péntek, június 03, 2016

A FÖLD SÓJA

A FÖLD SÓJA

"Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek." 

(Mt 5:13) 

Isten az egyházzal együtt fog dolgozni, de csak ha együttműködünk Vele. Bár mindannyian, akik megértettétek Isten szerető szavait, komolyan vennétek e tanácsot: "Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5:16) 

Jézus mondja: "Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek." 
A megmentő só, a keresztény íze: Jézus szeretete a szívben, Krisztus igazsága, mely átjárja a lelket. Ha a teológia professzora szem előtt tartaná hitének megmentő erejét, akkor Krisztust is szem előtt kellene tartania és akkor Isten dicsősége követné, Krisztus hatalma nyilvánulna meg életében és jellemében. 

Ó, amikor majd a gyöngykapukhoz érkezünk és beléphetünk Isten városába, lesz-e ott valaki, aki megbánja, hogy maradéktalanul Jézusnak adta életét? 
Most szeressük Őt teljes szívünkből, Isten munkatársaiként dolgozzunk együtt a mennyei hírnökökkel, és azáltal, hogy isteni természet részeseivé leszünk, ki tudjuk nyilatkoztatni Krisztust másoknak. Ó, bár részesülnénk a Szentlélek keresztségében! Ó, bár az igazság Napjának ragyogó fénysugarai bevilágítanának elménk és szívünk zugaiba, hogy minden bálványt eltávolítanánk szívünk trónjáról és kiűznénk a lélek templomából! Ó, bár megoldódnék nyelvünk, hogy beszélhessünk jóságáról és elmondhassuk, mily hatalmas Ő! 

Ha megindulsz Jézus hívására, akkor nem mulasztod el, hogy befolyással légy valakire Krisztus kegyelmének szépsége és hatalma által. Szemléljük hát Őt és változzunk el az ő képmására, akiben lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ismerjük fel, hogy a szeretett Fiú elfogadott minket. "Őbenne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." (Kol 2:10) 
(Bible Echo, 1892. február 15.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése