szerda, január 08, 2020

A mézek hamisításáról

MÉZ: IGAZ VAGY HAMIS?

Világunkban az igazán értékes dolgoknak az a legfőbb ismertetőjele, hogy hamisítják. A hamisítás azonban ma már nemcsak a bankszakmában vagy ruhaiparban jelenik meg „fenyegető rémként”, hanem egyre inkább az élelmiszeriparban is.
Ez utóbbi jelenség azonban minden másnál komolyabb és mélyre hatóbb következménnyel járhat, mind a piaci résztvevők egyensúlya, mind a fogyasztó egészsége tekintetében. A hamisított élelmiszer ugyanis a minőségi, tápanyagban jóval gazdagabb élelmiszer gyártóját ellehetetleníti, hiszen a gyenge, silány minőségű „másolat” jóval olcsóbb, mint maga a valódi. Ebből adódóan az igazán jó minőségű termékek előállítói - egyfajta kontraszelekció elve alapján - kiszorulnak a piacról, és elönti az élelmiszerüzletek polcait a hamisítvány, amely az emberi szervezet táplálkozás-biológiai szükségleteit gyakorlatilag nem képes kielégíteni.
Hazánkban - a felmérések szerint - csak kismértékben jellemző a fogyasztói tudatosság az élelmiszerek vásárlása terén. Sietősen, fáradtan, gondterhelten, és éhesen ugrunk be a szupermarketbe a munka után, és szinte rutinszerűen, különösebb szemrevételezés nélkül rakosgatjuk bevásárlókosarunkba vagy kocsinkba az „akciósnak”, „gazdaságosnak” nevezett termékeket.

Nos, az élelmiszeripari kereskedelem ilyenkor érezheti magát igazán nyeregben, hiszen tevékenységének sikerét az előbb említett vásárlói magatartásnak köszönheti. (Természetesen tisztelet a kivételnek) Nem csodálkozhatunk tehát, ha élelmiszereink egy része egyre alacsonyabb minőségi fokra süllyed, hiszen éppen az, aki ezen változtathatna - tudniillik maga a vásárló - közvetve gyorsítja e negatív tendenciát.

Előfordulhat, hogy a nem túl távoli jövőben súlyos árat kell fizetnünk a „mindegy mi, csak olcsó és jóízű legyen” szemléletnek. E rövidlátó vásárlói gondolkodásmód ugyanis előbb-utóbb a „virtuális élelmiszerek” kínálatát növeli, amelynek tényleges kihatásait gyermekeink érzik meg igazán. A józan logika tehát azt kívánja, hogy már a mai naptól felelősen gondolkodjunk életünkről és élelmünkről.

A különböző élelmiszerek hamisítása - a mai műszaki és technológiai tudásanyag ismeretében - viszonylag könnyen megoldható. Résen kell lennie a fogyasztónak, ha valóban azt szeretné látni ebédlőasztalán, amit az adott termék csomagolásán neki „ígérnek”. Természetesen elsődlegesen az élelmiszer ellenőrző hatóság feladata a hamisított élelmiszer forgalomból való kiiktatása, azonban ez a jelenlegi, mintegy negyvenezerféle élelmiszer esetében, gyakorlatilag lehetetlen.

A piaci versenyhelyzet egyensúlyának fenntartása szintén kicsúszni látszik a központi szabályozók kezéből, az ügyeskedők nem kis örömére. Úgy tűnik tehát, hogy a következő években döntően a fogyasztók vásárlási magatartásán múlik sok termék jelenléte, vagy megszűnése az üzletekben.

A hazai élelmiszer palettán a hamisítás egyik fő célpontja a méz.
Az elmúlt években tudományos kutatások számos új, meglepő eredménnyel szolgáltak a méz előnyös élettani hatásait illetően. Ennek köszönhetően ma már számos egészségvédő termék méz hozzáadásával készül, sőt az otthoni konyhatechnikában is egyre többen cserélik fel a finomított cukrot mézre.

E pozitív tendenciával párhuzamosan azonban a gyengébb minőségű mézek tömeges forgalomba helyezése, valamint a méz hamisítása is elkezdődött. (Az elõbbi legális, az utóbbi illegális tevékenység)

A hazai fogyasztók sok esetben örömüknek adnak hangot, ha olcsó árfekvésű mézzel találkoznak, és ritkaság, hogy valaki ennek eredetéről hosszas töprengéseket folytasson az akciós pult mellett. Elõfordulhat azonban, hogy a „gyanús” termékek csak alig különböznek a finomított cukortól, ugyanis ez utóbbi hozzáadásával készülnek.

Régebben a méz hamisítása egyszerűen, hő hatására feloldott kristálycukorral történt. Ez az eljárás akkor szorult háttérbe, amikor a hatóság vizsgálni kezdte a hidroxi-metil-furfurol, és egyéb ehhez hasonló gyűrűs szerkezetű molekula mennyiségét a méz tételekben. (Az említett, úgynevezett nem enzimes bomlási termékek hő hatására képződnek a mézben, és a hamisítás tényére utalhatnak)

Újabban az ipari cukor (szacharóz) enzimes átalakításával, invertálásával kísérleteznek némelyek, amely elkerülhetővé teszi a hőkezelést. Az eljárás során az invertáz enzim hatására a kristálycukor diszacharidja monoszacharidokra, vagyis szőlőcukorra (glükóz) és gyümölcscukorra (fruktóz) hasad, így éppen olyan elegyet alkot, amilyen a mézben található, leszámítva az értékes egyéb komponenseket.

Bár a legtöbben a mézet nem elsősorban egyszerű szénhidrát-, hanem előnyös bioaktív anyag tartalma miatt illesztik étrendjükbe, előfordulhat, hogy tudtukon kívül az előbb említett invertált cukorként minősíthetõ „mézet” fogyasztják.

Az invertálás technológiája természetesen az élelmiszeriparban sem ismeretlen. A burgonya és egyéb keményítőforrások megmaradt, emberi fogyasztásra kevésbé alkalmas tételeit enzimes bontásnak vetik alá. (Az enzimeket genetikailag módosított gombák termelik)

A termékek egyike az úgynevezett izoszörp, amely számos édesített élelmiszer, cukrászati készítmény alapanyaga. Az izoszörp elõnye, hogy folyékony állapotú, így oldással, hevítéssel, homogenizációval nem kell vesződni a használata során. Hátránya, hogy potenciálisan felhasználható a magas invertcukor tartalmú élelmiszerek, különösen a méz hígítására, így a vásárló tulajdonképpen „méz-áron” vásárol ipari izocukrot. Az ilyen típusú hamisítás is elvileg lefülelhetõ egy meglehetősen költséges cukorösszetétel vizsgálat segítségével, amely felvilágosítást ad az egyes monoszacharidok arányáról. (A mézek belső cukoraránya fajtaspecifikus, ezáltal az izocukor hozzáadásának ténye megállapítható.)

Az előbbiek mellett bizonyára egyéb „mellékutak” is léteznek, amelyek a belső arányok vagy a termék tömegének megváltoztatásán alapulnak. (Esetenként látni lehet közforgalomban olyan termékeket is, amelyeknél nem várták meg a végső szárazanyag tartalom beállását, így az éretlen méz még „folyós” állagú, ezáltal gyengébb minőségű az üvegben.)

Mindezek hátterén elmondható, hogy nagy gondosságot igényel a jó minőségű egészséges termék vásárlása. Minden alkalommal, amikor pénztárcánkat megnyitjuk, valakit támogatunk a kifizetett összeggel. A méz tekintetében minden szempontból az a hasznos, ha a minőséget támogatjuk, ezért érdemes megbízható őstermelőtől vásárolni az akciós, nem leinformálható minőségű áruk helyett. Ezáltal nemcsak az állandó gyanakvás mételyétől szabadulhatunk meg, hanem biztosak lehetünk abban is, hogy valóban azt vettük, amit célul tűztünk ki. Igazi mézet, amely egyre nagyobb kincs ebben a „sokat ígérő” világban.

Forrás: Tudomány és Életmód ügyfélszolgálat heti hírlevele
Feliratkozás a http://www.tudomanyeseletmod.hu/ oldalon, de a bejegyzések itt is meg fognak jelenni rendszeresen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése