kedd, június 14, 2016

A hangyák társadalma

Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs! Akinek nincs vezére, igazgatója vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.(Példabeszédek 6:6-8)


A kutatók megfigyelései szerint mintegy hatezer hangyafaj él földünkön, amelyek közül legtöbb a trópusokon honos. A hangyák gyakran több száz hangyaboly laza kötelékében élnek. E nagy kiterjedésű fenyvesekben élő hangyaállam több hektárnyi területet is beboríthat. Ez a hangyák lakta terület olyan városokra és falvakra emlékeztet, melyet számtalan, állandóan használt föld fölötti és föld alatti közlekedő út köt össze. 
Ebben a kiterjedt birodalomban a nyári hónapokban hihetetlen szorgoskodás tanúi lehetünk. Egyetlen hangya sem megy céltalanul sétálni. Viszont hajszolt szaladgálást és vadászást sem láthatunk. Azt csak csodálni lehet, hogy mi mindent szállítanak a hangyák ide-oda. A kis teherhordók hallatlanul erősnek tűnnek. Nem ritka, hogy saját testtömegük tízszeresét meghaladó terhet szállítanak.

Az ideális társadalom: élet egymásért, konfliktusok nélkül

A hangyákat közelebbről megfigyelve észrevehetjük, hogy ez az óriási forgalom milyen békében és súrlódásmentesen zajlik. Senki sem vehet észre semmilyen barátságtalan megnyilvánulást a kis állatok között. Sőt, ellenkezőleg. Láthatjuk, hogyan siet az egyik a másik segítségére, ha az egyedül nem boldogul valamivel.
Egy négymilliós hangyatársadalom minden egyes tagja kész az életét is feláldozni a másik javára. Együtt gondoskodnak az egészséges táplálékról, életképes utódokról és a ragadozókkal szemben biztonságos védelemről.

Építőipari mesterfogások

A megfelelő, kényelmes lakótermek, a városok és falvak kialakítása szintén közös feladat. A hangyák legjobb tanácsadója a boly építésénél a nagy melegigényük. Kutatók szerint a hangyák a legcéltudatosabb építőmesterek. Annyira ügyesen kihasználják a környezeti adottságokat, hogy szinte egyetlenegy napsugár sem megy veszendőbe.

A demokrácia csúcsa

A hangyaállam minden egyes polgára teljesen egyenlő a másikkal. Ismeretlen közöttük az önzés, vagy a másik fölött való uralkodás. A munkát az egyéni teljesítőképességhez igazodva mindannyiuk között egyenlően osztják el, így mindegyik elégedett a saját tevékenységével. Ezzel egy időben minden egyes hangya szükségleteiről is kielégítően gondoskodnak. Akárcsak a méheknél, minden egyes hangyabolynak van egy királynője, aki nem uralkodik a többi hangya fölött. Ő az összes hangyánál nagyobb, de csak egy feladata van: petéket rak le, ezzel gondoskodva az utánpótlásról.

Egy nap a hangyaállamban

A „kenyérsütő” hangyák sajátos módszerrel készítik el táplálékukat. Tartósítási módszerükkel megakadályozzák, hogy a begyűjtött magvak a tárolókban csírázni kezdjenek. Pékségükben mintegy harminc-negyven fajta magvat dolgoznak fel. A száraz (táplálékszegény) időszak beköszönte előtt a kenyérsütő hangyák hosszú menetben hagyják el fészküket és szétszóródnak a környéken. E látszólagos zűrzavar ellenére minden egyes állat pontosan tudja, mi a feladata. Az egyik csapat a földre hullott magvakat gyűjti, egy másik a kalászokra mászva szerez magvakat. Egy erős, több családból álló hangyaállam a természettudósok szerint egy nap képes huszonötezer magot is összehordani. Ezeket a kisebb-nagyobb darabokat megint mások, a szállítómunkások bevonszolják a fészekbe. 
A fészek bejáratánál minden egyes érkezőt egy őr ellenőriz. A boly sajátos szagáról ismerik meg egymást. A magukkal hozott szállítmány hasznosságát is pontosan megvizsgálják, semmi haszontalan dolog nem juthat be a fészekbe. Ami nem használható fel, rögtön a szemétdombra kerül. A termést először a fészek legfelső kamráiban raktározzák el. 
Újabb munkásnők még a beszállítás közben megkezdik a csépelést. Erős, éles állkapocsfogóikkal kiszedik a kalászokból, hüvelyekből, magházakból és ernyődarabkákból a magvakat. Megint mások eltávolítják a héjakat, a pelyvát és a kemény burkokat, és a kínosan megtisztogatott magvakat a raktárhelyiségekbe viszik. A keletkezett hulladékot természetesen rögtön a szeméttelepre szállítják. Egy külső csoport feladata a magvak további feldolgozása, mely órákig tartó szétrágásból áll. Ehhez gyakran két állat fog közre egy magot és közösen harapdálják kívülről mindaddig, amíg kásává nem rágják. Ebből egy kis részt rögtön az általuk gondozott lárváknak adnak, a nagyobb részt pedig mustármag méretű golyóvá formálják, melyet egy előre elkészített helyen kitesznek a napra sülni. A golyócskák megkeményednek és ropogósak lesznek, akár a cipó. A kész kenyereket a hangyák újra visszaviszik a fészekbe, ami élelmiszertartalékul szolgál majd az ínségesebb időkben. A magvakban található keményítő a rágás során cukorrá alakul át, tehát a hangyakenyerek értékes táplálékot jelentenek.

Értelem vagy ösztön irányítása alatt?

E törpeállam minden egyes polgára minden tekintetben úgy viselkedik, mintha valamilyen felsőbbség vezetné. Tevékenységüket figyelve azt gondolhatnánk, hogy ezek az apró teremtések értelmes lények, holott cselekedetüket csak az ösztönök irányítják, melyeket a Teremtő már megalkotásukkor beléjük oltott. Ezt az a körülmény is bizonyít, hogy a hangyák mindig csak ugyanazt a cselekvéssort képesek végezni, semmi attól alapvetően eltérőt nem.

Forrás: Dr. Erich Hitzbleck: Tekints föl Teremtődre! Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1994.
Soós Ágnes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése