vasárnap, április 15, 2018

HIGGY A LÉLEK VEZETÉSÉBEN!

HIGGY A LÉLEK VEZETÉSÉBEN!



„Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék. Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre."
(1Kor 2:5-7) 

A Szeretett Fiú elfogadott téged. Az a legfőbb vágyam, hogy elérd a keresztényi jellem tökéletességét, nem a saját erődből, hanem Krisztus érdeme és igazsága által. A Szentlélek adománya volt a legnagyobb ajándék, amit Isten a halandó embernek adni tudott. Mindenki számára ingyenes, ebben az ajándékban nincs helye számításnak; kiárasztása különleges módon jelezte, hogy Isten egyszülött Fia elfoglalta trónját közbenjárói királyságában. A Vigasztaló ajándékával a mennyei Úr Isten bemutatta az emberiségnek azt a tökéletes megbékélést, melyet önmaga és az ember között valósított meg. „Mely (reménység) lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál, ahová útnyitóul bement érettünk Jézus, aki örökké való főpap lett." (Zsid 6:19-20)

Hát nem Isten mondta, hogy Szentlelket ad azoknak, akik azt tőle kérik? És vajon ez a Lélek nem egy valódi, igazi, időszerű vezető? Sok ember fél attól, hogy szaván fogja Istent, mintha némi kevélység lenne bennük. Imádkozunk azért, hogy az Úr tanítson minket, mégis félünk elhinni Isten adott szavát és elhinni, amit tőle tanultunk. Tehát amikor mennyei Atyánkhoz jövünk alázattal és befogadó szívvel, amikor vágyunk arra, sőt alig várjuk, hogy tanuljunk, miért kételkedünk abban, hogy Isten betartja saját ígéretét?

Egyetlen pillanatig sem szabad kételkedned benne, hogy megbántsd Őt ezzel.
Ha törekedtél arra, hogy megismerd az ő akaratát, a te részed az Istennel való együttműködésben az, hogy elhidd, hogy vezetni, irányítani fog, áldásokkal halmoz el, ha akaratát cselekszed. Bizalmatlanok lehetünk önmagunkkal szemben, hogy nehogy félreértelmezzük az ő tanításait, de tegyük ezt imánk tárgyává és bízzunk benne, bízzunk benne a legvégsőkig, hogy Szentlelke vezetni fog abban, hogy helyesen értelmezzük terveit és gondviselésének munkáját. 
(Manuscript Releases, 6. kötet, 223-224. oldal)

Napi ige - Nyugalom Krisztusban

„És találtassam Őbenne, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján."
(Filippi 3,9)

„Vannak, akik Istenhez térnek bűnbánat és bűnbevallás útján és hiszik is, hogy megbocsátja bűneiket, de mégis elmulasztják azt, amit tenniük kellene – nem igénylik Isten ígéreteit. Nem látják, hogy Krisztus a mi mindig jelenlévő Megváltónk, és nem készek a kezébe adni lelküket, rábízni magukat, hogy tökéletesítse szívükben a kegyelem megkezdett munkáját. Bár sokan azt gondolják, hogy Istenre hagyatkoznak, valójában magukra támaszkodnak. Lelkiismeretesek, de félig magukban, félig Istenben bíznak. Nem várják el Istentől, hogy hatalmával hordozza őket, hanem a maguk éberségére támaszkodnak a kísértések ellen. Az ilyen hit nem vezet győzelmekre. 
Ezek az emberek hiába küzdenek, lelkük állandó igát hordoz. Nem is lelnek nyugalmat mindaddig, míg Jézus lábához nem helyezik a terhüket. Állandó virrasztásra van szükségük és buzgó, szerető odaadásra, de ezek maguktól jönnek, amikor Isten hatalma hit által tartja fenn a lelket. 
Ne bízzunk magunkban, jócselekedeteinkben! Ha mint eltévedt bűnösök járulunk Krisztushoz, nyugalmat találunk szeretetében. Isten mindenkit elfogad, aki a megfeszített Üdvözítőben bízik."
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 96–97. l.)


szombat, április 14, 2018

BÍZZUNK A LÉLEK MEGVILÁGOSÍTÓ EREJÉBEN!

BÍZZUNK A LÉLEK MEGVILÁGOSÍTÓ EREJÉBEN!



„Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből."
(Zsolt. 119:34) 

A kijelentés minden területén elszórtan találhatók a mennyei igazság, béke és öröm forrásai. Minden kereső ember számára elérhetőek az örömnek ezek a kútforrásai. Az ihletett szavak, melyeken a szív elmélkedik, élő víznek folyamai lesznek, melyek az élet vizének folyójából ömlenek. Megváltónk azért imádkozott, hogy követőinek értelme megnyíljék és megérthessék az Írásokat. Amikor imádkozó szívvel tanulmányozzuk a Bibliát, a Szentlélek közel van, hogy felfedje az olvasott szavak értelmét. Az az ember, akinek az értelme megvilágosodik Isten Igéje megnyitása közben, nemcsak azt fogja érezni, hogy még elszántabban kell kutatnia az Ige értelmét, hanem azt is, hogy jobban meg kell ismernie a tudományokat. Érezni fogja, hogy Krisztus Jézusban mily magasztos az elhívása.

Minél szorosabb kapcsolatban van az ember minden tudás és bölcsesség forrásával, annál jobban érzi, hogy fejlesztenie kell az értelmi és lelki képességeket. Isten Igéjének megnyitása mindig együtt jár az emberi képességek jelentős mértékű nyitottabbá válásával és megerősödésével; mert az Ő szavainak megismerése világosságot ad. A nagy igazságok feletti elmélkedés által az értelem emelkedetté válik, a hajlamok megtisztulnak és kifinomodnak; mert Isten Lelke − Isten igazsága által − felélénkíti az addig halott lelki képességeket és a menny felé vonzza a lelket.

Vedd hát a Bibliádat, és járulj mennyei Atyádhoz így szólva: „Világosíts meg, és taníts meg arra, hogy mi az igazság." Az Úr megjutalmaz imádért és a Szentlélek szívedbe vési az igazságot. Ha magadnak kutatod a Szentírást, akkor megalapozódsz a hitben. A legfontosabb dolog, hogy folyamatosan kutasd a Szentírást, és raktározd el elmédben Isten igazságait. Lehet, hogy a keresztényektől elszigetelten és olyan helyen élsz, ahol nincs meg az az előjogod, hogy találkozz Isten gyermekeivel; de szükséged van arra, hogy szívedbe rejtsd Isten Igéjének kincseit, hogy amikor ellenállásba ütközöl, akkor megfelelhess a Szentírás minden kívánalmainak.
(Bible Echo, 1892. október 15.)

Napi ige - Kereszt és remény

„Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát e világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa."

(János 3,14–15. 17)
„Az Úr utasította Mózest – miután hagyta, hogy mérgeskígyók marják meg a lázadozó izráelitákat a pusztában –, hogy emeljen egy rézkígyót egy oszlopra és szólítsa fel a sérülteket, hogy tekintsenek e kígyóra, hogy életben maradjanak. Sokan azonban nem bíztak a menny rendelte ellenszerben. Körülöttük halottak és haldoklók hevertek. Tudták, hogy isteni segítség nélkül meg van pecsételve a sorsuk. Siratták szenvedéseiket, fájdalmaikat, biztos halálukat, mígcsak el nem fogyott az erejük és szemük meg nem üvegesedett. Pedig egy szempillantás alatt meggyógyulhattak volna.

Ha tudatában vagy bűneidnek, ne fordítsd minden erődet a gyászolásukra, hanem tekints fel és élj! Jézus a mi egyedüli megmentőnk. Bár milliók utasítják el felajánlott kegyelmét, mégsem hagy senkit elveszni, aki bízik az Ő érdemeiben. Szegény, bűnbe belefáradt, elcsüggedt ember! Tekints fel és élj! Jézus a szavát adta: megment mindenkit, aki hozzá fordul. Senki se tartsa ügyét reménytelennek! Tudatában lehettek bűnös és elveszett voltotoknak, de éppen ezért van szükségetek a Megváltóra. Ha van bevallásra váró bűnötök, ne halogassátok ennek elrendezését! Minden perc aranyat ér. Jézus azt kívánja, hogy úgy meneküljünk hozzá, ahogy vagyunk, mint bűnösök, gyengék, segítségre szorulók."


(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 95–96. l.)

péntek, április 13, 2018

IMÁDKOZÓ LELKÜLETTEL

IMÁDKOZÓ LELKÜLETTEL



„Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát."
(Zsolt. 119:18) 

A Szentírásnak sok olyan része, amelyet művelt emberek titokzatosnak mondanak, vagy lényegtelennek tartva figyelemre se méltatnak, vigasztalást és eligazítást nyújt azoknak, akik Krisztus iskolájában tanulnak. Sok teológus szándékosan nem látja meg azokat az igazságokat, amelyeket nem akar gyakorolni. Ez az egyik oka annak, hogy alig-alig érti Isten Igéjét. A bibliai igazságok megértése nem annyira az értelmi képességen múlik, hanem inkább a céltudatosságon és az igaz élet utáni vágy őszinteségén.
A Bibliát soha nem szabad imádkozás nélkül kutatni. Csak a Szentlélek tudja megéreztetni velünk a könnyen megérthető dolgok fontosságát, és csak Ő akadályozhatja meg a nehezen érthető dolgok kiforgatását. Isten mennyei angyalokat bízott meg azzal, hogy Igéjének befogadására alkalmassá tegyék szívüket; olyannyira, hogy az Ige szépségében gyönyörködni, intéseiből okulni tudjunk, ígéreteiből pedig életet és erőt merítsünk. Tegyük magunkévá a zsoltáros könyörgését: „Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát"! (Zsolt. 119:18)

A kísértés sokszor legyőzhetetlennek tűnik, mert az imádkozás és az igekutatás elhanyagolása miatt a megkísértett nem emlékszik mindjárt Isten ígéreteire, és nem a Szentírás fegyvereivel próbálja Sátánt legyőzni. De azokat, akik jártasak akarnak lenni Isten dolgaiban, angyalok veszik körül, és a bajban emlékeztetik őket az éppen akkor szükséges igazságokra. Tehát, amikor az ellenség „eljő, mint egy sebes folyóvíz" (Ésa. 59:19), Isten Lelke zászlót bont előtte.

Jézus ezt ígérte tanítványainak: „Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 14:26) De ahhoz, hogy a veszély idején Isten Lelke eszünkbe juttathassa Krisztus tanítását, előbb szívünkbe kell zárnunk. „Szívembe rejtettem a Te beszédedet − mondta Dávid −, hogy ne vétkezzem ellened." (Zsolt. 119:11) 
(The Great Controversy, 599-600. oldal

Napi ige - Bűnbánat és bűnbocsánat

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól."
(I.Ján. 1,9)
„Hibákat követhetünk el és megszomoríthatjuk az Ő Lelkét, de ha megbánjuk bűneinket és töredelmes szívvel fordulunk hozzá, akkor Ő nem utasít el bennünket magától. Régóta kívántuk és igyekeztünk elnyerni a megígért áldásokat, de nem nyerhettük el, mert az a gondolat élt bennünk, hogy majd kiérdemeljük őket. Nem fordítottuk el tekintetünket önmagunkról, nem hittük, hogy Jézus a mi élő Megváltónk. Semmi esetre sem szabad azt képzelnünk, hogy érdemeink és kegyességünk mentenek meg minket. Üdvösségünk egyedüli reménye Krisztus kegyelme.
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 93. l.)
„Ne adjátok fel kétségbeesetten a küzdelmet, ha bűneitek nagyságát és valódi állapototokat felismeritek. Krisztus azért jött erre a világra, hogy megmentse a bűnösöket. Nem mi engeszteljük ki Istent, hanem – ó milyen csodálatos szeretet – Isten volt az, aki »Krisztusban megbékéltette magával a világot« (2Kor. 5,19)... Ha Sátán azt súgja is nektek, hogy igen bűnösök vagytok, tekintsetek Megváltótokra és beszéljetek érdemeiről! Segítséget egyedül csak nála, az Ő világosságában lelhettek."
(Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)

csütörtök, április 12, 2018

Napi ige - Bizalom Krisztusban

„Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által... Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével..."
(Zsid. 10,19. 22)


„Sokan azt a súlyos hibát követik el vallásos életükben, hogy érzelmeikre összpontosítják a figyelmüket. Egyetlen reményünk az, ha »feltekintünk a hit szerzőjére és bevégzőjére« (Zsid. 12,2). 
Benne találunk meg mindent, ami reményt, hitet és bátorítást kelt. Ő a mi igazságunk, vigaszunk és örömünk. Aki magában keres megnyugvást, az elfárad és csalódni fog. Gyengeségünk és érdemtelenségünk tudata arra kellene késztessen bennünket, hogy alázatos szívvel hivatkozzunk Krisztus elfedező áldozatára. Ha az Ő érdemeire támaszkodunk, akkor nyugalmat, békét és örömöt találunk. Ő mindenkit megment, aki általa Istenhez járul.

Szükséges, hogy naponta, sőt óráról órára bízzunk Jézusban. Megígérte, hogy amilyen a bizalmunk, olyan lesz az erőnk is. Kegyelmével elhordozhatjuk a jelen terheit és elvégezhetjük kötelességeit. Menjünk Jézushoz és mondjuk el apróbb gondjainkat és tanácstalanságunkat csakúgy, mint nagyobb bajainkat. Bármi nyugtalanít, bármi gyötör, vigyük az Úr elé imában. Amíg tudjuk, hogy minden lépésünkhöz Krisztus jelenlétére van szükségünk, addig Sátán kevés alkalmat talál arra, hogy kísértéseivel tolakodjon. Ellenfelünk átgondolt igyekezete arra irányul, hogy távol tartson minket legjobb és legmegértőbb barátunktól. Nem kellene senki mást teljes bizalmunkba fogadnunk, csak Jézust. Ő megad minden szükséges áldást, ha egyszerűen és bízva kérjük."

(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 56, 58. l.)

ÜRES EDÉNYEKKEL

ÜRES EDÉNYEKKEL

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való."
(2Kor 4:7) 

Feltehetjük a kérdést, hogy milyen edényeket használ a Lélek? Mit mond Krisztus? „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű." (Mt 11:28-30) 
Milyen edények felelnek meg a Mester munkájának? Üres edények. Amikor kiürítünk szívünkből minden szennyet, akkor készek vagyunk arra, hogy használjon minket. 

Kiürítettük magunkból az ént? Meggyógyultunk önző tervezgetéseinkből? Ó, bár kevesebbet lennénk önmagunkkal elfoglalva! Bár az Úr tisztítaná meg népét, a tanítókat és a gyülekezeteket! Ő mindenre kiterjedő szabályzatot adott nekünk, melytől nem térhetünk el gondatlanul. De a múltban is voltak és a jelenben is vannak olyanok, akik eltávolodnak a helyes alapelvektől. Meddig tart még ez az állapot? Hogyan tud a Mester szent szolgálatra való edényekként felhasználni minket, míg meg nem üresítjük magunkat, és nem készítünk helyet az ő Lelkének, hogy munkálkodjék bennünk? 

Isten arra szólítja fel népét, hogy Őt nyilatkoztassa ki mások előtt. Hogyan tudná a világ a becsületesség alapelveit bemutatni, ha még az egyház sem tartja be azokat? Vajon nem az önző törekvéseket mutatják be először Krisztus követői? Vajon nem kellene-e dédelgetett elveiket az igazi alapra, Krisztus Jézusra helyezni? Milyen anyagot kell erre az alapra helyeznünk, hogy ne ellentét, hanem egység legyen az egyházban? Fát, szénát és szalmát kell tennünk rá, vagy pedig sokkal értékesebb anyagot: aranyat, ezüstöt és drágaköveket? Vajon nem kell-e élesen megkülönböztetnünk a polyvát a búzától? Vajon nem kell-e felismernünk, hogy szívünkbe kell fogadnunk a Szentlelket, hogy alakíthassa és átformálhassa életünket? 

Veszélyes időkben élünk. Isten félelmében mondhatom, hogy a Szentírás helyes magyarázata szükséges a jellemünk helyes erkölcsi fejlődéséhez. Amikor a Szentlélek dolgozik elménkben és szívünkben, ha énünk meghalt, az igazság képes lesz állandó növekedésre és újszerű fejlődésre bennünk. Ha az igazság formálja jellemünket, az is igazzá fog válni.
(Review and Herald, 1899. február 28.

szerda, április 11, 2018

Napi ige - Tántoríthatatlanság

Mivel megtartottad az én béketűrésre (állhatatosságra) intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a föld lakosait."
(Jel. 3,10)

„Osztályrészünk a kereszt és az alázat. Vállaljuk-e? Senki se ringassa magát abban a hitben, hogy az utolsó nagy megpróbáltatások idején egy csapásra önfeláldozó, hősies lelkület fejlődhet ki benne, csak azért, mert szükségessé vált. Szó sincs erről. Ennek a lelkületnek mindennapi életünk részévé kell lennie.
Lelkészeknek és egyháztagoknak a kegyelem átalakító erejére van szükségük, mielőtt megállhatnák helyüket az Úr napján. 
A világ rohamosan közeledik a bűnnek és emberi lealjasodásnak ahhoz a fokához, amely Isten beavatkozását teszi szükségessé. Isten népét rövidesen súlyos megpróbáltatások érik. Ideje, hogy elvhűnek bizonyuljon.
Mikor Krisztus vallását a leginkább lebecsülik, mikor törvényét a legjobban lenézik, lelkesedésünknek akkor kell a legforróbbnak, bátorságunknak és szilárdságunknak pedig a legtántoríthatatlanabbnak lennie. Álljunk az igazság oldalára, mikor a többség elhagy minket, harcoljuk az Úr harcát, amikor kevés a harcos! Ez a próbatételünk. Izzó lelkesedést kell merítenünk mások hidegségéből, bátorságot mások gyávaságából és hűséget az árulásukból. Most kell szorosan összekapcsolódnunk Istennel, hogy elrejthessen, amikor ki fogja tölteni haragjának hevét az emberek fiaira. Eltávolodtunk a régi tájékozódási pontoktól. Térjünk most vissza azokhoz! 
Ha az Úr az Isten, kövessük Őt, ha pedig a Baál, szolgáljunk neki! Kinek az oldalára állsz?"
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet 20, 26. l.)

LEGYÜNK TANÍTHATÓAK!

LEGYÜNK TANÍTHATÓAK!


„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!" 

(Jer 6:16) 

Miután akaratának megismerését, mennyei bölcsességét, s a Szentlélek világosságát kérte, a hívő kutatni kezdi a Szentírást és azok a szakaszok, melyek addig sötétek voltak értelme számára, hirtelen világossá válnak, és kötelessége is oly tisztán tárul fel előtte, mint soha azelőtt. Jézus mondta: „Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok." (Jn 7:16-17) 

Az isteni igazság megismerését azoknak ígérte az Úr, akik engedelmességgel válaszolnak a kapott világosságra és igazságra. A szoros kapun való belépés nem a tudás vagy a gazdagság birtoklásától függ, hanem attól, hogy tanítható-e lelkületünk. Aki értékeli a mennyei világosság első fénysugarát, elfogadja azt és aszerint jár, összhangba hozza azzal cselekedeteit és megszentelődik általa, az még több fényt fog kapni. Megérti, hogy az örömhír a megváltás terve...

Aki engedelmes szívvel, készségesen cselekszi Isten akaratát, nemcsak hogy örömmel fogadja az igazságot, hanem komolyan kutat is utána, mint elrejtett kincs után. Alázatos és befogadó lelkülettel nyitja ki a Szentírást, keresi, hogy hogyan járhatna a világosságban, és azt kérdezi: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (ApCsel 9:6) Hajlandó feláldozni − ha kell − bármit, és mindent annak érdekében, hogy összhangba kerüljön Isten akaratával. 

Nem mindig könnyű dolog engedelmességgel válaszolni Isten akaratára. Erős elhatározást igényel az, hogy belépjünk a szoros kapun és a keskeny ösvényen haladjunk, mely az örök életre vezet, mert minden oldalról hangok hívogatnak a tiltott mellékösvényekre. Akik szeretik a gazdagságot, a dicsőséget és a magas pozíciókat, azok nem fognak belépni a szoros kapun, míg meg nem válnak bálványaiktól. A keskeny kapunál nincs elég hely ahhoz, hogy e világ dolgait cipelve lépjünk be rajta.

Aki be akar lépni a szoros kapun, annak teljesen át kell adnia mindenét Istennek. Jézus mondja: „Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Mt 16:24) 
(Review and Herald, 1912. március 28.)

kedd, április 10, 2018

ALÁZATOS SZÍVVEL

ALÁZATOS SZÍVVEL



„Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét."
(Ésa 57:15) 

Mindenki, aki alázatos, érdeklődő szívvel, s azzal a határozottsággal jön Isten Igéjéhez, hogy meg akarja ismerni az üdvösség feltételeit, megérti, mit mond a Szentírás. De azok, akik olyan lelkülettel látnak neki az Ige kutatásának, melyet az nem hagy jóvá, azok olyan lelkülettel fogják befejezni a kutatást, melyet nem a Szentírásból nyertek. Az Úr nem fog olyan szívhez szólni, mely közönyös iránta. Nem vesztegeti az oktatást olyan valakire, aki készakarva tiszteletlen, vagy tisztátalan, de annál inkább megtanít minden lelket, aki nem áll ellene javaslatainak és hajlandó nem hatástalanítani Isten törvényét. 

Meg kell aláznunk szívünket, és őszintén, tiszteletteljesen kutatnunk az élet Igéjét; mert csak az alázatos és töredelmes lélek láthatja meg a fényt. A szívnek, a léleknek, s az elmének is fel kell készülnie a világosság befogadására. A lélekben csend kell hogy legyen. A gondolatokat Jézus Krisztus irányításának kell alárendelni. A kérkedő öntudatosságot és elbizakodottságot meg kell róni Isten Igéje jelenlétében.

Az Úr ahhoz a lélekhez szól, mely megalázza előtte önmagát. Az imaoltárnál, amikor hit által megérintjük a kegyelem trónját, megkapjuk Isten kezéből azt az égi fáklyát, mely világosságot hoz a sötétségbe és meggyőz bennünket lelki szükségleteinkről. A Szentlélek kinyilvánítja Isten dolgait annak, aki őszintén keresi a mennyei kincset. Ha figyelünk az ő irányítására, akkor elvezet bennünket minden világosságra. Ahogy szemléljük Krisztus dicsőségét, elváltozunk az ő képmására. Olyan hitünk lesz, mely szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket. Szívünk megújul és készek leszünk minden dologban engedelmeskedni Istennek. 
(Review and Herald, 1896. december 15.) 

Napi ige - „Életnek beszéde"

Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között fényletek, mint csillagok e világon. Életnek beszédét tartva elébük..."
(Fil. 2,15–16)

„Az igazak mindvégig érintkezni fognak a nem hívőkkel mindennapi kötelességeik végzése közben... Isten gyermekeinek »annak dícsőségét kell hirdetniük, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta el őket«. A szívükben izzó mennyei szeretet és a krisztusi összhang megnyilvánulása életükben, mintha csak bepillantást engedne a nem hívőknek a mennybe. 
Hasonló... hasonlóra vágyik. Akik az áldásnak ugyanabból a forrásából isznak, közelebb kerülnek egymáshoz. A hívők szívében élő igazság áldott és boldog hasonuláshoz vezet. Így talál meghallgatást Krisztus imája, hogy tanítványai egyek legyenek, ahogy Ő is egy az Atyával. Erre az egységre vágyakozik minden igazán megtért szív. 
Minden őszinte, buzgó kereső részesévé válik az isteni természetnek. Lelke megtelik forró vággyal, hogy megismerje a szeretet teljességét, amely minden ismeretet felülmúl. Ahogy az isteni életben fejlődik, egyre inkább felfogja Isten szavának emelkedett igazságait, mígcsak a szemlélés által át nem alakul, és vissza nem tükrözi Megváltója képmását."
(Válogatott bizonyságtételek II. kötet 3, 10. l.)