kedd, január 28, 2014

Igehirdetés 2013. november 30-án

A Lukács 18:9-14 alapján az igehirdetés témája a farizeusi lelkület hibája, szeretet szüksége. Igehirdető: Frend László
Letöltés innen

kedd, január 21, 2014

kedd, január 14, 2014

Reisinger János 2014. januári előadása

2014. január 16., csütörtök 18.00


Szeretettel hívunk és várunk mindenkit 
Reisinger János következő előadására, melynek címe:

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KÖLTÉSZETE

A sorozat címe:
A Biblia a magyar költészetben

Helyszín
II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár
(Miskolc, Görgey Artúr u. 11.)
Belépő: 300 Ft
Az előadás után lehetőség van beszélgetésre, művészeti és bibliai témájú könyvek és lemezek vásárlására.


vasárnap, január 12, 2014

Mi az imádság? (vers)


Pecznyík Pál: Mi az imádság?


Az imádság: hívő ember lélegzetvétele;
érte szíve Isten iránt, hálával van tele.

Az imádság: égbe szálló mélységes hódolat;
Istenünkkel a legbensőbb, szent, titkos kapcsolat.

Az imádság: beszélgetés, őszinte, gyermeki;
Atyával, ki a gyermekét, áldja és szereti.

Imádság: a lélek szerve, amellyel lélegez;
imádság nélkül a lélek, elsorvad, vége lesz!

Az imádság: lelkünk szárnya, mely felfelé emel;
Isten trónja elé suhan, s eléje térdepel.

Az imádság: csodás ének, lelkünk szép éneke;
miért nincs a szívünk mindig, ily énekkel tele?

Az imádság: betegeknek esdő, mély sóhaja;
Isten a sóhajt is hallja, s nem veti el soha.

Az imádság: lelki fohász, Istenhez, kit szeret;
aki Fiát áldozta fel, minden bűnös helyett!

Az imádság: földi kérés, válasz rá mennyben van;
Atyánknál, kit válaszáért, imádunk boldogan.

Az imádság: hálaadás a sok szépért, jóért;
mellyel Atyánk betölt minket, Fia váltságáért!

Az imádság: csodás oltár, melyen áldozhatunk;
hálaáldozattal azért, amit ad hű Urunk.

Az imádság: felelősség, mert felelős vagyok;
azokért, kiket imámban, szívemben hordozok.

Az imádság: emberekhez lehajló szeretet;
imádságban ölelhet át szívem, bús szíveket.

Az imádság: vallástétel, merjük hát vallani;
Megváltónknak Jézust, aki meg is tud tartani!

Az imádság: lelki szemünk, amellyel láthatunk;
már láthatjuk égi hazánk, melyet ád hű Urunk!

Az imádság: felemelt kéz, s míg felemelve van;
bűnünk felett, világ felett, győzhetünk boldogan.

Az imádság: mély hódolat, hű Teremtőnk előtt;
alázatunk, ha őszinte, Szentlelkével betölt.

Az imádság: bűnvallomás, ha bánt, kínoz a bűn;
ki őszintén bánja bűnét, azon megkönyörül!

Az imádság: alázatos bűnbocsánat kérés;
kinek Isten megbocsátott, nincs már abban félés.

Az imádság: megbékülés égi Teremtőnkkel;
aki békére törekszik, minden gyermekével.

Az imádság: már e testben, drága benső élet;
hűséges imádkozókra vár, az örök élet!

kedd, január 07, 2014

Az irgalmasság és gazdagság

Az irgalmasság és gazdagság

„Isten a gazdagoknak azért adott gazdagságot, vagyont, hogy megsegítsék és megvigasztalhassák szenvedő gyermekeit. Ők azonban nagyon közömbösek embertársaik iránt. Azt gondolják, ők szegény testvéreik felettesei. Nem képzelik bele magukat a szegény emberek helyzetébe. Nem értik meg a szegények kísértéseit és küzdelmeit. Az irgalmasság kihal a szívükből. Fényűző lakásokban és ragyogóan feldíszített templomokban zárkóznak el a gazdagok a szegényektől. Mindazt, amit Isten azért adott, hogy áldássá tegyék a szűkölködők számára, saját büszkeségük és önzésük kielégítésére használták fel. A szegényeket naponként megfosztják attól az oktatástól, amely által meg kellene ismerniük Isten gyengéd irgalmasságának a tetteit... Sokan, akik még nem tapasztalták meg az ínség nyomasztó terhét, nagyon gyakran megvetően kezelik a szegényeket, azt éreztetve velük, hogy kiszolgáltatott, értéktelen emberek.

Krisztus azonban mindezt látja, és azt mondja: én voltam az, aki éhes és szomjas voltam. Én voltam a jövevény, én voltam a beteg. Én voltam az, aki börtönben volt. Miközben ti dőzsöltetek bőségesen megterített asztalaitok mellett, én éheztem a nyomortanyán vagy egy elhagyott, üres utcán. Miközben ti jól éreztétek magatokat fényűzően berendezett lakásaitokban, számomra nem volt hely, ahol alvásra hajthattam volna le a fejemet. Miközben ti dugig megtömtétek ruhásszekrényeteket drága és divatos öltözékekkel, én rongyokban jártam és nyomorogtam. Miközben ti hajszoltátok az élvezeteket, gyönyöröket és szórakozásokat, én börtönben sorvadtam.

Amikor szűkmarkúan szétosztjuk a kolduskenyeret az éhező szegények között, amikor odaadjuk elkoptatott, vékony ruhadarabjainkat a szegényeknek, hogy próbálják meg megvédeni testüket a csípős hidegtől, vajon eszünkbe jut-e, hogy a dicsőség Urának adtuk ezeket?
Jézus azt mondja nekünk: Életetek minden napján közel voltam hozzátok ezeknek a megnyomorítottaknak az alakjában, de ti nem kerestetek engem. Ti nem akartatok közösségbe kerülni velem. Ezért most én sem ismerlek titeket.”
(Ellen G. White: Jézus élete, „Legkisebb atyámfiai” c. fejezetből)