csütörtök, október 19, 2017

3. A nagy várakozás

173 éve ezt élték át adventváró elődeink:

Reformációs beszélgetések Miskolcon

Reisinger János könyvtári sorozata beszélgetésekben folytatódik,
a tizedik, UTOLSÓ alkalom

2017. október 19-én, csütörtökön 18.00 órakor lesz a Miskolc, Szemere u. 2. szám alatt.

A tízrészes reformációs füzetsorozat 10. részének témáját (az Isten által rendelt nyugalomnap) vesszük át. További alkalmak kéthetente.

Várunk mindenkit szeretettel!

A füzetek a helyszínen vásárolhatók!

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

Kérlek azonban titeket Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.
(1Kor 1:10) 

A Szentlélek kitöltéséért minden igazság ügye mellett álló hívőnek imádkoznia kell. És ahogy csak erőnkből telik, igyekeznünk kell minden akadályt elhárítani, mely zavarná az Ő munkálkodását. Mindaddig, amíg az egyház tagjai között viszály és elégedetlenség található, nem áradhat ki a Szentlélek. Irigység, féltékenység, gonosz feltételezések és ördögi beszédek mind Sátán művei, amelyek hathatós akadályai a Lélek munkájának. 

Isten szemei előtt a földön nincs drágább egyházánál. Semmiről sem gondoskodik olyan féltő szeretettel. Semmi sem bántja meg Őt annyira, mint az olyan cselekedet, amely meggátolja a szolgálatában álló munkások befolyását. Mindazokat számon kéri, akik támogatják Sátánt elkedvetlenítő és kritizáló munkájában. 

Akiben nincs szeretet, gyengédség és együttérzés mások iránt, nem végezheti Krisztus munkáját. Mielőtt a prófécia beteljesednék, a gyengék olyanok lesznek, „mint Dávid", és „Dávid háza pedig... mint az Úrnak angyala". (Zak 12:8)

Isten gyermekeinek félre kell tenniük egymással szemben minden gyanúsítgatást. A szíveknek együtt kell dobogniuk. A krisztusi jóindulatnak és testvéri szeretetnek sokkal bőségesebben kellene kiáradnia. Ezek a szavak a fülemben csengenek: „Tartsatok össze, tartsatok össze." Az ünnepélyes, megszentelt igazságnak egyesítenie kell az Úr gyermekeit. A nagyravágyásnak el kell tűnnie. Egy versengő szükségképpen emészti fel az összes többit – ki fog még jobban Krisztusra hasonlítani? Ki tudja még tökéletesebben elrejteni énjét Krisztusban? 

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám - mondja Krisztus -, hogy sok gyümölcsöt teremjetek." (Jn 15:8) Ha van hely, ahol a hívők gyümölcsöt teremnek, akkor ez a mi közös találkozásaink helyszíne. Itt a mi cselekedeteink, szavaink, lelkületünk számon vannak tartva, és a mi befolyásunk olyan messze ható, mint az örökkévalóság. 
(Testimonies, 6. kötet, 42. oldal)

Napi ige - Aki nincs ellenünk, az mellettünk van

„Jézus mondta nékik: Ha valaki befogadja e kis gyermeket az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, az azt fogadja be, aki engem elküldött... János pedig mondta néki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, de eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ téged mivelünk. Felelt néki Jézus: Ne tiltsátok el őt, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.”

(Lk. 9:48–50)

„Senkit sem szabad visszautasítani, aki bármilyen módon is barátságot tanúsít Krisztus iránt... A tanítványok, akik a lelkek indítékait felismerni nem tudják, legyenek óvatosak! Ne csüggesszék el őket!... Ha valaki nem mindenben alkalmazkodik a mi eszméinkhez vagy véleményünkhöz, még nem jogcím arra, hogy az Úrért végzendő munkájától eltiltsuk. Krisztus a nagy Tanító. Mi ne ítélkezzünk, ne osszunk parancsot, hanem üljünk le egyenként alázatosan Jézus lábához, és tanuljunk tőle. Minden lélek, akit Isten készségessé tett, élő szócső, élő vezeték, akin keresztül Krisztus kinyilatkoztatja megbocsátó szeretetét. Milyen meggondoltan kell eljárnunk, nehogy egyet is elcsüggesszünk Isten fáklyavivői közül, és így eltakarjuk azokat a sugarakat, melyeket Isten e világra kíván árasztani általuk!

A tanítványok részéről megnyilvánuló durvaság és ridegség azzal a lélekkel szemben, akit Krisztus szeretete vonz – úgy, ahogy ezt János is tette, amikor megtiltotta, hogy Krisztus nevében csodát műveljen – azt eredményezheti, hogy az ellenség útjára lép, és elvész. Jézus így óv attól, hogy ilyesmit kövessünk el: »Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik...« 

Vajon miért alkalmazta Jézus ezt a szigorú intést, amelynél erősebb nem létezik? Azért, »mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse azt, ami elveszett...« 
Ő végtelen árat fizet minden egyes lélekért. Milyen rettenetes bűn, ha csak egy lelket is eltaszítunk Krisztustól, hiszen ezáltal hiábavalóvá válik az Üdvözítő érette áldozott szeretete, megalázkodása és haláltusája... Egyetlen lélekkel sem szabad könnyelműen bánnunk, aki Krisztusban hisz, még ha gyenge is, még ha léptei ingadozóak, miként a kicsiny gyermeké.

(Jézus élete, Ki a nagyobb? c. fejezetből)

szerda, október 18, 2017

ENGEDELMES LÉLEK

ENGEDELMES LÉLEK

Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben.
(Ef 3:16)

Krisztus evangéliuma kész minden emberben munkálkodni, aki az Úr szolgálatára szánja életét. A Szentlélek birtokába veheti mindazokat, akik odaszánják magukat, nem úgy, hogy az ember használja fel a Szentlelket, hanem úgy, hogy a Szentlélek munkálkodik az emberben az isteni kegyelem bizonyságával. 
Jézus forró szeretete és a menny iránti buzgó vágya alapján az Úr jósága az ember egész élete folyamán folyamatosan munkálkodó erővé válhat. Akik összeköttetésben vannak Jézussal, élvezik az Ő túláradó szeretetét és közvetítik az Ő együttérzését mindazok iránt, akiket Sátán markaiban tart. Jézus követői ezért tudatosan terveznek, tanulnak és tapintatot gyakorolnak, hogy Jézus önzetlen szeretetét be tudják mutatni a bűnös és megátalkodott szívűeknek is, remélve, hogy lelkük megnyerhető lesz Jézus számára, aki életét áldozta értük... 

Ne vesztegesd az időt; késlekedés nélkül valld meg bűneidet Jézusnak. 
A Szentlélek, a Vigasztaló, az igazság Lelke az, aki bizonyságot tesz Jézusról. Jézus mondta: 
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1:8)

Veszedelmes dolog megszomorítani a Szentlelket, melynek segítségével Jézus tanúi lehetünk. Nem tudhatod, mikor volt az a legutóbbi alkalom, amikor megszomorítottad a Szentlelket. A Szentlélek nem kényszeríti az emberi szívet, hogy adja át önmagát Jézusnak, nem is erőlteti, hogy engedjük át lelkiismeretünket, de átvilágítja elménk kamráit, úgy hogy végül meggyőz a bűntől, az igazsággal pedig magához vonz. Ha most nem ismered el bűneid Jézus előtt, eljön az idő, amikor majd elborítanak a nagyszerű dolgok elveszítése miatti fájdalmak, és akkor majd mindent bevallasz. De miért nem most teszed meg ezt, amikor még hív a kegyelem hangja? 
(Youth's Instructor, 1895. augusztus 1.)

Napi ige - Aggodalom és nyugalom

„Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

(Mt. 11:29/b–30)

„»Tanuljátok meg tőlem« – mondja Jézus – »hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek...« Ez az üzenet Krisztus ismeretét közli velünk. Szabadulást jelent a sötétség fejedelmének iskolájában tanult eszméktől, szokásoktól és gyakorlattól... 

Krisztus szívében, minthogy teljes összhangban volt Istennel, tökéletes békesség uralkodott. A tetszésnyilvánítás nem tette büszkévé, a bírálat vagy csalódás nem csüggesztette el. A legnagyobb ellenállás és a kegyetlen bánásmód ellenére is bátran haladt előre a maga útján. Sokan azok közül, akik az ő követőinek vallják magukat, mégis aggódnak, gyötrődnek, mert félnek attól, hogy teljesen Istenre bízzák magukat. Nem adják át magukat teljesen, mert félnek az átadásban rejlő következményektől. Pedig csakis akkor kaphatnak teljes békességet...

Az ökröket azért fogják járomba, hogy segítsen, könnyítse a terhet. Ez Krisztus igájáról is igaz. Ha akaratunk beleolvad Isten akaratába, ha adományait a felebarátaink javára használjuk fel, akkor könnyűnek találjuk majd az élet terheit. Aki Isten parancsolatainak útján halad, az Krisztus társaságában jár és nyugalmat ad szívének az ő szeretete.”

(Jézus élete, „Jöjjetek hozzám” c. fejezetből)

kedd, október 17, 2017

AZ ÉN LEGYŐZÉSE

AZ ÉN LEGYŐZÉSE


Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."
(Jel 3:18) 

Isten erejének csodálatos megnyilatkozása lesz tapasztalható az egyházban, de nem azok életében, akik nem alázták meg magukat az Úr előtt, és bűneik megvallásával nem nyitották meg szíveiket. Az Úr hatalmának megnyilatkozása dicsőségével bevilágítja a földet, de ők saját vakságuk miatt ezt veszélyesnek és félelmetesnek gondolják, ezért minden erejükkel megpróbálnak ellenállni neki. 
Mivel az Úr nem az ő elgondolásaik szerint fog munkálkodni, ezért szembeszegülnek munkájával. „Miért ne ismernénk a Szentlelket – mondják – , hiszen már sok éve munkálkodunk?" Mivel nem válaszoltak az Úr figyelmeztetéseire és az Ő könyörgéseire, ezt állították: „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem." (Jel 3:17) 

Tehetség s hosszú tapasztalatok sora nem elegendő ahhoz, hogy emberek a világosság közvetítőivé váljanak, hacsak nem álltak az igazság napsugarai alá, és hacsak el nem hívattak, ki nem lettek választva, és nem lettek előkészítve a Szentlélek hatalma által. Az Úr felemeli a szent dolgokban foglalatoskodó embert, ha alázattal meghajtja magát az Úr hatalmas karja előtt. A Szentlélek gazdag kegyelme árad ki rá. Önző, erős és makacs jellemtulajdonságai megláttatnak a világ világosságának fényében. „Hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2:5) Ha tiszta szívvel keresed az Urat, Ő meg is talál téged. 

A vég közel van. Nincs vesztegetni való időnk! Az Úr gyermekeiről sugárzó fény tiszta, világos sugarakban terjed szét, hogy bemutassa Jézust az egyháznak és az egész világnak. 
(Review and Herald, 1890. december 23.)

Csak egy Anya?

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
„Úgy értem - magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ...?”
„Persze, hogy van munkám.”- csattant fel a nő – „Anya vagyok.”
„Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!” hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: „Hivatali Vallató” vagy „Városi Nyilvántartó”.

„Mi a foglalkozása?” - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak kibuktak belőlem a szavak.
„Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.”
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
„Megkérdezhetem” - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-, pontosan mit csinál ezen a területen?”
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
„Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen.” (Általában úgy mondom a házban és a házon kívül). „A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány).Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.”
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint „csak egy másik Anya”.

Napi ige - Jézus terhe

„Vegyétek fel magatokra az én igámat!”

(Mt. 11:29)

„»Vegyétek fel magatokra az én igámat« – mondja Jézus. Az iga a szolgálat szerszáma. Az ökröket igába fogják, ami biztosítja a hasznos munka végzését. Ezzel a szemléltetéssel arra tanít Krisztus, hogy egész életünket betöltő szolgálatra hívott el bennünket.

A szolgálatra kötelező iga: Isten törvénye. A szeretetnek az Édenben kinyilatkoztatott nagy törvénye ez, amelyet a Sínai-hegyen ismét kihirdetett az Úr, az újszövetségben pedig a szívünkbe ír. Ha magunkra hagyatnánk, hogy a saját hajlamainkat kövessük, Sátán seregébe kerülnénk. Ezért Isten az ő akaratához kapcsol minket, amely magasztos, nemes, felemelő. Azt kívánja, hogy vegyük fel a szolgálat kötelezettségeit türelmesen és bölcsen...

Sokan azért görnyednek a teher súlya alatt, mert a világ színvonalát akarják elérni. A világ szolgálatát választották, elfogadták terheit, magukévá tették szokásait... Az állandó aggodalom kimeríti életerejüket. Urunk azt kívánja, hogy vessék le a szolgaság jármát. Meghívja őket, hogy vegyék fel helyette az ő igáját. Így szól: »Az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű«. Kéri őket, hogy keressék először Isten országát és annak igazságát, és megígéri, hogy életük minden szükségletét kielégíti. Az aggodalom vak, nem ismeri fel a jövőt, Jézus azonban a kezdetből látja a véget. Mennyei Atyánknak ezernyi útja van, hogy rólunk gondoskodjék. Akiknek az az életelvük, hogy Isten szolgálata és tisztelete mindenekfelett való, azok tapasztalni fogják, hogy a bajok eltűnnek, és előttük áll az egyenes ösvény.”

(Jézus élete, „Jöjjetek hozzám” c. fejezetből)

hétfő, október 16, 2017

AKARATUNK ÁTADÁSA

AKARATUNK ÁTADÁSA

„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." 

(Fil 2:13) 

Krisztus megígérte egyházának a Szentlélek adományát, és ez az ígéret ugyanúgy szól nekünk is, mint szólt tanítványainak. De mint minden ígéret, ez is feltételhez kötött. Vannak, akik hiszik és vallják, hogy igényt tartanak az Úr ígéreteire; beszélnek is Krisztusról és a Szentlélekről, de kapcsolatuk nem gyümölcsözik. Nem rendelik alá lelküket a krisztusi vezetésnek és az égi követ ellenőrzésének. Mi nem használhatjuk a Szentlelket. Ő használ fel bennünket. Rajta keresztül munkálkodik az Úr gyermekeiben és végzi „mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." De ennek sokan nem vetik alá magukat. Saját maguk akarják magukat irányítani. Ezért nem kaphatják meg a menny ajándékát.

Csak azok kaphatják meg a Szentlelket
, akik alázattal várják az Urat, és kívánják az Ő kegyelmét és vezetését. Az Úr várakozik az Ő kérésükre és a befogadás készségére. A megígért áldás, ha hittel kérik, magával hozza az Úr összes többi áldását is. Krisztus gazdag kegyelme nyújtja mindezt, és Ő kész ezzel mindenkit betölteni befogadóképessége szerint.

Amikor a Szentlélek birtokába veszi szívünket, át is alakítja egész életünket. Bűnös gondolatainkat messzire elűzi, gonosz cselekedeteinket elhagyjuk; szeretet, alázat és béke veszi át a harag, irigység és viszály helyét. Öröm lesz a szomorúság helyén, és tekintetünk a menny tisztaságát tükrözi. Senki sem látja azt a kezet, mely vállunkról leemeli a terhet, és senki sem veszi észre a mennyből leereszkedő fénysugarat. 
Az áldás akkor jő, mikor az ember hit által alárendeli akaratát Istennek. És az a hatalom, mely emberi szemmel nem látható, új lényt teremt bennünk Jézus képmására. 
Lelki életünk a Szentlélek által lélegzik. A Szentlélek elküldése Krisztus életének elküldése. A Lélek betölti az őt befogadó lelket és krisztusi jellemtulajdonságokkal ruházza fel. 
(Review and Herald, 1908. november 19.)

Napi ige - Jézus rokonsága

„Sokaság ült körülötte, amikor ezt mondták néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott kinn keresnek téged. Ő pedig felelt nékik, mondván: Ki az én anyám avagy kik az én testvéreim? Azután elnézvén körös-körül a körülötte ülőkön, mondta: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem, nőtestvérem és az én anyám.”

(Mk. 3:32–35)

„Milyen támaszra talált volna Krisztus földi rokonaiban, ha hittek volna benne, mint a menny küldöttében, ha együttműködtek volna vele, Isten dolgait cselekedve! Hitetlenségük azonban árnyat vetett Jézus földi életére. Egy része volt ez a fájdalom keserű poharának, amelyet miérettünk kiürített. Testvérei azt kívánták, hogy engedjen elgondolásaiknak, noha ez az eljárás semmiképpen sem egyezett meg az ő isteni küldetésével. Úgy tekintettek rá, mintha a tanácsukra szorult volna. Teljesen a saját emberi szempontjaik szerint ítélték meg őt. Azt gondolták, hogy ha csak olyasmit beszélne, amit az írástudók és a farizeusok is elfogadhatnak, akkor elkerülhetné a szavai által felidézett kellemetlen összeütközéseket... Tudták, hogy a farizeusok csak az alkalomra várnak, hogy őt vádolhassák, és úgy érezték, hogy erre elég okot is adott. (Lásd: Jn. 7:1–5)

Rövidre szabott lelki mértékükkel képtelenek voltak felfogni Jézus misszióját, amelynek teljesítéséért e földre jött. Ezért nem is éreztek iránta részvétet megpróbáltatásaiban... Nyugodtan kárhoztatták mindazt, amit nem tudtak megérteni. Szemrehányásaik mélyen, egészen az elevenébe vágtak Jézusnak. Lelke megfáradt és aggodalommal telt meg... Ezek nehezítették meg, és tették tövisessé az útját. Krisztust annyira kínozta a saját otthonában tapasztalt félreismerés, hogy megkönnyebbülést jelentett számára, ha oda mehetett, ahol megértették... Gyakran csak akkor nyugodott meg, ha egyedül lehetett, ha mennyei Atyjával érintkezhetett.

Akiknek Krisztusért kell szenvedniük, akiknek félreértést és bizalmatlankodást kell eltűrniük, még a saját családjukban is, azok megvigasztalódhatnak, ha arra gondolnak, hogy Jézus mindezt elviselte. Részvétet érez irántuk. Kéri, hogy az ő társaságát keressék, és találjanak enyhülést abban, amiben ő is talált: az Atyával való közösségben.”

(Jézus élete, „Kik az én testvéreim?” c. fejezetből)

vasárnap, október 15, 2017

A LEVÁLTOTT RUHA

A LEVÁLTOTT RUHA

Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata."

(Mt 22:11-12) 

Dobd el az utcai viseletet és cseréld fel azt a mennyegzői ruhára, melyet Jézus készített el számodra! Így Jézussal együtt elfoglalhatod a menny trónjait. 
Az Úr vár mindenkit, aki úgy jön elé, ahogy van. Ne törjük magunkat önigazságunk építgetésén, önmagunk felmagasztalásán, érdemeink mutogatásán és tudományunkkal való büszkélkedésen. Csak ha a szelídség és alázatosság palástjában jársz és dolgozol, az Úr akkor munkálkodik érted - olyan munkával, melyre csak Ő képes. Az Úr munkálkodik benned, ahogyan azt Ő jókedvéből és akaratából teszi. Örömmel tölti el őt, ha lát téged Krisztus szeretetéhez ragaszkodni és abban megmaradni.

Ne hagyd, hogy bármi megrabolja nyugalmadat, békédet, és azt a bizonyosságot, hogy Krisztus elfogadott. Kérd számon minden ígéretét, és az mind a tiéd, ha teljesíted feltételeit. Az Ő szeretetében való megmaradás titka: teljes önmegtagadás és Krisztus utainak elfogadása. 

Maradandó békesség - kik érik ezt el? Csak akkor találjuk meg, ha elhagyjuk minden önfelmagasztalásunkat és önző nézőpontból való magaméregetésünket, megtagadjuk önmagunkat és elfogadjuk Krisztus útjait. Meg kell tanulnunk az Ő alázatát és szelídségét, mielőtt ígéretei beteljesedhetnének rajtunk. „Nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." (Mt 11:29) 
A krisztusi szokások felvétele által alakul át az én - amikor felvesszük az Ő igáját és alárendeljük magunkat tanításának. 

Jézusnak átadni életünket sokkal többet jelent, mint azt egyesek gondolnák. Isten teljes önmegtagadást vár el. Addig nem fogadhatjuk be Szentlelkét, amíg szét nem törtünk minden igát, mely bennünket kifogásolható jellemtulajdonságainkhoz kötöz. Ezek az akadályok tartanak vissza bennünket attól, hogy Krisztus igáját hordozzuk és tanítása szerint éljünk. Nincs senki közöttünk, akinek már nem kellene tanulnia. Mindannyiunknak tanulnunk kell Krisztustól. 
(Review and Herald, 1899. április 25.)