szombat, december 09, 2017

MINDIG VAN EGY NYITOTT AJTÓ

MINDIG VAN EGY NYITOTT AJTÓ


Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.
(Jel 3:8) 

Azok, akik győznek, igen felmagasztaltatnak Isten és az angyalok előtt. Jézus megígérte, hogy nevüket megvallja Atyja és a mennyei szent angyalok előtt. Ő az ígéretek sokaságát adta bátorításul, hogy mi is győztesek lehessünk. A Hű Tanúbizonyság megígérte, hogy egy nyitott ajtót ad elénk, melyet ember be nem zárhat. 

Akik igyekeznek Istenhez hűségesek lenni, elzárhatják ugyan előlük e világ számos kiváltságát, útjaik meglehet kerítésekbe ütköznek, munkájukat jóllehet az igazság ellenségei akadályozzák, de nincs olyan erő, mely be tudná zárni a kapcsolat ajtaját Isten és e hűségesek lelke között. Ezt az ajtót a keresztény maga zárja be a bűnnel szembeni engedékenységével, vagy a menny fényének visszautasításával. Ha elfordítja fülét az igazság üzenetének hallgatásától, megszünteti a kapcsolatot Isten és önnön lelke között.

Lehet fületek, és mégsem hallotok. Lehet szemetek, és mégsem látjátok a világosságot, sem nem fogadjátok be az Isten által számotokra felajánlott megvilágosodást. Bezárhatod a fény előtt az ajtót olyan eredményesen, ahogy azt a farizeusok tették Jézussal, mikor közöttük tanított. Nem akarták befogadni a világosságot és ismeretet, melyet Ő hozott, mert nem azon az úton érkezett, amelyiken ők várták. Krisztus volt a világ világossága. Ha ők elfogadták volna azt a világosságot, mit kegyelmében számukra hozott, az megmentésüket eredményezte volna, ám ők visszautasították Izraelnek ama Szentjét. 

Krisztus azt mondta nekik: „inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek." (Jn 3:19-20) Azt is mondta: „nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen." (Jn 5:40) 
Az út nyitva állt, de saját döntéseik alapján bezárták az ajtót, és megrontották kapcsolatukat Krisztussal. Mi is hasonlóan teszünk, ha visszautasítjuk a világosságot és a fényt. 
(Review and Herald, 1889. március 26.)

Napi ige - A gyülekezeti közösség lényege

„Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindnyájatoknak, hogy senki ne bölcselkedjék feljebb, mint ahogy bölcselkedni kell, hanem józanon bölcselkedjék...”

(Rm. 12:3)

„Isten egyházát tette a világosság közvetítőjévé e földön, általa kívánja közölni szándékát és akaratát. Egyetlen szolgájának sem ad olyan tapasztalatot, amely független, vagy ellentétes a gyülekezet tapasztalatával. A gyülekezetre vonatkozó akaratát sem csupán egyetlen emberrel közli, miközben a gyülekezet egészét, Krisztus testét, sötétségben hagyná...

Kezdettől fogva voltak olyan emberek a gyülekezetben, akik személyes függetlenségre törekedtek. Nem látják be, hogy az ilyen függetlenülés könnyen vezet oda, hogy túlságosan bíznak önmagukban... Isten tekintélyt és hatalmat adott gyülekezetének, amelyet senkinek sincs joga lebecsülni. Aki így cselekszik, az Isten szavát veti meg. 

Aki hajlamos arra, hogy mérvadónak tekintse saját ítéletét, az veszélyben forog... Lekicsinyelni azokat, akiket Isten bízott meg a felelősséghordozással, annyit jelent, mint megvetni azokat, akiket Isten népének erősítésére rendelt... Az Úr úgy rendelkezett a maga bölcsességében, hogy szoros kapcsolat fűzze össze a hívő keresztényt a kereszténnyel, gyülekezetet gyülekezettel. Csakis így lehetséges, hogy az ember együtt dolgozzék Istennel. Így valósul meg az, hogy minden eszköz a Szentléleknek rendeltetik alá és valamennyi hívő egy és ugyanazon rendszeres, helyesen irányított törekvésben egyesül, hogy közölhesse a világgal Isten kegyelmének örömhírét...”

(Apostolok története, Az evangélium Antiókhiában c. fejezetből)

péntek, december 08, 2017

Pál apostol nyomában - 2017. őszi előadássorozat


A megszokott könyvtári sorozat idei őszi alkalmainak témája Pál apostol
Az előadások négyhetente a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban (Miskolc, Görgey A. u. 11.) lesznek megtartva, csütörtökönként 16.30 órakor.

PÁL APOSTOL NYOMÁBAN

4. alkalom (2017.12.21. 16.30) Kecskeméti János

A könyvtár belépődíjat szed. Várunk mindenkit szeretettel!


AZ IMA MEGERŐSÍT

AZ IMA MEGERŐSÍT


Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk."
(1Jn 5:4)

Miközben Jézus, Közbenjárónk a mennyben esedezik érettünk, a Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy akaratunk és tetteink az ő tetszése szerintiek legyenek. Az egész menny érdekelt a lelkek megmentésében. Milyen okunk van tehát abban kételkedni, hogy az Úr akar és fog is segíteni nekünk? Nekünk magunknak is, akik tanítjuk az embereket, élő kapcsolatban kell állnunk Istennel. A Lélekben és az Igében az emberek számára olyanoknak kell lennünk, mint a forrás, mert bennünk él Krisztus, az örök életre buzgó víznek kútforrása. A bánat és fájdalom talán megpróbálja türelmünket és hitünket, de a Láthatatlan jelenlétének fénye velünk van, és önmagunkat Jézus mögé kell rejtenünk.

Bátorítsd a gyülekezetet; segíts nekik imában Istenhez emelkedni. Mondd el, hogy amikor úgy érzik, hogy vétkeztek és nincs erejük imádkozni, éppen akkor van ideje az imádkozásnak. 
Sokan megalázottnak érzik magukat bukásuk után, mert az ellenség győzött felettük, ahelyett hogy ők kerültek volna ki győztesen. Világiasság, önzés és testiesség gyengítette el őket, és úgy érzik, semmi értelme sincs Istenhez jönni. Ám ez a gondolat egy az ellenség sugalmazásai közül. Lehet, hogy szégyenkeznek és mélyen megalázottaknak érzik magukat, de imádkozniuk és hinniük kell. Amint megvallják bűneiket, Ő, aki igaz és hű, megbocsátja bűneiket és eltörli minden álnokságaikat. (Lásd: 1Jn 1:9) 

Amikor elméd elkalandozik ima közben, ne essél kétségbe, hanem tereld vissza a trónhoz, és ne hagyd el a kegyelem királyi székét, míg el nem nyered a győzelmet. 
Arra vársz talán, hogy erős érzelem bizonyítsa ezt a győzelmet? Nem; „a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". Az Úr ismeri vágyaidat; hit által maradj közelében, és várd, hogy megkapd a Szentlelket.

A Szentlélek rendeltetése, hogy minden lelki megmozdulásunkat vezesse. Az Atya a Fiát adta értünk, hogy a Fiú által a Szentlélek eljöjjön hozzánk és az Atyához vezessen bennünket. Isten közreműködése által a közbenjárás lelkét kaptuk, ami által úgy esedezhetünk Istennél, mint ahogy az ember szokott kérni barátjától. 
(Signs of the Times, 1892. október 3.)

Napi ige - Mennyei angyalok

„Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve a szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?”

(Zsid. 1:14)

„Miként az apostolok idejében, úgy napjainkban is angyalok vonulnak végig a földön, bejárnak hegyet és völgyet, hogy vigasztalják a csüggedőket, védelmezzék a megtérőket és emberi lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Igaz, hogy valódi mivoltukban nem láthatjuk őket, de mellettünk vannak, hogy vezessenek, tanítsanak és oltalmazzanak. Titokzatos, láthatatlan létra köti össze a mennyet a földdel, amelynek az alsó foka a földet, legfelső foka az Örökkévaló trónját érinti. Ezen a fényesen ragyogó létrán állandóan fel és alá járnak az angyalok, felviszik a nyomorgók sóhaját az Atyához és reményt, bátorító áldást hoznak az embereknek.* [jegyzet: Utalás Jákób álmának jelképes ábrázolására. Lásd: I.Móz. 28. fejezetében, vö.: Jn. 1:52] 

Fáradhatatlanul munkálkodnak minden lélekért, akiért Krisztus meghalt...

»Öröm van a mennyben egy megtért bűnösön« (Lk. 15:7). 
Minden eredménnyel járó fáradozásunkról, amely a sötétséget eloszlatja és Krisztus ismeretét terjeszti, értesül a menny. A mennyei »fejedelemségek és hatalmasságok« teljes figyelemmel kísérik Isten szolgáinak küzdelmét, amelyet látszólag csüggesztő körülmények között vívnak meg... Jobban kellene ismernünk az angyalok szolgálatát és küldetésük jelentőségét. Mindig gondoljunk arra, hogy Isten minden őszinte gyermeke mennyei lények segítségét élvezi. A világosság és az erő láthatatlan seregei szolgálatkészen veszik körül a szelídeket és alázatosakat, akik hisznek Isten ígéreteiben és igényt tartanak beteljesedésére.”

(Apostolok története, Szabadulás a börtönből c. fejezetből)

csütörtök, december 07, 2017

NEM SAJÁT AKARATOM SZERINT

NEM SAJÁT AKARATOM SZERINT

Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
(Róma 8:15) 

A megszentelődés munkája a szívben kezdődik. Oly szoros kapcsolatba kell kerülnünk Istennel, hogy Jézus ránk helyezhesse igáját. Meg kell üresítenünk magunkat az önzéstől, hogy helyet készítsünk Jézus számára. Milyen sokan vannak, akiknek szívük annyira telve van bálványokkal, hogy semmi hely sincs a világ Megváltója számára. A világ rabságban tartja az emberek szívét. Gondolataikat és érzelmeiket a saját üzleteikre, társadalmi helyzetükre, családjukra összpontosítják. Ragaszkodnak véleményükhöz és útjaikhoz, és bálványként dédelgetik ezeket lelkükben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az én szolgálatára adjuk át magunkat, ragaszkodva saját véleményünkhöz és útjainkhoz, hogy ekképpen kizárja lelkünk Isten igazságát.
Meg kell üresítenünk magunkat az önzéstől. Ez azonban nem minden, amit tennünk kell, mert amikor a bálványoktól megszabadultunk, az űrt be is kell töltenünk. Ha a szívünk üresen maradna, és az űrt nem töltenénk be, akkor ahhoz az emberhez lennénk hasonlóak, akinek háza „üresen, kisöpörve és felékesítve" állt (Mt 12:44), anélkül hogy vendéget fogadott volna be. A gonosz lélek más hét gonosz társat vett maga mellé, nála gonoszabbakat, bementek és ott tanyáztak, és ennek az embernek a későbbi állapota rosszabb lett az előzőnél.... 

Úgy érzed, hogy nem vagy képes elérni a menny jóváhagyását. Lehet, hogy azt mondod: „E gonoszság iránti természetes hajlandósággal születtem, és nem tudom legyőzni a kísértést." Minden szükséges dologról gondoskodott a mi mennyei Atyánk, hogy képes légy leküzdeni minden szentségtelen hajlamot. Győzni fogsz a kísértés felett, ahogy Krisztus is győzött a te érdekedben. Ő azt mondja: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében." (Jel 3:21) 
A bűn volt az, ami veszélyeztette az emberi családot; és még mielőtt ember lett volna arra az esetre, ha az ember a próba során elbukna. Jézus lesz az áldozat és kezes, s a belé vetett hit által az ember megbékül Istennel, mert Krisztus volt a bárány, "aki megöletett, e világ alapítása óta". (Jel 13:8) Krisztus meghalt a Golgotán, hogy az embernek legyen ereje győzni a természetes bűn iránti hajlamán. 

Valaki ezt kérdezi: "Nekem nem lehet saját utam, hogy azon járjak?" Nem, neked nem lehet saját utadat járnod, és így is bemenned a mennyeknek országába. Oda nem visz "az én utam". Emberi utak nem lesznek a mennyországban. A mi utainknak el kell veszniük Isten útjaiban. 
(Review and Herald, 1892. február 23.)

Napi ige - Imádkozzatok "királyaitokért"!

„Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaid ölben hozatnak.”
(Ésa. 60:3–4)

„Isten sok olyan embert vonz művéhez, mint amilyen Kornélius* [jegyzet: A történetet lásd Ap.csel. 10. fejezetében] is volt. Az ilyen emberek rokonszenveznek Isten népével, de a világban betöltött állásuk megakadályozza őket abban, hogy nyíltan Krisztus mellé álljanak. Különösen fáradoznunk kellene az ilyen lelkek megnyeréséért. 
Isten komoly és alázatos munkásokat keres, hogy hirdessék az evangéliumot a társadalom magasabb osztályainak. Az igazi megtérés csodáit várhatjuk még, olyan csodákat, amilyeneket még nem láttunk! 
A föld legmagasabb pozícióit betöltő emberek sem esnek kívül Isten csodatévő hatalmán. Ha az Úr munkatársai bátran és híven teljesítenék kötelességeiket, akkor Isten művelt, befolyásos, felelős állásokat betöltő embereket téríthetne meg. Sokan fogadnák el a mennyei alapelveket a Szentlélek ereje által, és az igazságot felismerve, jó eszközökké válnának a világosság terjesztésére. Időt és pénzt szentelnének az Úr művére a gyülekezet pedig új erőt és lendületet nyerne...

Napjainkban is sokan közelebb állnak Isten országához, mint ahogy azt mi feltételezzük. Istennek sok becses drágaköve van ebben a sötét, bűnös világban, akikhez szeretné elküldeni hírnökeit. Mindenütt vannak lelkek, akikben megvan a hajlandóság arra, hogy Krisztus mellé álljanak...”

(Apostolok története, Igazságot szomjazó lélek c. fejezetből)

szerda, december 06, 2017

Napi ige - A jó pásztor

„Én vagyok a jó pásztor. Ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.”

(Jn. 10:14)

„Az isteni pásztor ismeri nyája minden egyes tagját, az egész világon... Az Üdvözítő személyesen ismer minket. Részvétet ébresztenek benne gyengeségeink. Rendelkezik, hogy segítséget kapjunk, valahányszor csak könyörgünk ezért. Oly értékes az Úr előtt minden egyes lélek, mintha egyedüli volna, akiért ő feláldozta az életét. Minden szenvedés megindítja a szívét, minden segélykiáltás a füléhez hatol. 

Azért jött, hogy mindenkit megmentsen. Ezt kiáltja: »Kövess engem!« Szentlelke által indítja a szíveket, hogy önzetlen követői sorába lépjenek. Tudja, hogy ki az ellensége, és ugyanígy ismeri az engedelmes lelkeket is. Így szól: »Az én juhaim hallják az én szómat és én ismerem őket, ők pedig követnek engem«. Gondot visel híven minden egyes lélekről...
 
»Soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből« (Jn. 10:28). 
Az a lélek, aki az Úr Jézus védelme alá helyezi magát, nagyobb érték az ő számára, mint a világ minden gazdagsága. Minden fájdalmat és szenvedést eltűrt a Golgotán azért, hogy akárcsak egyetlen lelket is megmentsen az ő országa számára. Sohasem hagy el egyetlen lelket sem, kivéve, ha az ember hagyja el őt.
Krisztus minden kísértésünkben és próbánkban segítőnk, sohasem hagy cserben bennünket. Mellettünk áll a bűn elleni harcainkban. Ha a szemünkkel nem is látjuk őt, hit által halljuk a hangját, megnyugtató szavait: Ne félj! Veled vagyok!”

(Jézus élete, A jó pásztor c. fejezetből)

AZ ELLENSÉG CSELFOGÁSAINAK LELEPLEZÉSE

AZ ELLENSÉG CSELFOGÁSAINAK LELEPLEZÉSE



Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.
(Ef. 6:10) 

Mint nép, mi az Úr eljövetelét kémleljük az ég felhőiben. Gondosan meg kellene vizsgálnunk szívünket, hogy hitben vagyunk-e vagy sem. Úgy tűnik, hogy sokak szemei elé köd ereszkedett, mert nem tudnak a lelki dolgokban helyesen ítélni, és nem veszik észre, hogy Sátán csapdákat állított lelküknek. A keresztény nem lehet a szenvedélyek rabja; őt a Szentléleknek kell irányítania. De sokan lettek az ellenség játékszerévé, mert a kísértések alkalmával nem találnak Jézusban menedéket, hanem tőle távol aggodalmaskodnak, és zavartságukban teljesen elveszítik hitüket és bátorságukat. Nem jut eszükbe, hogy a múltban Jézus már sok nehézségből kimentette őket, hogy kegyelme elégséges a napi megpróbáltatások elviselésére, és hogy a jelen próbáiban is képes segíteni.

Összezavarodunk mindennapos kis próbáinkban, és megengedjük, hogy ezek sértsenek és háborgassanak minket; elbukunk alattuk, és így botránykővé válunk magunk és mások részére. Pedig a legfontosabb áldások a mindennapi háborgatások türelmes hordozásából származnak. Erőt kell gyűjtenünk a nagyobb próbák elviseléséhez. Sátán legádázabb kísértéseivel gyakorol reánk nyomást, és nekünk meg kell tanulnunk mindig és minden szükségünkben Istenhez jönni. 

Mi azt valljuk, hogy bibliai keresztények vagyunk, és nem élünk sötétségben, ahol lépést lépés után a bizonytalanságban kellene megtennünk. Nekünk tudnunk kell, hová megyünk. Ha Krisztust vezérünkként követjük, nem lehetünk a sötétségben, mert ő azt mondja: „aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn. 8:12) Amikor úgy tűnik, hogy az utat nehézségek szegélyezik, és sötétség takarja, hinnünk kell, hogy elöl fény világít, és ne forduljunk se jobbra, se balra, ne tartsanak vissza próbáink és kísértéseink, hanem nekidőlve, célegyenesen igyekezzünk előre. 
(Review and Herald, 1891. május 19.)

kedd, december 05, 2017

AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN

AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN

Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van."

(Jel. 12:12) 

Akik mindenüket Istennek szentelték, nem kerülik el a lelkek ellenségének zaklatását. Sátán különleges kísértéseivel jön hozzájuk, hogy terve szerint elcsábítsa őket Isten iránti hűségüktől. A megvesztegetés tárgyát ajándékként kínálja, ahogy azt Jézusnak is felajánlotta a megkísértés pusztájában, ilyen szavakkal: „Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem." (Mt 4:9)


Milyen választ adhat a keresztény a gonosz minden kísértésére? 

Azt kellene mondania: „Nem fogom befolyásomat semmi másra felhasználni, csupán Krisztus ügyének előmozdítására. Nem vagyok a magamé; áron vétettem meg. Nem azért élek, hogy a magam kedvében járjak; megvásároltak, Krisztus vére volt a váltságdíj. Nem tudok neki többet adni, mint azt, ami az övé, mert életem minden pillanata az ő tulajdona. Én az ő szolgája vagyok, akit a Mester akaratának teljesítésére alkalmazott."
Ez az egyetlen álláspont, amit biztonsággal elfoglalhatunk; ha a gyülekezet minden tagja egyénileg így érezne, micsoda erő áradna, mely Krisztushoz vonzana és megmentene lelkeket! A félszívvel végzett munka az az erőfeszítés, hogy egyidőben szolgáljuk Istent és az ördögöt, megfosztja az egyházat a Szentlélek jelenlététől.

Bár a gyülekezet tagjai Istennek szentelték magukat, bár a Lélek egységében és a békesség kötelékében élnek, szerveződnének bár abból a célból, hogy másokra is jó befolyást árasszanak, akkor a gyülekezet valóban a világ világossága lesz. Ha a tagok egyénileg is arra törekednének, hogy jellemükben és életükben a világ előtt Krisztust képviseljék, akkor ezrek vonzódnának a Megváltóhoz, olyanok is, akik ma még okot találnak arra, hogy azok szavait és tetteit kritizálják, akik Krisztus nevét vallják. 

Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." (2Kor 4:6-7) 
(Home Missionary, 1892. október 1.)

Napi ige - Bűngyűlölet, bűnösszeretet

„Jézus pedig mondta néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!”

(Jn. 8:11)

„Jézus lénye az igazság teljességében nyilatkozik meg. Nem helyeselte az asszony bűnét, és nem csökkentette annak nagyságát. Ő azonban nem akar kárhoztatni, hanem mindig és mindenhol menteni. A világ megveti és kigúnyolja az ilyen tévelygő asszonyt, Jézus azonban megvigasztalja és felemeli a porból. Ő, az egyetlen bűnnélküli, részvétet érez a bűnös gyengesége iránt és segítő kezet nyújt felé. A képmutató farizeusok vádolnak és ítélkeznek, az Úr Jézus ellenben így szól: »Eredj el és többé ne vétkezzél!«

Nem követi Krisztust az az ember, aki irtózva fordul el a tévelygő bűnöstől és semmit sem tesz annak érdekében, hogy megállítsa őt a lejtőn. Azok, akik abban buzgólkodnak, hogy másokat vádoljanak és megítéljenek, gyakran még bűnösebbek, mint azok, akiket kárhoztatnak. 

Az emberek gyűlölik a bűnöst, de szeretik a bűnt. Krisztus gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. 
Ilyen a lelkületük azoknak, akik Krisztust követik. A keresztény szeretet meggondoltan bírál és ítélkezik, a bűnbánót pedig felismeri. Kész a megbocsátásra és bátorításra, hogy földi vándorokat a szentség útjára vezessen és megtartsa őket.”

(Jézus élete, Cselvetések között c. fejezetből)

hétfő, december 04, 2017

Napi ige - Helyes bibliaértelmezés

„Te pedig azokat szóljad, amelyek az egészséges tudományhoz illenek... Ezeket szóljad, ints és feddj teljes méltósággal, senki téged meg ne vessen.”

(Tit. 2:1, 15)

„Ápoljuk az Isten szava iránti tiszteletet, és becsületes szándékkal kutassuk az Igét. Ne úgy értelmezzünk mindent, hogy az előre kitűzött eredményhez jussunk. Ez az a pont, ahol a nagy hitújítók némelyike is elbukott, s ez az oka annak, hogy olyan emberek, akik ma Isten és az igazság bajnokai lehetnének, ellene küzdenek... Isten azt akarja, hogy olyan tanulók legyünk, akik elsősorban a »két tanúbizonyságtól« tanulnak és másodsorban embertársaiktól. Ez az Isten rendje szerint való eljárás. Isten igéje leleplezi a tévelygést... Ne fogadjuk el senki emberfia véleményét anélkül, hogy előbb össze ne vetnénk az Írásokkal. Amikor emberek a maguk okoskodása szerint értelmezik Isten szavát, akkor ezzel azt bizonyítják, hogy nem tartják tiszteletben Isten ihletett igéit. Amikor összevegyítik az istenit az emberivel, a közönségest a szenttel, Isten szavát becsülik le...

Nem csak az ige pontos értelmezését várja el Isten tőlünk! Azt kívánja, hogy ne csupán ismerjük, hanem gyakoroljuk is az igazságot. Annak a valakinek a szellemét és lelkületét kell bevonnunk mindennapi életünkbe és embertársainkkal való érintkezéseinkbe, aki az igazságot adta nekünk... Aki kész cselekedni Isten akaratát, az felismeri a helyes tanítást. Az ilyen ember szent teljességében fogja látni az igazságot...”

(1888. Materials, 201–202. l.)