(Zsoltár 119,33–34)
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé."
(Ésa. 42,21)
„Korunkban – amikor Sátán oly sokféleképpen igyekszik elvakítani az embereket Isten törvényének érvényességével szemben – szükség van igazi reformátorokra, akik a nagy Törvényadóra irányítják a figyelmet. A ma annyira elterjedt igazságtalanság nagymértékben annak a következménye, hogy nem tanulmányozzák a Szentírást és nem engedelmeskednek tanításainak... Az az elmélet, hogy az ember felszabadult a mennyei előírások iránti engedelmesség alól, gyengíti az erkölcsi felelősséget és megnyitja a gonoszság zsilipjeit... A vallási elvek és tantételek egész rendszere, amelynek a társadalmi élet alapját kellene képezni, omladozó építménynek tűnik... Az Úr törvényét nem lehet gyengíteni vagy erősíteni. Mindenkor »szent, igaz és jó« (Róma 7,12).
Az emberi törvények és Isten parancsolatai között lesz majd az igazság és tévelygés közötti küzdelem utolsó, nagy összecsapása... A keresztényeknek fel kell készülniük arra, ami nemsokára meglepetésszerűen szakad a világra... Ha az Ótestamentum hívői nagyszerű bizonyságot tettek állhatatosságukról és hűségükről, vajon azok, akikre a századok megsokszorozódott fénye sugárzik, ne tegyenek-e még hangsúlyosabb bizonyságot az igazság erejéről?... Vajon mi a régi reformátorok hűségével teszünk-e eleget megbízatásunknak?"
(Próféták és királyok, 386, 389. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése