„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben."
(1Pt 1:14-15)
Mit kíván Isten? Tökéletességet, és nem kevesebbet. De ha tökéletesek lennénk, nem volna szabad önmagunkban bíznunk. Naponta megtanulhatjuk, és megérthetjük, hogy önmagunkban nem bízhatunk. Erős hittel kell megragadnunk Isten ígéreteit. Szükségünk van arra, hogy a Szentlelket kérjük annak teljes tudatában, hogy mi nem tudunk segíteni saját magunkon. S ha a Szentlélek munkálkodik bennünk, már nem fogjuk énünket dicsőíteni. A Szentlélek irgalmasan kezelésbe veszi szívünket, és elárasztja azt az igazság Napjának ragyogó fénysugaraival. Isten kegyelmébe vetett hitünk által tartatunk meg.
Ha naponta Isten Lelkének irányítása alatt állunk, akkor a parancsolatot megtartó néppé leszünk. Bemutatjuk a világnak, hogy az Isten parancsainak való engedelmesség meghozza jutalmát már itt, ebben az életben, és az örök áldásokkal teli eljövendő életben is.
Hitvallásunk ellenére az Úr - aki tetteinket mérlegeli - csak Krisztus hiányos bemutatását látja bennünk. Ő világossá teszi, hogy a dolgok ilyen állapota nem dicsőíti Őt.
Az, hogy lelkünk megmentését rábízzuk Istenre, sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy hit által kell élnünk és járnunk, nem bízunk énünkben és nem dicsőítjük, hanem hitünk szerzőjére és bevégzőjére, Közbenjárónkra, Jézusra tekintünk. A Szentlélek a töredelmes szívben elvégzi munkáját, de sohasem tud dolgozni az önhitt, önelégült lélekben. Az ilyen ember saját okoskodásával akarja megjavítani önmagát. Belép saját lelke és a Szentlélek közé. A Szentlélek viszont akkor fog dolgozni, ha az "én" nem lép közbe.
Az, hogy lelkünk megmentését rábízzuk Istenre, sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy hit által kell élnünk és járnunk, nem bízunk énünkben és nem dicsőítjük, hanem hitünk szerzőjére és bevégzőjére, Közbenjárónkra, Jézusra tekintünk. A Szentlélek a töredelmes szívben elvégzi munkáját, de sohasem tud dolgozni az önhitt, önelégült lélekben. Az ilyen ember saját okoskodásával akarja megjavítani önmagát. Belép saját lelke és a Szentlélek közé. A Szentlélek viszont akkor fog dolgozni, ha az "én" nem lép közbe.
Kitől függjünk tehát? Hol a mi segítségünk? Isten Igéje elmondja nekünk: „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 14:26)
A Szentlélek kész együttműködni mindenkivel, aki befogadja Őt és tanul tőle. Mindazok, akik ragaszkodnak az igazsághoz, és megszenteltetnek általa, annyira eggyé válnak Krisztussal, hogy képesek lesznek szavaikkal és tetteikkel Őt képviselni.
(Manuscript Releases, 12. kötet, 52-53. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése