(Péld. 30,5)
„Minden embernek megvan az a kiváltsága, hogy hozzájusson a Bibliához, Isten Igéjéhez. Isten így szól: »Kiálts hozzám és megfelelek, nagy dolgokat mondok néked, megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.« (Jer. 33,3)
Isten Igéjével a kezében minden ember közösségben maradhat Istennel – bárhova sodorja is a sors –, ha maga is úgy akarja. A Szentírás lapjain beszélgetést folytathat az emberiség legnemesebb képviselőivel, és hallgathatja az Örökkévaló szavát, amint az emberekhez szól.
Ha tanulmányozza Isten bölcsességének és szeretetének mélységes titkait, »amelyekbe angyalok vágyakoznak betekinteni« (I.Pét. 1,12), akkor közösségben lehet Istennel. Követheti a mennyei Tanító lábnyomát. Ugyanúgy hallgathatja szavait, mint amikor egykor a hegyen vagy a tengerparton tanított. Elmondhatja a föld megszomorodottjainak és megkísértettjeinek a reménység és szentség utáni vágyakozás gondolatait. Ezáltal ő maga is mind szorosabb kapcsolatba kerül Istennel.
Énokhhoz hasonlóan – aki Istennel járt – mindig közelebb jut az örökkévaló világ küszöbéhez, míg végül megnyílnak előtte annak kapui, és beléphet oda. Nem érzi majd magát ott idegennek. Meghallja láthatatlan földi társai, a Bibliából megismert szent emberek hangját, akik üdvözölve fogadják őt. Ugyanazok a hangok köszöntik ott, amelyeket megismert és megszeretett már itt e földön. Akik Isten Igéje által a földi életük folyamán is közösségben éltek a mennyel, azok otthonosan fogják érezni magukat a mennyei világban."
(Nevelés, Szellemi és lelki műveltség c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése