hétfő, szeptember 26, 2016

Egészséges életmód - Candidiasis

A candidiasis felismerése és kezelése

A téma részletes áttekintését, az immunrendszer mûködését, helyreállítását, a betegség és terápia ok-okozati összefüggéseinek pontos felvázolását Tóth Gábor Allergia- és Candida kalauz című könyve taglalja, amit tanácsos beszerezni minden beteg ember számára.

Mi okozza a betegséget? A Candida az élesztőgombáknak egy, a mikrobiológiában jól ismert családja, amelyen belül számos különböző gombafajta létezik. Leggyakrabban a Candida albicans alfaj jelenléte mutatható ki a candidiasis során. A Candida albicans egy sarjadzó, álfonalakat képező élesztőgomba fajta, amely az egészséges ember nyálkahártyáján, bőrén és bélcsatornájában is megtalálható. Részét képezi a biológiai egyensúlynak mind a külsõ környezetben, mind az emberi szervezeten belül. A bélflóra részeként folyamatosan verseng a hasznos tejsavbaktériumokkal a táplálékért.

Egészséges életmód - A Candidiasis okai

A betegség okai

Az utóbbi időben több olyan tényezőt sikerült azonosítani, amelyek a candidiasis kórfolyamatában kiváltó (iniciátor) vagy a betegség kialakulását segítő (promoter) faktorként szerepel. A jelenlegi ismeretek szerint ezek a következők: 

Az antibiotikumok egy részének (penicillin, tetracyclin, erythromycin) huzamosabb időn át tartó szedése károkat okozhat a bélflóra érzékeny mikrobiális egyensúlyában. A hasznos és erjesztő munkát végző tejsavbaktériumok kiszorulásával az előnytelen, rothadási folyamatokat elindító mikrobák, valamint a sarjadzó gombafajok kerülnek túlsúlyba a béltraktusban.

DORKÁS

DORKÁS

"Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.
(ApCsel 9:36) 

A Lidda melletti Joppéban élt egy Dorkás nevű asszony, akit jó cselekedetei nagyon közkedveltté tettek. Élete tele volt a kedvesség cselekedeteivel. Gyakorlott ujjai sokkal aktívabbak voltak nyelvénél. Tudta, kinek van szüksége kényelmes ruhára és kinek együttérzésre, szabadon szolgált a szegényeknek és a bánatosoknak.

"Lőn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták őt, kiteríték a felházban." (ApCsel 9:37) A joppéi gyülekezet tudatában volt a veszteségnek. Nem csoda, hogy amikor látták, felidézték Dorkás szolgáló életét, gyászoltak és forró könnycseppeket hullattak élettelen testére.

Hallva, hogy Péter Liddában tartózkodik, a joppéi hívők követeket küldtek hozzá, "kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk." (38. vers)

"Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték őt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt." (39. vers)

Péter kiküldte a szobából a síró asszonyokat, és térdre borulva buzgón imádkozott Istenhez, hogy adja vissza Dorkás életét és egészségét. Azután a testhez fordult, ezt mondva: "Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle." (40. vers)

Dorkás nagy szolgálatot tett a gyülekezetnek és Isten jónak látta visszahozni őt az ellenség földéről, hogy képességei és energiája továbbra is áldás legyen másoknak, és hogy Krisztus műve erősödjék hatalmának megnyilatkozása által. 
(Review and Herald, 1911. április 6.)

Napi ige - Jelek

„Hozzá menvén a farizeusok és a sadduceusok, hogy kísértsék őt, kérték tőle, hogy mutasson nékik mennyei jelet.”

(Mt. 16:1)

„Napjainkban is sokan kiáltanak fel így, amikor feltárul Isten igazsága: »Mutassatok jeleket! Lássunk csodákat!« Jézus nem művelt csodát a farizeusok kívánságára. Sátán sugalmazására sem tett csodát a pusztában. Nekünk sem azért adott erőt, hogy magunkat igazoljuk, vagy azért, hogy kielégítsük a gőgös hitetlenség kívánságát. Az evangélium önmagában isteni kinyilatkoztatás. Nem nagy csoda-e vajon az, hogy a kegyelem erejével kiszabadulhatunk Sátán béklyóiból? Az emberi szív természet szerint nem ellensége a Sátánnak. Csakis Isten kegyelme által lehet azzá. Azzal az emberrel, akit szeszély, dac és akaratosság uralt, vagy akit téves eszmék vezettek, de eljutott az igazság ismeretére és szabaddá vált, valóságos csoda történt. Minden megtérés ennek az isteni ígéretnek a valóra válásáról tanúskodik: »Adok néktek új szívet és új lelket adok belétek« (Ezék. 36:26).

Az emberi szív és jellem átalakulása olyan csoda, mely az élő, örökkévaló Üdvözítőt, a lelkekért kegyelemteljesen munkálkodó Megváltót nyilatkoztatja ki. A Krisztusban elrejtett, kitartó hitélet nagy csoda. Az a jel, amelynek most és mindenkor láthatóvá kell lennie, ha Isten Igéje hangzik: a Szent Lélek jelenléte, aki újjászülő erővé teszi az igét a hallgatók szívében. Ez Isten bizonyságtevése a világ számára, amellyel az ő Fiának küldetését hitelesíti. Azok szívét, akik jelet kívántak Jézustól, olyannyira megkeményítette a hitetlenség, hogy nem vették észre jellemének isteni voltát.”

(Jézus élete, Az igaz jel c. fejezetből)

vasárnap, szeptember 25, 2016

2016. őszi bibliasorozat: Bibliai jövendölések

Dr. Reisinger János és Kecskeméti János háromrészes sorozata


Bibliai jövendölések az iszlámról
címmel 2016. október 6-án indul, csütörtökön 18 órakor a miskolci Megyei Könyvtárban. Várunk mindenkit szeretettel!


Új szombatiskolai tanulmány: Jób könyve - 2016. IV. negyedév

Új negyedéves tanulmányunk megjelent, címe: Jób könyve

Letölthető INNEN



Jób könyve 

1. tanulmány október 1.
Jób megpróbáltatásainak kezdete

2. tanulmány október 8.
Jób megpróbáltatásai folytatódnak

3. tanulmány október 15.
Egy közbevetés: Sátán „pályafutásának” áttekintése

4. tanulmány október 22.
A párbeszédben az első kör kezdete, Jób megátkozza születése napját, Elifáz feddő szavai

5. tanulmány október 29.
Jób másodszor szól súlyos szenvedéseiről, Bildád első megszólalása

6. tanulmány november 5.
Jób panasza Isten bánásmódja miatt, Cófár felszólítja a megtérésre

7. tanulmány november 12.
A párbeszédben a második kör kezdete, Jób kitart feddhetetlensége mellett, Elifáz istentelenséggel vádolja őt

8. tanulmány november 19.
Jób elmarasztaló szavai a barátok kegyetlensége miatt – Bildád azt erősíti, hogy csak a gonoszokat érik csapások

9. tanulmány november 26.
Jób feltámadásba vetett hite, Cófár a gonoszok megbüntetéséről, a párbeszédben a harmadik kör kezdete, Jób a gonoszok jólétéről, Elifáz újabb felhívása a megtérésre

10. tanulmány december 3.
Jób szeretne Isten előtt megjelenni, Bildád szerint az ember nem igazulhat meg Isten előtt

11. tanulmány december 10.
Jób utoljára, egyben a leghosszabban szól, tapasztalatainak újbóli áttekintését adja, fenntartja ártatlanságát

12. tanulmány december 17.
Elihu első beszéde: elmondja új elméletét a szenvedésről – Elihu második beszéde: igyekszik igazolni Istent

13. tanulmány december 24.
Elihu harmadik és negyedik beszéde – Isten igazságossága, hatalmának megnyilatkozása a természetben

14. tanulmány december 31.

Isten válasza – Jób elismeri Isten hatalmát, igazságosságát, imádkozik barátaiért

FÜLÖP, A DIAKÓNUS

FÜLÖP, A DIAKÓNUS

"Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért odafutamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-é, a mit olvasol?" (ApCsel 8:29-30) 

Isten figyel trónjáról és elküldi angyalait a földre, hogy együttműködjenek azokkal, akik az igazságot tanítják. Olvassuk el Fülöp és a szerecsen főember tapasztalatát. "Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; és visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát." (ApCsel 8:26-28)

Ez a különös eset megmutatja az Úr gondoskodását, amit kiterjeszt mindenkire, akinek értelme fogékony az igazságra. Láthatjuk, hogy milyen szoros a kapcsolat a mennyei angyalok és Isten földi szolgáinak szolgálata között.

Fülöpre nehezedett az a teher, hogy új helyekre menjen, bejáratlan területeket keressen fel. Az irányt egy angyal szabta meg számára, aki figyelt minden lehetőséget, hogy hívőket hozzon kapcsolatba embertársaikkal. Fülöp elküldetett "dél felé, arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez." Így találkozott azzal a nagy hatalmú férfival, aki megtérve továbbadhatta másoknak az igazságot. Az Úr Fülöpön keresztül végzett munkája által ez az ember meggyőződött az igazságról, megtért és megkeresztelkedett. Egy utazó hallgató volt, jó állásban lévő személy, aki nagy befolyással fáradozhatott az igazságért.

Ma, csakúgy mint akkor, a mennyei angyalok arra várnak, hogy hívőket vezethessenek embertársaikhoz. Egy angyal mutatta meg Fülöpnek, hol találja azt, aki kész elfogadni az igazságot. Ma is Isten angyalai vezetik és irányítják azok lépéseit, akik engedik, hogy a Szentlélek szentelje meg nyelvüket, finomítsa és nemesítse szívüket. 
(Review and Herald, 1905. április 20.)

Napi ige - Krisztust megvallani

„Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek őróla az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt az én mennyei Atyám előtt.”

(Mt. 10:32–33)

„Aki vallást akar tenni Krisztusról, annak a szívében ő kell, hogy lakozzék... Tanítványai hirdethetik tanításait fényes ékesszólással, elismételhetik a kijelentéseit, de vallást csak akkor tesznek róla, ha az ő szelídsége és szeretete él bennük. A Krisztus lelkületével ellenkező lelkület megtagadja őt... Megtagadhatjuk Krisztust gonosz, balga beszéddel, hazug, szívtelen szavakkal. Megtagadhatjuk őt azzal is, ha kerüljük az élet terheinek hordozását, ha bűnös élvezeteket keresünk. Megtagadhatjuk őt azzal, ha alkalmazkodunk a világhoz, ha udvariatlanul viselkedünk, ha a saját véleményünket túlbecsüljük, ha önigazultak vagyunk, ha kételyeket ápolunk, ha vélt bajoktól félünk, ha a sötétségben járunk. Mindebből nyilvánvaló, hogy Krisztus nem él bennünk.

Az Üdvözítő óva intette tanítványait az olyan hiú reménytől, hogy az evangélium valaha is legyőzné a világ gyűlöletét, hogy idővel megszűnnék a világ ellenkezése... De nem az evangélium hatása vagy munkája szítja fel ezt a viszályt, hanem az ellene irányuló gyűlölet az ok. Minden üldöztetés közül a család viszálya, a jóbarátok elidegenedése viselhető el a legnehezebben. Az Üdvözítő azonban kijelenti: »Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó énhozzám. Aki fel nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, az nem méltó énhozzám«.”

(Jézus élete, Az első evangélisták c. fejezetből)

szombat, szeptember 24, 2016

ISTVÁN

ISTVÁN

"István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között." (ApCsel 6:8) 

István nagyon tevékeny volt Isten művében és bátran tett hitéről bizonyságot. "Előállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a szabadosokénak, Cirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala. De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, mely által szól vala." (ApCsel 6:9) 
A nagy rabbik ezen tanítványai magabiztosak voltak. Bíztak benne, hogy teljes győzelmet aratnak Istvánon egy nyilvános vitában, feltételezett tudatlansága miatt. Azonban ő nemcsak a Szentlélek hatalma által szólt, hanem világossá vált az egész gyülekezet előtt, hogy jó ismerője a próféciáknak és tájékozott a törvény minden vonatkozásában. Hathatósan védelmezte az igazságot és teljes vereséget mért ellenfeleire.

A papok és vezetők, akik tanúi voltak az István szolgálatán keresztül csodálatosan megnyilvánuló erőnek, keserű gyűlölettel teltek meg. Ahelyett, hogy elismerték volna a bemutatott bizonyítékok súlyát, elhatározták, hogy halálra adják őt, hogy elhallgattassák. Számos alkalommal vesztegették már meg a római hatalom képviselőit, hogy megjegyzés nélkül hagyják, amikor a zsidók a maguk kezébe vették az igazságszolgáltatást és megvizsgálták, elítélték és kivégezték a vádlottakat a maguk nemzeti szokásai szerint. István ellenségei nem kételkedtek abban, hogy most is így járhatnak el, anélkül hogy veszélybe kerülnének. Elhatározták, hogy vállalják a következményeket és megragadták Istvánt, hogy a Szanhedrin elé vigyék és vizsgálatnak vessék alá.

Amikor István szemtől szemben állt bíráival, hogy válaszoljon az istenkáromlás vádjaira, egy szent fénysugár ragyogott fel arcán. "És szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját." (ApCsel 6:15) 
Akik Mózest magasztalták, ugyanazt a szent fényt láthatták a foglyon, mint ami régen a szent férfiú arcán ragyogott. Sokan, akik megpillantották István ragyogó tekintetét, reszkettek és eltakarták arcukat, de az önfejűség, hitetlenség és előítélet sohasem hátrál meg. 
(The Spirit of Prophecy, 3. kötet, 294-296. oldal)

Napi ige - A tenger lecsendesítése

Rembrandt: The storm on
the sea of Galilee
„Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aludt. Fölkeltették őt és mondták néki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? Ő pedig felkelvén megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! Ekkor elállt a szél és nagy csendesség lett. Jézus pedig mondta nékik: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?”

(Mk. 4:37–40)

„Amikor felkeltették a vihar miatt Jézust, egész lénye nyugodt volt. Nyoma sem volt a félelemnek szavában, tekintetében. De nem azért, mintha az ő isteni hatalmának a tudatában bízott volna. Nem mint a föld, a menny és a tenger Ura őrizte meg a nyugalmát. Ezt a hatalmát ő letette és kijelentette: »Én semmit sem cselekedhetem magamtól« (Jn. 5:30). Egyedül Atyja hatalmában bízott! A hit volt az, ami nyugalmat adott neki. Mindenkor, minden helyzetben hitt Isten szeretetében és gondviselésében. Ha a tanítványok bíztak volna az Úrban, akkor a veszedelemben is megőrizték volna nyugalmukat. A veszély perceiben való félelmük csak a hitetlenségüket bizonyította. Teljesen megfeledkeztek Jézusról. Ő pedig csak akkor nyújthatott nekik segítséget, amikor tehetetlenségükben elcsüggedve és önmagukban kételkedve, végre hozzáfordultak.

Milyen gyakran tesszük mi is ugyanazt, amit a tanítványok... A bajokat egyedül akarjuk leküzdeni. Elfeledkezünk annak jelenlétéről, aki egyedül segíthet rajtunk. A saját erőnkben bízunk, míg végül elveszítjük minden reményünket. Csak akkor gondolunk az Üdvözítőre, amikor már közel vagyunk az elmerüléshez. De ha hittel kiáltunk hozzá, akkor ő segíteni fog. Bár szomorúan feddi meg hitetlenségünket és önhittségünket, mindazonáltal készséggel siet a segítségünkre. Bárhol vagyunk is, szárazon vagy a vizen, nincs okunk a félelemre, ha Jézus a szívünkben lakozik. A Jézusba vetett élő hit lecsillapítja az élet tengerének háborgását, az Úr pedig kiszabadít a veszélyből, úgy, ahogy a legjobbnak látja.”

(Jézus élete, „Hallgass és némulj el! c. fejezetből)

péntek, szeptember 23, 2016

A TANÍTVÁNYOK

A TANÍTVÁNYOK

"És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon." (ApCsel 4:33) 

Krisztus keresztre feszítése után a tanítványok gyámoltalan, bátortalan közösséget alkottak, mint a pásztor nélküli juhok. Mesterüket megvetették, elítélték és a megszégyenítő keresztre szegezték. A zsidó papok és vezetők megvetően jelentették ki: "Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki." (Mt 27:42)

De a kereszt, a szégyen és gyötrelem eszköze reményt és megváltást hozott a világnak. A tanítványok összegyűltek és reménytelenségük, gyámoltalanságuk megszűnt. Jellemük megváltozott és Krisztus szeretetének köteléke egyesítette őket. Vagyon és fegyver nélküli férfiak voltak ugyan, de velük volt Isten Lelke és szava, a zsidók viszont csak egyszerű halászokként tartották számon őket. Ők azonban Krisztus erejével haladtak előre, hogy bizonyságot tegyenek az igazságról, s hogy diadalmaskodjanak minden ellenállás felett. Felöltözték az isteni "vértezetet" és hirdették a jászol és a kereszt csodálatos történetét. Minden földi tisztelet és elismerés nélkül a hit hősei voltak. Ajkaikról az isteni ékesszólás hangzott, amely megrázta a világot.

Azok, akik elvetették és megfeszítették a Megváltót, azt várták, hogy a tanítványok elbátortalanodnak és elcsüggednek, készen arra, hogy megtagadják Urukat. Meglepve hallgatták az apostolok tiszta és bátor bizonyságtételét, ahogy a Szentlélek ereje által szóltak. A tanítványok úgy munkálkodtak és beszéltek, ahogy Mesterük tette, és akik hallották őket, ezt mondták: "Ezek Jézussal voltak és Tőle tanultak."

Ahogy az apostolok Jézust hirdetve haladtak előre, sok olyan dolgot tettek, amit a zsidó vezetők nem helyeseltek. A nép hozzájuk hozta a betegeket, a tisztátalan lelkektől megzavartakat; tömeg gyűlt köréjük, és akik meggyógyultak, hangosan dicsérték Istent és dicsőítették annak nevét, akit a zsidók elítéltek, tövissel koronáztak meg, megkorbácsoltattak és megfeszíttettek. 
(Signs of the Times, 1899. szeptember 20.)

Génháború

Előzmény: Génmódosított élelmiszerek hatásai

Elmondható, hogy a GM élelmiszerek hamarabb kerültek be a kereskedelembe, mint ahogy azt a tudományos kutatások sebessége megengedné. 

Jelenleg az idegen géneket hordozó növények ártalmatlanságát nem sikerült igazolni, mégis a tengerentúlon nagy mennyiségben fogyasztják ezeket, sőt az európai forgalomba helyezés érdekében is határozott lépések történnek. E jelenségek hátterében sokan politikai és nemzetgazdasági érdekeket sejtenek, talán nem is alaptalanul. 
Az Újvilág és Európa között egyfajta kereskedelmi háború van kibontakozóban, amelybe egyre több nemzetközi döntéshozó szervezet kapcsolódik be. Hatalmi harcok, érdekellentétek, diplomáciai ügyeskedések és tudományos köntösbe bújtatott vonzó ideológiák övezik az üzletszerû génmódosító tevékenységet, amely meglehetősen szövevényessé - egyesek szerint izgalmassá - teszi a GM élelmiszerek témakörét. Amennyiben az Egyesült Államok értékesíteni tudja túltermelt GM terményeit az Európai Unió tagállamaiba, alig visszafordítható folyamatok indulnak el világunkban.