szerda, augusztus 17, 2016

Napi ige - A nyomorúság oka

"Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek... Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent."
(I.Pét. 4,13. 15–16)

"Azokról, »...akik Istent szeretik..., akik az Ő végzése szerint elhívottak« (Róma 8,28), a Biblia feltárja szenvedéseik jó szolgálatának egy magasabb fokú következményét. »...Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.« (Ésa. 43,12) Tanúi, annak, hogy Ő jó, hogy az Ő jósága mindenek felett áll. »...Látványossága lettünk a világnak, mind az angyaloknak, mind az embereknek.« (I.Kor. 4,9)

Isten országának alapelve az önzetlenség, amelyet Sátán gyűlöl, sőt létezését is tagadja. A nagy küzdelem kezdetétől fogva azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten cselekedeteinek az indítórugói önzőek. Krisztusnak és mindazoknak, akik az Ő nevét viselik, az a feladatuk, hogy megcáfolják Sátánnak ezt az állítását. Jézus azért jött le a mennyből emberi testben, hogy a saját életével szemléltesse az önzetlenséget. Mindazoknak, akik elfogadják ezt az alapelvet, Isten munkatársaivá kell lenniük, hogy a gyakorlati életükkel mutassák meg az önzetlenség és az önfeláldozás elvét. Az igazságot önmagáért kell választanunk. Helyt kell állnunk az igazságért szenvedés és áldozat árán is, mert »...ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, amely tőlem van, így szól az Úr« (Ésa 54,17)."

(Nevelés, Bibliai életrajzok c. fejezetből)

A DOGMATIKAI TÉVEDÉSEK ELKERÜLÉSE

A DOGMATIKAI TÉVEDÉSEK ELKERÜLÉSE

"És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint; szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére." (2Pt 3:15-16) 

Az Úr minden bizonnyal nagy dolgokat cselekszik majd érettünk, ha éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot. Mindannyian Jézus Krisztus áron vett tulajdonai vagyunk. Nem adhatjuk fel odaadásunkat és nem térhetünk le az odaszentelődés útjáról. Harcolnunk kell azokkal a tévedésekkel és megtévesztésekkel szemben, melyeket azok elméjéből kell kisöpörnünk, akik nem cselekszenek a kapott világossággal összhangban. Egyetlen bizonyosságunk a bibliai igazság. 

Tudom és megértem, hogy a korai tapasztalataink során kapott hitben és világosságban gyökerezünk. Akkor egyik tévedés a másik után következett be, lelkészek és doktorok hoztak új tantételeket. Sok imával kutattuk a Szent Írást és a Szentlélek megmutatta az igazságot. Néha egész éjszakákat a Szentírás tanulmányozásának szenteltünk, és őszintén kértük Isten vezetését. Egyenes, odaszentelt férfiak és asszonyok gyűltek össze e célból. Isten ereje felhasznált és egyértelműen meg tudtam határozni, hogy mi az igazság és mi a tévedés. 

Ahogyan hitünk alapjai pontról pontra kirajzolódtak, lábainkat a biztos alapra helyezhettük. A Szentlélek megnyilatkozásai során pontról pontra fogadtuk el az igazságot. Elragadtattam látásban és magyarázatokat kaptam. A szentélyről és a mennyei szolgálatról nyertem kinyilatkozásokat, hogy ott állhassunk, ahová a fény tiszta, határozott sugaraival ránk világíthat.

Mindezeket az igazságokat megörökítettem írásaimban. Az Úr sosem vonja vissza kimondott szavait. Cselszövő emberek támadhatnak, az ellenség nem nyugszik, hogy lelkeket csábítson el az igazság oldaláról. De mindazok, akik hiszik, hogy White testvérnőn keresztül az Úr üzent, biztonságban lehetnek azoktól a megtévesztésektől, amelyek napjainkban, az utolsó időben támadnak. 
(Manuscript Release 760, 22-23. oldal)

kedd, augusztus 16, 2016

Napi ige - A nyomorúság szükségessége

"Mert illendő volt..., hogy az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé."

(Zsid. 2,10)

"Mindazok, akik ebben a világban hű szolgálatot teljesítenek Istennek vagy embertársaiknak, felkészülnek a szenvedések iskolájában. Minél fontosabb a megbízatásuk, minél magasabbrendű a szolgálatuk, annál súlyosabb próbákon kell átmenniük, annál szigorúbb fegyelmezésben kell részesülniük. Tanulmányozd József, Mózes és Dániel tapasztalatát!...

Dávidot Saul féltékenysége a pusztába száműzte, ahol minden emberi támogatást nélkülözve, erősen Istenre támaszkodott. A pusztai élet bizonytalansága és nyugtalansága, a szüntelen veszedelmek, a gyakori menekülések kényszere, »akik nyomorúságban voltak, és mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember...« (I.Sám. 22,2) szükségessé tették a szigorú önfegyelmet. Ezek a tapasztalatok felébresztették és kifejlesztették benne azt a képességet, hogy bánni tudjon az emberekkel, részvétet érezzen az elnyomottak iránt és gyűlölje az igazságtalanságot. 

A hosszú évek várakozásában és veszedelmeiben Dávid megtanulta, hogy Istenben találja meg a vigaszt. Megtanulta, hogy egyedül Isten hatalmával juthat trónra, és csak az Ő bölcsessége által kormányozhat helyesen. Dávid a viszontagságok és szenvedések iskolájában készült fel arra, hogy ilyen krónika szóljon majd róla: »szolgáltatott pedig Dávid az egész nép között ítéletet és igazságot« (II.Sám. 8,15)."

(Nevelés, Bibliai életrajzok c. fejezetből)

A FANATIZMUS MEGELŐZÉSE

A FANATIZMUS MEGELŐZÉSE


"Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják." (ApCsel 20:28-30)

A fanatizmus, a vakbuzgó féktelen türelmetlenség meg fog jelenni közöttünk. Olyan félrevezető megnyilatkozások támadnak, amelyek, ha lehet, még a legkülönb kiválasztottakat is megtévesztenék. Ha ezekben a megnyilatkozásokban feltűnő következetlenségek és hamis kijelentések fordulnának elő, akkor a Nagy Tanító ajkáról elhangzott figyelmeztető szavakra nem lenne szükség. A figyelmeztetést azért kaptuk, mert számtalan és sokféle veszély fenyeget. 

Azért nyomom meg a vészcsengőt, mert Isten Lelke megvilágosít előttem olyan dolgokat, amelyeket testvéreim nem vesznek észre. Nem szükséges rámutatnom a csalás minden egyes mozzanatára, amelyek ellen fel kell lépnünk. Elég, ha annyit mondok nektek, hogy óvakodjatok; és mint hűséges őrök, óvjátok Isten nyáját attól, hogy válogatás nélkül elfogadjanak mindent, melyről azt állítják, hogy az Úrtól származik. Ha úgy dolgozunk, hogy fokozott érzelmi hangulatot keltünk, mindent elérhetünk, amit akarunk, sőt még többet, mint amennyit kezelni tudnánk. Hirdesd az Igét nyugodtan és tisztán! Nem tekinthetjük feladatunknak az érzelmek felfokozását. 

Egyedül Isten Szent Lelke biztosíthatja az egészséges lelkesedést. Hagyjuk Istent dolgozni, hagyjuk az emberi képviselőket csendesen előrehaladni, figyelőn, várakozón, imádkozva, Jézusra tekintve minden pillanatban, a drága Lélek által vezetve és irányítva, Aki a világosság és az élet. 
(Selected Messages, 2. kötet, 16-17. oldal)

hétfő, augusztus 15, 2016

Fáradtságos utazásom - Walter Veith története

WALTER VEITH
FÁRADSÁGOS UTAZÁSOM


– Az anyád a pokolra jut – ismételte újra és újra a hitoktatóm. – Örökké szenvedni fog.
Már akkor eldöntöttem, hogy ha létezik Isten, akkor utálom Őt. Hogyan büntethet a szeretet Istene olyan hívő anyát, mint az én édesanyám? Tízéves koromra meggyőződéses ateista lettem. Számomra Isten nem létezett.

HOGYAN LETTEM ATEISTA?
Édesapám nagyon komoly katolikus volt, mindaddig pap akart lenni, amíg bele nem szeretett egy kedves német lutheránus hölgybe, az édesanyámba. A II. vatikáni zsinat előtt a katolikusok úgy tekintettek a lutheránusokra, mint elveszettekre, és kizárták őket a mennyből. Ennek ellenére a szüleim sosem vitatkoztak a vallás miatt. Apám megfogadta, hogy katolikusként neveli a gyerekeit, és anyám beleegyezett.

Majdnem nyolcéves lettem, amikor nagy baj történt. Az orvosok megállapították, hogy édesanyám rákos, és azt mondták, két-három, maximum négy hónapja van hátra. De ő szilárd hittel és elhatározással több mint négy évet élt még. Ezek életem legsötétebb évei voltak. Végignéztem, hogyan szenved édesanyám a sok műtét és sugarazás miatt. Mint a legtöbb fiatal fiú, én is nagyon ragaszkodtam anyámhoz. Miért engedi Isten, hogy így szenvedjen? – kérdeztem.

Dél-Afrikában lutheránus iskolába jártam. Mivel édesapám római katolikusnak szeretett volna nevelni, ezért egy apáca naponként vallásos oktatásban részesített engem és más katolikus szülők gyerekeit. Az óráin kiderült, hogy túlzottan lelkesedik a saját vallásáért. Annak a gyereknek, aki végignézi, hogyan hal meg az édesanyja, ez kész katasztrófát jelentett.
– Olyan szörnyű, hogy édesanyád protestáns, és emiatt soha nem láthatja meg a mennyek országát! – mondta nekem. – Anyád az örökkévalóságon át szenved majd a pokolban.
„Haldokló édesanyám épp eleget szenved – gondoltam. – Hogyan akarhatja a szeretet Istene, hogy még többet szenvedjen?”

Minden vasárnap elmentem édesapámmal a templomba, és mindent megtettem, amit egy jó római katolikus megtesz. Mivel az apáca egyre azt hajtogatta, hogy édesanyám a pokolba jut, egyre dühösebb lettem. Egy nap olyan mérges lettem, hogy miután darabokra szakítottam a katekizmusomat, hozzávágtam. Nem túl kedves hangon azt is elmondtam neki, pontosan mit is tehet az Istenével.
Ezután kitiltottak az óráiról. Nemsokára egy másik tanárral is nézeteltérésbe kerültem, és az ő óráiról is kiutasítottak. Dacossá váltam, tiszteletlenül beszéltem, lógtam az órákról, néha még fenyőtobozzal is megdobáltam a tanáromat. Kiállhatatlan gyerek lettem, de sohasem mondtam el a szüleimnek, hogy az iskolában úgy viselkedtem, mint egy szörnyeteg. Ők pedig soha nem jöttek rá.

Nem sokkal a tizenkettedik születésnapom után szeretett édesanyám meghalt, édesapám pedig újra megházasodott. Mostohaanyám teljesen kiállhatatlannak talált. A gondok egyre nőttek az iskolában és otthon is. Végül ott kellett hagynom az iskolát. Szüleim úgy döntöttek, az lesz a legjobb, ha az otthonomtól távoli szakiskolába küldenek. Ekkor ébredtem rá, mi is történik. Ez lehetetlen – gondoltam –, ez nem nekem való. Különböző helyeken éltem, amíg sikerült meggyőznöm hozzátartozóimat, hogy másik iskolába küldjenek, ahol elkezdtem rendesen viselkedni.

TALÁLKOZÁS A FANATIZMUSSAL

TALÁLKOZÁS A FANATIZMUSSAL

"Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának." (2Pt 1:16)

Az elmúlt években újra és újra megparancsolta Isten nekem, szóljak a valóságtól elrugaszkodott táblázatok ellen, amelyeket egyik-másik ember mutatott be. Üzenetem mindig is az volt, hogy szóljátok az Igét egyszerűséggel, és alázattal mutassátok be a tiszta és hamisítatlan igazságot az embereknek. Ne nyissatok ajtót fanatikus mozgalmak előtt, mert ezek befolyása az értelem megzavarását, elkedvetlenedést és hitetlenséget hoz Isten népe közé...

Valahányszor a fanatizmus különböző formáival találkoztam, tiszta, pozitív és egyértelmű utasítást kaptam, hogy befolyásuk ellen emeljek hangot. Néhány esetben az ördög Isten akaratának kiderítéséhez mesterséges próbát állított fel. Láttam, hogy ez megtévesztés volt, amely zűrzavarhoz vezetett, azaz ellentétes volt Isten akaratával. Ha ilyen módszereket követünk, az ellenség tervét szolgáljuk. A múltban néhány hívő komolyan hitt a jelek kérésében, melyek alapján eldönthették, mi is a kötelességük. Néhányan annyira bíztak ezekben a jelekben, hogy még feleséget is váltottak, behozva így a házasságtörést az egyházba.

Isten megmutatta nekem, hogy ezek a tévedések, amelyek üzenetünk hirdetésének első tapasztalatai során előfordultak, meg fognak ismétlődni a műben az utolsó napokban is. Most kötelességünk minden erőnket Isten vezetése alá rendelni, képességeinket a Tőle származó fénnyel összhangban kamatoztatni. Olvasd el Máté evangéliumának 4. és 5. fejezetét! Tanulmányozd Máté 4:8-10-et és Máté 5:13-at! Elmélkedj a szent mű felett, amelyet Krisztus vitt véghez. Isten szavának alapelvei szerint kell munkálkodnunk.
 (Selected Messages, 2. kötet, 28-29. oldal)

Napi ige - Ne térj el az igazságtól!

"Vigyázz, hogy mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe, ne hajolj attól se jobbra, se balra, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!... Vigyázz, mindent úgy cselekedj, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz."(Józs. 1,7–8)

"A Biblia életrajzi leírásai a legértékesebb nevelő hatású olvasmányok. Abban különböznek minden más életrajztól, hogy hitelesek. Véges emberi értelmünk képtelen helyesen értelmezni, vagy elbírálni mások cselekedeteit. Egyedül csak Isten olvas a szívben, egyedül csak Ő ismeri indítékaink és cselekedeteink titkos forrását. Ő tudja élethűen leírni az emberek jellemét... Ilyen leírásokat egyedül csak Isten Igéjében találhatunk...

Életünk tapasztalatai nagymértékben a saját gondolataink és cselekedeteink következményei... Rettenetes igazság ez, ezért mélyen a lelkünkbe kell vésnünk. Minden cselekedet visszahat az elkövetőre. Az ember talán sohasem tudja felismerni ebben az életben az általa véghezvitt helytelen tettek következményeit, amelyek a saját vetésének az aratásai. De még ebben az esetben sem vagyunk reménység nélkül...

A Biblia egy igazságot sem tár elénk olyan világosan, mint az igazságtól való eltérés veszedelmét, amely egyaránt utoléri mind a gonoszság cselekvőjét, mind pedig azokat, akiket e tette befolyásolt. A példának hatalmas ereje van, azért ha természetünk gonosz hajlamainak engedünk, rossz példánk másokat is ellenállhatatlan erővel sodor a bűnbe... Ez az oka annak, hogy miért adott Isten oly sok példát a Szentírásban az olyan esetekre, amelyek által felismerhetjük egyetlen helytelen cselekedet mélyreható következményeit...
Ezek az élettörténetek elénk tárják azt, amit egy napon majd minden ember megért, hogy a bűn csak szégyent és veszteséget okoz, a hitetlenség pedig kudarcot eredményez. De megértjük azt is, hogy Isten irgalma elér a legnagyobb mélységben is, hogy a hit felemeli a bűnbánó bűnösöket és Isten gyermekeivé fogadja őket."
(Nevelés, Bibliai életrajzok c. fejezetből)

vasárnap, augusztus 14, 2016

AZ ALAPRA ÉPÍTENI

AZ ALAPRA ÉPÍTENI

"Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus." (Ef 2:20) 

Senki ne kezdje lerombolni az igazság alapját, amely azzá tett bennünket, amik vagyunk. Isten vezette előre népét lépésről lépésre, bár minden oldalról csapda vette körül. Az egyszerű "Így szólt az Úr" csodálatos vezetése alatt olyan igazság jött létre, amely kiállta a próbát. Ha emberek lépnek fel és megkísérlik a tanítványokat eltéríteni, szembesítsétek őket a tűzben megpróbált igazságokkal. 

"A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád." (Jel 3:1-3) 


Akik el akarják mozdítani a régi határköveket, nem állnak szilárdan és elfelejtették miként hallották és kapták az Igét. Mint a vakok, úgy dolgoznak azok, akik a szentély tanával, Isten és Krisztus személyével kapcsolatban olyan teóriákat próbálnak behozni, melyek hitünk oszlopait rendítik meg. Azon fáradoznak, hogyan kelthetnének kételkedést, hogy Isten népe horgony nélküli hajóként hánykódjék.
Mindazoknak, akik azonosulnak Isten nekünk adott üzenetével, tiszta, éles felfogóképességgel kell rendelkezniük, hogy meg tudják különböztetni az igazságot a hamisságtól. Isten hírnökének szavai így hangzanak: "Ébresszétek fel az őröket." Ha az emberek meg tudnák különböztetni az üzenetekben működő lelket, és törekednének arra, hogy felismerjék, honnan erednek, akkor Izráel Istene megőrizné őket a félrevezetéstől.

(Manuscript Release 760, 9-10. oldal)

Napi ige - Örökkévalóságra tervezve

"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?"

(Márk 8,36–37)

"Olyan kérdés ez, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia. Meg kell szívlelnie minden embernek, ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az életterv, amelynek látóterében csak ennek a földi életnek a rövid évei foglaltatnak benne és nem tesz előkészületet az örökkévaló jövőre – legyen az bármilyen tökéletes és kifogástalan –, semmit sem ér. 
Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy földi terveik kialakításakor gondoljanak az örökkévalóságra! Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincseket gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek nem enyésznek el, »amelyet a tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt!... Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba!« (Luk. 12,33; 16,9)
Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincseket a mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodna, meg ne nemesedne élete itt ezen a földön is... »Az istenfélelem mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövendő életnek ígérete.« (I.Tim. 4,8)"

(Nevelés, Az üzleti alapelvek és módszerek c. fejezetből)

szombat, augusztus 13, 2016

Napi ige - Istenhez felnőve

"Istennek teljes beszéde igen tiszta, pajzs az ahhoz folyamodóknak."

(Péld. 30,5)
"Minden embernek megvan az a kiváltsága, hogy hozzájusson a Bibliához, Isten Igéjéhez. Isten így szól: »Kiálts hozzám és megfelelek, nagy dolgokat mondok néked, megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.« (Jer. 33,3) 
Isten Igéjével a kezében minden ember közösségben maradhat Istennel – bárhova sodorja is a sors –, ha maga is úgy akarja. A Szentírás lapjain beszélgetést folytathat az emberiség legnemesebb képviselőivel, és hallgathatja az Örökkévaló szavát, amint az emberekhez szól. 
Ha tanulmányozza Isten bölcsességének és szeretetének mélységes titkait, »amelyekbe angyalok vágyakoznak betekinteni« (I.Pét. 1,12), akkor közösségben lehet Istennel. Követheti a mennyei Tanító lábnyomát. Ugyanúgy hallgathatja szavait, mint amikor egykor a hegyen vagy a tengerparton tanított. Elmondhatja a föld megszomorodottjainak és megkísértettjeinek a reménység és szentség utáni vágyakozás gondolatait. Ezáltal ő maga is mind szorosabb kapcsolatba kerül Istennel. 
Énokhhoz hasonlóan – aki Istennel járt – mindig közelebb jut az örökkévaló világ küszöbéhez, míg végül megnyílnak előtte annak kapui, és beléphet oda. Nem érzi majd magát ott idegennek. Meghallja láthatatlan földi társai, a Bibliából megismert szent emberek hangját, akik üdvözölve fogadják őt. Ugyanazok a hangok köszöntik ott, amelyeket megismert és megszeretett már itt e földön. Akik Isten Igéje által a földi életük folyamán is közösségben éltek a mennyel, azok otthonosan fogják érezni magukat a mennyei világban."

(Nevelés, Szellemi és lelki műveltség c. fejezetből)

A BIBLIA IGAZSÁGAI ELŐÁLLNAK

A BIBLIA IGAZSÁGAI ELŐÁLLNAK

"Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az ő megismerésében." 
(Ef. 1:17)

A prófécia vonalán haladva egyre több igazság vált nyilvánvalóvá Isten Igéjéből. Ezek ma is szent és örök igazságok. Akik lépésről lépésre végigjárták tapasztalataink történelmét és látták a próféciákban az igazság láncolatát, készek voltak elfogadni és engedelmeskedni a világosság minden egyes sugarának. Imádkoztak, böjtöltek, kutattak az igazság után, mint elrejtett kincsek után, és a Szentlélek - tudjuk - tanított és vezérelt bennünket. 

Sok, az igazsághoz hasonlatos elmélet született, és összevegyültek félreértelmezett és nem odaillő igehelyekkel, melyek ekképpen veszélyes téveszméket hoztak létre.

Nagyon jól tudjuk, hogyan állt össze az igazság minden egyes pontja, hogyan pecsételte meg őket Isten Szentlelke. De minden időben hallottuk: "Itt az igazság!", "Nálam az igazság; kövessetek engem!" És nem maradt el az intés: "Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak." (Jer. 23:21)

Az Úr vezetését felismertük. Legcsodálatosabb az igazság kinyilatkoztatása volt. A menny Istene pontról pontra mutatta be az igazságot. Ami régen igazság volt, az ma is az. De nem szűnnek a hangok: "Ez az igazság. Új világosságom van." Ám ezek az új világosságok a prófétai vonalon nyilvánvalóan az Ige helytelen alkalmazásából születtek, és szelek játékának tennék ki Isten népét, mint egy horgony nélküli hajót. Ha az Ige tanulmányozója befogadná azt az igazságot, amelyet Isten nyilvánított ki népe vezetése során, magáévá tenné és a gyakorlatba átvinné, akkor a világosság élő csatornája lehetne.

De akik fejüket új elméletek gyártására adják, igazságnak és a tévedéseknek egyvelegét kapják, és bár megpróbálják ezt kiváló gondolatoknak feltüntetni, beigazolódik, hogy gyertyáikat nem az isteni oltárról származó fénnyel gyújtották meg, ezért azok csakhamar kialusznak és marad a sötétség. 
(Manuscript Releases, 17. kötet, 4-5. oldal)

péntek, augusztus 12, 2016

Napi ige - A próbák értéke

"Gazdagságot ne adj nékem,... hogy megelégedvén meg ne tagadjalak téged."

(Péld. 30,8–9)

"Dávid életének története a legnagyobb tanulság, amelyet valaha is kaptunk a lelkünket fenyegető veszedelmekről, a hatalom, a gazdagság és a világi dicsőség kísértéséről, vagyis azon dolgokról, amelyek kívánatosak az emberek szemében. 
Dávidon kívül csak kevesen éltek át olyan eseményeket, amelyek olyannyira alkalmassá tették volna őket az ilyen próbák elhordozására. 

Dávid ifjúkori élete, amelyet pásztorként töltött, megtanította az alázatosságra, a türelemre, a kitartásra és a nyájról való gyengéd gondoskodásra. Bensőséges kapcsolata a természettel a hegyek magányában, kifejlesztették benne a zenei és költői képességet, és gondolatait a Teremtőre irányította. A pusztában eltöltött élet fegyelmezése megerősítette bátorságát, erejét, türelmét és az Istenben való hitét. Mindezek elhordozása és átélése által Isten előkészítette őt Izráel trónjára. 

Dávid értékes tapasztalatokat szerzett Isten szeretetéről. Az Úr gazdagon megajándékozta őt Szentlelkével. Saul életében megláthatta Dávid az emberi bölcsesség értéktelenségét is. A világi siker és a dicsőség mégis annyira legyengítette jellemét, hogy a Kísértő legyőzte őt."

(Pátriárkák és próféták, Dávid utolsó évei c. fejezetből)