péntek, június 03, 2016

A piramisok titkainak leleplezése

A Nagy Piramis építésének titka

A film nem bibliai alapú, de aki ismeri a Bibliából az özönvíz előtti világot, olvasta a Pátriárkák és Próféták c. könyvet, annak nagyon érdekes lesz!




"Az özönvíz előtti világ - gonoszsága ellenére - nem a tudatlanság és civilizálatlanság kora volt, ahogy azt gyakran gondolják. Alkalmat adott nagyszerű erkölcsi és értelmi képességek megszerzésére. Kiváló fizikai és szellemi értékek birtokosai voltak az akkori világ lakói, és páratlan lehetőségük volt arra, hogy vallási és tudományos ismeretekhez jussanak. Tévedés azt feltételezni, hogy mivel az emberek magas kort éltek meg, értelmileg későn értek. Szellemi képességeik hamar kifejlődtek, és azoknak, akik félték Istent és akaratával összhangban éltek, tudásuk és bölcsességük élethossziglan fejlődött. Ha korunk egyik-másik hírneves tudósát az özönvíz előtt élt hasonló korú emberek mellé állíthatnánk, a mai ember szellemileg és fizikailag sokkal gyengébbnek tűnne. Amint az emberek kora csökkent, és fizikai erejük alább hagyott, szellemi teljesítményük is kevesebbedett. Ma vannak, akik húsztól ötven évig tanulásra szentelik magukat, és a világ csodálja tudásukat. De milyen korlátozottak ezek az eredmények azoknak az embereknek a tudásához viszonyítva, akiknek a szellemi és fizikai képességeik századokon át fejlődtek!

  Az igaz, hogy korunk népe élvezheti elődei tudásának áldásait, a kiváló koponyák, akik terveztek, tanultak és írtak, visszahagyták művüket az utánuk jövőknek. Ami az emberi tudást illeti, még így is sokkal kedvezőbb helyzetben voltak azok a régi időkben élt emberek! Évszázadokon át köztük volt az, akit Isten a maga képére formált; akit Isten tanított meg az anyagi világra vonatkozó mindenféle bölcsességre. Ádám a Teremtőtől tudta meg a teremtés történetét. ő maga tanúja volt kilenc évszázad eseményének; és átadta tudását leszármazottainak. Az özönvíz előtt élő embereknek nem voltak könyveik, írott feljegyzéseik, de nagy fizikai és szellemi képességeik folytán jó volt a memóriájuk. Fel tudták fogni és észben tudták tartani azt, amit hallottak, és torzítás nélkül továbbadni utódaiknak. Évszázadokon át egyidejűleg hét generáció élt a földön. Alkalmuk volt együtt tanácskozni, és mindenki hasznosíthatta a többiek tudását és tapasztalatait.


  Azóta sem volt az embernek olyan alkalma Istent művein keresztül megismerni, mint abban a korban. Az egyáltalán nem a vallási sötétség korszaka volt, hanem a világosságé. Az egész világnak alkalma nyílt arra, hogy tanuljon, és azokat, akik Istent félték, Krisztus és az angyalok is oktatták. Az igazság néma tanújaként Isten kertje velük volt, és századokon át az emberek között is maradt. A Paradicsom kéruboktól őrzött kapujában látható volt Isten dicsősége, és ide jöttek az első istenimádók. Itt állították fel oltárukat, és mutatták be áldozataikat. Ide hozta áldozatát Kain és Ábel, és Isten alászállt, hogy találkozzon velük. "

(Ellen White: Pátriárkák és próféták - Séth és Énókh c. fejezet)

3 megjegyzés:

  1. Ha a végkövetkeztetést feltételezéseknek tartjuk meg, de a tényeket tényeknek, akkor valóban jó!
    A Biblia egyértelműen tanít egy intelligens világról a mi korunk előtt. Ezek ennek a nyomai.

    VálaszTörlés
  2. A film közben többször is összefoglalva hallhattuk azokat a véletlenek egybeesésének nem tekinthető közös jellemzőket, amelyeket a megalith kultúra közös jellemzőinek tarthatunk. Abból a tényből kiindulva, hogy minden kultúrának van egy üzenete a későbbi korok számára, ennek a kultúrának az üzenete eléggé homályos. Minden kultúrának az üzenetét saját belső jelrendszerük belső összefüggései alapján kísérelhetjük meg értelmezni. Itt azzal a nehézséggel kerülünk szembe, hogy nem egy egynyelvű, egy vallási ideológiával vagy egy filozófiai aspektusból származnak az informátorok, akik magát ezt a megalith kultúrát szemmel láthatóan erőlködés és izzadtság nélkül hozták létre,termelték ki, hanem nyilván eltérő jellegeik mellett is egységes szemléletet, tudást, és nézetet vallottak, és az is bizonyos, hogy globális rendszerben alkották meg műveiket. Ha Isten el akarta volna törölni bálványimádó eszméiket hogy nyomaik se maradjanak meg, az özönvíz geomorfológiai változásai elégségeseknek bizonyultak volna tökéletes megsemmisítésükhöz. Ezeket azonban mintha a gondviselés őrizte volna meg a mai a technikai kultúrához hozzászokott gondolkodású és erre kellőképp büszke korunk számára. Az azonban túl kevés, hogy azon tépelődve megalázódjunk, hogy mi minden bizonnyal még az űrkutatásba és a fegyverkezésbe fektetett milliárdjaink tékozlásával is képtelenek volnánk ezeknek az alkotásoknak csak egy részét is reprodukálni. Minek? Tenné fel a kérdést egy hördüléssel tudós, építész, konstruktőr, és a köznép egyidejűleg. Nem tudjuk és kész. Maradjanak is meg olyan kérdések kérdésnek, amire úgy sem tudunk válaszolni. Vagy nem akarunk? Nem is akarjuk természetesen, mert egy sor kényelmetlen kérdéssel kellene szembe kerülni. Hallottuk, hogy egyiptológusok is akiknek felvetik ezeket a kérdéseket azonnal exkommunikálják a többiek. A kérdések egyik része: Hová lettek ezek a képességek? Mivelhogy nem maradtak fenn, tökéletesen a feledésbe merültek, egyetlen nép sem mondhatja őket magáénak. Csak úgy véletlenül elfelejtettünk ilyen csodálatos dolgokat, mert hogy vannak voltak, lennének fontosabbak is. Ha tehát nem a jelenleg ott élő népek teremtették meg ezt a kultúrát, akkor hová lettek? Miféle istenitélet, vagy háború, vagy természeti katasztrófa, esetleg járvány vagy genetikai degeneráció miatt pusztultak ki úgy hogy ennek híre sem maradt fenn? Vagy éppen Isten ítélete volt mégis? És ha igen, akkor nem kerülhet-e korunk változatos kultúrája is hasonló ítélet elé? Vagy a közelgő klíma, gazdasági, egészségügyi és demográfiai válság, hogy a háborús konfliktusok (csekély valószínűségéről ne is szóljak) ennek éppen előjelei? Akár így, akár úgy intő jelek ezek hogy elgondolkozzunk elsősorban egy közelgő ítélet lehetőségével kapcsolatos, elsődlegesen erkölcsi alkalmatlanságunk felett. Az a konklúzió, viszont már túl sok, hogy egy közelgő pólusváltásra és azzal kapcsolatos kozmikus sugárzás okozta katasztrófára kellene felkészülni, hogy erre kihegyezett utasítások lennének a régmúlt korok emléknyomai. Erre végül is csak intézményesen lehetne felkészülni /sugárzásbiztos szkafanderek elterjesztése és geomágneses előrejelzés laboratóriumi kialakítása világszerte stb./. Viszont az Isten ítéletének korszakára figyelmeztető biblia próféciáknak éppen elég hitelt kell biztosítanunk, eléggé konkrétak és nagy számuk miatt a véletlenek egybeesésével sem lehet megmagyarázni jelenlétüket. Ráadásul népünknek unásig meg van töltve a zsákja ezekkel az információkkal. Miért hogy ebben nem vagyunk készségesebbek? Talán mert túlságosan is leköt bennünket ez a világ, mint az akkori világot is, ettek, ittak, házasodtak férjhez mentek, gyermeket neveltek, és ha golfozni nem is jártak, de biztosan voltak dolgok, ami éppen eléggé lekötötte figyelmüket.

    VálaszTörlés