kedd, március 21, 2023

Keresztség

A keresztség a megtérés vagy újjászületés látható megpecsételése, ezért neveztetik a „megtérés keresztségé"-nek és az „újjászületés fürdőjé"-nek (Mk. 1:4; Tit. 3.5). A Szentírás a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget hitelesíti.
Ez a keresztség – Jézus kijelentése és példaadása szerint – „igazság", amelyet „illik nékünk betöltenünk" (Mt. 3:15; Mt. 28:19).



A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes „lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt „eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes „feltámadás" egy új, igaz életre, „Isten segítségül hívásával". Az új életben járás mindenkor csak a halálból megelevenítő, hatalmas isteni Lélek által lehetséges (Rm. 6:4-8; Ap. csel. 22:16).



Jézus keresztsége:

„Leszállt Őreá a Szentlélek testi ábrázatban, mint egy galamb és szózat lett a mennyből, amely ezt mondta: Te vagy amaz én szeretett Fiam, Tebenned gyönyörködöm!"
(Lukács 3,22)

„Ezek a szavak, amelyek a Jordán partján Jézushoz szóltak, az egész emberiséget magukba zárják. Isten úgy beszélt Jézushoz, mint az emberiség képviselőjéhez. A mennyből hangzó szózat tanúsítja, hogy bűneink és gyengeségeink ellenére sem vet el minket magától... 
Az a dicsőség, amely Krisztuson megnyugodott, Isten szeretetének záloga a mi számunkra is. Egyben az ima erejére is utal. Arra tanít, hogy miként juthat el szavunk Isten trónjához, és hogyan találhatnak meghallgatásra kéréseink. A bűn megszakította az összeköttetést a menny és a föld között, az emberek elidegenedtek Istentől. Jézus azonban ismét összeköti földünket a dicsőség országával... 

Az a fény, amely a megnyílt egekből Jézus fejére áradt, reánk is árad, ha komolyan kérjük a segítséget, hogy a kísértéseknek ellenállhassunk. Ugyanaz a mennyei hang szól minden hívő lélekhez is: »Az én szeretett fiam vagy te, akiben én gyönyörködöm!«...

Az Úr utat készített számunkra, hogy akár a legbűnösebb megvetett és elnyomott ember is az Atyához járulhasson... Mindannyiunknak szól ez az ígéret: »Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.«"
(Ellen White: Jézus élete, A keresztség c. fejezetből)



A keresztség
Hol találjuk meg a Szentírásban a keresztség egyértelmű elrendelését Jézus minden hívő tanítványa számára, aki hitre jutott, avagy újjászületett?

Mt. 3:15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.


Mt. 28:19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.

Igen fontos tény, hogy Jézus nemcsak a szavával rendelte el a keresztséget, hanem saját példaadásával is megerősítette és igazságnak nevezte, amelyet nemcsak neki, hanem nekünk is „illik betöltenünk”. Neki önmagáért nem kellett volna megkeresztelkednie, mert sohasem vétkezett és sohasem szakadt el vagy idegenedett el az Atyától.


Milyen célból rendelte Jézus a keresztséget?

Jn. 3:5 vö.: Tit. 3:5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. vö. Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által.


Mk. 1:4 vö.: Ap.csel. 2:38/a Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. vö. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében

A keresztség megpecsételi és megerősíti a hívő tanítványban az újjászületés vagy megtérés nagy lelki eseményét. A keresztség jelképe által Isten életre szólóan az emlékezetbe akarja vésni az átélt nagy tapasztalat lelki lényegét. Krisztus egyértelmű rendelésének és példaadásának a követésén, az iránta és parancsolatai iránt való elkötelezettség ünnepélyes megerősítésén, valamint az Isten és emberek előtti megvallás fontosságán túl, ezért is szükséges a keresztség külső cselekedete. Isten azt akarja, hogy a megtérő ember egész életében lelki útmutatást, bátorítást és ihletést merítsen keresztsége eseményéből. Ezt az igazságot láthatjuk Pál apostol Rómabeliekhez írt levelének 6. fejezetében is. „Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?” (Rm. 6:3) – írja a gyülekezetnek. A levél további részében arra építi fel gondolatmenetét, hogy a keresztség egész életre kiható tanításait fejtegeti a gyülekezetnek.


Hogyan ábrázolja a keresztség jelképes cselekedete az újjászületés lényegét és azt, hogy ez a tapasztalat mindenkor Krisztus áldozatára épül, annak a gyümölcse?

Rm. 6:1–11 vö.: Lk. 15:24 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. vö. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.


II.Kor. 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.

A keresztvízben való alámerítés és az abból való kiemelés tehát azt a belső, átvitt értelemben vett meghalást és feltámadást ábrázolja, ami az újjászületés vagy megtérés időszakában az ember lelkében végbemegy a Szentlélek munkája által. Egyben utal ez a jelképes cselekedet Krisztus halálára és feltámadására is, aminek a gyümölcse a megkeresztelkedő ember mély megváltozása.


Az alábbi idézet arra mutat rá, hogy milyen fontos, hogy valódi én-nek való meghalás és feltámadás legyen a keresztség jelképes cselekedete mögött.
„Az újjászületés ritka tapasztalat az emberi történelemnek ebben a szakaszában. Ez az oka annak, hogy oly sok nyomorúság van a gyülekezetekben. Sokan, túl sokan, akik Krisztus nevét vallják, megszenteletlenek és szentségtelenek. Megkeresztelkedtek, de élve temettettek el. Az ’én’ nem halt meg, ezért nem is támadtak fel új életre a Krisztusban.” (E.G. White: 148. sz. kézirat, 1897.)


Hogyan tesz bizonyságot a Szentírás arról, hogy a keresztség által bűnbocsánatot is nyerünk, a „bűnök lemosásában” is részesülünk? Mit értsünk ezen és mire tanít ez bennünket egész további életünkre nézve?

Ap.csel. 22:16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.


Mk. 1:4–5 Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén.


Ap.csel. 2:38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

Isten az addigi élet összes törvényszegésének „egy összegbeni” bocsánatát ígéri annak, aki a keresztség által bűnbánattal megvallja, elítéli és eltemetni kívánja bűneit. Erre a hitre válaszul – amit a keresztség igénylése átfogóan kifejez az egész múltra nézve – Isten igaznak, tisztának nyilvánítja az embert, lemossa róla a múlt minden bűnét. A keresztség jelképes cselekménye által azt jelenti ki Isten ünnepélyesen a megtérő embernek, hogy lemossa, megbocsátja addigi élete összes bűneit.


Hogyan tanúskodik a Szentírás arról, hogy a keresztség „kérés, segítségül hívás” is tehát annak a lelki magatartásnak a kifejezése, hogy a keresztelendő nem a maga erejére, hanem Krisztus kegyelmére kíván támaszkodni egész jövendő életében?

I.Pt. 3:21 (a „keresés”-nek fordított szó az eredeti szövegben: „kérés”) A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;


Rm. 6:4 Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.


Mt. 28:19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.

Isten szolgája végzi el az alámerítést, „az Atya, Fiú és Szentlélek nevében”, tehát mintegy Isten megbízásából és hatalmával. Azt tanítja ez a jelképes cselekedet, hogy a három isteni személy munkálkodásának eredménye az emberben, hogy szíve, majd pedig a jelleme is átalakul, olyan mélységben, hogy meghal a régi életnek és teljesen új életben jár. Az ember része az, hogy igényelje és elfogadja ezt a segítséget. Később is mindig emlékeznie kell erre az igazságra, hogy azok tartatnak meg, „akik az Úr nevét segítségül hívják”. (Rm. 10:13) A keresztség jelképes cselekedete életre szólóan az ember lelkébe akarja vésni, hogy mindenkor hatalmas isteni szövetségesére, a Megváltóra kell támaszkodnia, az ő nevét kell segítségül hívnia minden szükségben, nem pedig a maga erőfeszítéseiben bíznia.


Milyen legnagyobb kiváltságban részesül az ember a keresztség nyomán? Mire kíván ez tanítani?

Mt. 3:16 És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.


Ap.csel. 2:38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.


Mt. 3:11 Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.

A keresztség nyomán úgy adja Isten a Szentlelket, mint a „fiúság Lelkét”, mint annak a roppant kiváltságnak a megpecsételését, hogy a keresztség által vele szövetséget kötő embert fiává fogadta. Ezáltal valósul meg a tényleges belső szövetség Jézus és tanítványa között. A Szentlélek úgy fog munkálkodni a továbbiakban a megkeresztelt tanítványokban, mint Isten fiaiban, mint akik saját szabad választásukkal kérték Istentől, hogy tisztítsa meg jellemüket minden bűntől és a maga képmására formálja át őket. Krisztus keresztsége előkép, a Szentlélek megnyugszik mindenkin, aki őszinte megtéréssel keresztelkedik meg.

Fontos mindenkor tudatosítani, hogy a keresztségkor vállalt életprogramot – a régi élettel való szakítást és az új életben járást – csak a Szentlélek szívben lakozása által lehet megvalósítani. És azt is, hogy a Szentlélek állandó jelenlétét és munkálkodását, csak a „bűnök rendezése” és az ember saját kérése, igénylése alapján lehet elnyerni. Ezért ha megbotlik, elesik valaki a későbbiekben, akkor minden esetben el kell rendeznie bűneit Krisztus közbenjárása által és igényelni, kérni a Szentlélek „visszaköltözését” lelkébe és további munkálkodását érette.


Milyen fontos ígéretet szükséges még megismerni a keresztséggel kapcsolatban?

Mt. 18:18 Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.


Zsid. 12:24–26 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon, kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.

A keresztség láthatóan hozzákapcsol Krisztus egyházához, amely Isten megbízásából valósítja meg a keresztséget. A keresztség nem üres szertartás, hanem Isten nevében történik, a menny jóváhagyásával. A keresztelendő hitvallására Krisztus is megvallással, a szövetségkötésre Krisztus is szövetségkötéssel válaszol. Amit a földi gyülekezet Krisztus rendelése szerint, az ő akaratával összhangban, tehát ténylegesen az ő nevében tesz, az „a mennyben is kötve van”. Nem csupán a földi egyházi közösséghez csatlakozik tehát valaki keresztsége által, hanem „neve felíratik” a mennyben is.


Mit mondhatunk a felnőtt-, vagy gyermekkeresztség kérdéséről a Biblia alapján?

Mt. 28:18–20 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!


Lk. 3:23 Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié


Jn. 3:3–5 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.


Tit. 3:5 Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által.


Mk. 1:4 Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára.

A keresztség az újjászületés vagy megtérés megpecsételése, nem pedig a testi születésé. Nem kapcsolhatjuk a testi születéshez azt, amit Jézus a „Lélektől születéshez” kapcsolt. Csak az alámerítés fejezi ki a szertartás értelmét az újjászületés lényegének a kiábrázolásával.

Jézus misszióparancsa felnőttkeresztségről beszél, ami kitűnik abból, hogy a keresztség előtt mindenkit tanítvánnyá kell tenni. Isten mindig tiszteletben tartja az ember szabad választását. A gyermekkeresztségnél erről nem lehet szó. Jézus „mintegy harminc esztendős volt”, amikor megkeresztelkedett – példaadásul a mi számunkra. Az apostolok is csak felnőtteket kereszteltek. Az egész Szentírásban egyetlen példát sem találunk a gyermekkeresztségre. A keresztény egyház történetének első századaiban csak felnőtteket kereszteltek. A gyermekkeresztség a IV. századtól lett szokásossá és végül egyeduralkodóvá, mivel a kereszténység államegyházzá lett és kötelező lett minden római állampolgár számára a kereszténység felvétele.
A keresztség helyes, értelmes és Isten előtt elfogadható formája azonban ma is a szabad választású, újjászületést megpecsételő, alámerítéssel történő felnőttkeresztség.

A Víz Világnapja

A víz világnapja

Az ENSZ 47. Közgyűlése az 1992-es dublini környezetvédelmi világkonferencia javaslatára március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította, így 1994-óta emlékezünk meg e természeti kincsünkről, amely semmivel nem helyettesíthető. Idén a határokon átnyúló vízgyűjtőkre kívánják felhívni a figyelmet.
A Föld vízkészletének kevesebb mint három százaléka édesvíz, s ennek is csak tizede vehető közvetlenül igénybe (a többi sarki jégsapkákba, gleccserekbe zárva található). Az édesvízkészletek kiaknázhatósága és minőségének megőrzése hosszú távon széles nemzetközi együttműködést igényel.
Jelenleg a Föld 1,2 milliárd lakója nem jut egészséges és elegendő ivóvízhez, 2025-ben pedig már az emberiség kétharmadát fenyegeti majd ez a veszély (miközben a fejlett világ pazarlóan bánik az ivóvízkészletekkel). 
Évente mintegy 3,5 millióan halnak meg a földön rossz minőségű víztől vagy vízhiány miatt, az UNICEF becslése szerint naponta 4500 gyermekáldozata van a fertőzött víznek. Pedig ma már könnyedén megoldható a mikroorganizmusok és vírusok eltávolítása az ivóvizekből - igaz, nem olcsón. 
Egyes előrejelzések szerint ha a Föld éghajlata a jelenlegihez hasonló ütemben változik, megeshet, hogy néhány évtized múlva egyes térségekben ivóvízért háborúznak majd. 

Az ENSZ Közgyűlése a 2005-2015. közötti időszakot a "Víz az életért" cselekvés nemzetközi évtizedének nyilvánította. A világszervezet célként határozta meg, hogy a jövő évtized közepére a tiszta vizet ma még nélkülöző fejlődő világbeli lakosság több mint fele rendes ivóvízhez juthasson. A feladat óriási: az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés teljes körű megoldásához több ezer milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség a világon. A legnagyobb problémát a Szaharától délre fekvő országok helyzete jelenti, a legnépesebb államokban, Indiában és Kínában jobban felkészültek az ellátási gondok kivédésére.
Az Európai Unió valamennyi víz (folyó, tó, part menti víz) jó minőségének elérését tűzte ki célul 2015-re, de a tagországok - eltérő mértékben - elmaradnak a víztisztasági célkitűzések teljesítésében. 

Magyarország gazdag ugyan vízben, ám így is hozzávetőleg kétmillió ember nem juthat jó minőségű ivóvízhez, főként az alföldi vidékeken. Egy regionális ivóvízjavító program keretében sikerült az alföldi vizek arzéntartalmát 100-200-ról 50 mikrogramm/literre csökkenteni, a szigorú uniós normák szerint azonban ez is túl magas. A 2005-ben kezdődött, EU-támogatással végrehajtandó ivóvízjavító program eredményeként már csak 10 mikrogramm arzén lesz a hazai ivóvíz egy literjében. (Az arzénes ivóvíz fogyasztása idővel rákot okozhat, de a határérték közegészségügyi megítélése vitatott.)
... Magyarország területének több mint 95 százaléka nemzetközi vízgyűjtőre esik, így hazánk számára a felszíni és a felszín alatti vizekkel való gazdálkodás területén is különösen fontos a vízgyűjtőn osztozó országokkal való együttműködés.
Forrás: Alternatív Energia - http://www.alternativenergia.hu/a-viz-vilagnapja/2199



Képek forrása: http://www.vizvilagnap.hu/

péntek, április 22, 2022

A Föld Napja

Forrás

A FÖLD NAPJA TÖRTÉNETE

1970-BEN KEZDŐDÖTT

Az első Föld napján, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.



1990-BEN VILÁGMOZGALOMMÁ VÁLT

Húsz évvel később Denis Hayes és barátai, az ökológiai válság jeleit – a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagok terjeszkedését, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, az óceánok szennyezettségét stb. – látva kezdeményezték, hogy az 1990-es évek a környezet évtizedeként a közös felelősségre hívják fel a figyelmet.

Ennek érdekében Denis Hayes és barátai 1989-ben Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, és havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy a városi tömegfelvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig, a nemzetközi hírközlési rendszerek bevonásától falusi majálisokig sokféle akcióval ünnepeljék április 22-én a Föld napját a világ minden országában, a környezetbarát, fenntartható társadalom közös vágyával. Több mint 125 ország környezetért aggódó polgárai, civil szervezetei válaszoltak felhívásukra, és városok, falvak, iskolák, környezetvédő szervezetek mind-mind saját szervezésű programmal, a legkülönfélébb módon tették emlékezetessé és világméretűvé ezt a napot.

MAGYARORSZÁG AZ ELSŐK KÖZÖTT CSATLAKOZOTT

A felhívásra Magyarországon környezetvédők 1990-ben megalapították a Föld Napja Alapítványt, és hírközpontot is létrehoztak az első magyar Föld napja eseményeinek koordinálására. Felhívásukra kis falvakban és nagyvárosokban egyaránt sokan jelentkeztek.

A Föld Napja Alapítvány a helyi kezdeményezéseket – külön hangsúlyozva az iskolák és természetesen a pedagógusok szerepét – környezeti könyvek kiadásával, vetélkedők összeállításával támogatja.

Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot? Így hangzik a Föld napja mozgalom egyik jelmondata. 1990 óta Magyarországon évről évre egyre többen érzik úgy, legalább megpróbálják – és legalább a Föld napján, április 22-én tesznek valamit ennek érdekében: fát ültetnek, rajzpályázatot hirdetnek, környezeti vetélkedőt, patak- és falutakarítást szerveznek, valamelyik zöld szervezethez csatlakoznak, vagy saját szervezetet alapítanak. És ez a Föld napja mozgalom legnagyobb sikere: hogy helyi igény szerint, helyi kezdeményezésre szerveződnek a Föld napi programok, és ma már nem csak a Föld napján.

Az alapítvány a szemléletformálás érdekében évről évre jelentős külföldi művek, sőt magyar szerzők környezeti témájú könyveit jelenteti meg. Könyveink közül ma már több is ajánlott vagy kötelező irodalom egyetemeken, főiskolákon. Az alapítvány eddig több mint 50 könyvet, ismertető füzetet és két társasjátékot jelentetett meg, többek között 1990 óta minden év április 22-ére, a Föld napjára adja ki a washingtoni Worldwatch Institute éves jelentését a világ környezeti állapotáról A világ helyzete címmel.

péntek, július 30, 2021

Bizonyságtételek II. kötet - 15. Bt. - 1. Tapasztalataim leírása

15. bizonyságtétel (1868)

Bevezetés
Fivéreim és nővéreim aligha várják ilyen hamar bizonyságtételeimnek eme számát. Nekem azonban rengeteg személyes bizonyságtétel volt a kezemben, melyeket a következő oldalakon közlök. Amúgy sem ismerek megfelelőbb módot, hogy elétek tárjam nézeteimet az általános veszélyekről, tévedésekről, s azok kötelességéről, akik szeretik Istent, s megtartják parancsolatait, minthogy közöljem veletek a bizonyságtételeket. Talán nincs is közvetlenebb és erőteljesebb mód, hogy elétek tárjam, amit az Úr közölt velem.
Fontosnak találtam, hogy a tizennégyes szám még az általános értekezlet előtt eljusson hozzátok. Ezért sietve nyomtattuk ki az említett számot, mielőtt időm lett volna sajtó alá rendezni néhány eredetileg abba szánt fontos cikket. Nem is volt már igazán mindenre hely a tizennégyesben. Ezért – mivel elég anyag állt rendelkezésemre a 15. számhoz – azzal az imával bocsátom ezt a rendelkezésetekre, hogy Isten áldása kísérje, hogy szeretett népének üdvére váljék.

1. Tapasztalataim leírása
1868. február 7-től május 20-ig
Miután hazaérkeztünk, s megszűnt az utazgatás és munkálkodás serkentő hatása, nagyon megéreztük keleti körutunk fáradalmait. Sokan levélben kértek, hogy közöljem velük, amit az Úr tudomásomra hozott róluk. Sok más emberrel nem tudtam szót váltani, pedig sürgős és fontos volt az esetük. Kimerült voltam, ezért ez a tengernyi levelezés többnek tűnt, mint amit el tudnék viselni. Csüggedés támadt rám, gyöngélkedtem, s néhány napig így is maradtam, gyakori ájulások közt hánykolódva. Ebben a testi és lelki állapotban kétségem támadt, hogy valóban kötelességem lenne annyit írni annyi embernek, akik közül jó néhány nagyon méltatlan volt. Az volt hát a benyomásom, hogy minden bizonnyal valahol tévedés csúszott a dologba.
Február 5-én Andrews testvérünk hirdette az igét a gyülekezetben. De én egész este csak el-elájultam, kifogytam a lélegzetből annyira, hogy férjemnek kellett támogatnia. Mikor Andrews testvér visszatért az összejövetelről, külön imaórát tartottak értem, s én kissé magamhoz tértem. Akkor éjjel jól aludtam, reggelre pedig, noha gyönge voltam, mégis csodásán megkönnyebbültnek és felbátorítottnak éreztem magamat. Azt álmodtam, hogy valaki egész vég fehér vásznat helyezett elém, hogy varrnék abból ruhát mindenféle méretű, jellemű és életkörülményű személyeknek. Felszólított, hogy szabjam ki nekik, s legyen kész, mire érte jön. Az volt a benyomásom, hogy sokan, akiknek ruhát kellett szabnom, méltatlanok. Megkérdeztem, hogy ez lesz-e az utolsó vég, amelyet ki kell szabnom. Azt a választ kaptam, hogy ezután további végek következnek.
Levert ez a tengernyi rám váró munka. Kijelentettem, hogy már több mint húsz éve szabom a ruhákat, mégsem becsülik meg fáradozásomat. Azt sem látom, hogy eredménnyel járna. Külön említettem egy nőt, aki számára a szövet kézbesítője ruhát rendelt. Kijelentettem, hogy az illető nem becsüli meg a ruhát, kár az időért, kár az anyagért is, mert szegény, ostoba és rendetlen, gyorsan bepiszkolná a ruhát.
Az illető így felelt: „Szabd ki az öltönyüket. Ez a kötelességed, enyém a veszteség, nem a tied. Isten másképp lát, mint az ember. Eléd helyezi a munkát, amit el akar végeztetni. Nem tudhatod, melyik virul majd, ez, vagy amaz. Végül ki fog derülni, hogy sok ilyen szegény lélek bejut az Isten országába, míg mások, akiket az Úr az élet minden áldásával kitüntetett – jó képességgel, kellemes környezettel, megadva nekik a javulás minden elképzelhető lehetőségét – ki fognak maradni onnan. Kiderül majd, hogy e szegény lelkek, akik teljesen a rendelkezésükre állt halvány fény szerint éltek, s jól kiaknázták korlátolt lehetőségeiket, jóval Istennek tetszőbben éltek, mint sok teljes világosságnak és jelentős lehetőségeknek örvendező ember.”
Akkor felemeltem a sok szabástól elkérgesedett kezem, s azt mondtam, hogy visszariaszt e feladat. De ő csak megismételte: „Szabd ki a ruhákat; nem jött még el szabadulásod.”
Nagy fáradtan fel álltam, hogy nekilássak. S íme, fényes olló hevert előttem, azt kezdtem használni. Fáradságom és csüggedésem nyomban eltűnt, az olló csaknem magától vágott, s kevés fáradsággal ruhát ruha után szabtam ki.

TELJES Bizonyságtételek I. kötet

Letöltési lehetőségek:
Ezen bejegyzések pdf-be fűzve: PDF

Szolokmai Adventista Gyülekezet oldaláról:
Bizonyságtételek 1. kötet

Bejegyzéseink online, az 1. kötet, angolul és magyarul:
http://miskolckerak.blogspot.hu/search/label/Bizonyságtételek%20I.%20kötet

Online az Ellen White könyvtár oldalán: http://www.white-konyvtar.hu/konyv/1-bizonysagtetelek-1-kotet



Appendix
As an aid to an understanding of the circumstances which led to the giving of certain testimonies, the following notes have been prepared by the Trustees of the Ellen G. White Publications. {1T 713.1}
Page 116, “Time to Begin the Sabbath”—For a period of about ten years Sabbathkeeping Adventists observed the Sabbath from 6 P. M. Friday to 6 P. M. Saturday. Elder Joseph Bates in his first pamphlet on the perpetuity of the Sabbath of the fourth commandment, published in 1846, had given reasons for the supposed scriptural support for the observance of the Sabbath in this way. He cited the parable of the laborers in the vineyard, the last group of which had been called at “the eleventh hour” of the day and had wrought but one hour. The reckoning was made with them “when even was Come.” Matthew 20:6, 8, 12. Comparing this with Christ’s question, “are there not twelve hours in the day?” He argued that the “even” began with the twelfth hour, or six o’clock, reckoning with equatorial time or the beginning of the sacred year. Respect for his years and experience and his godly life may have been the main reasons for accepting his conclusions without further investigation{1T 713.2}

Reményik Sándor: Gyógyíts meg!


Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen − nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen.

Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, −
S maradtam mégis torz és átkozott.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is − tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem − megköszönni.

kedd, július 20, 2021

Newton és a teremtés

Newton és a teremtés
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
Az emberiség egyik legnagyobb zsenije Newton, nagyon sokat vitatkozott tudós barátaival a világegyetem és a világ eredetéről, keletkezéséről. Vitáik szinte vég nélküliek voltak, mert Newton kitartott elmélete mellett: a világ létrejötte nem lehet a véletlen műve, az életben tapasztalt csodás elrendeződés azt feltételezi, van valami értelem e mögött. Persze tudós barátai, akik a véletlen, és a „nagy robbanás" elméletét vallották magukénak, szintén erősen érveltek álláspontjaik mellett. 
Newtonnak elege lett ebből és egy olyan tettre szánta el magát, ami azóta is híres. 

Készített egy mozgatható modellt a Naprendszerről, olyat, amit egy kar segítségével lehetett forgatni. Középen a Nap, s körülötte a bolygók, melyek a forgatás következtében szépen forogtak a Nap körül. Amikor eljött a nap, melyen tudós barátaival találkozni szokott, kitette a makettet az előszobába és átment egy másik helységbe. A többiek megérkeztek, mind nagyon elcsodálkoztak a látottakon, s nem győzték dicsérni az alkotást. 

Amikor Newton belépett, rögtön nekiestek és faggatták:
- Ki csinálta ezt?
− Honnan van, hiszen ez fantasztikusan jó modell! - ujjongtak.
Newton így válaszolt:
− Fogalmam sincs! El sem tudom képzelni, hiszen, amikor előbb ebben a szobában voltam, még nem volt itt. De egy érdekes esetre felfigyeltem, míg a másik szobában voltam! Hallottam, hogy innen nagy durranások és zajok hallatszanak, mintha valami nagy robbanás történt volna. Idejöttem és akkor vettem észre én is ezt az alkotást. Nem tudtam másra gondolni, hogy véletlenül keletkezhetett, valami ismeretlen ok következtében.
− Na, ne néz minket ilyen ostobának! − fakadtak ki a tudósok.
− Csak nem képzeled, hogy elhisszük ezt a képtelenséget! Ez nem keletkezhetett magától, ezt valaki készítette. Te voltál?

Newton elmosolyodott és így válaszolt:
− Milyen ostobák vagytok! Kételkedtek abban, hogy ez a modell nem jöhetett így létre, azt állítjátok, valaki készítette. Pedig ez nem más, mint annak a tökéletlen mása, aminek a keletkezését illetőleg nem fogadjátok el az értelem jelenlétét. Ha e modell elkészítéséhez értelem és intelligencia szükséges, akkor miért gondoljátok, hogy az eredetihez, a Naprendszerhez nem szükségeltetett?

hétfő, május 17, 2021

B12 vitaminokról vegánoknak

 A Generál Konferencia táplálkozási tanácsának állásfoglalása
Miért fontos a B12-vitamin a vegetáriánusoknak?

A B12 olyan létfontosságú vitamin, amely a vegetáriánusok figyelmének középpontjában van, mivel semmilyen növényi forrásban nem található meg jelentős mennyiségben. Ráadásul a B12-hiány káros hatással lehet a test bizonyos funkcióira. Elengedhetetlen a vörösvértestek normális növekedéséhez és az idegszövetben levő myelinhüvely szintéziséhez.

Melyek a hiány jelei?
A B12-hiány többféleképpen mutatkozik meg. A csontvelő kevesebb vörösvértestet termel, amely közül sok a nagy és fejletlen sejt, s ez vérszegénységhez vezet.
A B12-hiány egyéb jellemzője lehet a paraestesia (végtagok érzéskiesése), járás közben az egyensúly elvesztése, gyengeség és kimerültség, rendszertelen menstruációs ciklusok, valamint pszichiátriai rendellenességek, mint a rossz tájékozódás, depresszió, hangulatváltozás, ingerlékenység, emlékezetkihagyás és elmebaj. A B12-hiány különösen jellemző az idősek körében, akiknél megháborodással és más idegrendszeri betegséggel áll kapcsolatban. Évekig azt hitték, hogy a B12-hiány első jele egyfajta vérszegénység, a nagy méretű, kifejletlen vörösvértestekkel jellemezhető megaloblasztos anémia. Az utóbbi időben a B12-hiányból eredő olyan idegrendszeri károsodásokról is tudunk, amelyek vérszegénység nélkül jelentkeztek a betegnél. A B12-hiány miatt kialakuló idegrendszeri rendellenességek javíthatók voltak B12-vitamin-terápiával. Az idegrendszeri károsodásból való felépülés heteket vagy hónapokat is igénybe vehet, de ha már túl előrehaladott, akkor nem gyógyítható.

Ez minden vegetáriánust érint?

vasárnap, január 17, 2021

Csak egy Anya?

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
„Úgy értem - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak ...?”
„Persze, hogy van munkám.”- csattant fel a nő – „Anya vagyok.”
„Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!” hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: „Hivatali Vallató” vagy „Városi Nyilvántartó”.

„Mi a foglalkozása?” - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak kibuktak belőlem a szavak.
„Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.”
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
„Megkérdezhetem” - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-, pontosan mit csinál ezen a területen?”
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
„Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen.” (Általában úgy mondom a házban és a házon kívül). „A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány).Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.”
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint „csak egy másik Anya”.


Egészséges életmód – A titokzatos szacharin

A szacharin (E 954) a mesterséges édesítőszerek legrégebbi és legközismertebb képviselője. 1879-ben Fahlberg fedezte fel, majd állította elő. A felfedezésben rejlő üzleti lehetőséget megsejtve megindította a tömeggyártást; Németországban 1894-ben évi 33 tonna, 1901-ben már 175 tonna szacharint állítottak elő. Ez idő tájt az élelmiszeripar korlátozás nélkül használta az új édesítőszert gyümölcsszirupok, sütemények, csokoládé, sör és likőrök készítéséhez.
A cukorgyárak érdekelt képviselői azonban nem nézhették tétlenül a szacharin diadalmenetét, és ellenkampányt indítottak különböző orvosi és élelmiszerkémiai érvekkel a tarsolyukban.

Bódás János: Krisztus „szamarai"

Uram, mi, kiket hálás
szolgáddá tett a hit,
hadd legyünk alázatos,
szelíd „szamaraid".

Vonulj be a világba
mirajtunk végre már,
vigyen szét minden tájra
sok millió „szamár":

sok millió hívő szív,
sok millió ajak,
sok kéz, betű vigyen, hogy
mindenütt lássanak,

s a világ minden népe
szórja kincsét eléd:
virágot és hozsánnát,
s szegény, beteg szívét.

Használj föl erre minket,
eljött a pillanat,
e túl okos világban
még sok „szamár" akad,

ki vállalja a szürkék
kockázatos sorát,
nem kér fényes palástot,
sem rangot, koronát,

de bölcsebb, mint a fényes
álkrisztus-paripák,
kik azt hiszek: nekik szól
hozsánna és virág.
Bódás János
1967