szombat, április 30, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. Bt. - 119. A férj helyzete

119. A férj helyzete
D. testvér és testvérnő! Szombat délután igehirdetés közben alig bírtam ki, hogy neveteken ne szólítsalak, s elmondjak némely dolgokat, melyeket az Úr elém tárt felőletek. Láttam, hogy a kedves testvérem nem tölti be családjában a helyet, melyet Isten akar, hogy betöltsön. D. testvérnő tölti be a vezető szerepet. Erős az akarata, melyet nem csillapított le, mint Isten elvárja. Hogy felesége kedvében járjon, D. testvér enged neki. A testvérnő nézete uralkodik rajta, s már évek óta nem szabad ember.
Mikor D. testvér először az igazság tanításába lépett, kicsiny volt a maga szemében, s Isten az ő eszközének használta őt. De láttam, hogy a testvér jó ideje nem alázta magát Isten keze alá. A maga bölcsességében és gyönge ítéletében bízik, s a Sátán előnyre tett szert felette. Ahelyett, hogy kizárólag Istenre támaszkodna, az Ő erejére bízná magát, hagyja, hogy felesége megrontsa ítélőképességét. Felesége olyan helyzetben volt, hogy mindent lásson, halljon, értsen, ami történik körülötte. Ha megszentelt belátással s mennyei bölcsességgel rendelkezne, akkor megszentelt szemmel látna, megszentelt füllel hallana. Helyesen használná szemét és fülét. De nem ezt teszi. „Kicsoda olyan vak, mint az én szolgám?” Isten nem akarja, hogy minden láthatót meglássunk. Nagy áldás bezárni fülünket, s nem hallanunk, szemünket, hogy ne lássunk. A tiszta látás legyen legfőbb vágyunk, hogy felismerjük gyarlóságainkat. Legyen gyors fülünk, hogy meghalljuk a szükséges intést és utasítást, nehogy figyelmetlenségünk és hanyagságunk miatt elmulasszuk azokat. Nehogy feledékeny hallgatók legyünk, s nem cselekvői az igének.
D. testvér, egy ideje nem úgy végzed munkádat, olyan bölcsen és eredményesen, mint régebben. Viselkedésed nem viseli magán Isten pecsétjét. Míg te távol voltál, feleséged igazgatta világi ügyeidet, s hordozta a terheket, melyek túl nehezek számára. Ez felkeltette sajnálkozásodat, s megontotta ítélőképességedet. Mivel jól intézte ügyes-bajos dolgaidat, túl nagyra becsülöd feleséged képességeit. Sátán észrevette az alkalmat, hogy előnyére használja ki feleséged iránti bizalmadat, s behálózzon, elpusztítson mindkettőtöket. Jórészt feleségedre hárítottad intézőségedet, sáfárságodat. Ez helytelen. Épp elég hordoznia a felelősség ráeső részét, anélkül, hogy a te részedet is viselné, melyért Isten téged von számadásra.

péntek, április 29, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. Bt. - 118. Szeretet a családi körben - 2. rész

14. bizonyságtétel (1868)

118. Szeretet a családi körben
... Előző rész


Boldog család lehettek, ha azt teszitek, amit Isten tenni adott nektek, s kötelességként megparancsolt. Ám az Úr nem teszi meg értetek, amit rátok bízott, hogy megtegyétek. C. testvér megérdemli a sajnálatot. Oly régen boldogtalan, hogy teher neki az élet. Ennek nem kell így lennie. Beteges a képzelete. Annyi ideje a sötét képet nézi, hogyha ellenzéssel vagy csalódással találkozik, azt képzeli, hogy minden ellene van, hogy neki a legnehezebb az élete. Ezzel nyomorulttá teszi az életét. Holott nincs oka, így éreznie. Ez mind Sátántól ered. Ne tűrje, hogy az ellenség így uralkodjék gondolatain. Fordítson hátat a sötét és borongós képnek. Tekintsen a szerető Üdvözítőre, a menny dicsőségére, s a gazdag örökségre, mely az alázatosnak, engedelmesnek s hálás szívűnek készíttetik. Ezek mindenkor bíznak Isten ígéreteiben. Ez erőfeszítésbe kerül, de meg kell tennie. Jelen boldogságotok és jövő, örök boldogságotok függ attól, hogy derűs dolgokra függeszted-e tekintetedet, elfordulsz-e a sötét képtől, mely képzelt, a jó dolgokra, áldásokra, melyeket az Úr ösvényedre hintett. S ezen is túl, a láthatatlanra és örökkévalóra.
Nem eléggé kiegyensúlyozott értelmű, borús és levert gondolkodású, a környezet hatása alatt álló, s könnyen befolyásolható család sarja vagy. Hacsak derűs, boldog, hálás elmeállapotot nem tartasz fönn, Sátán végül kénye-kedve szerint hurcol fogságba. Segítség, erő lehetsz a gyülekezetben, ha engedelmeskedsz az Úr utasításának, ha nem érzéseid szerint lépsz, hanem elvek kormányoznak. Sose ejts ki bíráló, gáncsoló szót, mert ez pusztító jégeső környezeted számára. Hulljanak boldog, vidám, nyájas szavak ajkadról.

csütörtök, április 28, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. Bt. - 118. Szeretet a családi körben - 1. rész

14. bizonyságtétel (1868)


118. Szeretet a családi körben
Kedves C. testvér és testvérnő! Az Úr látomásban elém tárta eseteteket. Amint életeteket szemléltem, mintha rettenetes hibát láttam volna. C. testvér, nem boldog a természeted. S magad nem lévén boldog, másokat is elmulasztasz boldogítani. Nem ápolod a szeretetet és gyöngédséget. Feleséged egész házaséletében a szeretet hiányától szenved. Házasságtok nagyon hasonlít a sivatagra. Alig néhány üde foltra lehet visszatekinteni hálás emlékezéssel, holott ennek nem kellene így lennie.
Szeretet nem létezhet anélkül, hogy fel ne fedje magát látható cselekedetekkel, mint a tűz sem éghet tüzelő nélkül. Te, C. testvér, rangodon alulinak érezted szeretetteljes cselekedetekkel gyöngédséget tanúsítani, s keresni az alkalmat, hogy gyöngéd szavakkal, nyájas magaviselettel bizonyítsd feleséged iránti szeretetedet. Érzelmeid változékonyak. A külső körülmények erősen hatnak rájuk. Nem tartod helytelennek, Isten előtt nem tetszőnek, megengedni, hogy a világ teljesen kitöltse gondolataidat, majd világi aggodalmaidat behozni a családba, így a családi körbe ereszteni az ellenséget. Könnyű számodra így kitárnod az ajtót, de közel sem olyan könnyű bezárnod. Ha már egyszer behoztad, nehéz lesz kiűznöd az ellenséget. Mikor elhagyod üzletedet, hagyd ott aggodalmaidat s gondjaidat is. Jöjj családodba derűs arccal, gyöngéden, szeretettel. Ez hathatósabb lesz, mint feleséged számára gyógyszerekre és orvosokra költened a pénzt. Egészség lesz ez a test, és erő a lélek számára. Nagyon boldogtalan az életed, amihez mindketten hozzájárultatok. Isten nincs megelégedve boldogtalanságotokkal. Magatok hoztátok ezt magatokra, az önuralom hiányával.
Megtűritek, hogy érzelmeitek kormányozzanak. C. testvér, méltóságon alulinak tartod kimutatni szeretetedet. Nyájasan és gyöngéden szólni. Szerinted a gyöngéd szavak puhaságot, gyöngeséget árulnak el, és nincs rá szükségetek. Ám helyükbe ideges szavak tolakodnak be, veszekedés, viszály és gáncsolás szavai. Ezeket tartod te férfiasnak és nemesnek? Nemed szigorúbb erényeinek? Bárminek véled is ezeket, Isten helytelenítően tekint rá, bejegyzi könyvébe. Angyalok menekülnek a családi körből, ahol zsörtölődődő szavakat váltanak, ahol a hála és köszönet jóformán ismeretlen a szívnek, s a bírálat szavai fekete gombócként jönnek az ajakra, beszennyezve a keresztény jellemet.

szerda, április 27, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. Bt. - 117. A keresztény jelszó

117. A keresztény jelszó
Kedves B. testvér! Az Úr elém tárta, hogy nem a szilárd elvek, hanem érzésed szerint cselekszel. Nincs mély és alapos tapasztalatod Isten dolgaiban. Teljes igazsághoz térésre van szükséged. Mikor az emberek szíve teljesen megtért, mindenét, amije van, Istennek szenteli. Ezt az odaszentelődést még nem tapasztaltad meg. Szóval szereted az igazságot, mégsem tanúsítod ezt a szeretetet tetteiddel és gyümölcseiddel. Cselekedeteid, lépéseid bizonyítják szereteted őszinteségét, vagy közönyödet Isten; az Úr ügye, és embertársaid iránt.
Krisztus miért tanúsított szeretetet a szegény halandó iránt? Feláldozta dicsőségét, gazdagságát és legdrágább életét. Vállalta a megaláztatás és súlyos szenvedés életét. Alávetette magát a felbőszült, gyilkos csőcselék gúnyolódásának, s a legkínosabb halálnak a keresztfán. Krisztus mondta: „Az a parancsolatom, hogy egymást szeressétek. Nagyobb szeretete nincs senkinek, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azt cselekszitek, amit parancsolok nektek.” Akkor bizonyítjuk, hogy szeretjük Krisztust, mikor pontosan engedelmeskedünk akaratának. Nem bizonyíték mondanunk, de nem cselekednünk; hanem cselekedni és engedelmeskedni – ez bizonyíték. Kicsoda engedelmeskedik a parancsnak, hogy szeressük egymást, mint Krisztus szeretett minket? B. testvér, szilárdabb, mélyebb önzetlenebb szeretettel kell rendelkezned Isten ügye iránt, mint eddig.
Hiányzik belőled a jótékonyság szelleme. Azon fáradozol, hogy megszabadulj gondjaidtól, bajaidtól, vagy költségeidtől. Alig valamit ruháztál a műbe. Beruházásaid bizonyítják, melyik vállalkozást becsülöd legtöbbre. Ha valaki többre becsüli az örökkévalókat a földieknél, azt cselekedeteivel bizonyítja. Oda ruház be legtöbbet, arra kockáztat legtöbbet, amelyiket a legtöbbre becsüli, s mely végül a legnagyobb hasznot hajtja, vagy legfőbb áldására lesz.

kedd, április 26, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. Bt. - 116. Könyvek és füzetek

116. Könyvek és füzetek (traktátusok)
A jelen munkásság egyik legfontosabb ága a kiadványaink terjesztése és szétküldése. E nélkül kevés érhető el. Lelkészeink többet érhetnek el ebben, mint bárki más. Igaz, hogy néhány évvel ezelőtt lelkészeink túlzásba vitték a könyvárusítást. Némelyek közülük nem csak gyönge értékű könyvet adtak kiadványainkhoz, hanem ugyanolyan értéktelen használati cikkeket is.
Most viszont néhány lelkészünk szélsőségig viszi, amit a tizenegyes számban írtam kiadványainkról. Egyikük, akire nem nehezedik súlyosan a munka terhe, aki ügynökként működött, s jó sok könyve volt, úgy döntött, hogy nem árusít többet. Írt a kiadónak, hogy a kiadványokkal a kiadó rendelkezik. Ez helytelen. Részleteket közlök itt a 11-es Bizonyságtételből (84. Lelkészeink)
„Könyveink és folyóirataink árusítása ne háruljon a lelkészekre, akik igével és tanítással szolgálnak. Ne fordítsák idejüket és erejüket könyveink árusítására, amikor azok is kellő módon az emberek elé hozhatják, akikre nem hárul az igehirdetés felelőssége. Mikor a lelkész új területekre lép, szükséges lehet könyveket vinnie magával eladásra. Más körülmények között is előfordulhat, hogy könyveket is kell árusítania, vagy ügyeket intézni a kiadó számára. De ha más is akad, aki elvégezheti, mindig kerüljük el ezt.”
Az idézet első részét a második tisztázza. Kissé pontosabban, az a nézetem erről, hogy olyan lelkészeink, mint Andrews, Waggoner, White és Loughborough, akik a mű felügyeletét végzik, s ezért több a gondjuk, terhük, munkájuk van, ne adják terhükhöz kiadványaink árusítását, különösen az általános értekezlet sátoros összejöveteleinél. Ezt a nézetet azok helyesbítésére adtuk ki, akik az összejöveteleknél annyira leszálltak méltóságukról, hogy kirakták másféle áruikat a tömeg előtt, melyeknek semmi közük sem volt a műhöz.
Jó egészségnek örvendő lelkészeink a legnagyobb illendőséggel árusíthatják helyes időben fontos kiadványainkat. Különösen az olyan művek árusítását és terjesztését végezhetik, melyeket mostanában állítottunk a figyelem előterébe. Tuscola és Seginaw megyében férjem négy hét alatt eladott és elajándékozott négyszáz dollár értékűt. Először kifejtette a könyvek fontosságát a nép előtt, így készen álltak olyan gyorsan vásárolni, amilyen gyorsan ő és néhány segítője ki tudták szolgálni az érdeklődőket.

hétfő, április 25, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. Bt. - 115. Egészséges főzés - 2. rész

115. Egészséges főzés
Első rész

Minden keresztény lány és asszony vallásos kötelessége azonnal megtanulni jó, édes, könnyű kenyeret sütni teljes őrlésű lisztből. Az anyák vigyék magukkal a konyhába lányaikat, mikor még nagyon fiatalok, s tanítsák meg őket a főzés művészetére. Az anya nem várhatja el, hogy lányai tanítás nélkül megértsék a házvezetés titkait. Tanítsa őket türelmesen, szeretettel, s vidám orcával. Helyeslő, bátorító szavával tegye a munkát oly kellemessé, amilyenné tudja. Ha nem sikerül nekik egyszer, kétszer, háromszor, ne szidja őket, hisz a csüggedés máris végzi munkáját, kísérti őket, hogy azt mondják: „Hiába, nem tudom elkészíteni.” Ez nem a bírálat ideje, mert gyöngíti az akaratot. Bátorításra, derűs, reményteli szavakra van szükség, mint például: „Ne aggódj a sikertelenségen, hisz még csak tanulod. Elvárhatjuk a melléfogásokat. Próbáld meg újra. Figyelmesen készítsd, s akkor sikerülni fog.”
Sok anya nem tartja fontosnak az ismeretnek ezt az ágát. Ahelyett, hogy bajlódjék vele, gondot okozva magának a gyermekek tanításával; ahelyett, hogy elviselje sikertelenségeiket, fél a további nehézségektől, s inkább maga végzi el a tennivalókat. S mikor lányaik hibákat követnek el, elküldik őket: ‘Nincs értelme, hogy folytassuk, nem tudod megcsinálni. Csak útban vagy.’
Így a tanulók első kísérleteit elutasítják, s az első sikertelenségtől elmegy a kedvük a további próbálkozástól, s inkább varrnak, kötnek, takarítanak – bármit a főzésen kívül. Itt az anya követett el súlyos hibát. Türelmesen tanítania kellett volna őket, hogy gyakorlattal tapasztalatra tegyenek szert, ami eltávolítaná az ügyetlenkedést, simává tenné a tapasztalatlan, suta mozdulatokat. Idézek ide a tízes számú bizonyságtételből (74. fejezet).

vasárnap, április 24, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. Bt. - 115. Egészséges főzés - 1. rész

115. Egészséges főzés
Az utóbbi hét hónapból alig négy hetet voltam otthon. Utazásainknál sokféle asztalhoz ülök Iowa-tól Maine-ig. Némelyek a rendelkezésükre álló legjobb fény szerint élnek. Mások, azonos lehetőségeik dacára, hogy egészségesen éljenek, alig tették meg az első lépést a megújulás terén, hisz a Hogyan éljünk?-ben sok kitűnő recept van, s ez mindenki számára elérhető. Nem mondom, hogy ez a főzésmód tökéletes. Rövidesen kis művel szolgálhatok, mely több szempontból jobban megfelel nézeteimnek. De a Hogyan éljünk mégis csaknem végtelenül előrehaladottabb, mint amit utazásaim során még a hetediknapi adventisták közt is tapasztalok.

Sokan nem tartják ezt kötelesség kérdésének, azért nem készítik el helyesen a táplálékot. Holott ezt egyszerűen, egészségesen és könnyen lehet végezni olaj, zsír, vaj és hús nélkül. Egyesítsük egyszerűséggel a szakértelmet. Ehhez a testvérnőknek olvasniuk kell, majd az olvasottakat türelmesen átültetni a gyakorlatba. Sok a szenvedő, mert nem veszik a fáradtságot, hogy így főzzenek. Ezeknek azt mondom, hogy ideje feltárni szunnyadó erőtöket, és olvasnotok. Tanuljatok meg egyszerűen főzni, mégis a legízletesebben és egészségesebben. Mivel helytelen pusztán az ízlés kényeztetésére főznünk, senki se melengesse az eszmét, hogy helyes a szegényes étrend. Sokakat legyöngített a betegség, ezért tápláló, bőséges, jól készített táplálékra van szükségük. Gyakran találunk nehéz, savanyú, alig sült graham kenyeret. Ez annak hiánya miatt fordul elő, hogy megtanulják, s gondosan kövessék a sütés-főzés fontos kötelességét. Gyakran lágy, szárított, nem kisütött kalácsokat találunk. S akkor a szakács azt mondja, hogy a régi mód szerint nagyon jól főznek, de igazán szólva, családjuk nem szereti a graham kenyeret; hogy akkor éheznének.

szombat, április 23, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. bt. - 114. Hannah More esete

114. Hannah More esete
A következő szombaton az orleansi gyülekezetben voltunk, ahol férjem elmondta a mélyen gyászolt testvérnő, Hannah More esetét. Amadon testvér múlt nyári látogatásán elmondta, hogy More testvérnő Battle Creekben járt, s nem találva foglalkozást, másik megyébe utazott, hogy otthonra találjon régi barátnőjénél, aki közép-Afrikában hittérítő társa volt. Férjem és én szomorúak voltunk, hogy Krisztus drága szolgája kénytelen volt megfosztani magát a rokonhitűek társaságától, s elhatároztuk, hogy meghívjuk őt, lakjon nálunk. Írtunk neki, hogy találkozzék velünk a megbeszélt wrighti gyülekezésen, s onnan együtt jöjjünk haza. De nem jött el Wrightba. Itt közlöm a választ 1867. augusztus 29-i levelünkre, melyet Battle Creekben kaptunk meg.
„White testvér. Szívélyes leveled most érkezett a heti postával. Mivel a posta csak hetenként jár, s holnap viszik is, sietek válaszolni. Itt lakunk, mondhatnánk, a bozótban, s a rézbőrű, aki a postát hordja, pénteken indul gyalog, s csütörtökön ér vissza hozzánk. Megkérdeztem Thompson testvért az útvonalról, s azt mondják, legjobb hajón mennem Milwaukeeig, majd Grand Havenba.
Mivel összes pénzemet az ideutazásra költöttem, meghívtak, hogy lakjam Thompson testvér családjánál. A testvérnőnek segítek a háztartásban, heti egy-ötvenért öt napon, mivel nem kívánják, hogy vasárnap dolgozzam, s én nem dolgozom az Úr szombatján, a Biblia által egyedül elismert napon. Csöppet sem kívánják, hogy hitünk különbözősége dacára elköltözzem tőlük, s a testvér azt mondja, hogy nyugodtan náluk maradhatok, csak ne keltsek feltűnést hitemmel népe között. Kért, hogy mikor igehirdető körútján jár, tegyek eleget megbeszélt látogatásainak. Meg is tettem. Thompson testvérnőnek nevelőnőre van szüksége gyerekei mellé. Mivel a légkör oly igen ártalmas, fertőző a világban, és oly gonosz és vad az iskolában, ezért nem hajlandó odajáratni gyermekeit, míg keresztények nem lesznek. Legidősebb fiuk ma tizenhat éves, istenfélő és odaadó ifjú. A család részben elfogadta az egészség megújulását, s azt hiszem, nemsokára teljesen belejönnek és szeretni fogják. Megrendelték az Egészség megújulást. Megmutattam nekik néhány régebbi számot.
Remélem, és imádkozom is érte, hogy elfogadja a szent szombatot. A testvérnő máris elfogadja. A testvér merev gondolkodású, s természetesen azt hiszi, hogy igaza van. Bárha meg tudnám győzni, hogy olvassa el a könyveket, melyeket vettem, A szombat történelmét, satöbbi, de ő megnézi, s pogánynak, hitetlennek nevezi azokat. Úgy tűnik neki mintha tévtanokat terjesztenétek, holott ha figyelmesen elolvasná álláspontunk igazolását, nem tehetne mást, mint elfogadja szépségét és következetességét. Nem kétlem, hogy a testvérnő örömmel s azonnal hetediknapi adventistává válna, ha férje nem ellenezne oly keserűen bármi ilyet. Ideutazásom előtt azt a benyomást nyertem, hogy itt feladat vár rám, jóllehet az igazság jelen van a családban. De ha nem tudom továbbvinni, munkám befejezettnek, vagy csaknem annak tűnik. Nem érzem, hogy szégyellnem kellene Krisztust vagy az övéit e gonosz nemzedékben. Sokkal szívesebben a szombattartókhoz – Isten választott népéhez csatlakoznék.

péntek, április 22, 2016

Bizonyságtételek I. rész - 14. bt. - 113. További munkásságunk - 3. rész

113. További munkásságunk
...
További összejövetelt tűztünk ki másnap délelőtt tíz órára. Én hirdettem az igét Krisztus megaláztatásáról és megdicsőüléséről. Ball testvér közelemben ült, és egész idő alatt sírt. Óra hosszát szóltam az igét, majd a fiatalokért kezdtünk fáradozni. Szülők jöttek el gyermekeikkel, hogy a gyermekek áldásban részesüljenek. Ball testvér felállt, és alázatosan bevallotta, hogy nem élt kellő módon családja előtt. Bevallotta gyermekeinek és feleségének, hogy visszaesett állapotban volt, nem segített nekik, hanem inkább hátráltatta őket. Bőven omlottak a könnyek. Erős alkata rázkódott, zokogás fojtotta el hangját. John Farworth testvér Ball testvér hatása alatt állt, s nem értett egyet a szombattartó adventistákkal. Könnyezve tett bűnvallomást. Azután komolyan kérleltük a gyermekeket, míg csak tizenhárom fel nem állt, s ki nem fejezte óhaját, hogy keresztény szeretne lenni. Ball testvér gyermekei a jelentkezők között voltak. Páran elhagyták az összejövetelt, mert haza kellett térniük. Az egyik húsz év körüli ifjú hatvanöt kilométert gyalogolt, hogy lásson minket, s hallja az igazságot. Sosem volt vallásos, mégis most, mielőtt elment, az Úr mellett foglalt állást. Ez volt az egyik legáldásosabb gyülekezésünk. Végeztével Ball testvér édesapádhoz jött, könnyek közt bevallotta, hogy ártalmára volt, s kérte bocsánatát. Azután hozzám jött, bevallotta, hogy súlyosan ártalmamra volt! ‘Meg tudtok bocsájtani nekem, és kérni az Urat, hogy bocsásson meg?’ Azt feleltük, hogy szíves-örömest megbocsájtunk, amint reméljük, hogy az Úr nekünk is megbocsát. Könnyekkel búcsúztunk mindenkitől, érezve, hogy a menny áldása nyugszik meg rajtunk. Este nem tartottunk összejövetelt.

csütörtök, április 21, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. bt. - 113. További munkásságunk - 2. rész

113. További munkásságunk
...
Szombat délelőtt édesapád hirdetett igét, majd tíz perc múlva én szóltam, bizonyságot hordozva többeknek, akik dohányoztak, s Ball testvérnek, aki ellenségeinket erősítette, gúnyolva a látomásokat, s keserű dolgokat adva ki ellenünk a bostoni Válságban, s az iowai Izráel reménységében. Az esti összejövetelt Farnsworth testvéreknél beszéltük meg, s a gyülekezet jelen volt. Apád felszólította Ball testvért, fejtse ki ellenvetéseit a látomásokról, s adjon alkalmat a válaszra. Így telt el az esténk. Ball testvér merev és ellenkező lelkületet tanúsított. Elismerte, hogy néhány ponton meggyőződött, mégis mereven ragaszkodott álláspontjához. Andrews testvér s édesapád világosan szólt, kifejtve, amiket félreértett, helytelenített. Kifogásolta gonosz viselkedését a szombattartó adventistákkal szemben. Úgy éreztük, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt aznap, hogy gyöngítsük az ellenség erőit. Összejövetelünk tíz óra utánig tartott. Másnap reggel ismét az imaházban tartottunk összejövetelt. Délelőtt édesapád szólta az igét. De közvetlen beszéde előtt az ellenség késztetett egy szegény, gyönge testvért, hogy érezze, hogy a legelképesztőbb mondanivalója van a gyülekezet számára. Végigment a sorok közt, beszélt, nyögött, sírt, borzasztó valami volt rajta, amit senki sem látszott megérteni. Mi próbáltuk megértetni az igazság hitvallóival rémítő sötétségüket és visszaesésüket, s hogy alázatosan be kell vallaniuk ezeket, őszinte bűnbánattal visszatérve az Úrhoz, hogy ő is visszatérhessen, és meggyógyítsa álnokságaikat. Sátán iparkodott felhasználni ezt a szegény, idegbajos lelket, hogy megundorítsa azokat, akik értelmesen kívántak előrehaladni. Világos bizonyságot tettem neki. Két napja nem evett. Sátán elámította őt, kibillentette egyensúlyából.

szerda, április 20, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. bt. - 113. További munkásságunk - 1. rész

113. További munkásságunk
1867. december 23-tól 1868. február 1-ig
Folytatom az események vázolását, s talán nem nyújthatok munkánkról jobb fogalmat a vermonti gyülekezésig, mintha idézem fiunknak írt levelemet.

„Drága Edson fiam, Bordeau testvér asztalánál ülök Enosburgh-ban. Topshami gyülekezésünk után igen fáradt voltam. Bőröndünk csomagolása közben csaknem összeestem a fáradságtól. Utolsó munkám az volt, hogy összehívtam A. testvér családját, s külön megbeszélést tartottam velük. Szóltam a kedves családhoz, intéseket és megnyugtatásokat; dorgálásokat és tanácsokat közölve egyikükkel, amit bűnvallomás, sírás és A. házaspár nagy megkönnyebbülése követett. Nagyon megvisel ez az ellenemre való kötelesség.
A vasúti kocsiban lefeküdtem és pihentem egy órát. Aznap este Westbrookban volt összejövetelünk, hogy találkozzunk portlandi és környékbeli testvérekkel. Martin testvér baráti családjánál szálltunk meg. Délután nem bírtam felülni, de unszolásra részt vettem az esti gyülekezésen. Éreztem, hogy nincs erőm állva szólni a néphez. A terem zsúfolva volt mélyen érdeklődő hallgatókkal. Andrews testvér megnyitotta az összejövetelt, s röviden beszélt. Aztán édesapád következett, mondanivalójával. Majd én következtem. Néhány szó után éreztem, hogy erőm megújul, gyöngeségem elhagyott, s felszabadultan szóltam az igét hatvan percen át. Kimondhatatlan hálát éreztem Isten iránt a segítségért, amikor oly igen szükségem volt rá. Szerda este is kipihenten szóltam az egészség és öltözködés megújulásáról két órán át. Az ily váratlanul nyújtott erő komoly bátorítást jelentett számomra, hiszen a két összejövetel előtt teljesen kimerült voltam.

kedd, április 19, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. bt. - 112. Lelkészek, rend és szervezet - 2. rész

112. Lelkészek, rend és szervezet

A lelkész szeresse a rendet, fegyelmezze magát, akkor eredményesen figyelmeztetheti Isten gyülekezetét, s megtaníthatja őket egyetértésben fáradozni, mint egy katonacsapat. Ha a csatatéren fegyelemre és rendre van szükség az eredményes támadáshoz, sokkal nagyobb szükség van a hadviselésnél, melyet mi folytatunk, mert a cél értékesebb és magasztosabb jellegű, mint a csatamezőn. Ezekre sokkal nagyobb szükség van a mi hadviselésünknél, hiszen a cél értékesebb s magasztosabb, mint a csatatéren szembeálló ellenségeké. A hadviselésnél, melyet mi folytatunk, örök érdekek forognak kockán.
Az angyalok egyetértésben fáradoznak. Tökéletes rend jellemzi minden mozdulatukat. Minél szorosabban követjük az angyalsereg összhangját és rendjét, annál eredményesebb lesz a mennyei eszközök értünk tett erőfeszítése. Ha nem látják be az összecsendülő tettek szükséges voltát, ha fegyelmezetlenek, szervezetlenek, szétszórtak, akkor a teljesen megszervezett, tökéletes rendben cselekvő angyalok nem fáradozhatnak értünk eredményesen. Szomorúan elfordulnak, mert nincsenek felhatalmazva megáldani a zűrzavart, figyelmetlenséget, fegyelmezetlenséget. Aki a mennyei hírnökök együttműködését szeretné, egyetértésben kell fáradoznia velük. Aki felülről jött áldásnak, kenetnek örvend, minden igyekezetében bátorítani fogja a rendet, fegyelmet, egyesült igyekezetet, s akkor Isten angyalai együttműködnek velük. Ám a mennyei hírnökök soha, de soha jóvá nem hagyják a rendetlenséget, a szervezetlenséget és szabálytalanságot. Mindezek a gonosz dolgok Sátán erőlködésének a következményei, hogy gyöngítse hadainkat, pusztítsa bátorságunkat s megakadályozza az eredményességet.

hétfő, április 18, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. bt. - 112. Lelkészek, rend és szervezet - 1. rész

112. Lelkészek, rend és szervezet
Némely lelkész abba a hibába esik, hogy csak akkor tud felszabadultan szólni, ha magas hangon, túl hangosan és gyorsan beszél. Az ilyenek értsék meg, hogy a zaj, és hangos, gyors beszéd nem bizonyíték Isten hatalmának jelenlétére. Nem a hangerő tesz tartós benyomást. A lelkészek legyenek bibliakutatók, s alaposan ismerjék meg hitünk és reménységünk okait, majd hangjuk és érzéseik feletti teljes uralommal, fejtsék ki ezeket oly modorban, hogy az emberek nyugodtan mérlegelhessék, és a bizonyítékok alapján dönthessenek. S amint a lelkészek érzik az érvek erejét, melyeket az igazság komoly, próbára tevő alakjában kifejtenek, akkor a megismerés szerint buzgóság és komolyság lesz bennük. Isten Lelke megszenteli lelkük számára a másoknak hirdetett igazságokat; s míg másokat öntöznek, maguk is öntözve lesznek.

Láttam, hogy némelyik lelkészünk nem tudja, hogyan takarékoskodjék erejével, hogy kimerülés nélkül a legtöbb munkát tudja elvégezni. Ne imádkozzanak oly hangosan és hosszasan, hogy kimerítsék erejüket. Nem szükséges torkot, tüdőt elkoptatni az imával. Isten füle mindig nyitva áll meghallgatni alázatos szolgáinak szívből fakadó kéréseit, s nem várja el, hogy hozzá kiáltva elnyűjék beszélőszervüket. A tökéletes bizalom, a szilárd rátámaszkodás, Isten ígéreteinek állandó igénylése, az egyszerű, őszinte hit, hogy ő él, és megjutalmazza azokat, akik szorgalmasan keresik őt, ez győz Istennél.

vasárnap, április 17, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. bt. - 111. Élményeink, tapasztalataink

111. Élményeink, tapasztalataink
1867. október 21-től december 22-ig
A Battle Creek-i gyülekezettel való fáradozásunk éppen csak lezárult, s kimerültségünk ellenére testileg annyira felüdültünk, amint láttuk a jó eredményt, hogy vidáman utazhattunk Andrews testvérhez a hosszú Maine-i útra. Az úton Rooseveltben összejövetelt tartottunk. A tizenhármas számú bizonyság végezte munkáját; az általános elhidegülésben részt vett testvérek valódi megvilágításban kezdték látni a dolgokat. Az összejövetel kemény tusa volt, melyen éles bizonyságtételek hangzottak el. Bűnvallomások történtek, amit a visszaesők és bűnösök Úrhoz fordulása követett.
Maine-i munkásságunk a Norvidgewack-i értekezlettel kezdődött november elsején. Népes összejövetel volt ez. Mint rendesen, férjem és én hordoztunk érthető és határozott bizonyságot az igazság és a helyes fegyelem mellett, s a tévelygés, zűrzavar, vakbuzgóság és fejetlenség ellen, mely magától értetődőn nőtt ki az ilyen fegyelmezetlenségből. Ez a bizonyság különösen érvényes volt a Maine-i állapotokra. Szombattartást valló fegyelmezetlen lelkek fellázadtak, és az egész értekezlet alatt törekedtek elidegenedést terjeszteni. Sátán segítette őket, s bizonyos fokig sikerrel jártak. A részletek túl fájdalmasak és nincs általános fontosságuk, hogy felsoroljam őket.
Elég azt mondanom, hogy a lázadás, hibakeresés szelleme következtében, s gyerekes féltékenykedés, zúgolódás és panasz miatt Maine-i munkásságunk, melyet két hét alatt elvégezhettünk volna, hét hetet igényelt a legpróbáratevőbb, fárasztóbb és kellemetlenebb szolgálatból. Öt hét elveszett, igen, rosszabb, mint elveszett az ügynek Maine-ben. S művünk Új Anglia többi részén, New York, és Ohio államban meg lett fosztva öt általános értekezéstől, mivel Maine-ben feltartottak minket. De elhagyva az államot, vigasztalásul szolgált, hogy mindenki bevallotta lázadását, és néhányat rávezettünk az Úr keresésére, s az igazság elfogadására. A következő igehirdetőkről, rendről és szervezetről szóló cikk különösen vonatkozik a Maine-i állapotokra.

szombat, április 16, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. bt. - 110. Az Egészség Intézet - 2. rész

110. Az Egészség Intézet

... 1. rész

Megemlítek egy vermonti esetet. A testvér már 1850-ben szombattartó lett, s attól kezdve nagylelkűen hozzájárult néhány, a mű előresegítéséért kezdett vállalkozáshoz, míg csak ínségbe nem jutott. Mégis, mikor minősíthetetlen, unszoló felhívás hangzott el az Egészség Intézet támogatására, száz dollár részvényt váltott magához. Az ...-i gyűlésen felhozta felesége esetét, aki nagyon gyönge, de lehetne rajta segíteni. Sürgős az ügye, míg nem késő. Elmondta anyagi helyzetét, s azt, hogyha kezében lenne az intézetbe beruházott száz dollár, elküldhetné feleségét kezelésre, de anélkül nincs módjában. Azt feleltük, hogy nem lett volna szabad beruháznia a pénzt, valami helytelen történt itt, amin most nem tudunk segíteni, s ezzel elejtettük az ügyet. Nem habozok kijelenteni, hogy ezt a testvérnőt legalább néhány hétig, díjmentesen kellene kezelnünk az intézetben. Férje csak az útiköltséget tudná megfizetni.
Az emberiesség, igazság és szentség barátainak áldozathozatallal és a nagylelkűség tervével kell támogatni az intézetet. Ötszáz dollár részvényem van az intézetbe fektetve, melyet odaajándékozok. S ha férjemnek megvalósul a várakozása tervben levő könyvével, ő is ötszáz dollárt fog ajándékozni. Akik helyeslik ezt a tervet, írjanak nekünk Greenwille-be, Montcalm járásba, és nevezzék meg az adományozni kívánt összeget. Vagy úgy ruházzák be, mint a kiadó részvényeit. így folyjanak be az adományok a szükségletre. Kezeljék a betegeket a legméltányosabb áron. Költsük az összegeket a legtakarékosabban. A testvérek adakozzanak, hogy részben megtérítsék a szegény sorsú szenvedőink intézeti költségeit. A gyöngélkedőket vigyük ki, amint el bírják viselni, az intézet gyönyörű hektárjainak művelésére. Ne a fizetés szűkkeblű gondolatával, hanem nagylelkűen, hisz a földet jótékonyságból vették az ő javukra. Kertészkedésük legyen az orvos rendelte gyógymód része, akár a vízkezelés. Legyen a főgondolat a jótékonyság, az emberiesség, és másokért hozott áldozat az orvosok, vezetők, ápolók s betegek részéről, valamint Jézus összes barátaitól, közel és távol. A fizetés, jövedelmező beruházás, kifizető vállalkozás, magas hozamú részvények helyett, amit az Egészség Intézettel kapcsolatban mondunk és teszünk, igazgasson mindent a Krisztus szeretete, az emberek üdvösségének szeretete, s a szenvedő emberiség iránti jóindulat.

péntek, április 15, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. bt. - 110. Az Egészség Intézet - 1. rész

110. Az Egészség Intézet

A bizonyságtételek első számaiban szóltam annak fontosságáról, hogy a hetedik napi adventisták alapítsanak intézményt a betegeknek, különösen a körünkben levő szenvedők és gyengélkedők számára. Szóltam népünk anyagi képességéről, hogy ezt megvalósítsák. Unszoltam, hogy annak fontosságára való tekintettel, hogy felkészüljön örömteli szívvel találkozni az Úrral, népünk érezze magát hivatottnak, képességük szerint javai egy részét ilyen intézetbe ruházni. Azokra a veszélyekre is rámutattam, amint az Úr elém tárta, melyek az orvosokat, munkavezetőket és másokat fenyegetne ilyen vállalkozás űzése közben, s reméltem, hogy a nekem megmutatott veszélyeket elkerüljük. Ugyanakkor ezen a ponton egy ideig reménységnek örvendeztem, csak azért, hogy csalódást és bánatot szenvedjek.
Figyelemmel kísértem az egészségügy megújulását; nagy reményeket táplálva az Egészség Intézet jóléte felől. Éreztem, amint más nem érezheti a felelősséget, hogy az Úr nevében szóljak testvéreinkhez az intézet felől, s kötelességükről, hogy a szükséges anyagiakról gondoskodjanak. Mély figyelemmel s aggodalommal figyeltem az ügy menetét. Mikor láttam a vezetőket nehézségekbe ütközni, melyeket az Úr megmutatott nekem, melyekre nyilvánosan, magánbeszélgetésekben s levelekben figyelmeztettem őket, rémítő teher nehezedett rám. A helyet, ahol a köztünk levő betegeket megsegítik, ahol vendégszeretetnek, önfeláldozásnak, hitnek és istenfélelemnek kellene az uralkodó elvnek lennie. De mikor minősítés nélküli felhívások hangzottak el nagy összegekért, a kísérő szöveggel, hogy a részvény magas százalékot jövedelmezne, mikor az intézetben a vezető testvérek kész örömmel fogadtak el nagyobb fizetéseket, mint amivel azok megelégedtek, akik más, ugyanolyan fontos állásokat töltöttek be az igazság és megújulás nagy művében; mikor szomorúan megtudtam, hogy az intézet népszerűvé tétele érdekében, hogy a nem a mi hitünkön levők közt is biztosítsa pártfogásukat, a megalkuvás szelleme nyert teret az intézetben, mely az úr, a kisasszony és nagyságos asszony megszólítás használatában nyilvánult meg a testvér s testvérnő helyett, s a népszerű szórakozásokban, az aránylag ártatlan pajzánkodásokban, melyekben mindenki részt vehetett – mikor láttam e jelenségeket, így szóltam: Az Úr nem ezt mutatta nekem, mint a betegek menedékét, mely Isten szemmel látható áldásának örvendezne. Ez valami más!

csütörtök, április 14, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 14. bt. - 109. Személyes bizonyságtételek kiadása

14. bizonyságtétel (1868)


109. Személyes bizonyságtételek kiadása
A tizenhármas számban röviden felvázoltam fáradozásainkat és próbáinkat 1866. december 19-től 1867. október 21-ig. Ezeken az oldalakon említeni fogom korábbi fájdalmas tapasztalatainkat az elmúlt öt hónap folyamán.
Ez idő alatt számos bizonyságtételt írtam. Sokaknak pedig, akikkel találkoztunk az elmúlt hónapban, ezentúl kell bizonyságot írnom, amint időt tudok szakítani, s erőm lesz. De hogy pontosan mi a kötelességem a személyes bizonyságokkal, az már régóta nem kis gondot okoz. Kevés kivétellel elküldtem ezeket azoknak, akikre vonatkoztak, rájuk bízva, hogy mit tegyenek vele, különféle eredményekkel:
  1. Némelyek hálásan fogadták, készségesen engedelmeskedtek, s áldásul szolgált számukra. Készen álltak, hogy testvéreik is olvassák bizonyságtételeiket, és fenntartás nélkül, teljesen bevallották hibáikat.
  2. Mások elismerték, hogy a bizonyságtételük igazat mond, és olvasás után félretették, hogy ott maradjanak csöndben, alig téve valamit, hogy változtassanak életükön. Ezek a bizonyságok többé-kevésbé az illetők gyülekezetének is szóltak, és a többieknek is javára vált volna. De mindez elveszett, mert bizonyságaikat maguknak tartották.
  3. Megint mások fellázadtak a bizonyságtételek ellen. Egyesek hibát találó lelkülettel válaszoltak. Némelyek keserűséget, haragot, bosszúságot tanúsítottak, s fáradozásomért viszonzásul ellenünk fordultak, hogy ártsanak nekünk. Mások órákig feltartottak beszélgetésekkel, hogy fülembe s fájó szívembe töltsék panaszaikat, zúgolódásukat s önigazolásukat, talán az önsajnálatot korbácsolva fel sírással, szem elől veszítve hibáikat és bűneiket. Ezek borzalmasan hatottak rám, s olykor csaknem kétségbeesésbe kergettek. A megszenteletlenek és hálátlanok viselkedése több szenvedést okozott, s tízszer úgy megviselte bátorságomat és egészségemet, mint a bizonyságtételek fárasztó megírása.

szerda, április 13, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. bt. - 108. Ne hagyjátok magatokat megcsalni

108. Ne hagyjátok magatokat megcsalni
Sátán igyekszik tévelygésre vezetni Isten népét, letéríteni őket a helyes ösvényről. Minden eszközt megpróbál. Ott tör rájuk, ahol a legkevésbé őrizkednek. Ezért fontos megerősíteniük minden pontot. A Battle Creek-i gyülekezet nem szándékozott ellenünk fordulni; olyan jó gyülekezet ez, amilyen csak létezhet; ám sok fordul a kockán Battle Creek-ben, ezért Sátán egész tüzérségét beveti ellenük, ha ezzel akadályozni tudja a művet. Mélyen együtt érzünk ezzel a gyülekezettel megalázottságukban, és ezt mondjuk: Senki szívében se támadjon diadal lelkülete. Isten meg fogja gyógyítani népének összes helytelenségét, s még igazsága hatalmas védőjévé teszi őket, ha alázatosan járnak, ha minden ponton ébren lesznek, és őrizkednek a Sátán támadásai ellen. Ez a nép folyton Sátán tüze alatt áll. Valószínűleg egyetlen más gyülekezet sem viselné ezt olyan jó állapotban. Tekintsetek hát szánakozó szemmel a Battle Creek-i testvérekre, s esedezzetek Istenhez, hogy segítse megvédeni ezt az erődöt.
Mikor férjem tehetetlen volt, s otthon kellett maradnom miatta, Sátán örvendezett, és senkit sem szorított, hogy olyan megpróbáltatásokat vessen ránk, mint az előző oldalak elmondják. De mikor 1866. december 19-én elindultunk, látva, hogy arra van kilátás, hogy teszünk valamit Krisztus művében ügyének ártalmára, és a népen nyugvó ámítások egy részét leleplezzük, serkentve érezte magát, hogy tegyen valamit akadályozásunkra. Ezt sehogy olyan eredményesen el nem érhette, minthogy arra vitte régi barátainkat Battle Creek-ben, hogy visszavonják tőlünk szeretetüket, és terheket vessenek ránk. Kiaknázta a kedvező körülményeket, s mintegy gőzerővel mozgatta az ügyet.

Ámde hála legyen Istennek, nem állított meg bennünket, és össze sem zúzott teljesen. Hála Istennek, még élünk, s az Úr kegyelmesen visszatért, hogy áldja tévelygő, de bűnbánó és bűnét bevalló népét. Testvérek, szeressük őket még jobban, s imádkozzunk értük többet most, hogy Isten kinyilvánította irántuk nagy szeretetét.

kedd, április 12, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. bt. - 107. Az önhittség veszedelme

107. Az önhittség veszedelme
F. testvér! 1865. december 25-én az Úr közölte velem, hogy jó munka kezdődött el Maine államban. Különösen arra a mezőre mutatott, ahol a te és Andrews testvér munkásságával hívő csoport lett felnevelve, s imaház építésével bizonyították igazság iránti szeretetüket. Még jókora belső lelki munkát kell elvégezni e csoportért. Jelentős számmal megtértek az igazság elméletéhez; némelyek bizonyítékaid alapján döntöttek; látták az igazság láncolatának szépségét, az összes összecsendülő, tökéletes egészet alkotva – mégsem értve meg annak megszentelő hatalmát. Ezek a lelkek ki vannak téve az utolsó napok veszedelmeinek. Sátán elkészítette ámításait és csapdáit a járatlanok számára. Eszközein át mesterkedik, még olyan lelkészeken át is, akik megvetik az igazságot, lábbal tiporják Isten törvényét, s erre tanítanak mindenkit, aki hallgat rájuk, hogy maguk ezt tegyék.
Ez a népszerűtlen igazságot elfogadó csoport csak úgy lehet biztonságban, ha Istent teszik meg bizodalmukká, és megszentelődnek az igazság által, melyet vallanak. Fontos lépést tettek, és most lelki tapasztalatra van szükségük, mely a magasságos Isten fiaivá és lányaivá, s a halhatatlan örökség örököseivé teszi őket, melyet Isten drága Fia szerzett meg számukra. Akik eszközök voltak az igazság előttük feltárásához, azoknak nem szabad elvonni tőlük fáradozásukat ebben a fontos időszakban, hanem továbbra is iparkodniuk kell, míg csak be nem gyűjtik e lelkeket Krisztus nyájába. Elég tanítással kell szolgálni nekik, míg értelmesen el nem nyerik a bizonyítékot, hogy az igazság üdvösséget jelent számukra.

hétfő, április 11, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. bt. - 106. Éles és könyörtelen

106. Éles és kemény/könyörtelen (Szúrás és vágás)
"Éles és kemény" – gyakran használják ezt a kifejezést azok modorára és szavaira, akik helytelenek, vagy akiket helytelennek vélnek. Helyesen alkalmazott ez azokra, akiknek nem kötelessége dorgálni a helytelenségeket a gyülekezetben, mégis készek erre elhamarkodott, kíméletlen módon. Másrészt helytelen azokra alkalmazni, akiknek kifejezetten kötelessége megróni a helytelenségeket. Az ilyenek szívükön viselik a mű terhét, s a drága lelkek iránti szeretet által kényszerítve érzik magukat, hogy hűségesen intsenek.
Az elmúlt húsz év folyamán az Úr időről-időre megmutatta nekem, hogy ő minősítette férjemet a tévelygők hű megrovására, őrá helyezte ezt teherként, s ha elmulasztaná kötelességét e téren, az Úr helytelenítését hívná ki magára. Sosem tekintettem ítéletét csalhatatlannak, sem szavait ihletettnek, de mindenkor minősítettebbnek tartottam őt e feladatra, mint bárki mást a lelkészek közt, hosszú tapasztalata miatt, és mert láttam, hogy különös elhívatása volt erre, és rendkívül rátermett volt a feladatra. Azért is, mert sok esetben, mikor fellázadtak ítélőképessége ellen, az Úr megmutatta nekem, hogy férjem helyesen ítélt az ügyben, és helyes modorban dorgált.

vasárnap, április 10, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. Bt. - 105. A battle creek-i gyülekezet válasza

105. A Battle Creek-i gyülekezet válasza
'Előjogomnak s kötelességemnek érzem felelni White testvérnő fenti megállapításaira. Hosszú évek óta kiváltságunk örvendezni a két testvér (White) szolgálata ismeretének. Tudtunk valamit áldozataikról a múltban, és tanúi voltunk az áldásoknak, mely egyenes, vesékig ható és hű bizonyságtevésükhöz járulnak. Régóta meggyőződésünk, hogy a Szentlélek látomásokban nyújtott tanításai nélkülözhetetlenek Isten népe jólétéhez, akik elváltozásra készülnek Isten országába. Nincs más út a titkos bűnök megrovására. S az aljas embereket is, akik észrevétlenül belopóznak Isten nyájába, le kell leplezni, ördögi számításaikat keresztülhúzni. Hosszú évek tapasztalata megtanított minket, hogy ily csodás ajándék mérhetetlenül értékes Isten népe számára. Azt is hisszük, hogy Isten hívta el White testvért, hogy világos bizonyságot tegyen a gonoszságok megrovásául és nyilvánvalóvá tételéül, s hogy e feladatában azok támogatását kell élveznie, akik igazán félik Istent. Fájdalmas tapasztalattal tanultuk meg azt is, hogy mikor a bizonyságok elhallgatnak, vagy könnyen vesszük intéseit, hidegség, visszaesés, világi gondolkodás és lelki sötétség ejti rabul a gyülekezetei. Nem akarunk embert magasztalni, de kötelességünket hanyagolnánk el, ha nem szólnánk erős és határozott hangon nézetünkről eme bizonyságtételek fontosságáról. Azok félelmetes hitehagyása, akik könnyen vették és megvetették ezeket, sok szomorú bizonyítékot szolgáltatott, hogy mely igen veszélyes megvetni a Lélek kegyességét.
Tanúi voltunk a nagy lesújtottságnak, melyen a testvér életveszélyes betegségével White testvérnő átment. Isten keze a legvilágosabban látható előttünk felgyógyulásában. Az ilyen súlyos csapásból valószínűleg senki sem épült fel. Mégis, a bénulás súlyos megrázkódtatását, mely az agyra is erősen kihatott, Isten áldó keze eltávolította szolgájáról, és testileg, szellemileg új erőt adott neki.

szombat, április 09, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. Bt. - 104. Harc és győzelem - 3. rész

104. Harc és győzelem
Élmények 1867. április 26-tól 1867. október 20-ig
...
Szeptember 14-én és 15-én eredményes gyülekezést tartottunk Battle Creek-ben. Itt férjem felszabadultan merész csapást mért azok bűneire, akik magas tisztséget töltöttek be a műben, s tíz hónapja első ízben részt vett az esti összejövetelen, és esténként igét hirdetett. Áldásos állapot vette kezdetét, s a gyülekezet, amint a Szemle is megírta, megfogadta, hogy mellettünk fog állni, hogyha nyugatról visszatérve velük fogok fáradozni.
A Maynard házaspár, Smith s Olmstead testvérek társaságában részt vettünk a fontos nyugati gyűléseken, amelyek fő győzelméről a Szemlében olvashattunk részletesen. A wisconsini gyülekezésen elég gyönge voltam. Battle Creek-ben messze erőmön felül fáradoztam, s a vonaton csaknem elájultam az utazás alatt.
Négy hétig sokat szenvedtem a tüdőmmel, s csak nehezen tudtam szólni a néphez. Szombat este vizes ruhát tettünk a torkomra és tüdőmre, de a sapkáról elfeledkeztünk, s a tüdő baja az agyra húzódott. Reggel felébredve egyedülálló érzet volt az agyamban. A hangok visszhangot vertek, s minden úszni látszott előttem. Megtántorodtam, csaknem a padlóra zuhantam. Megreggeliztem, remélve hogy jobban leszek tőle, de sajnos, csak növelte a bajt. Nagyon rosszul voltam, fel sem tudtam ülni.

péntek, április 08, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. Bt. - 104. Harc és győzelem - 2. rész

104. Harc és győzelem
Élmények 1867. április 26-tól 1867. október 20-ig
...
Kölcsönvett pénzzel építettünk, ami aggasztott bennünket. Megtartottuk a megbeszélt igehirdetéseket, s a forró évszakon át nagyon keményen dolgoztunk. Anyagiak hiánya miatt mindketten a mezőn dolgoztunk, kapáltunk, kaszáltunk és szénát gereblyéztünk. Fogtam a vasvillát, és boglyát raktam, míg férjem a gyönge karjával feldobálta hozzám a szénát. Fogtam az ecsetet, s befestettem belülről a ház nagy részét. Ezzel túlságosan kifárasztottuk magunkat. Végül összeestem, nem bírtam tovább. Néhány délelőtt elájultam, s férjem kénytelen volt nélkülem megtartani a greenbushi összejöveteleket.
Régi rázós kocsink csaknem megölt bennünket és lovainkat. A hosszú kocsirázások, s az összejöveteleken a szolgálat túl sok volt számunkra. Attól tartottam, hogy nem végezzük jól a feladatot. Férjem bátorítani próbált; unszolt, hogy induljunk újra, tegyünk eleget a megbeszélésnek Orangeban, Greenbushban s Ithacaban. Végül elszántam magam, hogy elindulok, s ha nem leszek gyöngébb, folytatom a kocsizást. Tizenhat kilométert párnán térdelve utaztam, fejemet másik párnára fektetve férjem ölében. Hajtotta a kocsit és támogatott. Másnap reggel kissé jobban voltam, s úgy döntöttem, hogy tovább megyek. Isten segített meggyőző erővel szólnom a néphez Orangeban. Dicső munka lett elvégezve a visszaesőkért és bűnösökért, Greenbushban felszabadultan szóltam; az Úr erőt adott. Ithacaban az Úr támogatott bennünket, hogy népes csoporthoz szóljunk, akiket addig nem ismertünk.

csütörtök, április 07, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. Bt. - 104. Harc és győzelem - 1. rész

104. Harc és győzelem
Élmények 1867. április 26-tól 1867. október 20-ig
Visszatértünk északra, az úton összejövetelt tartva Nyugat Windsorban, s hazatérve Fairplainsben és Orleansban is, majd figyelmet szenteltünk az építkezésre, bevetettük kertünket, felkötöttük szőlőnket, megkapáltuk málnánkat, fekete ribizlinket, egresünket. Majd jó küldöttség társaságában visszatértünk az általános értekezletre Battle Creek-be.
Utunk első szombatját Orleansban töltöttük, ahol a böjtöt is megtartottuk. Komoly ünnepélyesség napja volt ez számunkra. Igyekeztünk megalázkodni Isten előtt, s megtört lélekkel és sok sírással mindnyájan buzgón esedeztünk, hogy Isten áldjon és erősítsen meg, hogy az ő akaratát végezzük ezen az értekezleten. Volt valamelyes hitünk és reményünk, hogy fogságunk itt véget ér.
Battle Creek-be érve azt találtuk, hogy előző erőfeszítéseink nem végezték el, amit reméltünk. A féltékenykedés hírei még mindig szállingóztak. Lelkemet éles kín töltötte be, órákon át hangosan sírtam; nem tudtam megfékezni keserűségemet. Egyik huszonkét éve ismert barátommal beszélgetve elmondta a szájról-szájra járó híreket, hogy pazaron költekezünk. Költséges karosszék vásárlását említette. Elmondtam neki a körülményeket. Férjem nagyon lesoványodott, s nagyon fárasztó, sőt fájdalmas volt számára közönséges hintaszékben ülni, ezért az idő javarészét fekve töltötte. Tudtam, hogy ez nem vezethet ereje visszanyeréséhez, s kérleltem, hogy több időt töltsön ülve, de a szék miatt nem bírt.
Keletre utazásomkor, hogy haldokló apám betegágyánál szolgáljak, Brookfieldben hagytam férjemet s míg Uticában voltam, rugós párnásszéket kerestem. A kereskedőnél semmi sem volt kész annyiért, amennyit fizetni kívántam, tizenöt dollárért, de ajánlottak egy nagyon kitűnő széket, görgőset, nem hintaszéket, melynek ára harminc dollár volt, de tizenhétért ideadták volna. Tudtam, hogy minden szempontból az volt megfelelő. De a velem levő testvér unszolt, hogy várjak, míg egyet elkészítenek, mely három dollárral kevesebbe kerülne. A tizenhétért ajánlott magában véve is jó értéket jelentett, de engedtem a testvér ítéletének, megvártam, míg elkészül az olcsóbb. Kifizettem és férjemnek vittem. A fényűző szék vásárlásának hírét Wisconsin és Iowa államban hallottam. De ki kárhoztathat? Ha ismét abban a helyzetben lennék, ugyanazt tenném, azzal a kivétellel, hogy a magam belátását követném, s a drágább széket venném meg, mely kétszer annyit ér, mint amit vettem. Sátán olykor úgy hat az értelmekre, hogy kiirtja az irgalom minden érzetét, a szánakozással együtt. A vas átjárja a szívet, s mind az emberiesség, mind az isteni eltűnik.

szerda, április 06, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. Bt - 103. Kiadónk

103. Kiadónk
Két bizonyságtételt közlök itt. Egyiket 1867. márciusban írtam az Advent szemle és Szombat hírnök kiadóban dolgozóknak, másikat az ott dolgozó fiataloknak. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy semmibe veszik a két bizonyságot, s bevallanom, hogy az ellenkező utat járják, mint amelyre a két bizonyság mutat. Az első így hangzik:
„1865. december 25-én az Úr megmutatott néhány dolgot a kiadóban dolgozókról, s az igehirdetőkről, akiket az Úr elhívott, hogy írással és tanítással szolgáljanak. Egyik csoportnak sem lenne szabad üzletelni vagy árusítani. Szentebb, magasztosabb munkára hívatottak, és lehetetlen jól végezni feladatukat, ha folytatják üzletelésüket. A kiadóban fáradozóknak ne legyen más foglalkozásuk. Mikor megadták feladatuknak a figyelmet és gondosságot, melyet az megkövetel, akkor mindent megtettek, amire képesek, s nem lenne szabad tovább terhelni magukat. Ha Isten ügyével össze nem függő üzletelés köti le az értelmet és az időt, akkor nem végzik alaposan és jól feladatukat. Legjobb esetben sem lesz tartalék testi és szellemi erejük. Valamennyien többé-kevésbé legyöngültek. Ilyen ügynek, ily szent foglalatosságnak le kell kötnie az értelem erőit. Ne dolgozzanak gépiesen, hanem szenteljék magukat a munkának, s végezzék úgy, mintha az ügy része lennének, mintha beruháztak volna e nagyszerű műbe és komoly feladatba. Hacsak így tele szívvel nem fogják kézbe az ügyet, igyekezetük nem lesz kedves Isten előtt.

kedd, április 05, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. Bt. - 102. Tapasztalataink 2. rész

13. bizonyságtétel (1867)

102. Tapasztalataink
(1866. december 19-től 1867. április 25-ig)

ELSŐ RÉSZ ITT

... Néhány nap múlva, három havi távollét után ismét Battle Creek-ben voltunk. Szombaton, március 16-án, férjem igét hirdetett a megszentelődésről, amelyet gyorsírással lejegyeztek, és a Szemlében ki is adtak (29. kötet 18. szám). Világosan hirdette az igét délután és vasárnap délelőtt is. Én is szokásos felszabadultan tettem bizonyságot. 23-án, szombaton Newtonban hirdettünk igét, s a következő szombaton és vasárnap Cornish-ban fáradoztunk a gyülekezetért. Úgy terveztük, hogy visszatérünk északra, s el is kocsiztunk ötven kilométerre, de az utak rossz állapota miatt kénytelenek voltunk visszafordulni. Férjem borzasztó csalódott volt a Battle Creek-i hideg-rideg fogadtatás miatt, s én is bánkódtam emiatt. Úgy döntöttünk, hogy nem hordozhatjuk bizonyságunkat e gyülekezetnek, míg bizonyítékát nem nyújtják, hogy kívánják szolgálatunkat, s Cornishban terveztünk fáradozni, míg az utak jobbak nem lesznek A következő két szombatot Cornishban töltöttük, s bizonyítékát láttuk, hogy áldásos szolgálatot végeztünk, amint a legjobb gyümölcsök láthatók most.

Fáradt gyermekként tértem haza Battle Creek-be, kinek vigasztaló szavakra és bátorításra van szüksége. Fáj megállapítanom itt, hogy testvéreink fagyosan fogadtak, akiktől három hónapja tökéletes egységben váltam el, kivéve távozásunk kérdését. Az első Battle Creek-i éjszakán azt álmodtam, hogy nagyon keményen fáradoztam, népes gyülekezésre utaztam s igen fáradt voltam. Testvérnők fésülték hajamat és igazgatták ruhámat, s én elaludtam. Felébredve felháborodva találtam, hogy levették öltözékemet, és avítt rongyokat aggattak rám, paplancafatokat csomózva és öltve össze. így szóltam: „Mit műveltetek velem? Ki követte el ellenem a gyalázatos tettet, hogy levette rólam ruhámat s koldusrongyokat öltött rám helyette?” Letéptem a rongyokat és eldobtam magamtól. Bánkódtam, és gyötrődve kiáltottam: „Adjátok vissza huszonhárom éve viselt öltözékemet, melyet egyszer sem gyaláztam meg. Ha nem adjátok vissza, a néphez fordulok, s ők majd összeadják a rávalót, s visszaadják huszonhárom éve viselt ruhámat.”

hétfő, április 04, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 13. Bt. - 102. Tapasztalataink 1. rész

13. bizonyságtétel (1867)

Bevezetés
Ismét kötelességemnek érzem igen világosan szólni az Úr népéhez. Megalázó rámutatnom azok tévedésére és lázadására, akik régóta ismernek bennünket és szolgálatunkat. Helyesbítésül teszem a férjemről és rólam azzal a céllal terjesztett valótlan megállapításokról, hogy ártsanak az ügynek, s figyelmeztetésül másoknak. Ha csupán mi szenvednénk meg ezeket, hallgatnék. De mikor Isten művét veszélyezteti szégyen és szenvedés, szólnom kell, bármily megalázó legyen is. Kevély álszentek ülnek diadalt testvéreink felett, mivel elég alázatosak bevallani bűneiket. Isten szereti népét, mert megtartja parancsolatait, nem, mert a legrosszabb, hanem mert a legjobb nép a világon. „Akiket szeretek” – mondja Jézus, – „megfeddem és megfenyítem.”
Külön felhívom a figyelmet e kis füzetben közölt álmokra, melyek mindegyike egyetértőn és jól érthetőn szemléltet. Álmok sokasága támad az élet közönséges dolgaiból, melyekhez Isten Lelkének semmi köze. Vannak hamis álmok is, melyeket Sátán szelleme ihlet. Ám Isten szava egy szintre helyezi az Úrtól jövő álmokat a látomásokkal, és oly igazán a jövendőmondás lelkének gyümölcsei, mint a látomások. Ilyen álmok, figyelembe véve azokat, akik részesülnek benne, s az adott körülményeket, magukban hordják valódiságuk bizonyítékait.
Kísérje Isten áldása ezt a kis művet.

102. Tapasztalataink

(1866. december 19-től 1867. április 25-ig)

Teljességgel meggyőződve, hogy férjem nem gyógyul ki elhúzódott betegségéből, míg tétlen marad, s hogy teljesen megérett az idő, hogy elmenjek, és bizonyságot hordozzak népünknek, úgy döntöttem, hogy a Battle Creek-i gyülekezet tanácsa ellenére, melynek tagjai voltunk akkoriban, megkísérlünk körutat tenni észak Michiganben, férjem igen gyönge állapotában és a tél leghidegebb szakában. Nagyfokú erkölcsi bátorságot és Istenbe vetett hitet követelt e döntésre jutni, hogy oly sokat kockáztassak, különösen, hogy egyedül álltam a gyülekezet véleményével szemben, ideértve a Battle Creek-i mű vezetőit is, ellenem lévén.
De tudtam, hogy kötelesség vár rám, s úgy tűnt, hogy Sátán mindenáron meg akar akadályozni. Sokáig vártam fogságunk végére, s rettegtem, hogy drága lelkek vesznek el, ha továbbra is távol maradok a munkától. A távolmaradás rosszabbnak tűnt a halálnál. s ha síkra szállunk, legfeljebb meghalunk. Így 1866. december 19-én hóviharban útra keltünk Wright felé, Ottawa megyében. Férjem sokkal jobban elviselte a százötven kilométeres utazást, mint gondoltam, s ugyanolyan jól látszott lenni, mikor megérkeztünk Root testvér – régi otthonunk – házába, mint mikor Battle Creek-ből elindultunk. Ez a drága család szeretettel fogadott, s oly gyengéden gondoskodott rólunk, mintha gyengélkedő gyerekeik lennénk.

vasárnap, április 03, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 12. Bt. - 101. Munka és szórakozás


101. Munka és szórakozás
Kedves F. testvér! Sokat gondolkoztam egy-két kérdésről. Mikor addig jutok, hogy éj-éj után leveleket írok neked álmomban, azt gondolom, hogy ideje meggyőződésem szerint teljesítenem kötelességemet. Mikor rámutattak előttem, hogy Dr. E. némely dologban téved, amire betegeit utasította, láttam, hogy sok mindenben te is hasonló elgondolásokat fogadsz el, és hogy eljön az idő, amikor majd helyesen látod az ügyet. Munkára és szórakozásokra gondolok. Az Úr tudtomra adta, hogy a legtöbb betegnek jobb lenne, ha könnyű munkát engednétek végezni nekik, sőt sürgetnétek őket erre, ahelyett, hogy tétlenségre, semmittevésre kárhoztatnátok őket. Az lesz a legnagyobb segítség egészségük visszanyeréséhez, ha ébren tartjátok akaraterejüket, hogy felébressze szunnyadó képességeiket. Vegyétek el az összes munkát azoktól, akik egész életükben túlterheltek voltak, és tíz közül kilenc esetben kárukra lesz a változás. Ez igaznak bizonyult férjem esetében. Az Úr tudatta velem, hogy a szabadtéri foglalkozás sokkal előnyösebb, mint a négy fal közti. De ha nincs rá lehetőség, könnyű benti munka is leköti és foglalkoztatja értelmüket, és akadályozza, hogy a tüneteken és apróbb bajaikon rágódjanak, s még a honvágynak is elejét veszi.
A tétlenség rendszere – láttam – ez volt feleséged és férjem legnagyobb átka. Édenben Isten foglalkozást adott az első emberpárnak, mert tudta, hogy elégedettebbek lesznek, ha van mit tenniük. Abból, amit megmutattak nekem, a semmittevésnek ez a rendszere átok a léleknek, s átok a testnek is.

A könnyű foglalkozás nem izgatja fel, nem veszi jobban igénybe a gondolatokat vagy az erőt, mint a szórakozások. A beteg gyakran abba a helyzetbe kerül, hogy gyönge állapotára gondol, és azt hiszi, hogy semmire sem képes. Pedig ha két kézre fognák akaratukat, s kényszerítenék magukat, hogy minden nap végezzenek valamelyes testi munkát, sokkal boldogabbak lennének, és sokkal gyorsabban gyógyulnának. Erről még majd többet írok később.


*****
Chapter 101—Work and Amusements
Dear Brother F,
My mind has been considerably exercised upon one or two points. When I get where I am writing letters to you night after night in my sleep, I then think it time to carry out my convictions of duty. When I was shown that Dr. E erred in some things in regard to the instructions he gave his patients, I saw that you had received the same ideas in many things and that the time would come when you would see correctly in regard to the matter. These are concerning work and amusements. I was shown that it would prove more beneficial to most patients to allow light work, and even to urge it upon them, than to urge them to remain inactive and idle. If the power of the will be kept active to arouse the dormant faculties, it will be the greatest help to recover health. Remove all labor from those who have been overtaxed all their lives and in nine cases out of ten the change will be an injury. This has proved true in the case of my husband. I was shown that physical, outdoor exercise is far preferable to indoor; but if this cannot be secured, light indoor employment would occupy and divert the mind, and prevent it from dwelling upon symptoms and little ailments, and would also prevent homesickness.  {1T 567.1}
This do-nothing system, I saw, had been the greatest curse to your wife and my husband. God gave employment to the first pair in Eden because He knew they would be happier when employed. From what has been shown me, this do-nothing system is a curse to soul and body. Light employment will not excite or tax the mind or strength any more than amusements. The sick often get where they look at their poor feelings and think themselves utterly unable to do anything, when, if they would arouse the will and compel themselves to do an amount of physical labor every day, they would be far happier and improve much faster. I shall write more fully upon this point hereafter. {1T 568.1}
*****
I understand from a recent Rochester paper that card playing is no longer practiced as an amusement at the institution in -----. {1T 568.2}
E.G.W., note to first edition.