hétfő, február 29, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 57-58. Szervezet; Szegények

57. Szervezet
1861. augusztus 3-án az Úr megmutatta nekem, hogy néhányan gyülekezetük Babilonná válásától tartanak, ha egyházszervezetet hozna létre. A közép-new-yorkiak azonban már most tökéletes Babilonok, teljes náluk a zűrzavar. Ha e gyülekezetek meg nem szervezkednek, hogy rendet teremtsenek, és rendet tartsanak, semmi reményük sincs a jövőre – elkerülhetetlenül darabokra fognak szakadozni. Előző tanítások bátorították a megoszlás elemeit. Oly lelkületet tápláltak, mely figyel és vádol, ahelyett, hogy építene. Ha Isten szolgái közös álláspontra helyezkednének, és szilárdan ragaszkodnának az álláspontokhoz, Isten munkájában összetartó erők jönnének létre. Forgáccsá zúznák az elkülönítő sorompókat. A szívek egybeolvadnának és egyesülnének, akár a vízcseppek. Akkor hatalom és erő járulna a szombattartók soraihoz, messze túlszárnyalva mindent, aminek eddig tanúi voltunk.
Isten szolgáinak szívét elszomorítja, ha gyülekezetről gyülekezetre utazva szemben találják magukat más szolgálattevő igehirdető testvéreik ellenkező befolyásával. Egyesek készen állnak szembeszegülni minden haladó lépéssel, melyet Isten népe tett. A bátran kiállók szívét elszomorítják, és kétségbe ejtik munkatársaik egységének a hiánya. 
Komoly időket élünk. Sátán és gonosz angyalai hatalmas erővel tevékenykednek, és a világ az ő oldalukon van, őket segíti. Hitvalló szombattartók, noha állítják, hogy hisznek a komoly, fontos igazságban, a sötétség összefogó erőivel egyesítik erejüket, hogy kisiklassák és lerombolják, amit Isten építeni akar. Tevékenységüket úgy jegyzik fel, mint akik visszatartják Isten népe közt a lelki megújulás haladását.
A szervezet tárgyát körülvevő izgatás felszínre hozta a jelen igazságot hirdető lelkészek erkölcsi bátorságának nagy hiányát. Néhányan, akik hittek a szervezés helyességében, nem álltak ki bátran, nem kardoskodtak mellette. Néhánynak tudtára adták, hogy helyeslik, de Isten többet vár el tőlük. Nincs megelégedve gyáva hallgatásukkal és tétlenségükkel. Féltek a kárhoztatástól s ellenzéstől. Nyitva tartották fülüket, hogy kipuhatolják a testvérek nézeteit, mielőtt férfi módra kiálltak volna amellett, amit helyesnek tartottak. A testvérek kedvelt lelkészeik hangjára vártak, s mivel nem hallottak tőlük szervezést pártoló szót, arra a következtetésre jutottak, hogy a szervezés helytelen.
Így némely lelkész tekintélye a gyülekezet szervezete ellen hatott, annak ellenére, hogy helyeslik azt. Attól féltek, hogy elvesztik népszerűségüket. Holott valakiknek ki kell állni, felelősséget vállalni, kockáztatni tekintélyét. Mivel a kiálló hozzáedződött a bírálathoz és kárhoztatáshoz, hagyják, hogy ő tartsa a hátát. Munkatársai, akiknek mellette kellene állniuk, viselniük a teher rájuk eső részét, figyelik, hogyan sikerül neki a magányosan vívott csata. Isten azonban megjegyzi szorult helyzetét, kínjait, könnyeit, kedve szegését és oly erős kétségbeesését, melyek gondolkodását csaknem az elviselhetőség határáig szorítják. Mikor készen áll összerogyni, Isten fölemeli, rámutat a megfáradtak pihenőjére, a hűek jutalmára, s ő újra a súlyos teher alá igazítja vállát. Láttam, hogy mindenki a szerint kap jutalmat, amint kötelességét végzi. Aki kihúzza magát a felelősség alól, azt végül veszteség éri. Akkor kell az igehirdetőknek összetartaniuk, amikor súlyos a küzdelem.

58. Kötelességünk a szegények iránt
Többször kérdeznek, mi a kötelességünk a harmadik angyal üzenetét elfogadó szegények iránt. Mi is régóta szerettük volna tudni, hogyan bánjunk a szombatot elfogadó szegény családokkal. 1861. augusztus 3-án, Roosevelten, az Úr tudomásomra hozott néhány dolgot a szegények felől.
Isten nem várja el testvéreinktől, hogy az üzenetet elfogadó összes szegény családról gondoskodjanak. Ha ezt tennék, lelkészeink nem hatolhatnának be új területekre, mert kiürülne a kincstár. Sokan azért szegények, mert nincs bennük szorgalom, nem tudják beosztani jövedelmüket, nem tudják helyesen használni javaikat. Ha segítenénk őket, csak ártanánk nekik. Van, aki mindig is szegény marad. Ha a legjobb lehetőségek nyílnának előttük, az sem segítene rajtuk. Képtelenek számot vetni kiadásaikkal, s mindent elköltenének, ami kezük ügyébe kerül, akár sok, akár kevés. Némelyek mit sem tudnak az igénytelenségről és takarékosságról, hogy el ne adósodjanak, s félretegyenek a szűkös időkre. Ha a gyülekezet segítségükre sietne, ahelyett, hogy erejükre hagyná őket, csak ártana nekik, mert a gyülekezettől várnák a segítséget. Ha gondoskodunk róluk, igényesek és pazarlók lesznek. Ha nem kapnak segítséget rendszeresen, Sátán megkísérti őket, irigyek és testvéreik lelkiismerete lesznek, attól tartva, hogy a testvérek elmulasztanak mindent megtenni értük. Holott a hibát ők követik el. Hagyják áltatni magukat. Nem ők az Úr szegényei.
Isten igéjének szegények segítéséről szóló utasításai sem ilyenekre vonatkoznak, hanem a szerencsétlenekre és lesújtottakra. Isten gondviselése megpróbáltatást bocsát némelyekre, hogy megvizsgáljon és kipróbáljon másokat. Az özvegyek és betegek azért vannak a gyülekezetben, hogy áldásnak bizonyuljanak. Azoknak az eszközöknek egyike ők, amiket Isten választ Krisztus hitvalló követői igaz jellemének alakítására, s hogy tettekre serkentse bennük szánakozó Üdvözítőnk becsese jellemvonásait.
Sokan, akik alig tudják megkeresni betevő falatjukat, elhatározzák, hogy megnősülnek, és családot alapítanak, holott tudják, hogy nincs mivel eltartani őket. Ami még ennél is rosszabb, nem osztják be jövedelmüket. Családjukban minden tettük követi a laza, hanyag szokásokat. Vajmi kevés az önuralmuk. Szenvedélyesek, türelmetlenek, ingerlékenyek. Mikor elfogadják az igazságot, azt gondolják, hogy joggal várhatják gazdagabb testvéreik segítségét. S ha várakozásukban csalódnak, panaszkodnak a gyülekezetre, s vádolják, hogy nem hitük szerint élnek. Kinek kell megszenvednie ezt a helyzetet? Ki kell talán szipolyoznunk Isten ügyét, s kimerítenünk a különböző területek kincstárát, hogy ezekről a nagy, szegény családokról gondoskodhassunk? Semmi esetre sem. A szülőknek kell megszenvedniük a dolgot. Legtöbbször nem sínylődnek jobban, mint mielőtt elfogadták volna a szombatot.

Napi ige - A keskeny úton, Krisztussal

"Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig."
(Példabeszédek 4,18)

"A felfelé vezető út lehet rögös és meredek. Jobbra-balra szakadékok tátonghatnak. Útközben számos akadállyal kell megküzdenünk, dolgoznunk kell akkor is, amikor már fáradtan a nyugalom után vágyunk, vagy harcolnunk kell akkor is, amikor az erőnk már elfogyott és bíznunk kell, amikor a reményünk szertefoszlott.,,
Az élet meredek útján mégis, mindenütt fellelhetők az öröm forrásai, amelyek a bölcsesség útján haladó, fáradt vándorokat felüdítik. A szenvedések közepette is vidáman kitartanak, mert Krisztus - akit lelkük szeret - láthatatlanul halad mellettük. Minden egyes felfelé vezető lépésnél határozottabban érzik kezének érintését, minden egyes lépésnél újabb sugarakat vetít ösvényükre a láthatatlan Úr, és dicsénekük mind magasabbra szárnyal. Így haladnak mindig feljebb és feljebb, míg végül dicshimnuszuk egyesül az Isten trónusa köré sereglett angyalok énekével."
(Gondolatok a Hegyibeszédről, Szoros az a kapu c. fejezet)

vasárnap, február 28, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 55-56.

55. Rabszolgaság és a háború
Isten a rabszolgaság súlyos vétkéért bünteti nemzetünket, északot, amiért oly sokáig eltűrte, hogy a déliek túljárjanak az eszén, és fejére nőjenek.
Az 1861. augusztus 3-án a New York állambeli Rooseveltben tartott értekezleten, amikor testvéreink megalázkodásra, böjtre és imára gyűltek össze az elkülönített napon, az Úr Lelke nyugodott meg rajtunk, s én látomásban ragadtam el. Megmutatták nekem a rabszolgaság bűnét, amely hosszú ideje átka nemzetünknek. A menekült rabszolgák törvénye szándékosan azt akarja elérni, hogy kiirtsa az emberből a szeretet minden nemes gondolatát, mely az elnyomott és szenvedő rabszolga iránt támadna szívében. E törvény homlokegyenest ellenkezik Krisztus tanításával. Isten ostora most észak hátán csattog, amiért oly sokáig alávetették magukat a rabszolgatartás térhódításának. Nagy az északi rabszolgatartást pártoló emberek bűne. Támogatták dél bűnét – jóváhagyták a rabszolgatartás kiterjesztését. Oroszlánrészük volt abban, hogy a jelenlegi nyomorúságos helyzetbe juttassák a nemzetet.
Megmutatták nekem, hogy sokan nem tudják, mekkora veszedelem tört ránk. Azzal áltatják magukat, hogy hamarosan rendezik a nemzet nehézségeit, hogy hamarosan véget ér a zűrzavar és háború. Holott mindenki meg fog győződni róla, hogy nagyobb horderejű az ügy, mint gondolták. Sokan északra tekintettek, hogy majd síkra száll, és véget vet a vitának.
Az Úr felhívta figyelmemet az ősi Izráelre, amikor Egyiptom szolgaságban tartotta őket. Az Úr Mózesen és Áronon át küzdött szabadításukért. Csodákat tettek a fáraó előtt, meggyőzni őt, hogy e két férfit kifejezetten azért küldte, hogy szólítsák fel a fáraót Izráel szabadon bocsátására. De a fáraó szíve megkeményedett Isten hírnökei ellen. Bebeszélte magának, hogy nem történtek csodák. Ezért az egyiptomiaknak bőrükön kellett érezniük Isten büntetéseit. Csapások zúdultak rájuk, s míg a csapások súlya alatt nyögtek, a fáraó beleegyezett, hogy útjára engedi Izráelt. De mihelyt szenvedésük oka elmúlt, szíve újra megkeményedett. Tanácsadói és főemberei megkeményítették magukat Isten ellen, és természetes okokkal magyarázták a csapásokat. Minden következő csapás súlyosabb volt az előzőnél, mégsem engedték el Izráel gyermekeit, míg az Úr angyala le nem vágta az egyiptomiak elsőszülöttét. A király trónjától kezdve a legszerényebb emberig mindenki sírt, gyászolt. A fáraó ekkor megparancsolta, hogy bocsássák el Izráelt. De miután eltemették halottjaikat, megbánta, hogy futni hagyta őket. Tanácsadói és főemberei igyekeztek magyarázatot találni gyászuk okozójára. Nem ismerték el, hogy a csapás Istentől jött, ezért üldözőbe vették Izráel gyermekeit.

szombat, február 27, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 54. Nagy nyomorúság közeledik

54. Nagy nyomorúság közeledik
Nagyobb nyomorúságot láttam a földön, mint aminek valaha is tanúi voltunk. Hallottam a szomorúság nyögéseit, sikoltásait, s nagy tömegeket láttam hadakozni. Hallottam az ágyúk dörgését, a fegyverek, a kézi tusák zaját, és a haldoklók nyöszörgését s imáit. Sebesültek és halottak borították a földet. Láttam a feldúlt, kétségbeesett családokat, és a fojtogató nyomort sok családban. Most is sok család nyomorog, de ez növekedni fog. Sok ember arca meggyötört, sápadt és éhségtől lesoványodott volt.
Láttam, hogy Isten népének keresztény közösségben és szeretetben kell szorosan összefognia. Nemzeti szerencsétlenségeinknek ebben az idejében csakis Isten lehet pajzsunk és erőnk. Isten népének fel kellene ébrednie. Ki kell használniuk az örömhír terjesztésének alkalmait, mert hamarosan véget érnek. Szorongást, zavart és éhínséget láttam a földön. Sátán most arra tör, hogy tétlenül lássa Isten népét, és megakadályozza, hogy az igazság terjesztése terén megtegyék kötelességüket, hogy végül – amikor megmérik őket a mérlegen – híjával találják őket.
מנא מנא תקל ופרסין
Isten népe szívlelje meg a figyelmeztetést, és ismerje fel az idők jeleit. Krisztus jövetelének jelei túl világosak ahhoz, hogy kételkedjünk bennünk. Ezek fényénél az igazság hitvalói legyenek erőteljes igehirdetők. Isten mindenkit felhív – a lelkészeket és a gyülekezet tagjait is –, hogy ébredjenek. Az egész mennyben lázas tevékenység folyik. A történelem hatalmas léptekkel közeleg végéhez. Az utolsó idők veszedelmei között élünk. Nagy veszedelmek küszöbén állunk, s mi mégis alszunk. Ijesztő ez a tétlenség, a buzgalomnak ez a hiánya Isten ügyében. Ez a halálszerű álom Sátántól ered. Ő uralkodik a meg nem szentelt életű szombattartókon, és veszi rá őket egymás irigylésére, a vádaskodásra és bírálgatásra. Fő célja, hogy a megszenteletlen szombattartók lekössék Isten szolgáinak erejét, munkáját, s azzal kelljen tölteniük drága idejüket, hogy jelentéktelen civódásokat rendezzenek, ahelyett, hogy a hitetleneknek hirdetnék az igazságot.

péntek, február 26, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 7. bizonyságtétel - 53. fejezet Észak és Dél (háborúja)

53. Észak és Dél
1862. január 24-én az Úr megmutatott nekem néhány dolgot nemzetünk felől. A déli lázadásra terelte figyelmemet. Dél tüzes csatákra készül, míg északnak fogalma sincs dél valódi szándékáról. Mielőtt Lincoln elnök átvette volna a hatalmat, dél már nagy előnyökre tett szert. Az előző kormány dél érdekében tervezett és rendezte az ügyet, hogy megfossza északot a hadi felszereléstől. Két céllal tették ezt. Elszánt lázadást terveztek, és fel kellett készülniük rá. Másrészt a lázadás pillanatában észak teljesen készületlen legyen. Ezzel időt nyernek, és erőszakos fenyegetéseikkel, kegyetlen módszereikkel annyira megfélemlíteni remélték északot, hogy kénytelen legyen engedni nekik; hagyni, hogy azt tegyenek, amit akarnak.
Észak nem értette meg dél keserű, szörnyű gyűlöletét irántuk. Dél messzemenő összeesküvése készületlenül érte őket. Észak dicsekedett erejével, és kinevette az ötletet, hogy dél ki akar lépni az államszövetségből. Akaratos, csökönyös gyerek handabandázásainak vették fenyegetéseit, s azt gondolták, hogy majd megjön az esze, megcsömörlik az elszakadástól, és alázatos bocsánatkérések közt visszatér a szövetséghez. Északnak nem volt világos fogalma az átkozott rabszolgarendszer erejéről. Ez, és csakis ez a háború oka. Dél egyre követelődzőbb lett. Teljesen helyénvalónak tartják az emberekkel való kereskedést, a rabszolgák adás-vevését, az ember-üzérkedést. Felbőszülnek, amiért nem igényelhetik az összes területet, amit szeretnének. Ha tudnák, eltörölnék a határokat, és mindenüvé elvinnék rabszolgáikat, ahová akarják. Rabszolgamunkával átkozzák meg a földet. Dél egyre arcátlanabbul harsog, és észak nem tesz megfelelő lépéseket elhallgattatásukra.

csütörtök, február 25, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 49-52.

49. Teljes megszentelődés
Kedves K. testvér és testvérnő! Legutóbbi látomásomban az Úr tudomásomra hozott néhány dolgot családotok felől. Isten könyörületesen gondol rátok, s nem fog elhagyni, ha ti sem hagyjátok el őt. L. és M. se hideg, se meleg állapotban él. Ébredjenek fel, s törekedjenek az üdvösségre, másképp elveszítik örök életüket. Éljenek felelősségük tudatában, és tegyenek szert tapasztalatra. Isten Lelke munkálkodjék szívükben, ami szeretetre, s arra vezeti őket, hogy minden más társaságnál jobban kedveljék Isten népének közösségét, s különüljenek el azoktól, akik nem kedvelik a lelki dolgokat. Jézus tökéletes áldozatot kér – teljes odaszentelődést. L. és M., ti nem veszitek tudomásul, hogy Isten elvárja osztatlan szereteteteket. Szent hitvallást tettetek, mégis a közönséges hitvallók színvonalára süllyedtetek. Szeretitek azoknak a fiataloknak a társaságát, akik nem tisztelik az általatok vallott szent igazságokat. Úgy ruházkodtok, mint barátaitok; megelégedtek annyi vallással, amennyi az emberek előtt elfogadhatóvá tesz, s nem hívja ki senki bírálatát.
Krisztus mindent kér. Ha kevesebbet kívánna, túl drága, túl nagy volt áldozata, hogy csak ennyire emeljen fel. Szent hitünk hangosan kiált: Szakadjatok el! Nem szabad a világhoz, vagy halott, lelketlen hitvallókhoz szabnunk magunkat. „Alakuljatok át gondolkodástok megújulásával.” Ez az önmegtagadó, lemondó, igénytelenség út. Mikor azt gondoljátok, hogy ez az út túl szoros, hogy ezen a keskeny ösvényen túl sok az önmegtagadás, mikor azt mondjátok, hogy mily nehéz minderről lemondani, vessétek fel a kérdést: Mi mindenről mondott le Krisztus értem? Ez a kérdés mindent elhomályosít, amit mi önmegtagadásnak nevezünk. Nézzétek a kertben, amint vércseppeket izzadt. Csupán egyetlen angyalt küldenek a mennyből Isten Fia megerősítésére. Kövessétek őt a bíróságra, ahol a felbőszült tömeg kineveti, kigúnyolja és sértegeti. Nézzétek az öreg, lila színű palástban. Hallgassátok a nyers tréfákat és maró gúnyt. Nézzétek, mikor nemes homlokára nyomják a töviskoszorút, majd bottal sújtanak fejére, hogy halántékba mélyedjenek a tüskék, s vér folyjék a szent homlokon. Hallgassátok a gyilkos tömeget, mely mohón követeli Isten Fiának vérét. Kiszolgáltatják nekik őt, és elvezetik a nemes szenvedőt, sápadtan, annyira legyengülten, hogy ájulás környékezi – a keresztre feszítéshez. Ráfeszítik a fa keresztre, szögeket vernek gyöngéd kezébe, lábába. Nézzétek, ott a kereszten a kín rettenetes óráin át. Az angyalok elfedik arcukat a szörnyű jelenet elől, a nap elrejti fényét, nem bír odanézni. Gondoljatok ezekre, s vessétek fel a kérdést: Túl szoros-e az út? Dehogy az; jaj, dehogy.

szerda, február 24, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 46-48

46. Vakbuzgóság Wisconsinban

Láttam, hogy az Úr a múlt ősszel különös módon irányította férjemet, hogy nyugatra utazzon, és ne keletre, amint tervezte. Wisconsinban helytelenség várt helyesbítésre. Sátán munkája gyökeret kezdett verni, és ha nem utasították volna rendre, lelkeket pusztított volna el. Az Úr jónak látta olyan valakit választani, akinek már volt tapasztalata a vakbuzgóság terén, aki már tanúja volt Sátán erős mesterkedésének. Akik elfogadták ez Isten választotta eszközt, helyrejöttek, s lelkek menekültek ki a Sátán állította csapdából.
Láttam, hogy Sátánnak ez az ámítása nem eredt volna meg oly könnyen Wisconsinban, ha Isten népének értelme és szíve egy akaraton lett volna, ha összhangban álltak volna a művel. Némelyekben még mindig ott élt a féltékenység és gyanú lelkülete. Nem irtották ki teljesen az Igazság Hírnöke csoport által elvetett magot. Bár állították, hogy befogadták a harmadik angyal üzenetét, mégsem adták fel régebbi nézeteiket és előítéleteiket. Hitük nem volt tiszta, és készen álltak Sátán csalására. Akik ittak az Igazság Hírnöke lelkületéből, azoknak alapos munkát kell végezniük, ki kell irtaniuk a legutolsó maradványokat, és befogadni a harmadik angyal üzenetét. Ha nem teszik ezt, hozzájuk fog tapadni, mint a lepra, és könnyen elszakadnak a jelen igazságban hívő testvéreiktől. Könnyen azt gondolhatják, hogy – független kis csoport – egyedül mehetnek a mennybe, holott könnyen eshetnek Sátán csapdájába is. Sátán sehogy sem akarja feladni támaszpontját Wisconsinban. Más ámításokat is tartogat azoknak, akik nem forrnak egybe a testülettel.
Láttam, hogy akiket annyira körül özönlött a sötétség és ámítás, hogy Sátán nemcsak eszükön, de testükön is uralkodott, azoknak Isten egyházában a legszerényebb hellyel kell megelégedniük. Isten nem fogja balga pásztorokra bízni nyájának gondjait, akik tévedésből egészséges étel helyett méreggel etetnék őket. Isten olyan férfiakra bízta nyáját, akik jól megrostált, tiszta elemózsiával etetik őket. Jaj, milyen foltot, mily szégyent hoztak Isten ügyére ezek a vakbuzgó mozgalmak! Akik oly igen ragaszkodtak a sötét vakbuzgóság lelkületéhez, annak ellenére, hogy világos bizonyítékát kapták, hogy az Sátán műve volt, azokra nem szabad támaszkodnunk, s véleményüket is teljesen figyelmen kívül kell hagynunk. Isten elküldte szolgáit G. testvérhez s testvérnőhöz, de megvetették az intést, és a maguk útját választották. G. testvér féltékeny és makacs volt, s a jövőben igen alázatosnak kell lennie, mert bebizonyította, hogy nem méltó Isten népe bizalmára. Szíve nincs összhangban Istennel, mégpedig hosszú idő óta.
Láttam, hogy az Sátán célja Wisconsinban, hogy mély vakbuzgóságba vezesse az embereket. Ő ellenőrizte értelmüket, és olyan tettekre vette rá őket, melyek egyeznek a csalással, amelyben leledztek. Mikor elérte célját, és végigfutották a pályát, amelyet kijelölt nekik, nem bánta, ha elismerik hibájukat. Ekkor a másik végletbe igyekezett taszítani. Tagadni Isten Lelkének ajándékait és tevékenységét. Sátán kihasználta, hogy G. testvér és testvérnő nem egyesültek a testülettel. Független úton akartak járni, s vezetni, ahelyett hogy vezetni hagyták volna magukat. G. testvér féltékeny természetű, ami függetlenségével karöltve félre húzta őt, mert ilyen lelkülettel lehetetlen igét szolgáló testvérei igatársának lennie. G. testvérnő is féltékeny természetű, és igen-igen nyakas. Nincs lelki tapasztalata, nem megalapozott a hitben, és távol tartja magát a testülettől. Föllázadt a gyülekezetben a Lélek ajándékai ellen. A Szemlébe küldött cikkeiből hiányzott a szelídség és alázat.

kedd, február 23, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 42-45.

42. Felekezetünk neve
Isten maradék népének névválasztásáról hoztak tudomásomra szempontokat. Két csoportot mutattak. Az egyik felölelte a hitvalló keresztények nagy testületeit. Ezek lábbal tapossák Isten törvényét, és meghajoltak a pápaság intézménye előtt. A hét első napját tartják meg az Úr nyugalom napjaként. A másik, igen kicsiny csoport, a nagy törvényadó előtt hajt térdet. Megtartja a negyedik parancsolatot. Hitük különleges, és uralkodó vonása a hetedik nap megünneplése, és az Úr megjelenésére várakozás.
A vita Isten és a fenevad követelményei közt folyik. A kétszarvú fenevad kötelezővé fogja tenni az első napot, a pápaság intézményét, amely ellenkezik a negyedik parancsolattal. Ugyanakkor Isten félelmetes figyelmeztetése kihirdeti a büntetést a fenevad és képe imádásáért – inni fognak Isten haragjának tüzes borából, amelyet színtisztán töltött haragjának kelyhébe.
Csakis olyan név felel meg, mely összhangban áll hitvallásunkkal, kifejezi hitünket, és különleges népnek jelöl meg minket. A hetediknapi adventista név meg nem szűnő intés a protestáns világ számára. Itt a válaszvonal Isten imádói és azok között, akik a fenevadat imádják, és felveszik jegyét. A nagy vita Isten parancsolatai és a fenevad követelményei között folyik. A sárkány azért visel hadat a szentek ellen, mert megtartják Istennek mind a tíz parancsát. Ha lebocsátják a lobogót, s feladják hitük különleges vonásait, a sárkány békében fogja hagyni őket. De felkeltik haragját, mert magasra merészelik emelni a zászlót, s ki merik bontani a lobogót a pápaság intézményét imádó protestáns világ ellen.
A hetednapi adventista név kiemeli hitünk vonásait, és meggyőzi az érdeklődőt. Akár az Úr íjáról kilőtt nyíl, meg fogja sebezni Isten törvényének taposóit, Isten előtti bűnbánatra, és Urunk, Jézus Krisztusba vetett hitre vezet.

hétfő, február 22, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 40-41.

40. Kötelességünk gyermekeink iránt


Az Úr megmutatta nekem, hogy a legtöbb szülő helytelenül neveli gyermekeit. Nem fékezik meg őket, mint kellene, hanem hagyják, hogy belemerüljenek a hiúságba, s kövessék hajlandóságiakat. Az ősi időkben tiszteletben tartották a szülők tekintélyét. A gyermekek a szülők felügyelete alatt álltak, tisztelték és félték a szülőket. Az utolsó időkben azonban a rend visszájára fordul. Némely szülő gyermekeinek felügyelete alatt áll. Félnek keresztezni gyermekeik akaratát, ezért meghajlanak kívánságaik előtt. De míg a gyermekek a szülők fedele alatt élnek, amíg eltartottak, alá kell vetniük magukat a szülők felügyeletének. A szülők legyenek határozottak, követeljék meg, hogy gyermekeik kövessék a szülők helyesről vallott nézeteit.

Éli megfékezhette volna gonosz fiait, de tartott neheztelésüktől. Eltűrte, hogy addig folytassák lázadásukat, amíg Izráel átkává nem lettek. Isten elvárja a szülőktől, hogy fékezzék meg gyermekeiket. A gyermekek üdvössége jórészt szüleik útirányától függ. Téves szeretetből, kényeztető gyöngédségből sok szülő elnéző, s ez a gyermekek ártalmára van. Melengetik hiúságukat, díszeket és ékességeket aggatnak rájuk, ami hiúvá teszi őket, és úgy vélik, hogy a ruha teszi az embert. De ha együtt vagyunk velük, meggyőződhetünk róla, hogy a külső megjelenés nem rejti el a keresztény erények híjával levő szívet, mely önszeretettel, kevélységgel, zabolátlan szenvedélyekkel teljes. Akik szeretik a szelídséget, alázatot és erényt, kerüljék az ilyen társaságot, még ha szombattartók gyermekeiről is van szó. Társaságuk mérgező. Légkörük halálba vezet. A szülők nem értik meg, hogy a mag, amelyet vetnek, pusztító hatású. Később majd kikel, és olyan gyümölcsöt terem, amely a gyermekeket a szülők tekintélyének megvetésére készteti.
Még mikor a gyermekek felnőttek is, várjuk el tőlük a szülők tiszteletét, s hogy gondoskodjanak a szülők jólétéről. Hallgassák meg az istenfélő szülők tanácsát, s ne gondolják, hogy mert néhány évvel idősebbek lettek, kinőttek a szülők iránti kötelességekből. Isten parancsot adott erre, amely ígéretet is tartalmaz annak, aki tiszteli anyját és apját. Eme utolsó időkben a gyermekek engedetlensége és tiszteletlensége oly égbekiáltó, hogy Isten külön felhívja a figyelmet rá. A vég közelségének ez az egyik jele. Azt bizonyítja, hogy Sátán csaknem teljesen hatalma alá hajtotta a fiatalok értelmét. Sokan nem tisztelik többé az idősebbeket. Régi módinak tartják az öregek tiszteletét. Pedig az Ábrahám idejéig nyúlik vissza. Isten mondja: „Tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza népének őutána.”
Az ősi időkben a fiatalok nem házasodtak meg szüleik beleegyezése nélkül. Ők választották ki gyermekeik élettársát. Bűnnek tartották, ha a fiatalok saját felelősségükre kötöttek házasságot. A szülők elé vitték az ügyet, azoknak kellett megfontolniuk, vajon derék személy-e, aki közeli rokonuk lesz, és vajon a házasodó felek gondoskodni tudnak-e majd családjukról. A legfontosabb dolognak azt tartották, hogy ők, akik az igaz Istent imádták, ne házasodjanak össze bálványimádókkal, nehogy családjuk hátat fordítson Istennek. Még miután megházasodtak is, a gyermekek ünnepélyes kötelezettséggel tartoztak szüleiknek. Nem tartották elég megbízhatónak ítélőképességüket. Kikérték a szülők tanácsát, akik elvárták tőlük, hogy tiszteljék kívánságaikat, és ha nem ütköztek Isten követelményeibe, engedelmeskedjenek nekik.

vasárnap, február 21, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 6. bizonyságtétel - 39. A pangás feddése

6. bizonyságtétel (1861)
39. A pangás feddése
Kedves testvéreim. Irgalmában az Úr újra meglátogatott a gyász és szenvedés időszakában. 1860. december 23-án látomásba ragadott el, s egyének ügyünkre kiható hibáit láttam. Nem merem elhallgatni a gyülekezet előtt a bizonyságtételt csak azért, hogy némelyek érzékenységét kíméljem.

Láttam Isten népének erőtlen állapotát. Láttam, hogy nem Isten hagyta el őket, hanem ők hagyták el Istent, váltak langymeleggé. Náluk az igazság elmélete, mégis hiányzik belőlük üdvözítő, megmentő hatalma. Amint közeledünk az idők végéhez, az ördög nagy haraggal száll le közénk, mert tudja, hogy kevés ideje van. Különösen a maradék ellen fordítja hatalmát. Hadat visel ellenük, megosztásukra és széthúzásokra fog törekedni, hogy legyöngüljenek, s le tudja győzni őket. Isten népe viselkedjék körültekintőn, húzzák az igát egyesült erővel. Legyenek egy akaraton, egy véleményen, akkor igyekezetük nem tékozol, hanem erőteljesen láthatóvá válik. Építeni fogják a jelen igazság ügyét. Rendet kell tartanunk, és közösen kell rendet tartanunk, máskülönben Sátán kihasználja a lehetőséget.
Láttam, hogy az ellenség minden elképzelhető módon beözönlik elcsüggeszteni Isten népét, megzavarni, gyötörni őket. Viselkedjenek értelmesen, készüljenek Sátán támadásaira. Nem szabad rendezetlenül hagynunk a gyülekezet ügyeit. Tegyünk lépéseket, hogy ingatlanokat biztosítsunk Isten ügye számára, hogy a munka ne veszítse el lendületét, s az Isten ügyének szentelt összegek ne kerüljenek az ellenség kezébe. Láttam, hogy Isten népének okosan kell cselekednie, és mindent elkövetni a gyülekezet biztos alapokra helyezéséért. Miután mindent megtettek, bízzanak az Úrban, hogy gyakorolja értük hatalmát, nehogy Sátán kihasználja Isten maradék népét. Ez az idő Sátán tevékenységének az ideje. Viharos jövő előtt állunk. A gyülekezet legyen ébren, tegyen megelőző lépéseket, hogy biztosan álljon Sátán tervei ellen. Ideje a tettek mezejére lépnünk. Istennek nem tetszik, ha népe rendezetlenül hagyja a gyülekezet ügyeit, ha megtűri, hogy az ellenségé legyen minden előny, és úgy intézze az ügyüket, ahogy neki a legjobban tetszik.
Az Úr megmutatta B. testvérnek a Szemlében az egyházszervezet kérdésében elfoglalt helytelen álláspontját, s annak romboló hatását. Nem fontolta meg eléggé a dolgot. Cikkei tökéletesen kiszámítottak voltak a rendszertelenség előmozdítására. Helytelen következtetésekre vezetnek, és sokakat megerősítenek Isten ügye igazgatásáról alkotott lanyha elképzeléseikben. Akik nem érzik át az ügy felelősségét, nem tartják szükségesnek, hogy megalapozzák a gyülekezet rendjét. A felelősséget régóta hordozók előre tekintenek, megfontolják a dolgokat. Meggyőződésük, hogy lépéseket kell tennünk, biztosabb mederbe terelnünk a gyülekezet ügyeit. Ezzel kirekesztjük Sátánt, és nem hagyjuk, hogy kihasználja a helyzetet. B. atyafi cikkei arra késztetik a rendtől félőket, hogy bizalmatlanul fogadják azok javaslatait, akiket a gyülekezet fontos ügyei felől Isten gondviselése ihlet. Mikor látta, hogy álláspontja tarthatatlan, nem ismerte be nyíltan tévedését, s nem törekedett helyrehozni a rossz benyomást.
Láttam, hogy világi ügyekben B. testvér hanyag. Nem igyekvő; erénynek tartja, ha az Úrra hagyja, amit az Úr őrá hagyott. Az Úr csak nagy szükség idején avatkozik értünk a dolgok menetébe. Dolgoznunk kell. Terheket és felelősségeket kell viselnünk, így tapasztalatra teszünk szert. B. testvér olyan jellemű lelki dolgokban, mint világi ügyeiben. Hiányzik belőle a lendület és a lelkiismeretesség az alapos munkához. Isten dolgaiban legyünk megfontoltabbak és okosabbak, mint világi ügyekben, világi előnyök elnyeréséért.
Isten népe helyesen jár el, ha törvényes keretek között ingatlant biztosít a gyülekezetnek, mégis óvakodjunk; őrizzük meg ennek különleges, szent jellegét. Láttam, hogy meg nem szentelt emberek ki fogják használni a gyülekezet álláspontját. Át fogják lépni a határokat, végletekig vinni a dolgokat, és megsebzik Isten ügyét. Egyesek balgák és meggondolatlanok lesznek, elkerülhető perekbe keverednek, elegyednek a világgal, részt vesznek lelkületében, és másokat is példájuk követésére késztetnek. Egyetlen meggondolatlan keresztény súlyos kárt okozhat a jelen igazság ügyének. A rossz sokkal gyorsabban gyökeret ver, mint a jó, és virágzik ott, ahol – ha nem gondozzák figyelmesen –, a jó és a helyes csak fonnyadozik.
A múltra irányították figyelmemet. Láttam, hogy minden fontos lépésnél, minden határozatnál, minden előretörésnél Isten népe közt akadt, aki végletekig vitte a dolgot, szertelen lépéseket tett, így megbotránkoztatta a hitetleneket, szomorúságot okozott Isten népének, és rossz hírét keltette Isten ügyének. A népet, melyet eme utolsó napokban Isten vezet, épp ilyen ügyek fogják nyugtalanítani. Ám sok kellemetlenséget elkerülhetünk, ha Krisztus lelkipásztorai egy akaraton lesznek, együtt terveznek, és együtt is dolgoznak. Ha közös álláspontra helyezkednek, ha támogatják egymást, ha megalkuvás nélkül feddik s visszautasítják a rosszat, hamarosan elfojtják azt. Eddig azonban nagyon Sátán ellenőrzése alatt álltak az ügyek. Egyháztagok, sőt lelkészek is rokonszenveznek velük, s megosztottság lett a következmény. Aki kimerészkedett és eleget tett kellemetlen kötelességének, hűen szembeszállva a helytelenséggel, szomorú és megsebzett, mert nem részesül lelkésztestvérei teljes támogatásában. Csüggedtté s levertté válik a fájdalmas kötelességek teljesítésétől, leteszi keresztjét, s visszatartja a szigorú bizonyságtételt. Lelke sötétbe zárkózik, s a gyülekezet szenved épp ama bizonyságok hiányától, melyeknek Isten terve szerint élnie kell népe körében. Sátán elérte célját, mikor a hű bizonyságtételt elfojtják. Akik készek egyetérteni a helytelenséggel, erénynek tartva azt; nem értik meg, hogy tékozló, szétszóró hatást gyakorolnak, s maguk is elősegítik a Sátán céljait.
Láttam, hogy testvéreik sok lelket elpusztítottak dőre sajnálkozásukkal, mikor egyetlen reményük az, ha magukra hagyják őket, hogy belássák helytelenségük teljes mértékét. De amikor mohón elfogadják meggondolatlan testvéreik rokonszenvét, az a gondolat születik bennünk, hogy félremagyarázzák őket, és ha igyekeznek is visszatérni, csak félszívvel teszik. Bűnös hajlamaik szerint fogják fel az ügyeket, és a megrovót hibáztatják, ezzel elkenik az ügyet. Nem hatolnak a mélyére, nem gyógyulnak meg, s ugyanabba a hibába esnek, mert nem hagyják nekik megérteni tévedésük mértékét, hogy megalázkodjanak Isten előtt, és Isten felépítse őket. A hamis együttérzők homlokegyenest Krisztus és szolgáló angyalainak tervei ellen dolgoznak.
Krisztus lelkipásztorai ébredjenek fel, és minden erejükkel végezzék Isten munkáját. Isten szolgáinak nincs mentségük, ha kitérnek a félreérthetetlen bizonyságtevés elől. Meg kell róniuk, helyteleníteniük, ha testvérük vétkezik. 
Idézem a C. testvérhez írt egyik levél részletét:
„Néhány dolgot feltártak előttem felőled. Láttam, hogy eltiporjátok a gyülekezetben az életerős, félreérthetetlen bizonyságtevést. Nem álltok összhangban a szókimondó bizonyságtétellel. Kitértek az elől, hogy egyenesen a helytelenségek velejére tapintsatok, és terhetekre vannak, akik mulaszthatatlan kötelességüknek tartják azt. Rokonszenveztek az elhidegültekkel. Ennek hatására lettél gyönge. Nem értettél egyet az egyértelmű, éles bizonyságtevéssel, melyek egyéneknek lettek küldve.
Isten szolgáinak nincs mentségük, ha kitérnek a szókimondó bizonyságtevés elől. Feltétlen meg kell inteniük, meg kell róniuk a helytelenséget. Nem szabad eltűrniük testvérük bűnét. Gyakran kinyújtottátok kezeteket, hogy védjétek testvéreiteket a megérdemelt bírálattól, és a helyesbítéstől, amit Isten küldött nekik. Ha ezek nem újulnak meg, a ti számlátokra róják fel hibájukat. Ahelyett, hogy őrködnétek a fenyegető veszély felett és figyelmeztetnétek őket rájuk, azok ellen vetitek latba tekintélyeteket, akik megtették kötelességüket, megrótták és figyelmeztették a tévelygőt.
Veszélyes idők járnak Isten egyházára, és a legnagyobb veszély most az önámítás. Vannak, akik vallják az igazságot, de vakok, ha az ő veszélyükről és hibáikról van szó. Noha elérik az istenfélelemnek azt a mértékét, melyet barátaikkal állítottak fel, közösségben élnek testvéreikkel, elégedettek, de ugyanakkor egyáltalán nem ütik meg az isteni Urunk által felállított mértéket. Ha szívükben gonoszság lakik, nem hallgatja meg őket az Úr. Némelyeknek nemcsak szívében lakik gonoszság, hanem nyíltan hordozzák életükben is. Sok esetben a tévelygők még megrovásban sem részesülnek.
Emlékezetem visszaterelték ...-hoz. Elgondolásaid helytelenek voltak e helyen. Vállvetve kellett volna D. vén mellett állnod, tisztító munkát végezned, megragadnod és megrónod az egyének helytelenségeit. A terhet, amit D. vénre vetettél, magad érdemelted meg, mert hiányzott belőled az erkölcsi bátorság, hogy a hibára tapints. Ezzel másokra is rosszul hatottál. Nem végezted el a jó munkát, melyet Isten tervezett bizonyos emberek számára, és azok most Sátán bujtogatására felfuvalkodtak. Ha akkor Isten tanácsa szerint viselkedtél volna, befolyásod szilárdsága Isten ügyének javát szolgálta volna. Megszomorítottátok a Szentlelket, és a közös arcvonal hiánya elcsüggeszti azokat, akikre Isten a megrovás terhét helyezte.
Láttam, hogy nem volt igazad, amikor E-vel rokonszenveztél. Vele kapcsolatban elfoglalt álláspontod csökkentette tekintélyedet, és igen megsebezte Isten ügyét. Lehetetlen befogadnunk E-t Isten egyházába. Oda helyezkedett, ahol elállja a világosságot és az igazságot. Csökönyösen a maga útját választja, s nem hajlandó meghallgatni a megrovást. Követte romlott szívének hajlamait, megsértette Isten szent törvényét, s meggyalázta a jelen igazság ügyét. Ha mégoly szívből jövőn is tart bűnbánatot, a gyülekezetnek távol kell maradnia tőle. Ha a mennybe megy, egyedül kell mennie, a gyülekezet közössége nélkül. Érvényét nem veszítő megrovásnak kell nyugodnia rajta Istentől és a gyülekezettől, hogy az erkölcsiség mértéke ne zülljön le teljesen a porig. Az Úrnak nem tetszik a dolog ilyetén menete.
Megsebezted Isten ügyét. Konok utad sérti Isten népének szívét. Példád bátorítja a lazaságot a gyülekezetben. Erőteljes, félreérthetetlen bizonyságot kell hordoznod. Állj félre Isten munkájának útjából. Ne állj Isten és népe közé. Túl sokáig palástoltad el az éles bizonyságtételt, s álltál ellene a szigorú bírálatnak, melyet Isten ró az egyéni tévelygésekre. Ő helyesbíti, próbálja s tisztogatja népét. Állj félre az útból, ne akadályozd Isten munkáját. A tetszetős bizonyságtevést Isten nem fogadja el. A lelkészek teli torokból kiáltsanak, ne kíméljék hangjukat. Az Úr, a gyülekezet megerősítésére és a hitetlenek felrázására hivatott hatalmas bizonyságtételt adott neked. De ezeket a dolgokat, melyekben tökéletlen vagy, helyre kell hoznod, másképp bizonyságod erejét veszíti, tekintélyed sérteni fogja Isten ügyét. Az emberek tőled várják a példaadást. Ne vezesd félre őket. Tekintélyed helyesbítse a hibákat családodban és a gyülekezetben.”
Láttam, hogy az Úr megújítja az életerős, félreérthetetlen bizonyságtevést. Ez majd fejleszti a jellemet, s megtisztítja a gyülekezeteit. Isten parancsára el kell különülnünk a világtól, mégsem kell faragatlanná és durvává válnunk, közönséges beszédig süllyednünk, s a lehető legneveletlenebbé tennünk megjegyzéseinket. Az igazság célja, hogy felemelje befogadóját, finomítsa ízlését és megszentelje gondolatait. Szüntelen törekednünk kell példaképül vennünk a közösséget, melyhez rövidesen csatlakozni szeretnénk, vagyis Isten angyalait, akik soha bűnbe nem estek. Jellemünk legyen szent, modorunk nyájas, szavaink egyenesek. így kell haladnunk lépésről-lépésre, míg el nem készülünk az elváltozásra.

Number Six—Testimony for the Church
Chapter 39—Slackness Reproved
[Appendix.]
Dear Brethren and Sisters,
The Lord has again visited me in mercy, in a time of bereavement and great affliction. December 23, 1860, I was taken off in vision, and was shown the wrongs of individuals which have affected the cause. I dare not withhold the testimony from the church to spare the feelings of individuals. {1T 210.1}
I was shown the low state of God’s people; that God had not departed from them, but that they had departed from Him, and had become lukewarm. They possess the theory of the truth, but lack its saving power. As we near the close of time, Satan comes down with great power, knowing that his time is short. Especially will his power be exercised upon the remnant. He will war against them, and seek to divide and scatter them, that they may grow weak and be overthrown. The people of God should move understandingly, and should be united in their efforts. They should be of the same mind, of the same judgment; then their efforts will not be scattered, but will tell forcibly in the upbuilding of the cause of present truth. Order must be observed, and there must be union in maintaining order, or Satan will take the advantage. {1T 210.2}
I saw that the enemy would come in every way possible to dishearten the people of God and perplex and trouble them, and that they should move understandingly, and prepare themselves for the attacks of Satan. Matters pertaining to the church should not be left in an unsettled condition. Steps should be taken to secure church property for the cause of God, that the work may not be retarded in its progress, and that the means which persons wish to dedicate to God’s cause may not slip into the enemy’s ranks. I saw that God’s people should act wisely, and leave nothing undone on their part to place the business of the church in a secure state. Then after all is done that they can do, they should trust the Lord to overrule these things for them, that Satan take no advantage of God’s remnant people. It is Satan’s time to work. A stormy future is before us; and the church should be awake to make an advance move that they may stand securely against his plans. It is time that something was done. God is not pleased to have His people leave the matters of the church at loose ends, and suffer the enemy to have the whole advantage and control affairs as best pleases him.  {1T 210.3}
I was shown the wrong stand taken by Brother B in the Review in regard to organization, and the distracting influence he exerted. He did not sufficiently weigh the matter. His articles were perfectly calculated to have a scattering influence, to lead minds to wrong conclusions, and to encourage many in their slack ideas of managing matters relating to the cause of God. Those who do not feel the weight of this cause upon them do not feel the necessity of anything being done to establish church order. Those who have long borne the burden look to the future and weigh matters. They are convinced that steps must be taken to place the matters of the church in a more secure position, where Satan cannot come in and take advantage. Brother B’s articles caused those who fear order to look with suspicion upon the suggestions of those who by the special providence of God move out in the important matters of the church. And when he saw that his position would not bear, he failed to frankly acknowledge his error, and labor to efface the wrong impression he had made.  {1T 211.1}
I saw that in temporal matters Brother B was too easy and negligent. He has lacked energy, considering it a virtue to leave to the Lord that which the Lord has left to him. It is only in cases of great emergency that the Lord interposes for us. We have a work to do, burdens and responsibilities to bear, and in thus doing we obtain an experience. Brother B manifests the same character in spiritual matters as in his temporal affairs. There is a lack of zeal and earnestness to make thorough work. All should act with more discretion and wisdom in regard to the things of God than they manifest in temporal things to secure an earthly possession. {1T 212.1}
But while God’s people are justified in securing church property in a lawful manner, they should be careful to maintain their peculiar and holy character. I saw that unconsecrated persons would take advantage of the position which the church has recently taken, and would overstep the bounds, carry matters to extremes, and wound the cause of God. Some will move without wisdom or judgment, engage in lawsuits that might be avoided, mingle with the world, partake of its spirit, and influence others to follow their example. One professed Christian who moves unadvisedly does much harm to the cause of present truth. Evil takes root much more readily than good, and flourishes when good and right languish unless carefully nourished. {1T 212.2}
I was pointed back, and saw that in every important move, every decision made or point gained by God’s people, some have arisen to carry matters to extremes, and to move in an extravagant manner, which has disgusted unbelievers, distressed God’s people, and brought the cause of God into disrepute. The people whom God is leading out in these last days, will be troubled with just such things. But much evil will be avoided if the ministers of Christ will be of one mind, united in their plans of action, and united in effort. If they will stand together, sustain one another, and faithfully reprove and rebuke wrong, they will soon cause it to wither. But Satan has controlled these matters very much. Private members and even preachers have sympathized with disaffected ones who have been reproved for their wrongs, and division of feeling has been the result. The one who has ventured out and discharged his disagreeable duty by faithfully meeting error and wrong, is grieved and wounded that he receives not the fullest sympathy of his preaching brethren. He becomes discouraged in discharging these painful duties, lays down the cross, and withholds the pointed testimony. His soul is shut up in darkness, and the church suffer for the lack of the very testimony which God designed should live among His people. Satan’s object is gained when the faithful testimony is suppressed. Those who so readily sympathize with the wrong consider it a virtue; but they realize not that they are exerting a scattering influence, and that they themselves help to carry out Satan’s plans.  {1T 212.3}
I saw that many souls have been destroyed by their brethren unwisely sympathizing with them, when their only hope was to be left to see and realize the full extent of their wrongs. But as they eagerly accept the sympathy of unwise brethren, they receive the idea that they are abused; and if they attempt to retrace their steps, they make halfhearted work. They divide the matter to suit their natural feelings, lay blame upon the reprover, and so patch up the matter. It is not probed to the bottom, and is not healed, and they again fall into the same wrong, because they were not left to feel the extent of their wrong, and humble themselves before God, and let Him build them up. False sympathizers have worked in direct opposition to the mind of Christ and ministering angels. {1T 213.1}
Ministers of Christ should arise and engage in the work of God with all their energies. God’s servants are not excused if they shun pointed testimony. They should reprove and rebuke wrong, and not suffer sin upon a brother. I must here introduce a portion of a letter addressed to Brother C:  {1T 213.2}
“I was shown some things in regard to you. I saw that the living, pointed testimony had been crushed in the church. You have not been in harmony with the straight testimony. You have shunned to lay your hand decidedly upon wrong, and you have been tried with those who felt compelled to do so. Disaffected ones have had your sympathy. This has had a tendency to make you a weak man. You have not been in union with pointed, cutting testimony which has been sent home to the individual. {1T 214.1}
“God’s servants are not excused if they shun pointed testimony. They must reprove and rebuke wrong, and not suffer sin upon a brother. You have often stretched out your hands to shield persons from the censure which they deserved, and the correction which the Lord designed they should have. If these persons fail to reform, their lack is set to your account. Instead of watching for their danger, and warning them of it, you have cast your influence against those who have followed the convictions of duty, and reproved and warned the erring. {1T 214.2}
“These are perilous times for the church of God, and the greatest danger now is that of self-deception. Individuals professing to believe the truth are blind to their own danger and wrongs. They reach the standard of piety which has been set up by their friends and themselves, they are fellowshiped by their brethren, and are satisfied, while they entirely fail to reach the gospel standard set up by our divine Lord. If they regard iniquity in their hearts, the Lord will not hear them. But with many it is not only regarded in the heart, but openly carried out in the life; yet in many cases the wrongdoers receive no rebuke. {1T 214.3}
“I was pointed back to -----. Your feelings were wrong there. You should have stood side by side with Elder D and made straight work, taken hold of and reproved individual wrongs. The burden you cast upon Elder D you deserved yourself, for your lack of moral courage to lay your hand upon wrong. You influenced others. The good work which God designed should be accomplished for certain ones was not accomplished, and they have been puffed up by Satan. If you had stood in the counsel of God at that time, an influence would have been cast which would have told upon the cause of God. The Spirit of the Lord was grieved. And this lack of union discourages those upon whom God lays the burden of reproof.  {1T 214.4}
“I was shown that you had been wrong in sympathizing with E. The course you have taken in regard to him has injured your influence, and has greatly injured the cause of God. It is impossible for E to be fellowshiped by the church of God. He has placed himself where he cannot be helped by the church, where he can have no communion with nor voice in the church. He has placed himself there in the face of light and truth. He has stubbornly chosen his own course, and refused to listen to reproof. He has followed the inclinations of his corrupt heart, has violated the holy law of God, and has disgraced the cause of present truth. If he repents ever so heartily, the church must let his case alone. If he goes to heaven, it must be alone, without the fellowship of the church. A standing rebuke from God and the church must ever rest upon him, that the standard of morality be not lowered to the very dust. The Lord is displeased with your course in these things. {1T 215.1}
“You have injured the cause of God; your willful course has wounded the hearts of God’s people. Your influence encourages a slack state of things in the church. You should bear a living, pointed testimony. Stand out of the way of the work of God, step not in between God and His people. You have too long wrapped up the sharp testimony, and stood opposed to the severe censure which God lays upon individual wrongs. God is correcting, and proving, and purifying His people. Stand out of the way that His work be not hindered. He will not accept a smooth testimony. Ministers must cry aloud, and spare not. The Lord has given you a powerful testimony, calculated to strengthen the church and arouse unbelievers. But these things wherein you lack must be corrected, or your testimony will become powerless, and your influence injure the cause of God. The people look to you for an example. Do not mislead them. Let your influence be to correct wrongs in your family and in the church.”  {1T 215.2}
I have been shown that the Lord is reviving the living, pointed testimony, which will develop character and purify the church. But while we are commanded to separate from the world, it is not necessary that we become coarse and rough, and descend to common expressions, and make our remarks as rude as possible. The truth is designed to elevate the receiver, to refine his taste and sanctify his judgment. There should be a continual effort to imitate the society we expect soon to join; namely, angels of God who have never fallen by sin. The character should be holy, the manners comely, the words without guile, and thus should we follow on step by step until we are fitted for translation. {1T 216.1}

*****

szombat, február 20, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 5. bizonyságtétel 34-38.

34. Imaházak
Láttam, hogy sokan, akikre Isten javakat bízott, megengedhetőnek tartják, hogy két kézzel magukra költsék. Kellemes otthont rendeznek be maguknak. De amikor az örökkévalóságban lakozó hatalmas Isten imádására építenek házat, nincs miből visszaadni Isten nekik kölcsönzött javait. Nem mindenki törekszik erejét megfeszítve túltenni a többieken, hogy azzal mutassák ki Isten iránti hálájukat az igazságért, hogy minden tőlük telhetőt megtennének megfelelő imaházak építéséért. Néhányan a lehető legkevesebbet teszik. Kidobott pénznek tartják, amit arra a helységre költenek, ahol a magasságos Isten meglátogatja őket. Az így hozott áldozat nyomorék, nem kedves Istennek. Láttam, hogy sokkal jobban kedve telne benne, ha népe olyan okosságról tenne tanúságot, amikor neki épít házat, mint amikor a maguk házát tervezik. Isten megparancsolta Izráel fiainak, hogy áldozataik hibátlanok, szeplőtlenek, a nyáj legjava legyenek. Mindenkinek részt kellett vállalnia. Isten jelenlegi műve nagy kiterjedésű lesz. Ha házat építesz az Úrnak, ne kicsinyeld le sánta áldozataiddal. A legjobbat hozd Istennek épülő házába. Legyen az legjava annak, amid van. Viseld szíveden, hogy az imádság háza megfelelő és szép legyen. Többek szerint ez lényegtelen, mert az idő rövid. Ez esetben tedd ugyanazt otthon, és világi ügyeidben is.
Láttam, hogy Isten az ember hozzájárulása nélkül is fejleszteni tudná művét, de nem ez a szándéka. A jelen világ célja, hogy az ember próbaidejének színtere legyen. Azért él, hogy jellemet alakítson, melyet magával visz az örökkévaló világba. Az Úr elébe teszi a jót és a rosszat, és jövő sorsuk választásuktól függ. Krisztus eljött megváltoztatni az ember gondolatainak és szeretetének irányát. Fejtse le szeretetét világi kincseiről, s ruházza mennyeiekre. Lemondással dicsőíteni tudja Istent, aki súlyos áldozatot hozott az emberért. Most megvizsgálja, és próbára teszi, hogy lássa, követi-e Jézus példáját – áldoz-e embertársaira. Sátán és angyalai összefognak Isten népe ellen. Jézus viszont magának igyekszik megszentelni őket. Elvárja, hogy fejlesszék művét. Terve az, hogy amit rájuk bízott, használják értelmesen. „Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát” – ezt olvassuk szent igéjében. Isten szolgái keljenek fel, kiáltsanak teli torokból, ne kíméljék magukat, hirdessék népének hűtlenségét, Jákob házának bűneit. Isten művének terjeszkednie kell, és ha népe megfogadja tanácsát, nem marad nagy vagyonuk, a végső tűzözönre. Addigra mindnyájan ott gyűjtöttek kincset, ahol se moly, se rozsda nem emészt. Egyetlen lánc sem rögzíti szívüket a földhöz.

35. A példázatok tanulságai
5. A példázatok tanulságai
Tudtomra adták, hogy nem egészen értjük a talentumok példázatát. A tanítványok azért kapták e fontos tanítást, hogy az utolsó időkben élő keresztények okuljanak belőle. E talentumok nem csupán a szónoklás és Isten szava magyarázatának képességét jelképezik. Vonatkoznak a világi javakra is, melyet népére bízott. Akik az öt és két talentumot kapták, kereskedtek s megkettőzték, amit rájuk bíztak. Isten elvárja, hogy a jómódúak adják ki pénzüket kamatra Istenért – fektessék a műbe, hogy terjessze az igazságot. Ha az igazság befogadója életerős, akkor segít a vagyonával, hogy másokhoz is eljuttassák az igét. Így erőfeszítései, tekintélye és javai segítségével mások is elfogadják az igazságot, majd ők is munkálkodni kezdenek Istenért. Láttam, hogy Isten népe közül néhányan úgy tesznek, mint aki elásta pénzét. Nem adják oda javaikat, hogy Isten művében jót tegyenek. Sokan mondják, hogy az az övék, joguk van azt tenni vele, amit tetszik, és nem mentenek lelkeket az Úr pénzével tett okos igyekezetükkel. Az angyalok pontosan feljegyzik tetteiket, s mikor ítélet hangzik el Isten háza felett, mindenki ítéletét neve mellé jegyzik; és angyalokat bíznak meg, hogy az öldöklés idején ne kíméljék, hanem vágják le a hűtlen szolgákat. Amit rájuk bíztak, elveszik tőlük. Földi kincsük akkor el lesz söpörve, és mindent elveszítenek. A koronákat, melyeket viselhettek volna, ha hűségesek, azok fejére helyezik, akiket a hű szolgák megmentettek, mert ezek folyvást Istenért használták javaikat. Mindenkiért, akinek megmentését elősegítették, csillagot kapnak dicső koronájukra, és növelik örök jutalmukat.
Azt is láttam, hogy tanulságot kell levonnunk a hűtlen intéző példázatából is. „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak az örök hajlékokba.” Ha a földön Isten dicsőségére fordítjuk javainkat, kincseket gyűjtünk a mennyben, és amikor földi vagyonuk elfogyott, a hű intézőnek Jézus és az angyalok lesznek barátai, hogy befogadják őt az örök hajlékba.

péntek, február 19, 2016

Bizonyságtételek I. kötet - 5. bizonyságtétel 33. A laodiceai gyülekezet

5. bizonyságtétel (1859)

33. A laodiceai gyülekezet
Kedves testvéreim! Nagy kegyelmében az Úr újra meglátogatott. Az elmúlt néhány hónapban nagy beteg voltam. Súlyos betegség nehezedett rám. Évek óta vízkór és szívbetegség igyekszik elnyomni lelkemet, elpusztítani hitemet és bátorságomat. A laodiceaiakhoz intézett üzenet nem váltotta ki Isten népe között a buzgó bűnbánatot, amit reméltem, s ez igen nyugtalanított. Betegségem egyre súlyosbodni látszott, és azt gondoltam, sírba kell szállnom. Nem kívántam élni, ezért nem tudtam hitembe kapaszkodni, gyógyulásért esedezni. Mikor este nyugovóra tértem, gyakran tudtam, hogy még virradat előtt el állhat a lélegzetem. Ilyen állapotban egyik éjfélkor elájultam. Hívták Andrews és Loughborough testvéreket, és buzgón könyörögtek értem Istenhez. A nyomás, a súlyos teher elmúlt sajgó szívemből, és látomásba ragadtattam el. Amit láttam, most közlöm veletek.
Láttam, hogy Sátán csüggedésbe és kétségbeesésbe igyekezett kergetni, hogy az élet helyett a halált kívánjam. Az Úr megmutatta, hogy nem egyezne akaratával, ha abbahagynám munkámat, és koporsóba feküdnék, mert akkor hitünk ellenségei diadalmaskodnának, Isten gyermekeire pedig szomorúság borulna. Láttam, hogy gyakran kell gyötrődnöm, és sokat szenvednem. Mégis azt az ígéretet kaptam, hogy környezetem buzdítani és segíteni fog, hogy míg az ördög oly kegyetlenül ostoroz, bátorságom és erőm el ne hagyjon.
Láttam, hogy a laodiceai bizonyságtétel most vonatkozik Isten népére, és azért nem ér el nagyobb eredményeket, mert kemény a szívük. Isten azonban időt ad az üzenetnek, hogy elvégezze a feladatát. Meg kell tisztítanunk szívünket a bűnöktől, ahonnét oly hosszú ideje kizártuk Jézust. Ez a félelmetes üzenet el fogja végezni feladatát. Mikor legelőször tárult elénk, szívünk alapos vizsgálatára vezetett. Bevallottuk bűneinket, és Isten népe mindenhol felbuzdult. Csaknem valamennyien hitték, hogy ez az üzenet a harmadik angyal hangos kiáltásában fog végződni. De mivel nem látták a hatalmas munka gyors befejezését, sokan elvesztették az üzenet hatását. Láttam, hogy az üzenet nem fogja elvégezni hatását néhány rövid hónap alatt. Célja az, hogy felrázza Isten népét, felfedje előttük álnokságukat, és buzgó bűnbánatra vezesse őket, hogy Jézus jelenlétével tüntethesse ki őket, és készen álljanak a harmadik angyal hangos kiáltására. Amint az üzenet megtette rájuk a hatását, és Isten előtti mély alázatra vezette őket, angyalokat küldött szét mindenfelé, előkészíteni a nem hívőket az igazság elfogadására. Isten ügye fejlődésnek indult, és népe felismerte állapotát. Ha teljesen megfogadták volna az igaz tanú tanácsát, Isten hatalmasan síkra szállt volna értük. Az üzenet közlése óta tett erőfeszítésekre mégis Isten áldása szállt, és sok lelket vezettek ki a tévedésből és sötétségből, hogy örvendezzenek az igazságnak.