn 5:39) 
Azok, akik a felszín alá ásnak, felfedezik az igazság elrejtett magjait. A Szentlélek az őszinte kutató mellett van. Ragyogó fénnyel világítja meg az Igét, az igazságot pedig új és friss jelentőséggel vési az elmébe. A kutatót a béke és öröm még sohasem tapasztalt érzése tölti el. Az igazság gazdagságát úgy fogja fel, mint még soha azelőtt. Új, mennyei fény ragyog az Igén, megvilágítva annak betűit, mintha aranyból vésték volna ki őket. Maga Isten szólt az értelemhez és a szívhez, így tette az Igét életté és Lélekké. 

Az Igének minden igaz kutatója Istenhez emeli szívét, könyörögve a Lélek segítségéért. Hamarosan felfedezi azt, ami őt az állítólagos tanítók légből kapott állításai fölé emeli, kiknek gyenge, ingatag elméleteit nem támasztja alá az élő Istennek Szava.
(Manuscript Releases, 21. kötet, 131-132. oldal)

szombat, november 19, 2016

LELKI FORRADALOM

LELKI FORRADALOM



"Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem." 
(Fil 3:8) 

Krisztus által olyan erkölcsi erő birtokába jutunk, mely megváltoztatja érzelmi világunkat, és képessé tesz arra, hogy teljes akaratunkkal Isten ügyéért dolgozzunk. Ahol az elme és test minden ereje a gonosz dolgait cselekedte, ott Isten Lelke által most forradalom megy végbe. A Szentlélek megvilágítja, megújítja és megszenteli a lelket. 
Az angyalok kimondhatatlan megilletődéssel figyelik az emberben munkálkodó Szentlélek gyümölcseit.
Krisztus vonzó kedvességének kinyilatkoztatása és annak tudata által, hogy Ő már kifejezte szeretetét irántunk akkor, amikor még bűnösök voltunk, a makacs szív megolvad és alárendeli magát, a bűnös átalakul és Isten gyermekévé lesz. A szeretet az az eszköz, amit Isten felhasznál a bűnnek az emberi szívből való kiűzésére. Általa a büszkeségből alázat, az ellenségeskedésből és hitetlenségből pedig szeretet és hit lesz. Nem alkalmaz kényszerítő eszközöket; Jézus megnyilatkozik a léleknek, és ha az ember hittel tekint az Isten Bárányára, élni fog... 

Krisztust úgy kell bemutatni az embereknek, hogy felfoghassák az Ő jellemét, az Ő tökéletességét. Mivel a modell minden részletében teljes és tökéletes, úgy azok az emberek, akik teljesen átadták magukat Neki, átalakulnak Krisztus képmására. Krisztustól távol az emberi szív sohasem igazulhat meg. 

Amikor a magasból kitöltetett a Lélek, a gyülekezetre fény áradt, de ez a fény Krisztus volt; a gyülekezetet öröm töltötte meg, ám Krisztus volt a tárgya ennek az örömnek. Amikor ezekben a napokban a Lélek kitöltetik az Ő népére, Krisztus neve ott lesz minden ajkon, szeretete betölt minden lelket; és amikor a szív átöleli Jézust, Istent öleli meg, mert Krisztusban van az istenség teljessége. Amikor Krisztus igazságának sugarai fénylenek a lelken, a tapasztalatokkal együtt öröm, imádat és dicsőség árad. 
(Signs of the Times, 1890. június 9.)

Napi ige - Győztesen

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.”
(II.Tim. 2:3)
„Sok háborúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk.”

(Ap.csel. 14:22)

„Mindazok, akik neveltetésük során nem részesültek az otthon és az iskola fegyelmezésében, ugyanúgy szembe fognak kerülni az élet kemény próbáival, mint mások... Isten szeret bennünket, gondoskodik jólétünkről és sohasem ismertük volna meg a szenvedést, ha mindenkor engedelmességgel viseltettünk volna az ő törvényei iránt... Egész életre kiható jótétemény lesz gyermekeink és ifjaink számára, ha megtanítjuk őket arra, hogy bátran szembenézzenek ezekkel a fáradalmakkal és nehézségekkel. Bár együttérzéssel kell viseltetnünk irántuk, sohase tegyük ezt úgy, vagy olyan mértékben, hogy az önsajnálatot erősítsük vagy bátorítsuk bennünk. A mi részvevő magatartásunk mindig a megerősítésüket és buzdításukat célozza, ne pedig gyengeségük támogatását vagy jóváhagyását.

Véssük a gyermekek szívébe, hogy ez a világ nem a díszfelvonulások színtere, hanem a kemény küzdelmeké. Mindnyájan arra hivattunk el, hogy leküzdjük ezeket az akadályokat, mint »Jézus Krisztus jó vitézei«. Arra bátorítsuk őket, hogy legyenek erősek és állják meg helyüket a küzdelemben derekasan. 

Tanítsuk meg őket arra, hogy a jellem igazi próbája az a készség, amellyel hajlandóak vagyunk vállalni a terheket. Az mutatja meg a jellem milyenségét, hogy miként töltjük be felelősségteljes helyünket, hogyan végezzük munkánkat, még akkor is, ha az emberek nem ismerik el, és nem jutalmazzák törekvéseinket. 
A legjobb módszer annak érdekében, hogy győztesen kerüljünk ki a próbákból, az, hogy ne kitérni akarjunk előlük, hanem igyekezzünk célegyenest nékik dőlni és leküzdeni az akadályokat. Tanítsuk meg a gyermekeket és a fiatalokat arra, hogy minden hiba, minden nehézség, amin sikerül felülkerekedniük, egy lépcsőfokot jelent a jobb és magasabb rendű élet felé.
(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezet)


péntek, november 18, 2016

ISTEN MUNKÁJÁT A NYUGODTSÁG JELLEMZI

ISTEN MUNKÁJÁT A NYUGODTSÁG JELLEMZI

"Mindenek ékesen és jó renddel legyenek." (1Kor 14:40) 

Találkoztam egy házaspárral, akik azt állítják, hogy Isten Szavát követik, és hisznek a bizonyságtételekben. Az utóbbi két vagy három évben szokatlan tapasztalatuk volt. Őszinte szívű embereknek tűntek...
Elmondtam nekik tapasztalatomat - melyen fiatal koromban mentem keresztül, kevéssel az 1844-es időszak után -, mely oda vezetett engem, hogy nagyon elővigyázatos legyek elfogadni bármit is, ami hasonlít ahhoz, amivel akkor találkoztunk. Azután Isten nevében megdorgáltam őket. 
Semmi sem okozhat nagyobb kárt napjainkban Isten munkájának, mint az, hogy megengedjük a fanatizmus lelkének, hogy különös munkájával közénk jöjjön, melyről tévesen azt tételezik fel, hogy a Szentlélek munkája.
Ahogy ez a testvér és felesége leírták tapasztalatukat - melyről azt tartják, hogy a Szentlélek apostoli erővel való rájuk áradásának eredménye -, úgy tűnt, hogy ez hasonmása annak, amivel korai tapasztalatunkban találkoztunk és amit ki kellett javítanunk. 
Beszélgetésünk vége felé L. testvér ajánlotta, hogy imádkozzunk együtt, és hogy ima alatt felesége az általuk leírt módon tesz majd, és így én képes leszek eldönteni, hogy ez Istentől van-e, vagy sem. Ezzel én nem tudtam egyetérteni, mivel utasítást kaptam arra, hogy ha valaki felajánlja e sajátos megnyilvánulásoknak a bemutatását, ez határozott bizonyítéka annak, hogy nem lehet Isten munkája. 

Nem engedhetjük meg, hogy ezek miatt a jelenségek miatt elcsüggedjünk. Időről időre jönni fognak efféle tapasztalatok. Ne adjunk helyet furcsa gyakorlatoknak, melyek tulajdonképpen elterelik elménket a Szentlélek mély behatásától. Isten munkáját mindig a nyugalom és méltóság jellemezte. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmet szenteljünk bármire, ami zavart keltene, vagy gyengítené buzgóságunkat abban a nagy munkában, melyet az Úr ránk bízott annak érdekében, hogy felkészítsük a világot Krisztus második eljövetelére. 
(Selected Messages, 2. kötet, 41-42. oldal)

Egészséges életmód - A titokzatos szacharin

A szacharin (E 954) a mesterséges édesítőszerek legrégebbi és legközismertebb képviselője. 1879-ben Fahlberg fedezte fel, majd állította elő. A felfedezésben rejlő üzleti lehetőséget megsejtve megindította a tömeggyártást; Németországban 1894-ben évi 33 tonna, 1901-ben már 175 tonna szacharint állítottak elő. Ez idő tájt az élelmiszeripar korlátozás nélkül használta az új édesítőszert gyümölcsszirupok, sütemények, csokoládé, sör és likőrök készítéséhez.
A cukorgyárak érdekelt képviselői azonban nem nézhették tétlenül a szacharin diadalmenetét, és ellenkampányt indítottak különböző orvosi és élelmiszerkémiai érvekkel a tarsolyukban.

Napi ige - Irgalom és szeretet

„Ő jóltevő a hálátlanokkal és a gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!”
(Lk. 6:35–36)

„A Megváltó által felállított szabály – »amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek velük« (Lk. 6:31) –, legyen a legfőbb alapelve mindazoknak, akik az ifjúság nevelését magukra vállalják. Az Úr Jézus nagy családjának az ifjabb tagjai ők, »örököstársaink az élet kegyelmében« (I.Pt. 3:7). 
A Krisztus által felállított szabály alkalmazása a balga és ellenállást tanúsító gyermekekkel és a legifjabbakkal szemben is kötelező. Az a tanító, aki tiszteletben tartja ezt a szabályt, kerülni fogja, hogy az egyes tanulók hibáit vagy mulasztásait nyilvánosságra hozza. Ügyelni fog arra, hogy az ifjút ne mások társaságában feddje vagy büntesse meg... Minden igaz tanító érzi, hogy jobb, ha az irgalmasságban tévedünk, mint a túlságos szigorban...

Az isteni Tanító minden fonákság és gyarlóság ellenére hordoz minden tévelygőt. Kitárja karjait és várja a tévelygőket, lázadókat és elesetteket, hogy visszafogadja őket... Bár mindnyájan becsesek vagyunk a szemében, a legnagyobb részvétet és szeretetet mégis azok keltik, akiknek durva és lázadó természetük van. Az a lélek, aki a leginkább sebezhető a Kísértő támadásai által, gondviselése különleges tárgyát képezi... Jézus sokkal jobban bánik velünk, mint ahogyan azt megérdemelnénk, és ahogyan ő bánik velünk, úgy bánjunk mi is másokkal.

A szülők és a tanítók eljárása csak akkor igazolt, ha hasonlít ahhoz az eljáráshoz, amit a Megváltó követett volna hasonló körülmények között..”
(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)

csütörtök, november 17, 2016

NINCS HELYE A RENDETLENSÉGNEK VAGY A FANATIZMUSNAK

NINCS HELYE A RENDETLENSÉGNEK VAGY A FANATIZMUSNAK


"Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket."
(Tit. 1:9) 

Annak állandó veszélye fenyeget, hogy befogadunk valamit, amire úgy tekintünk, mintha a Szentlélek munkája lenne, ám a valóságban ez a fanatizmus lelkének gyümölcse. Amíg engedjük, hogy az igazság ellensége hamis utakon vezessen minket, nem remélhetjük, hogy az őszinte szívűeket elérhetjük a harmadik angyal üzenetével.
Meg kell szenteltetnünk az igazságnak való engedelmesség által. Félek minden olyan dologtól, aminek folytán az elme hajlik arra, hogy elforduljon az Isten szavában kinyilatkoztatott igazság szilárd bizonyítékaitól. Félek ettől, félek ettől.

Elménket a józan gondolkodás határain belül kell tartanunk, különben az ellenség úgy férkőzik be, hogy közben mindent összevissza zavar. Vannak személyek, akiknek olyan a vérmérsékletük, hogy könnyen a fanatizmusba vezethetők. Ha megengedjük, hogy olyan dolgok férkőzzenek be az egyházba, melyek az ilyen személyeket tévedésbe ejtik, hamarosan meglátjuk, hogy ezeket a tévelygéseket a végletekig nyújtják el, és eme rendetlen elemeknek cselekedetei foltot ejtenek a Hetedik Napot Ünneplő Adventista Egyház egész testületén.

Sokat tanulmányoztam annak lehetőségét, hogy a korai tapasztalatok közül néhányat újra kinyomtassak, hogy népünk közül többen tudomást szerezzenek ezekről, mert régóta tudom, hogy a fanatizmus egy másik formájában újra megnyilvánul. Mi úgy szilárdíthatjuk meg helyzetünket, hogy szorosan az Ige mellett maradunk, és minden pótlékot és idegen gyakorlatot elkerülünk, amit némelyek nagyon gyorsan megragadnak és gyakorolnak. Ha megengedjük, hogy a zűrzavar elérje sorainkat, munkánkat nem végezhetjük úgy, ahogy kellene...
Mennyire félek attól, hogy népünk közé behoznak bármit, ami a fanatizmus természetével bír! Nagyon sokan vannak, akiknek meg kell szentelődniük, de nekik ezt a megszentelődést az igazság üzenete iránti engedelmesség által kell elnyerniük.
(Selected Messages, 2. kötet, 43-44. oldal)

Napi ige - Bölcs feddés

„Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.”
(Zsolt. 103:8–9)

„Mert nem örökké perlek, és nem mindenkor haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, akiket én teremtettem.”

(Ésa. 57:16)

„Abban való igyekezetünkben, hogy a rosszat javítsuk, őrizkedjünk attól, hogy mindenben hibát találjunk, vagy szüntelenül gáncsoskodjunk. Az állandó feddés megzavar, és semmit sem javít. Sokan – leginkább az érzékeny lelkek – nem fejlődhetnek a részvétlen bírálgatás légkörében. A virág sem fejlődik a zord viharos szélben. 
Az a gyermek, akit gyakran feddenek meg egy-egy különleges hibájáért, arra a meggyőződésre jut, hogy az adott hiba a természetéhez tartozik, olyas valami, ami ellen hiábavaló minden küzdelem. Ily módon bátortalanság és reménytelenség lesz úrrá rajta, amit látszólagos közöny és makacsság alá igyekszik rejteni. A feddés csak akkor éri el célját, ha a törvénytipró belátja hibáját és hajlandó elhagyni azt. Ha ezt elértük, akkor vezessük a gyermeket a megbocsátás és az erő forrásához. Segítsük abban, hogy ne veszítse el önbecsülését, öntsünk bátorságot és reménységet a lelkébe.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)

szerda, november 16, 2016

Napi ige - Biztatás

„Ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.”

(II.Tim. 4:2)

„Nagyon jól esik a fiataloknak és a gyerekeknek, ha bíznak bennük. Sok gyereknek még a kicsiknek is erősen fejlett önérzetük van. Azt igénylik, hogy bizalommal és tisztelettel bánjunk velük. Ehhez joguk is van. Ne érezzék úgy, hogy nem járhatnak ki és be anélkül, hogy meg ne figyelnénk őket. A gyanúsítás káros, mert éppen azokat a bajokat hívja életre, amelyeket megakadályozni kívántunk volna. Ahelyett, hogy állandó felügyelet alatt tartanánk őket – mintha valamely gonosz dologra várnánk –, a szülők és a tanítók legyenek inkább szoros összeköttetésben a gyerekekkel... Hadd érezze az ifjúság, hogy bíztok bennük. Csak nagyon kevesen lesznek, akik nem törekszenek majd arra, hogy méltóak legyenek erre a bizalomra. Ebből az alapelvből táplálkozik, az a másik elv is, hogy jobb kérni, mint parancsolni...
 A legnagyobb igazságtalanság, amit a gyerekekkel és a fiatalokkal szemben elkövethetünk, abban áll, ha elnézzük, hogy helytelen szokásaikkal kötöztessenek meg. Az ifjúságban benne van a vele született fesztelenség, a szabadság utáni vágy. Meg kell azonban tanítanunk őket arra, hogy a szabadság felbecsülhetetlen áldását csak az Úr törvénye iránt való tökéletes engedelmességben élvezhetik. Ez a törvény az igazi szabadság őrzője. Megjelöl és eltilt olyan dolgokat, amelyek megkötöznek, lealacsonyítanak
. Ilymódon védelmet nyújt az engedelmeseknek a gonosz hatalma ellen.”
(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)



NE KERESSÜK AZ EREDETISÉGET!

NE KERESSÜK AZ EREDETISÉGET!

"Te pedig azokat szóljad, amik az egészséges tudományhoz illenek."
(Tit. 2:1) 

Annak az állandó veszélye fenyeget minket, hogy az evangélium egyszerűségét kevésnek tartjuk. Sokak erős óhaja az, hogy valami eredetiséget fűzzenek beszédükbe, ami az embereket a lelki extázis állapotába emelje, és a tapasztalatok megszokott rendjét megváltoztassa.
Minden kétség nélkül szükség van arra, hogy változtassunk a dolgok megszokott rendjén, mert a jelenvaló igazság szentségét nem érzékeljük kellő mértékben. De a mi szükségünk az, hogy szívünk változzék meg. Ezt úgy érhetjük el, hogy Isten áldásait egyénileg hűségesen keressük, erejéért esedezünk, kérjük, hogy kegyelme szálljon ránk, és ezáltal jellemünk változzék meg.

Erre a változásra van ma szükségünk, és ennek a tapasztalatnak eléréséért gyakorolnunk kell az imában a kitartást és szívünk őszinteségét. Igaz őszinteséggel kell megkérdeznünk: "Mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?" Ismernünk kellene pontosan lépéseinket, melyeket a menny felé teszünk.

Krisztus igazságokat adott tanítványainak, melyeknek szélességét, mélységét és értékét ők kevéssé értékelték, de sokszor meg sem értették. Isten népe között ma ugyanaz a helyzet. Nekünk sem sikerült felmérnünk nagyságát, felismerni szépségét annak az igazságnak, melyet Isten ránk bízott. 
Ha lelkileg növekednénk, meglátnánk az igazság fejlődését és terjedésének olyan mértékét, amelyről nem is álmodtunk. Ám semmi esetre sem növekszik ismeretünk olyan irányban, melynek nyomán azt hihetnénk, hogy tudhatnánk az időket és alkalmakat, melyeket Isten a maga hatalmában tartott fenn.

Az időpontok meghatározásával kapcsolatban újra meg újra figyelmeztetést kaptam. Soha többé nem lesz Istennek népe számára olyan üzenete, mely időn alapulna. Nem a mi dolgunk tudni sem a Szentlélek kiáradásának, sem Krisztus visszajövetelének idejét. 
(Review and Herald, 1892. március 22.)

kedd, november 15, 2016

Napi ige - Akaratfejlesztés

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik sem távozik el attól.” 
(Péld. 22:6)
„Nem Isten akarata az, hogy egy ember értelme felett bárki is uralkodjék. Aki a személy értékét csökkenti, vagy pusztítja, olyan felelősséget vesz magára, amit ha ismerné a következményeket aligha vállalna. Lehet úgy fegyelmezni a gyerekeket, hogy olyanok legyenek, mint a jól kiképzett katonák. De ha a kényszer megszűnik, akkor csakhamar nyilvánvalóvá lesz, hogy mindennemű állhatatosságot és erőt nélkülöz a jellemük. Ezek a fiatalok nem tanulták meg azt, hogy saját maguk felett uralkodjanak. Ezért nem ismernek más korlátot, mint csupán a szülői vagy tanítói akaratot. Ha ezek megszűnnek, akkor nem tudják, hogyan használják fel szabadságukat és sokszor olyan vágyak teljesülése után törekszenek, amelyek romlásukat okozzák...

Az akaratot vezetni és fejleszteni kell, nem pedig letörni vagy elnyomni. Őrizzétek meg az akarat szilárdságát, mert a gyermeknek igen nagy szüksége lesz erre az élet küzdelmeiben. Minden ifjúban és minden gyermekben jelen van az az erő, hogy becsületes jelleművé fejlődhessék és hasznos életet élhessen, a Mindenható által.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)